Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1992. január 2., csütörtök , Ül Utcanévváltozások Miskolcon Hivatkozással Miskolc Megyei Jogú Vá­ros Közgyűlésének IX—105/31. 075/1991. számú határozatára, tájékoztatásul közöl­jük, hogy a csatolt mellékletben felsorolt utcák jelenlegi neve az ott megjelölt új névre változott. Az új névtáblák kihelye­zési határideje: 1991. december 31. Kérjük, fenti tájékoztatásunk szíves tudomásulvéte­lét. Edőcs József sk. . osztályvezető A kővetkező utcák kaptak új nevet: 1. Tanácsház tér — Városház tér. 2. Szamuely Tibor utca — Csengey Gusztáv utca. 3. MSZB tér — Mindszent tér. 4. Felszabadítók útja (Mindszenti temp­lomtól a Túri boltig) — Görgey Artúr út. 5. Kun Béla utca — Soltész Nagy Kál­mán utca. 6. Dimitrov tér — Szent Imre tér. 7. Marx tér — Űjgyőri főtér. 8. Lenin tér — Ógyár tér. 9. Engels utca — Szentgyörgy út. 10. Élmunkás utca — Töbrös utca. 11. November 7. tér — Templom tér. 12. Tanácsköztársaság városrész — Vö­rösmarty városrész. 13. Beloiannisz utca — Szentpáli utca. 14. Szamuely Tibor utca (Uitz és Rudas L. u. között) — Csizmadia köz. 15. Marx Károly utca (Lorántffy Zs. és Borsod ABC között) — Andrássy utca. 16. Korvin Ottó utca — Corvin utca. 17. Rudas László utca (Szemere és Uitz u. között) — Kandia utca. 18. Rudas László utca (Papszer és Uitz u. között) — Kálvin János utca. 19. Szabó L. utca — Kis-Hunyad utca. 20. Hoffmann Ottó utca — Szent István utca. 21. Szabadság tér — Erzsébet tér. 22. Kommiin utca — Tizeshonvéd köz. 23. Zója tér — Kandó Kálmán tér. 24. Dallos Ida utca — Bacsinszky And­rás utca. 25. Prieszol József utca — Fábián kapu. 26. Oprendek Sándor utca — Andor utca. 27. Clara Zetkin utca — Virág utca. 28. László Jenő utca — Szent László utca. 29. Úttörő utca — Olvasztár utca. 30. Vöröskatona utca — Erkel Ferenc utca. 31. Vörös Hadsereg utca — Csabai kapu. A Vörös Hadsereg utca elnevezése és számozása az alábbiak szerint módosul: Páratlan számozású oldal — Petneházi és Kun Béla út között — Csabai kapu 45- től 61-ig (volt Vörös Hadsereg u. 1-től 17- ig). Páros számozású oldal — Váncza és Já- szi Ottó út között — Csabai kapu 58-tól 66-ig (volt Vörös Hadsereg u. 2-től 8-ig). Európa ócskásai Keleti kocsik — kifelé a divatból Lebiggyedl az eladólány szújaszéle, amikor valami­lyen — néhány éve még a kizárólagosan létező és ■kapható — keleti autótípu­sok egyikéhez alkatrészt kértem. „Nem tartunk.'’ Csak így, röviden igen hű­vös eleganciával közölte, itt ez az üzlet már nem az Európa felé tartó úton van. Ők amint ez látható, eg.y kicsit jobban igyekeztek. Van minden más kocsihoz ez is, az is. na nem min­den. De ami van. az csak és kizárólag az Audi-. Ford-. Fiat-, Mercedes- és Lancia- íulajdonosoknak, ha neta­lán nem látnám magamtól is. Az árak is olyanok, mert itt egy kis düzni bir­tokába legfeljebb tízeze­rért juthat a földi halan­dó. Csakhogy most egészen másra lenne szükség és nem tízezerért, hanem a miacsudára, ami rendet­lenkedett -már máskor ,is, amiből ezerért kettőt is adtak volna — akkor. Most nincs aranyért sem. Illetve talán aranyért még­is hozzá lehetne jutni. Amikor az egyik városszé­li autósboltban legutóbb néhány hete még tartot­tak ilyesmit, ezerötszáizért számolták darabját. Az ajakbiggyesztős eladó látva a mozdulatlanságba, tétlenségbe lényegiülő ta­nácstalanságomat, végül megszánt. ,Hiába, a szak­mában van még összetar­tás, összetartozás. Tud va­lakit, aki délre idle is hoz­za azt a nélkülözhetetlen darabot — négyezerért. I Még nem áll az alku, mikor megjegyzi, tudja, nagy luxus ma keleti .ko­csit tartani. Néhány hónap és semmit, de semmit sem kap majd hozzá. Ha meg ragaszkodik ehhez, a Noé bárkájához, akkor vegyen belőle vagy hármat, úgy sem kell már senkinek, ol­csón hozzájuthat. Aztán ahból toldozgathatja a meg­lévőt, mikor mire lesz szüksége, kiszedi a többi ócskából. Persze megegyeztünk, mert ahogy kalkuláltam, az autó még mindig többet ér va­lamivel, mint ez a ménkű drága alkatrészecske. Tény, hogy ma egy hét­éves Fiatnak nagyobb a tisztelete, mint egy vado­natúj Samarának, valószí­nű jobb is, bármennyire benne van a korban, bár­mennyire kihajtotta már valaki a lelkét a nyugati autópályák aszfaltján. Jó ez nekünk', .nagyon jó! Áradnak is befelé tízesé­vel, százasával, naponta egyre több a nyugati autó a hazai utakon — még itt északkeleten is — a régi keletieket pedig a gazdáik nyugodtan megtarthatják emlékbe. .Mert az látniva­ló, hogy eladni már csak megszégyenítően, alacsony áron lehetne. Rohamosan alakul át a hazai autóállomány, a für­ge utánfutókon árad befe­lé a sokféle törött, nyomo- rodott, ám így is imádott nyugati márka. Földi para­dicsom ereszkedett a ka­rosszériajavító műhelyek környékére, ahol a ron­csokból meseautót vará­zsolnak. Kalapálnak, git­téinek, festenek és a két- háromszázezerért behozha­tó, kint szemétre szánt rozsdatemetőkből valakik milliókat érő kocsikhoz jut­nak. Eleink nyomában fúr­ja magát Európa legtávo­labb eső zugaiba az után- futós magyar autóbeszerző. Ez ma a legjobb üzlet. Ha Franciaország, Németor­szág, vagy Olaszország zsúfolt autópályáin a végső sebesség határán túl va­laki elrepül mellettünk, fo­gadást köthetünk rái, hogy magyar .autóbeszerző az ő zörg'ő-csattogó utánfutójá­val. Siet, mert még nagyon sok a dolga. Sok szeren­csétlen autós szeretné mi­előbb lecserélni amúgy meg­bízható Skodáját, Samará­ját, valamilyen, a széle­sebb közvélemény előtt is autónak számító járműre. Vevő, megbízó bőven van, egy egész ország, ak,i sza­badulni szeretne a tegnap­tól, a tegnap még így-úgy elfogadott, elviselt keleti- ségétől. Milliókért bárki, bár­mikor vehet Volvót, Por­schét, de az egy egészen más kategória, viszonylag kevesek engedhetik meg maguknak az Ilyen vásár­lásokat. A 'többség még alkatrészekért kopogtat las­sacskán' belátva, hogy egy­re hiába. Maradi a másik megoldás, hozatni egy hat­hét éves, 'agyonhajszolt Verdat, aminek viszont nyugati márkajelzése van — amíg az első éjjel le nem lopják róla. Európá­nak ebben a szegényebb szegletében mi most na­gyon örülünk a .kikalapált rongyos ócskaságnak, amit a kincset lelök párásain csillogó szemével foga­dunk. Nagy József Több mint földrengés Reng körülöttünk a föld. Korábban a legbátrabb fan­táziákban sem remélt vál­tozásoknak lehetünk tanúi. Több mint földrengés a vi­lágtörténelem ez idő tájt produkált változása. A ma élő nemzedékek — kivált az idősebbek — nem pa­naszkodhatnak, egyáltalán nem eseményszegény az életük. A mai öregek em­! Iékezetében máig kísért — sokuknál egész életükre kihatott — a nagyapa, az apa elvesztése, az első vi­lágháborúban. Mára a szé­les közvélemény méltó em­lékművekkel is kifejezett tisztelettel adózik a máso­dik világháborúiban már­tírhalált haltak emlékének. A hátramaradottak pedig nyomasztó árvaságukban érezték és érzik a háború befejezhetetlen utóéletét. Ma már egyértelmű: ahiá- sodik világháború végét ■ jelentő „félsaabadulást” újabb elnyomás követte a középkelet-európai népek számára és az 1991-es év azért lesz a legnevezete­sebb a világtörténelemben, mert maga a „felszabadí­tó” is összeomlott és talán e saját elembertelenedett diktatúrájuktól sokat szen­vedett népekre is jobb sors vár. Reng körülöttünk a föld, régen tapasztalt méretek­ben vált a történelem. A 20. század legnagyobb tel­jesítménye, s a humánum nagy diadala lesz, ha ezt a váltást sikerül .békés me­derben* tartani az érintet­teknek. Eddig a fő vonu­latokat tekintve sikerült. A világ felelőssége, inerh beszélve a konkrét segít­ségről, a továbbiakban i.s sokat tehet azért, hogy tér­ségünkben ne ‘következze­nek be gazdasági kataszt­rófák, és a nemzetek, a nemzéfiségék között feszü­lő eddig lappangó ellenté­tek ne robbanjanak és a déli szomszédságban • dúló értelmetlen itestvérháború legalábbis ne terjedjen to­vább. Világtörténelmi robbaná­sok közepette, válságöve­zetek szomszédságában élünk itt, mi magyarok a Kárpát-medencében. A ha­zánkban végbement és fo­lyamatban lévő nem gon­doktól mentes változások miatt talán nem is jut elég figyelem a kitekintésre. Európába tartunk, sikere­ket könyvelhetünk el a kapcsolatok építésében — halljuk, olvassuk map mint nap a hírközlő szervek jó­voltából, szélesebb közvé­leményünket azonban egye­lőre — nem önszántából — ez kevésbé foglalkoztatja, mert sajnos leköti a imá­nak, — az új év első nap­jaiban így is mondhatjuk — a jövőnek élés gondja. Magyarország működő­képes — hallhattuk a kor­mányfő karácsonyi nyilat­kozatát. Becsüljük érte a magyar leleményt, mert nem kis teljesítmény eb­ben a földrajzi és idő- környezetben. Hiszen má­ról holnapra összeomlott — bár rosszul működött, de létezett — az a KGST által jegyzett piac, amely­nek szerves része voltunk. A .szomszédságban) élő ke­reskedelmi partnereinknél végbement átrendeződés is zavarokat okozott. Itthon pedig adva volt és van az a megmerevedett gazdasá­gi struktúra, amely a vá­zéit külső körülményekkel szerves összhangban épült ki. Ezzel váltani, egy első­sorban nyugati irányultsá­gú piacra, nem kis telje­sítmény. Minthogy a pénz­ügyi „zsanglőnködés” sem az, egy elfogadható — leg­alábbis nemzetközileg — egyensúlyért, tetemes adós- ságteherrel. A magyar család azon­ban itt és most 1991 éfc ’92 fordulóján; természete­sen a salját háztartásának egyensúlyi helyzetével és lehetőségéi vei foglalkozik. Fogytáni a tüzelő — immár csak a megemelt áron le­het vásárolni, magasabb az áramdíj,, a vázdíj, az utazási 'költség — ikell-e sorolni, miközben a koszt sem kerül kevesebbe. Az ellátás azonban némi ima- lieiával szólva — a mis­kolci Zsarnai piac szegény­ségre célzott kínálatával együtt kiváló. Mindenki vehet mindent, már ámeny- nyiben van. pénze. Ebben viszont ma nem dúskál az ország lakossága. A nagy többség egyáltalán nem. És a szegényedés tendenciája térségünkben Borsod-Aba- Új-Zemplénben jóval erő­sebb az országos átlagnál. Itt a legtöbb a munkanél­küli, itt a leggyatrábbak a munkavállalási lehetősé­gek, vészesen zuhant a családokban az egy főre jutó jövedelem átlaga. A pénzügyminiszter találóan sorolta a minap a költ­ségvetési vitáiban a lakos­ságot a múlt évben ért sokkhatásokat. Ezt min­denki saját bőrén érezte 1991-ban és mindez tovább sugárzik az új évbe is, sőt a némelyeknél a múlt idő­be utált tartalékok kime­rülése utáni egyértelműen romlanak az életkörülmé­nyek. Nem túl szép kilátás. Úgy véljük, a felelős té­nyezők is érzik, érezniük kell: a karácsonyi ingyen gulyáslevesosztás csak ide- ideig-órái.g megoldás. Hosz- szabb távra szükségeltetik egy igazságosabban és gyorsabban működtetett szociális háló. Sok szó esik erről, de gyakorlatbeli mű­ködése nehezen tart lépést a szomorú igényekkel. Az is igaz, ennek a védőháló­nak többrétegűnek kell lennie. Országosnak, önkor­mányzatinak, meg családi­nak. .közösséginek-. Egyszó­val sokszálúnak. Biztató ebben1 a sorban a szeretet­szolgálatok mind eredmé­nyesebb buzgólkodása*, de az egyéni ajándékozó-, se­gély ezőkész ség jelen tkezé - se is. Igaz, ami igaz, nem túl derűs az 1991-es mérleg, és nem azok az 1992-ies ki­látások sem. A pénzügy­miniszter által 'emlegetett türelemre, megértésre te­hát továbbra is nagy szük­ség lesz. Csak el ne fogy­jon ! Mindenesetre külső csodákban aligha 'remény­kedhetünk, csak a saját erőnkben bízhatunk, .mint­hogy a maga korában Szé­chenyi is erre intett: „... Csak rajtunk áll nem­zetünk lelkirugóssáígát ki­fejteni, s henyélés, s ide­gen segítségbebízás he­lyett, saját értelmink és saját tenyereinkkel magas­ra emelni Hunniát!” Nagy Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents