Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
1992. január 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Be vagyok csapva!? Kilenc-tíz éves kölyök lehettem, fehér hajú, pufók kisangyal, amikor egy hétre a váosba vittek nyaralni, anyai nagybátyómékhoz. Jól emlékszem, a házuk nem messze volt a pályaudvartól, ha meglátogattuk őket, mindig gyalog tettük meg az utat. Lépteinktől visszhangzó macskaköves út volt, egy hídon is át kellett haladni, amely a rendezőpályaudvar szanaszét futó, csillogó sínjei fölött ívelt át. A nagybátyámék háza saroképület volt, forgalmas útkereszteződésben. Számomra roppant érdekes és furcsa módon a bejárati ajtó nem az épület falán, a két utcai front valamelyikén volt elhelyezve, hanem a ház sarkán. Ez izgalmassá tette, emlékezetessé. Kicsi udvara volt a háznak zöldre festett, magas vasrácsos kerítés mögött, dús rózsalugassal és egy láncra kötött bumfordi, loncsos szőrű, haragos ebbel. A ház udvar felőli részén öreg ga- rádics szolgáltatott árnyékot és rejtekhelyét, ahol nagybátyámék mindenféle lomot tároltak és ahol egy örökké szundikáló macska teljesített szolgálatot, fzgalmasnak, romantikusnak ígérkezett a nyaralás, az lett volna még akkor is, ha ki se mozdultam volna a házból, udvarból, hiszen az örökös jövés-menés, nyüzsgés, dübörgés, csattogás, villamos-csilingelés, autózúgás, tülkölés, a tovarobogó járművek látványa zsúfolttá, titokzatosan izgalmassá tették minden percemet. Egyébként gyakran vittek valahová, mindig láthattam valami újat. Három unokanővérem volt, kettő közülük jóval idősebb tőlem, ők szívesen cipeltek magukkal, olykor még a randevújukra is. így voltam har- madmagammal például Tapolcán, ahol csónakáztunk a tavon, majd beültünk egy vendéglőbe, zenét hallgattunk, néztük a táncoló párokat és azt hiszem ittunk is, hogy mit, arra már nem emlékszem. Remekül éreztem magam. Teltek-múltak a napok. Rengeteg élmény zson-' gott a fejemben, s noha hiányoztak a játszópajtásaim, mégsem vágyakoztam haza, nem éreztem honvágyat. Reggelente kiültem az ajtó elé, a lépcsőre és bámultam a környéket, az egymást űző autókat, a soha nem csillapodó forgalmat. Átellenben egy bolt volt. Kirakata incselkedett velem. Egy óvatlan pillanatban átszaladtam az úton, miután meggyőződtem róla, hogy egyik irányból sem jön autó. Átérvén, csodálkozva vettem tudomásul, hogy hirtelen milyen messzire távolodott nagybátyámék háza. Mintha nem is az út túloldalán állna, hanem sokkal, de sokkal távolabb, ahová csak hosszas gyaloglás után juthatok vissza. Ennek ellenére a kíváncsiság kerekedett fölül bennem, legyűrte félelmemet, s miután jól kibámészkodtam magam a bolt kirakta előtt, elindultam szép lassan fölfelé, mert tudtam, hogy az utcában, nem messze egy játékbolt található. Kíváncsi voltam rá. Lépésről lépésre haladtam, mindent alaposan megfigyeltem, hogy tudjam, hol vagyok. Még a legütöttko- pottabb házat is csodálatosnak találtam, minden olyan „városias” volt, titokzatosnak tűnt, hogy nem tudtam betelni a látvánnyal. Csodálatos autók húztak el a szemem előtt, kicsik, nagyok, láttam teherautót, taxit, tűzoltóautót, mentőt, autóbuszt, autódarut, s Isten tudja mit még. Közben észrevétlenül egyre messzebb kerültem a kiindulási ponttól. Elvesztettem az időérzékemet. Amikor pedig megálltam a játékbolt kirakatánál, megszűnt számomra a világ: belefeledkeztem a játékok csodálatos mesevilágába, olyannyira, hogy mire végül föleszméltem, el se tudtam képzelni, hol va-, gyök? Fájdalmasan hasított belém a felismerés: el vagyok veszve! Olyan tehetetlennek, elhagyatottnak éreztem magam egyszeriben, hogy sírva fakadtam. Egy idős néni kezdett el faggatni, mi baj, aztán kézenfogott és elindultunk csak úgy, találomra. Hamarosan megpillantottam az ismerős házat. Szívemről, mintha kő gördült volna Je. Kitéptem a kezem a néni kezéből és beviharzottam a konyhába; ahol éppen reggelizett a család. Csodálkozva néztek rám. Nehezen tettem túl magam a történteken, többé nem kóboroltam el, bármilyen) erős volt a csábítás. Olyan félelmetes, nyomasztó volt akkor az a rámtörő érzés: el vagyok veszve! Jóllehet, nem tévedtem el, úgy jutottam el egyik lépéstől a másikig, hogy mindvégig tudtam, hol vagyok, mégis egyszeresük, hirtelen mintha gödörbe zuhantam volna, elveszettnek éreztem magam, s hasított belém a jeges félelem. És most, ugyanúgy a villámcsapás erejével hasít belém a tudat: be vagyok csapva! Szorongató, nyugtalanítóan rossz érzés ez, mint volt ama gyerekkori, hajdan. Tulajdonképpen miről is van szó? Hiszen abban a megváltozott társadalomban élek, amit én is akartam, amiért azt az átkos régit többé-ke- vésbe közösen, közös akarattal megváltoztattuk, azt a gyűlöleteset eldobtuk és ezt az újat, ezt a remélhetően, de mégsem olyan egyértelműen jót a maga ellentmondásaival megvalósítani igyekszünk a magunk ereje, tehetsége szerint, kínkeservesen, egymással torzsal- kodva, sokszor talán köpködve, ütve, rúgva egymásba-egymásra, elkerülhető és elkerülhetetlen sebeket osztva és elviselve. A rohamosan romló életszínvonal, a nagy anyagi nehézségek, a szinte már elviselhetetlen terhek, a saját jövőm kilátástalansága éreztetik velem úgy: be vagyok csapva!? Nem hiszem, hogy csupán erről lenne szó, mindig ostobaságnak tartottam e marxi axiómát: A lét határozza meg a tudatot, másról, többről lehet szó talán. Sajnos lélekölő, bénítóan rossz érzés ez, tehetetlenül állok vele szemben. Hiszen valójában az enyéim kezében van a hatalom, az ellenzékiek is a mi embereink, közülünk valók. Az általam és a hozzám hasonlók által megválasztottak ülnek mindenütt a hatalom székeiben, s van azok kezében a gyeplő, akikében van most és a mi akaratunkból lesz a jövőben is remélhetőleg. A pártvezetők, a miniszterek közül többen, s nem kevesen a honatyák személyes ismerőseim, mondhatni az én „bandámból” valók, személyes közöm, közünk kell, hogy legyen ehhez az egészhez. Hihetőleg ők, ott fenn nem változtak meg egyik pillanatról a másikra, ugyanazt vallják, amit eddig, s ugyanúgy tesznek, csak nagyobb hatásfokkal, mint eddig nemes eszményeink világító fényénél. Miért hát ez a tolakodó, rossz érzés? Volna valami, amit én nem veszek észre, amit én már nem tudok követni sem ésszel, sem érzelemmel? Végképp elszakadt volna egymástól a fent és lent? És bár én továbbra is drukkolok, szorítok az egyre gyérülő számú közönség soraiban, a lassan ellendrukkerekké válók körében, de talán már függetlenül a meccs eredményétől is, azt fogom érezni, hoqy: be vagyok csapva? Fecske Csaba Áruházakból, üzletekből shopok Régi adó - új köntösben Átalakulnak a kirakatok Az egyik felirat még a régi világból maradt ránk, a másik már teljesen új, a megváltozott kereskedelmi viszonyokat tükrözi a miskolci fűutcán. Sorra újulnak meg a portálok, a bejárat fölé, mellé új nevek kerülnek fel, egyszerűen átalakulóban van a miskolci belváros. Olasz és osztrák tulajdonosok, flamand pékség, balkáni étterem, angol ékszerbolt, holland biztosító, mindezek már megszokottan hozzátartoznak az utcaképhez. Ami még ennél is fontosabb, gazdagodik, színesedik a kereskedelmi és a szolgáltatói kínálat Borsod-Abaúj- Zemplén megyében. Ez a folyamat, ha kisebb mértékben is, de egyre inkább jellemzi megyénk többi településeit, városait, nagyobb községeit is. Egyelőre a régi feliratok még megférnek békésen az újakkal, azt azonban csak reméljük, hogy a szépülő kirakatok, üzletek feliratait is mind nagyobb igényességgel készítik majd el a megrendelő tulajdonosok.- nagy j - laczó j Mitől függ az önadózás mértéke? Az adó mértéke több tényezőtől is függ. Egyrészt a művelési ágtól, vagyis attól, hogy az adott föld szántó, kert, gyümölcsöskert, gyep, illetve nádas-e. Másrészt függ a föld minőségétől is, amit az aranykorona-érték fejez ki. A legtöbb adót a szántóföldek után kell fizetni. Tíz aranykoronáig adómentes a föld. A fizetendő tétel 40 aranykorona-értékig folyamatosan emelkedik, és 40 aranyikoronánál éri el a maximumot. Ezen felüli az adózó az aranykoronánként és hektáronként 82 forintot fizet. Ez 40 aranykorona esetén, éves adóban hektáronként 3280 forintot jélent. A szőlő- és gyümölcstermelésre szolgáló területeken az adómentes mérték 24 aranykoronáig terjed, s a legjobb földeknél 48 aranykorona felett 48 forintot kell fizetni hektáronként és aranykoronánként, A 48 aranykoronás föld után fizetendő évi adó hektáronként 2304 forint. Azok a művelési ágak, amelyek a telepítés után csak hosszabb időszak elteltével hoznák hasznot, művelési ágtól függően 1-től 10 évig terjedő ideiglenes mentességet élveznek. Gyep és nádas esetén szintén 10 aranykoronáig terjed az adómentes sáv. Ebben a művelési ágban is fokozatosan emelkedik a fizetendő adó mértéke. A legmagasabb fizetendő adó, 28 aranykorona felett hektáronként és aranykoronánként 12 forint. Ez 28 korona esetén évi 336 forint fizetését jelenti. Az úgynevezett háztájinak minősülő nagyságú 0,6 hektárnál kisebb földekre nem kell adót fizetni. A törvény kedvezményeket biztosít egyes tulajdonos rétegnek is. Három évig mentesülnek az adó megfizetése álöl azok a gazdák, aWk 1990. január 1-itől a személyi jövedelem- adó törvény szerint egyéni mezőgazdasági vállalkozásba fogtak, illetve önállóan gazdálkodnak. Ezen túl a földadó fizetésére kötelezett magánszemélyek a földadó ősz- szegét bizonyos feltételek megléte esetén levonhatják mezőgazdasági tevékenységük után befizetett jövedelemadójukból. (MTI-Press) P. P. megfizetniük a mezőgazda- sági kistermelőiknek. Itt fontos az a kitétel — amiről szintén a törvény rendelkezik —, hogy az adót nem a föld tulajdonosa, hanem annak használója fizeti. Az adóhaltóság az 1993-na készülő adóbevallási íveket már úgy fogja készíteni, hogy külön helyet ad a földadóval kapcsolatos adatoknak is. A földadó fizetése és megállapítása az úgynevezett önadózó rendszer szerint történik majd. Ez azt jelenti, hogy az adófizetőnek magának kell majd meghatároznia, hogy -milyen adót kell fizetnie az általa megművelt föld után, s ez alapján teljesíti majd adófizetési kötelezettségét. A földadó megfizetésének szabályairól Vámosi Nagy Szabolcsot, az APEH illetékes osztályvezetőjét kérdezte az MTI-Press munkatársa. — A törvény 1992. január 1-jétől lépett hatályba. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági kistermelőknek valójában csak 1993 elején kell majd érdemben foglalkozniuk a földadóval. Az Ország- gyűlés által elfogadott szabályozás úgy rendelkezik, hogy a földadót a személyi jövedelemadó bevallásával és fizetésével együtt kell majd bevallaniuk, illetve Annyira azért nincs hideg, hogy az ilyen tüneményes kis ölebbel ne merészkednének le az utcára égy kis délutáni sétára, ami egyformán jót tesz a csöpp jószágnak és a gazdinak is, s ha a kutya rövid pórázon van, ha még oly kicsi is, az helyénvaló. A nézelődés viszont a hasonló módon tartott gazdinak sem tilos. Minden eladó!... Eladó a gyár, a ház és a szerelem. 'Minden eladó! Csak egy ,a kérdés, milyen áron és ki látja előnyét, vagy kárát. Árulják a Dimag Rt. üzemrészeit, a Dimávag műhelyeit, a volt megyei pártház helyiségeit és árulnak mindent. Csak vevő legyen rá, lehetőleg külföldi tőkés, aki valutával fizet. Magyar lányokat láthatunk az RTL holdtévé Tutti-frutti műsorában, ahol könnyedén, márkáért vetkőznek, és boldogok is lehetünk, hogy hazánkat ilyen gyönyörű, meztelen keblek képviselik. Miskolcon, és a megye nagyvárosaiban nincs engedélyezett nyilvánosház, sőt még álcázott masszázsszalon sincs, amely hasonló szolgáltatást nyújt, ellenben vannak újságban hirdetett telefonszámok, amelyeket ha felhívunk - azonban csak a gazdagabbak tehetik — csinos hölgyek „félreérthetetlenül" több ezer forintos órabérért házhoz mennek, hogy bármilyen korosztályú Ádámok vérét megmozgassák. Miskolc munkásváros. Sajnos, az utóbbi időben megszaporodott a munkanélküliek száma, akik nem gondolhatnak ilyen gyönyörökre, és örülhetnek, ha hét végén krumplipaprikást ehetnek. A kereskedelemben még mindig a kárt okozó bürokrácia él. A Búza téri piacon paprika-, paradicsom- és egyéb zöldséghegyek tornyosulnak, de ha romlik a készlet, akkor is kitartják az árát, és leárazás helyett inkább e kukába, vagy a Sajóba öntik. Ki érti ezt? Vagy mégsem lehet mindent eladni?! Imreh József December végén az Országgyűlés új törvényt fogadott el a földadóról. Az elfogadott törvény megszünteti az eddigi különbséget a mezőgazdasági nagy- és kisüzemek földadó-ikötélezettsé■gében, vagyis egy egységes és szektorssmlleges földadóra 'tesz kísérletet. Ez azt jelenti, hogy a nagyüzemek ezentúl több, a kisüzemek pedig kevesebb adót fognak fizetni földjeik után. Először — 1993-ban
