Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

XLVIII. évfolyam, 7. szám 1992. január 9. Csütörtök Ára: 9,60 Ft BORSQP-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA /------------------------------------— Em elt tővel E gy ismeretlen bölcselő azt állítja, hogy em­bertelen az a kor, amelyben az mebernek hős­sé, vagy mártírrá kelil lennie \ ahhoz, hogy ember marad­hasson. A túlélés reményé­ben gonosztevővé is válhat ; az „ember". Vagy fölkötik, vagy mennybe menesztik, vagy elégetik vagy bebal­zsamozzák. A végeredmény ugyanaz. De ki számolta össze, hogy a sors kegyel- méből, Fortuna kegyeltje­ként, netán más ok miatt hány ország- és népvezető, vezér, előénekes, választott vagy választódott nagyfőnök ment el (akár nyugdíjba, akár az örök vadászmezők- j re), emelt fővel?! Tisztessé­gesen, kertje nyugalmát nem háborgatva, acsarkodóktól nem tartva . . . Példát bőven kínál a múlt, s a jelen dolgain rágódni itt van mindjárt a Gorbacsov- | effektus. Még él, nincs ki­jelölt helye a mauzóleum­ban, az egyik nagyhatalom teljhatalmú ura volt, partne­re minden kü'lföldi hatailmas- ságnak. Szerették, szapulták, de nem kövezték meg. Szob­rot nem kapott, utcát nem neveztek el róla, de sokfunk­ciós beosztásának megszűn­te után sem kell félnie, ma­gyarázkodnia. Nyilván téve­dett is. Nyilván megtévesz­tették. De nem rugdosták ki. Nem elsompolygott, hanem levonult az emelvényről! Irigylésre méltó módon távo­zott a hatalomból. Sorstár­sai, kortársai - ha élnek még — irigyelhetik. A Lajtá­tól keletre — többnyire utó­lag — minden vezetőről ki­derült, hogy dilettáns, kor­rupt, hozzánemértő, diktátor, hazug és hülye. Hogy vala­mit elrontott. Ezért lakolniq kell. Kötél, golyó, száműze­tés, korai halál. Paca a tör­ténelemben. De a történe­lem közös történet. A visz­ketős együttélés tragikomikus története. A Lajtától innen eddig majd minden vezető úgy végezte, hogy — még életében, vagy haló porai­ban - megrugdosták. Talán a türannoszi szellem miatt nem lehetett elegánsan le­lépni. önként, vagy kérésre abbahagyni és emelt fővél távozni. Vajon lezárja-e az újmódi totemizmus korszakát a Gor- bacsov-effektus? Mert nem elsősorban róla van szó, ha­nem a nevével jelzett szind­rómáról! Mert nem a porbe? hulló bálványokat sajnáljuk, hanem kimondva-kimondat- lanul naiv, eufóriás önma­gunkat átkozzuk, hogy ha­mis istent imádtunk. Hogy rossz lóra tettünk. Bennün­ket is lóvá tettek, de utólag hiába mondjuk, hogy mi nem ilyen lovat akartunk . . . Mi a fortélya túlélésének? Az örök emberi értékek át­mentésének? A tisztességes végelbánásnak? A jövőt nem ismerjük. Bölcs eleink kínálnak példát. Lefejezett elő­deink is. Sokan vannak. De u megmérettetésnél nem a nyaktiló volt a végső érv. Ahogy a költő mondja, az életbe más is belehalt már. A Gorbacsov-effektus azt su­gallja, hogy türelmetlenek, határozatlanok és félrevezet- hetőek vagyunk. De a Gor­bacsov-effektus arra is utal, ; hogy van egy ösvény, ame- ^ lyen a szeplős, de a köz­akarat által hitelesített tisz­tesség átmenthető, megment­hető, megőrizhető, s emelt fővel vállalható. (brackó) V-- _______/ H ázak előtt és a közterü­leteken sok munkát ad ezekben a napokban a hó­eltakarítás. Miskolcon is sokfelé dagasztjuk, tapossuk a még el nem takarított, s egyre piszkosabb hórétege­ket. Kevesen tudják, hogy a városban a járdák, lépcsők közterületek tisztítását — a kézi munkát illetően — nemcsak egyetlen vállalat végzi, hanem több gazdája is van. A lakosság tájékoz­tatására a Miskolci Közterü­let-fenntartó Vállalat közzé­teszi, hogy a megyeszékhely mely részeit kik, mely vál­lalkozók gondozzák, takarít­ják a hótól. Ha egyes terü­leteken gondok adódnak a kézi munkával végzett ' lép­cső, járda és más közterü­let tisztításával kapcsolat­ban, jó tudni, hogy hol is lehet panaszt tenni, kihez kell fordulni. A városban a Lorántffy utcától a Majális-parkig Tar Lajos, a Komlóstetőn a Hidrocenter Gmk., Miskolc­tapolcán Dobi Istvánné, az Egyetemváros területén, va­lamint a Lévay utcától Gö- römbölyig Szoták József vállalkozó végzi a buszmeg­állók és más gyalogosköz­lekedési járdarészek takarí­tását. Az avas-déli lakótelep gyalogjáróinak biztonságá­ért az Engels, Klapka, Pat­tantyús utcai buszvonalon Mezei Lászlóné, a kerti utakon és lépcsőkön a Pla­tán Gmk., míg az 1-es ütemben levő Középszeren és a Testvérvárosok útján az Ergo Gmk. dolgozik. A város más részein — Szir­mán, a Martin-telepen, a Szentpéteri kapuban, a bel­városban, a Győri kapuban, Diósgyőrben, a Vasgyárban és környékén — pedig a Miskolci Közterület-fenntar­tó Vállalat végzi a síktala­nítást. Ez tehát azt jelenti, hogy a városnak csaknem a fe­lét más gondozza, így ké­rik, hogy az észrevételeiket a polgárok az illető vállal­kozóhoz, vagy az önkor­mányzathoz címezzék — a vállalat munkáján kívül eső területekről. Mindehhez csak annyit: jó lenne, ha a sok bába közt nem veszne el a gye­rek, jelen esetben eltűnne minél hamarabb a hó ... A vasútigazgató a vasúti balesetről Szörnyű volt...! Csak reménykedni lehet abban: mire -ezek a .sorok megjelennek, ismét helyre­állít a vasúti közlekedés Miskolc és Budapest között. Tegnap délután ez még ko­rántsem volt bizonyos, de mint ahogy azt dr. Dudás József, a MiÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője el­mondotta: az utóbbi évek legsúlyosabb balesetének be­következte után folyamato­san, megállás nélkül dolgoz­nak a pálya felszabadításán, s bíznak benne, e munkájuk hamarosan sikerrel jár. A vasútigazgató, .aki a kedd délután Hort—Csány és Vámosgyör.k között tör­tént tragédiát követően nem sokkal már a bélszínén volt, a következőket mon­dotta lapunknak .az esetről: — Az tény, működött a vasúti fénysorompó, és ti­losait jelzett. Ennek ellenére a buszvezető ráhajtott a sí­nekre — hadd jegyezzem meg, igen sűrű volt a köd, de hát ez még óvatosabb ve­zetésre kell, hogy intsen —, és összeütközött egy menet­rendszerint közlekedő teher- vonattal, amely Budapest felé haladt. A tehervonat mozdony utáni vagonja ki­siklott, és ráhárult a szom­szédos vágányra. Ebbe ro­hant bele a Budapest felől .közlekedő soproni gyors. A gyorsvonat mozdonya' kisik­lott, felborult, és hat sze­mélyvagon is kisiklott. Ami szintén megmásítha­tatlan : a busz öt utasa a helyszínen, vezetője pedig nem sokkal később, kórház­ba szállítás közben meg­halt, tizenegyen, köztük a gyorsvonat mozdonyvezetője és egy utasa súlyosan, illet­ve könnyebben megsérült. — Én még nem láttam hasonló balesetet — mond­ja dr. Dudás József. — A hetvenes években Ernődön, Nyéken történt vasúti bal­eset, de azok, a mostanihoz képest... Ne rangsoroljunk! Ez a tragédia szörnyű... És még szörnyűbb a .bu­szon, a vonaton utazók­nak ... A tragédiához a kö­vetkezők is hozzátartoznak: Miskolc—Budapest között a gyorsvonata közlekedés teljesen megbénult, az In- ter-City vonatok Cegléd, Szolnok, Debrecen, Nyíregy­háza felé kerültek, a hely­közi vonatok utasainak au­tóbuszokra kellett szállniuk, a postavonat órákat .késett. És .még valami, ami persze a halálos áldozatok mellett eltörpül: az anyagi kár több, mint százmillió fo­rint. Egy mozdony, hat sze­mély- és egy tehervagon, a vasúti pálya, a felsővezeték. Egy hét telt el 1992-ből... I. S. Antall József részvétnyilvánítása Antall József miniszterelnök táviratban fejezte ki részvé­tét a kedd délutáni Heves megyei autóbusz—vonatszeren­csétlenség áldozatai hozzátartozóinak. Egyúttal mielőbbi gyógyulást kívánt a kórházakban fekvő sérülteknek. (MTI) Megértéssel fogadták a bányászok követeléseit Budapest (ISB). Szerdán tárgyalóasztalhoz ültek a kormány és a bányászok képviselői. A kétnapos tanácskozás plenáris ülé­sén elsőként a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségé­nek (BDSZ) küldöttei fejtették ki álláspontjukat, majd ennek alapján a közösen meghatározott napirend szerint folytatták a megbeszéléseket. A tervek szerint csütörtökön, a szakértői vi­ták lezárása után, közös nyilatkozatot adnak ki az elért ered­ményekről. (Folytatás a 2. oldalon) Jugoszlávia Magyar felszólalás a BT-ben A Magyar Köztársaság mélységes megütközéssel fo­gadta a jugoszláviai EK- megfigyelők elleni merénylet hírét, osztozik családjuk, ha­zájuk gyászában, de úgy vé­li, hogy a történtek nem ás­hatják alá a válság békés megoldásáért tett erőfeszíté­seket — hangsúlyozta Erdős André nagykövet, az ENSZ Biztonsági Tanácsának kedd esti ülésén. A testület a jugoszláv vál­sággal kapcsolatban kitűzött nem hivatalos tanácskozása előtt, napirenden kívül fog­lalkozott az EK-megíigyelők helikopterének lelövésével. Butrosz Gáli főtitkár külön nyilatkozatban adott kifeje­zést döbbenetének. A magyar ENSZ-nagykövet felszólalá­sában tisztelettel adózott az olasz és francia katonáknak, akik életüket áldozták a bé­ke ügyéért, majd hangoztat­ta: a merénylet provokáció, felháborító kihívás, azzal a céllal, hogy aláássa a béke- erőfeszítéseket. A nemzetkö­zi közösség nem engedheti meg magának, hogy lemond­jon a válság politikai meg­oldásáról, s az ENSZ-nek nincs más választása, mint következetesen megvalósítani a békefenntartók telepítésé­re kidolgozott terveit. (MTI) Ki érti meg a fogyasztót? Égnek a „vizes" telefonvonalak ........ ............... ......... ........ ......,........................................................1 T öbb tízezer vízóra pörög a megyeszékhelyen, mind többen élnek a lehetőséggel, hogy valóban csak annyit fizessenek, amennyit fo­gyasztanak. Ám a vízóra nem olcsó, a víz is egyfoly­tában drágul, mégis sokak­nak ez ad megnyugvást. A társasházak, szövetkezeti ott­honok vízfogyasztásának át­lagértékei alapján egyre ke­vesebben szeretnének fizet­ni a jövőben és ez érthető is, mert sem az alapterület, sem a család létszáma nem nyújt biztos támpontot a közösen jelentkező költségek igazságos elosztásához. Akik már régóta rendel­keznek vízórával, most vi­szonylag könnyebb helyzet­ben vannak, mert ahogy az illetékesektől többször hall­hattuk, elég, ha felemeljük a telefont és bemondjuk az óra állását. A többi már a vízművek feladata. Tegnap reggel többen is indulatosan reklamáltak szerkesztőségünkben, jelezve, hogy a fogyasztás nyomon- követésének, a számlakészí­tés alapján feltételei bizony nincsenek meg. Idézem Bíró Ferenc Miskolc, Éder György utca 2. szám alatti olvasónk véleményét, akit betegsége ágyhoz köt és reggel nyolc óra óta egyvégtében hívta a vízművek megfelelő csoport­ját, mindhiába. Mert vagy foglalt volt a központ, vagy ha kapcsolták a melléket, annak foglaltsága, telítettsé­ge ítélte tízperces várakozás­ra a vonal végén mérgelődő fogyasztót. Két és fél óra telt el így, amikor mérgesen fakadt ki, miért terheli ily módon a vízművek az ő te­lefonszámláját is újabb ki­adásokkal, hiszen tudjuk, hogy a telefonszámlálók is villámgyorsan pörögnek nap­jainkban. Észrevételével a Miskolci Vízművek titkárságához for­dultunk, mert a központ változatlanul és stabilan foglaltat jelzett a mi hívása­ink idején is. (Folytatás a 3. oldalon) Sok bába közt... I kitakarításnak 111 gazdája is van

Next

/
Thumbnails
Contents