Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1992. január 4., szombat Mi lesz veled, te Majom? 1992-í írunk. Ebben nincs semmi. De mit hámoz iki ebből az asztrológia, a jóslás? A számok öszege 21. — Szerencse­szám! Csaik „árváltozás” ne lenne. — (Pardon, most már ki lehet mondani: Áremelés). — Nem, ez nem azt jelenti, hogy a TOTÓ 21 forint lesz. Az .asztrológia hagyománya európai szemmel Mezopotámiába vezet. De hát erről már annyit tudunk, hogy .akár nem is nevén, hanem csillagje­gyén szólíthatnánk az embert, hívhatnánk például Vízöntő­nek. Ellenben a kínlaiaik nem a hónapok jegyeit figyelik, hanem az éveket. ’így alakult ;ki többezer éve az a kis 12 éves „állatkert1’, amelyet Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó népesít be. Tudják, 'hol tartunk most? — 1.992 — a Majom éve. Elöl­járóban annyit, .hogy a 'tavalyi óv a Kecske volt. Az pedig talált. Ugyanis szerinte: idei embereink hirtelen lelkesed­tek; mind magasabbra törtek — segítséggel. Soha nem mondtak többet, mint amire szükség volt. Sőt! Nem szíve­sen mondanak le! Stb. Hogy beválik e jövőre is a jóslat? — meglátjuk. Az idei év emberei szeretik a nagy show- műsorokat. Tele vannak vállalkozókedvvél. Legjobban a sa­ját vicceiken nevetnék. Egy húzásra kiisszák a pezsgőspo­harát. Kevés alvással .beérik. Keveset adnák a mások vé­leményére, de nem unaHmas velük az élet. Vidámak, tehet­ségesek, megbízhatatlanok és füllentenek is néha. — Sze­rencsés természetűek, de semmit 'nem vesznek komolyan Jó tanács a Majom házas társhoz! Hagyjuk beszélni! Csak akkor Ikel'L közbelépni, ha valami komolyra fordul a meg­gondolatlansága miatt. Megfogadják a tanácsot? S. J. Kalász László Eltört az irány? iába lóg minden célnak minden reménynek rugalma nincs mert ronda holt csak ingása van már a térdnek pedig: jobb utak futnak itt: talpunk alatt az egyenes! rugdaljuk vélt korlátáit s tört lábunk lengőbb célt keres Kiadót vált az Élet és Irodalom, pontosabban a lap szerkesztősége saját kezébe veszi az újság közreadását, a januári első szám már az Élet és Irodalom Kft. gon­dozásában lát napvilágot; Tulajdonosai: az ÉS Baráti Köre — lényegében a szer­kesztőség tagjai —, az Inter- art Stúdió és a Szikra Lap­nyomda. Az eddigi kiadót} az Arany Lapok Kft.-t a szerkesztőség levélben ér­tesítette elhatározásáról. Az MTI értesülése sze­rint az ÉS alkotógárdája azért bontotta fel az 1992. mároi.us végéig szóló szer­ződést, mert a kiadó nem teljesítette kötelezettségét: az Arany Lapok Kft. nem fordított kellő figyelmet a postai terjesztésre, s decem­berre az is megesett, hogy nem fizette k!í a nyomda­költséget. Az újságszerkesz­tői úgy vélik, hogy az Arany Lapok Kft. is fellé­legezhet, hiszen megszaba­dulhat az utóbbi .időben már koloncnak tekintett ÉS-tőI. A január 4-én utcára ke­rülő lapot főszerkesztőként Megyesj Gusztáv jegyzi, he­lyettesei Kovács Zoltán és Váncsa István. A főszerkesz­tői tisztéből visszavonult Bata Imre — nyugdíjasként — várhatóan a könyvkriti­kai rovatot vezeti majd, s a baráti kör elnöke marad. A szerkesztőség továbbra is fenntartja miagának .a jogot a főszerkesztő kinevezésére, s a belső mozgások irányí­tására. Az ÉS az új kft. pénzügyi helyzetétől reméli az elsor­vadt „húzó-műfajok” feltá­masztását, így a riport ro­vat felélesztését, a Páratlan oldal, a glossza rovat meg­erősítését, illetve a publi­cisztikai rovat rendbetételét. A .szerkesztőség végső soron azt szeretné elérni, hogy megtartva a kulturális érté­keket a lap az eddiginél sokkal informatívabb legtyen, sokoldalúbban közvetítse a kulturális élet híreit, ese­ményeit, a későbbiekben re­mélhetőleg 32 oldalon. (MTI) vMMmMmmm A szovjet hadifogság S. i. emlékezetében (3) Sztálin-aszfalt Kubikos brigádba osztot­tak he. Egy szovhozba ke­rültünk és egy 19—-IS kilo­méteres ultalt keflUött építe­nünk a vasúiig, a szűzföl­dön. Hat köbméter volt a napi norma, ennyit kellett naponta Mtermelni. Árkot ástunk és fönt elegyengettük a földet. Jöltlt a henger és le­nyomta, aztán újabb földet raktunk rá. Keményen dol­goztunk, a kaja pedig meg sem közelítette az előzőt, pedig ott is lopták .az ellát­mányunkból. A minimális mosdási le­hetőség miatt kiújult az ek­cémám. Munka után bemen­tem laz „orvodhoz”, aki azt állította, rühes vagyok, pe­dig váltig bizonygattam, hogy csák ekcémás. Elkül­dött egy 'bunkerba, s ott le­kenték rüh elleni lével. Azt hittem, megbolondulok, úgy mart és égetett. Nem tud­tam .lefeküdni sem és egy hónapig állva aludtam egy oszlop mellett, mivel a há­tam is kisebesedett. A tár­saim derékszíjjal odakötöt­tek egy oszlophoz, én pedig a karommal átöleltem az „ágyat” és úgy pihentem. De hát korábban a fronton már megtanultam nyeregben is aludni. A haverom készített vala­mi koncét, azzal kezeltem magam. Szerencsére akadt vállalkozó, áki a hátamat is lekente, s ha nem is tökéle­tesen, de egy hónap alatt rendbe jöttem. A felcsert messzire elkerültem. Időköz­ben befejeztük az útépítést, de az utolsó hónapban már nem kellett taiieskáznom mert ladikot barkácsoltam Volt ott .egy halastó s kér­dezték, kii ' tud -ladikot csi­nálni. Mindjárt jelentkez­tem, mert láttáim, a bátyám hogyan készít -ladikot, segí- ettem is neki. össze is esz- kábáltunk egyet. Kaptunk deszkát, szekercét, így pasz- szintgattam össze a csend­őrök közül befogott ácsok­kal. T.-ntern-áttákikail dolgoztunk. Őr nem vigyázott -ránk. Kö­zülük, :ha egy is kiment, őr kísérte. Négy internáltra ju­tott egy. Mi meg odla men­tünk, ahová akartunk. A la­kossággal jóba voltunk. Ház­sor között vezetett az épülő út, s ahogy csináltuk, sok­szor behívtak bennünket, teával kín-álltak, nekem egy idős néni még kesztyűt is adott, olylat, mint a kofáké, ujjatlan, csak tenyere van. de az eret is melegíti. Ren­des népeik voltak. Pedig na­gyon kellett vigyázniok, ész­re ne vegyék, hogy bratyiz- nak. Mi meg hordtuk ki ne­kik az olajos halat, mert ar­ra még mindig nem tudtunk rászokni. A kenyérrel is sef- teltünk, mert a helybeliek nem kaptak csak olajpogá­csát. Egyszer szög kellett a la­dikhoz. Szóltam a „praráb- nak”, mert a főnököt itt úgy hívtuk: goszpod'i praráb. Goszpodii a nagyurat jelen­ti. Mert ugye azt mondták: ne szólítsuk tovarisnak, hi­szen mi fasiszták vagyunk. No jó, ha nem vagyunk elv- társak, miért ne mondjuk, hogy gaszpodi, pénzbe nem került. A kovács hívott aztán, hogy nézzem meg, jó-e amit készített. Én éppen az orr­tőkét faragtam, belevágtam a székereét a fába, s elmen­tem a műhelybe. Ahogy visszaértem, mindjárt lát­tam, hogy eltűnt a szeker- cém. Mondom a szomszéd­nak. „te, nem láttad a sze- kercémet?” Ö nem. Még a késüzl.etből maradt vagy háromszáz rubelem a pufaj'kában. Odamentem a ba zároshoz. — Van székercéd? — Van. — Mutasd. Odahozta. Ránéztem. Ne­kem az volt a szokásom, hogy ha szerszámot kaptam, mindjárt belerajzoltam egy jelet. Még a fémre is kar­coltam. — Ki hozta? Nézz ki, és mutasd meg! — Az — mutatta. — Mennyit adtál érte? — Negyven rubelt. — Ha hozok helyette egy ugyainilyet, kicserélhetjük? —■ Persze. Visszafele összetáLálkoz- tam a pnarábhal. Mindjárt szóltam a tolmácsnak és mondtam neki, hogy ez és ez ellopta a iszekercémet, benn van a bazárban, de maradjon nyugton, csak hí­vassa magához valamilyen ürüggyel. A többit bízza rám. Mentem a fickóhoz. Mondtam, komám, hívat a praráb. A goszpodi meg messziről intett. Ott hagyott csapot-papot, én meg oda- viittem a szebercéjét a bazá- rosna'k és kicseréltük a szer­számokat. Jött vissza, keres­te a székereét. Persze nem tudtam róla ... — Hát a tied honnan van? — A bazárból. Most vet­tem, negyven rubelt adtam érte. Biztos a tied is ott van. Aki ezt ellopta, bevi- hette a tiedet is ... Meg kellett vennie. De nem ám negyven rubelért, hanem hatvanért. Almikor befejeződött az építés, egy csepp beton sem került az útra. Sztálin-asz- faltnak csúfolták. Tavasszal jött az eső, akkor sáros lett, aztán fújt a szél, kiszáradt, s egészen őszig száraz és kemény ,mairadt. Ennyiből állt a Sztálin-aszfalt, techno­lógiája. (Folytatjuk) Ny. P. FÜZES LÁSZLÓ : Nap nap után Elsorolhatnám minden igéjét a szónak, ami mit sem ér. Ősz botorkál az árokpartokon, egyre halkabban szól a pipitér. Száz évvel elébb, vagy százzal később? Ki tudja mi lett volna jobb, de poharunkban ecetté válnak Tokaj vesszőin szüretelt borok. A közömbösség megfakult inge takarja vállunk görcseit, a szentelt kenyér ize keserű, és a megtalált ige nem segít. Vetkőztető szél járja a Bükköt, csak tessék-lássék sepreget, riadtan bájnak zörgő halomba halódó, leértékelt levelek. CSEH KÁROLY: lelőjelek Őrült tél lesz, süvítik a házak felé húzó, fekete angyalrajok: felcsillagzott az aranyeső bokra december elején. Rajzolj köré sarkköröket leendő szánkónyomokból, süvítik; rajzolj, míg meg nem dermed ujjad, képzeleted: jégkunyhóba zárt égboltot láthatsz majd a fagy jóskristályában, Látnok; s hóesés nádszálai közt lapulókat is, akiknek arca még nem kivehető, csak kígyósziszegésszerű zajjal adnak jeleket. Hallgatózz is, Látnok, még van időd, míg van időd eltűnődni a félhomályban begyújtás és begyűjtés között SZŐKE LAJOS: Kérés ugorjunk a tóba kedves; neked hűs vize nekem a zuhanás a szentebb KAVALECZ LAJOS: Puliszkaszemek Olajjal nyakonöntött puliszka tepertőszemekkel hazahívogat. Mezey István: Illusztráció Lévay József Egyedül című verséhez. Januártól Elel és Irodalom Ki Korkos Jenő rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents