Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4„ szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9

Teszt

A munka nemesit?

Van, aki dolgozna, de nincs hol. Van, aki pihenne, de nem teheti. Van, aki dolgozik is, pihen is. És ön? Szembesítse véleményét fi tesztkérdésekre adott válasszal, jelölje meg, amelyikkel egyetért.

1. Szokott álmodni?

a) Igen, és emlékszem is minden részletre (5 pont).

b) Nem (4 pont).

c) Olykor (2 pont).

2. Mikor kel fel, ha el kell mennie?

a) Egy órával az indulás előtt (9).

b) Fél órával az indulás előtt (4).

c) öt perccel az indulás előtt (1).

•5. Mennyi időre van szüksége, hogy „formában legyen”?

a) Fél órára, a felkelés után (3).

b) Elég néhány perc (6).

c) Azonnal friss vagyok (9).

4. Hány óra körül érzi, hogy vége a napnak?

a) Este hatkor (5).

b) Este nyolckor (7).

c) Amikor már ágyban vagyok (9).

5. Mitől fárad el leginkább?

a) A fizikai munkától (5).

b) A szellemi munkától (5).

c) Az élet terheitől (8).

d) Az ügyek intézésétől (6).

6. Szeretné, hogy segítsék?

a) Igen (4).

b) Ha önzetlen a segítés (6).

c) Ha nagyon rákényszerülök (9).

d) Nem. Az a biztos, amit magam csinálok (10).

7. Ha nyerne a lottón, mire költené?

a) Abbahagynám a munkát (2).

b) Az összegtől függ (6).

c) Nem ábrándozom (9).

8. A munkahely problémái mit jelentenek önnek?

a) Keveset (3).

b) Az egész napomat meghatározzák (10).

c) Sokat (9).

9. „Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.” ön milyen

hibát váll be?

a) Erőmön felül is vállalok feladatot (10)

b) Olykor felületesen dolgozom (7).

c) Fia lehet, félbehagyom, amit csinálok (4).

10. Mit kérne a jó tündértől?

a) Több erőt (5).

b) Több szabadidőt (9).

c) Több önállóságot (8).

80—90 pont között: napjait a munka tölti ki, mi több, még álmában is jelen van valamilyen formában. Ez kedvező előjel a munkahelyi előmenetelt illetően, de lehet, hogy a magánéletben fizeti meg az árát. Ezért nemcsak a családi harmónia, hanem az egészséges életmód is azt kívánja, hogy: „Tanulj meg lazítani!”

50—89 pont között: Elmondhatja magáról, hogy kiegyensúlyozott ember. De valószínű ugyanez a vélemény alakult ki a munkahelyén is. Nyiván azért, mert bár szereti, amit csinál, azzal is tisztában van, hogy ez csak része a teljes életnek. Hogy az embernek kell lennie magánéletének is, és hogy ezt a kettőt össze is lehet hangolni.

40 pont alatt: Fia még nem mondták volna: ön is szívesen elmenne a munka temetésére ... Ügy tűnik, nem sikerült találkoznia azzal a tevékenységgel, ami valamilyen módon kapcsolódik az emberréválás alapfeltételéhez, a munkához. A semmittevés zsongító illúziójában él. Vagy erről ábrándozik. Fel kellene ébredni.

Fotó: I. j.

A

pám gyakran jön beteg fiához. Gondol egyet, s vonatra száll: akár ünnep, akár hétköznap. Igaz’ télvége van még, legföljebb ha koratavasz, nem ég körmére a tennivaló. Jeges szél hempereg a kertben, az átfagyott föld nem kiált még aso után. Jön hát kipirult arccal a legváratlanabb időpontokban a kisöreg, anyámat néha a kétségbeesésbe kér- getve a hirtelen támadt utazási szan- dókával, cipelvén a dugig megrakott, a kart szinte leszakító terhű szatyort, meg a saját borral teli fonatos korsót. „Anyukátok jött volna, de nem bírja már a cipekedést.” Mert pakk nélkül jönni, ők el sem tudjak képzelni. És bizony, aki e krumplival, zöldséggel, babbal, befőttel, sódarral, szalonnával megrakott szatyort akarja cipelni, vonatra fel-, vonatról le- szállni vele, annak erősnek, szívósnak kell lennie. — Hú, de nehéz! nyög egyet a feleségem, ahogy arrébb teszi a szatyort. Kipirult apám is, amíg ide, a negyedik emeletre fölért vele, ilyenkor élénken kirajzolódik homlokán az a fémtízes nagyságú sebhely is, amit a gyerekkor hagyott emlékül rajta, egy Vince nevezetű kisördög jóvoltából, akinek nevét már egy sírkőre írták föl a szögligeti temetőben, ahol nyugszik, remélhetőleg, miközben gyerekkora még itt kísért közöttünk. Apám papírokat gyűröget a kezeben, belsőzsebéből halászta elő a négyrét hajtott lapokat. — Kárpótlási kérvény. Legépelnéd? — mondja kissé restelkedve. ,

Újra próbálkozik apam, nem akarja veszni hagyni a dolgot, üti a vasat, míg forró: a faluban eddig mar többen is kaptak kisebb-nagyobb összegű kielégítést, vagy nyugdíj-kiegészítést, míg az ő kérelmére semmilyen módón nem reagált a Kárpótlási Hivatal. Még elutasítással sem. Ahhoz se vette a fáradságot! Rendszerváltás ; ide, rendszerváltás oda, a bürokrácia működik, végzi továbbra is a maga eróziós tevékenységét, rákos hurjan- i; zásával továbbra is gyilkol. Fittyet i hány az emberre. .

Apám mindig kevés beszédű, fegyei- ■ mezett, higgadt, sőt óvatos ember 1 volt. Hogyne, hiszen oly’ sokszor hi- 1 vatkoztak, figyelmeztették a múltjára, nemegyszer még gyerekeinek is felrot- | ták azt, mint eredendő, tehat orok- lendő bűnt. Persze a nép neveben. | Hogyan is mondta nekem a szélte- i hossza egy, hat elemis politikai tiszt [; katona koromban ? Hálás lehetek a I néphadseregnek, hogy tagjai köze f - I eadott, annak ellenére, hogy vaj f fülem mögött, hogy nem egeszen makulátlan a múltam. Múltam szenny: I foltja természetesen az apam volt, ak I most, mint aggódó édesanyám mondEi SSJSfAfiK tak

I Ügy érzem, olyan indulatok mun- f kálnak benne mint a‘ s csétlen sorsú lócsiszarban, Kolhaas Mi I hályban, aki a lovai képeben elorozott ! rgazsáeért feláldozta mindenét: odave- te rt családját, boldogságát, a: I életét Az igazságvágy, egy bizonyom § túi már rákos daganatta fajul

eUenmérget termelni képtelen lé- lekben már csak ostoba fixa ideánál: űnik a mások szemében. Ám mégis g saiát múltjával kinek-kinek meg kel- hfíkózmia A múltkor, amikor az or- I szággvűlési képviselő fogadoorat tai- tott a faluban, annak a partnak s képviselője, akire annak idejen c I k P«o i s szavazott, apám nem mulaszS Sern előtte a bűkét. Meg- I ° neki a letűnt korszak rajta el- I ^on!L hűne.t a korét, amelyben tali ^.ove^ a legszörnyűbb, ami utána jón

I lan_,vnek gátlástalan képviselői vala amelynek S““ülnek most is a húsosI körül pöffeszkedve, lelkifur

fc fazekak korú , v feihábonto nagy

I dalás nelk^aikat míg mások, tisz- f sagu nyugd ia életüket átrobotolo £ tesseges, fges hQVatovább az ehe I szenvedő emberek ^ ^ bogy szem.

j zéssel, ne'k Kénvtelenek segélyekért jí benézzenek Jamodni. Ügy látszik alamizsnáéit 1 > _ emberek. Ho

' Vann3k Stó szegé"" nagyanyám , i gyan w ™°n üri huncutság az! S i hatalomra í ul‘ thvt Rákosit mon ji mindegy, hogy H | - £rószV Megtör : dunk. Kadart • , azt mondják

j tént a rendszervalt & . amikor ké

K Lehet. Nem vettem váUotta| zi vezérlésről au ? rendszerbe

át. Ezek szer'ntü^eanS rendszert akar 1 élÜ?K' karunk-e’ Amelyben gyarapc tnf’ gazdagok6 száma, és a gazdago s dik a gazdag i-het-e ez vigasz I gazdagsaga, de Jlkülözőnek? Vigas:

1 C / a tudat, hogy elvileg tulajdc I „ős lehet, vásárolhat ingatlant, veh< I szállodát, toronyórát lánccal <

J f^nc nélkül, csak éppen anyagi leh. I tőségei nincsenek meg hozza, magy. | rul, mert üres a zsebe, orul, ha

mindennapit meg tudja venni. Mert ma ugyanúgy kizsákmányolják, mint a múlt rendszerben. Csak éppen most nem eszmei indokkal, hanem a piac törvényeiből kifolyólag. S mintegy büntetésül penitenciaként még azt is látnia, tapasztalnia kell, hogy aki miatt idejutott, továbbra is fölötte áll mindenféle értelemben, igaz most másmilyen eszmének szolgálva, de most is az ő nevében. Aki szegény, s „rosszlétben” él, nem rajong eszmékért, neki különben is eszményekre van szüksége csupán, nem pedig eszmékre. Apámnak gondja van a nyugdíjával is, úgy érzi sérelem érte annak megállapításánál is. Kárpótlási kérelme részint ennek orvoslására irányul, hogy a nyugdíjalap megállapításánál vegyék figyelembe a kétéves sorkatonai szolgálatot, valamint a nyolc évnyi csendőrségi szolgálatot. Ezt a tíz esztendőt ugyanis annakidején, 1976-ban, amikor négy évi nyugdíjkorhatáron túli munka után végül is nyugállományba vonult, a társadalombiztosító figyelmen kívül hagyta, nem számította be az alapidőbe. Veszett egyébként több idő is: katonaság előtt egy zsidónál dolgozott, fűrésztelepen, de ott eltöltött idejét nem tudta papírokkal igazolni. Rádolgozd! hát négy évet, legyen mégis valami kis nyugdíj. Pedig, ha valamelyik tintanyaló megnézte volna a kezét, a;

I apám kirepedezett tenyerét, aligha kételkedett volna benne, hogy az a?

öregember munkával töltötte életét. Dolgozott a mindenkori nyikhajokért is, ahogy az már lenni szokott ezen a szerencsétlenül megcsinált világon. No, igen, a csendőrség véres ing volt még abban az időben, de azóta sok víz lefolyt a Dunán. Ám lehet, hogy nem elég .. • Csendőr ... Szurony ... Kakas- toll... Igen, egy időben én magam is szégyelltem, hogy az apám csendőr volt. Mentségeket kerestem magamban nyiladozó gyermekésszel. Egy szegényparaszt, reménytelen jövőjű család értelmes, jóeszű gyereke szüleitől jobb sorsot szeretne, a nyomornál, nélkülözésnél elviselhetőbb jövőt. Taníttatására nincs mód, jelentkezik hát csendőrnek. Felveszik, s teszi a dolgát tisztességgel, a legjobb tudása szerint. Feletteseinek és lelkiismeretének egyaránt engedelmeskedve. De az előbbi megfelebbezhetetlenebb mint az utóbbi. Eljut hát a lelkifurdaláshoz is. Fegyveres testület tagja, de nem militarista érzelmű. Nem bűnöző, nem szadista, mint kezelték volt egy időben. Zsidóüldözés, deportálások? A kormányzó testőrségéhez tartozván, nem volt része benne, de ez csupán véletlen személyes szerencse, ajándék. Azt már . jóval közlékenyebb édesanyámtól tudom: kiszivárogtak olykor bizonyos fontos dolgok, időpontok, helyszínek. Nem veszélytelen dolgok voltak ezek, a szabadságával, sőt életével játszott, aki kockáztatni mert. A szív diktálta így. A szív mindig hajlamosabb a vértanúságra, mint az ész. Eltűnődhetünk: meddig kell elmennie egy embernek a kockázatvállalásban, hogy hősnek még ne, ám gyávának már ne kelljen lennie?

Számonkérhetek-e én bármit is, hogy azt a szégyent a félelem váltotta fel, mert volt idő, amikor éppen félni volt több okom, mint szégyenkezni. Hogyan is írja apám a kérelmében? „Azért, mert egy közel 2000 éves keresztény-kultúrában élő jogállamnak a biztonsági embere voltam, akinek a feladata a bűncselekmények felderítése volt, azért a kommunista rendszer megbüntetett.” De hiszen, én tudom, nem is a saját sorsát fájlalja, ő, sokkal inkább a gyermekeiben — talán éppen az ő múltja miatt — elveszett lehetőségeket. Értük, miattuk perel a hegygerincen túljutott ember szomorú fáradtságával, s idézi az in- ternálási végzést, amely szerint: „Amíg az ország pillérei meg nem erősödnek, a közéletből ki kell vonni!” Apám 1944. végén alakulatával együtt felsőbb utasításra Felső-Auszt- riába vonul, ott, szintén alakulatával együtt, amerikai fogságba kerül. Ai év novemberében szabadult. Az amerikai fogság aligha mérhető az oros: hadifogsághoz, de ennyi kedvezményt igazán adhatott neki a sors, apámnak akinek, ahol csak lehetett, bizony keresztbe tett. Szentgotthárdinál lépi á a határt, s jelentkezik az ott állomásozó katonai alakulatnál. Minden in góságától megfosztják, magyarul kira bolják. Szabadságától szintén meg fosztják. Attól a perctől fogva üldöz tetésben volt része. Zalaegerszef Nagykanizsa, Budapest. Gyűjtőfoghá

zak. Csepel, Szikszó. Internálótáborok.

És internáltként kényszermunka az ózdi vasgyárban. És közben néha — édesanyám elbeszéléseiből tudom — megszökik rövid időre, s bujkál otthon a faluban ismerősök, rokonok padlásán, pincéjében, fészereiben, miközben halálra keresi a rendőrség, így. egy rejtekhelyen meghúzva magát, ismeri meg kisfiát, az akkor mór kétéves bátyámat, akit az élelemmel együtt vitt édesanyám, akárha lopott holmit rejtegetve köténye alatt, éjnek ! idején, hogy a megriadt gyermek majd keservesen elbőgje magát a beesett szemű, borostás idegen férfi láttán ...

Abban az időben, amikor apám Ausztria felé menetel, egy állapotos fiatalasszony is elindul Biharkeresz- tesről Szögligetre, ahol szülei élnek Utazik heteken át, hol gyalog, hol szekeren, hol katonai teherautón, se- besültszállító járművön, jajgató, ká- romkodó sebesültek között. A front hol megelőzi, hol maga elé engedi. Ismeretlen falukban, ismeretlen, nyú- zott kinézetű emberek házában tölti az éjszakákat, és ismeretlen faluban, ismeretlen, de mindenképpen irgalmas, jóravaló emberek házában és segítségével szülte meg elsőszülöttjét a háború borzalmai közepette az éhezésnek, a félelemnek és a bizonytalan, sötét jövőnek, amely, már tudjuk, hogy sokkal sötétebb és fájdalmasabb lett, mint gondolható lett volna már akkor, a háború vége közeledvén. S nincs, ki jóvá tehetné. Mert nem is lehet! Ez a fiatal nő az én majdani édesanyám volt. Sorsa akkor, és még oly hosszú időn át párhuzamosan fut : az édesapáméval. Egyikük sem tud a másikról semmit. Hogy apám él, csak akkor tudják meg, amikor a csepeli internálótáborból első ízben megszökik, s felbukkan a faluban. Kegyetlen idő járja. A sors fintora, hogy apám éppen akkor is szökésben van, amikor az internáltakat amnesztiával elengedték.

Beköszöntenek az ötvenes évek. A , kisgyerek anyja könnyeire emlékszik,

; komor tekintetű, mosolytalan bőrkabátos emberekre. Segít anyjának cipelni i a libát meg a zsírt, amit beadásra- visznek. Elhűlve bámul, egy rokonáék- 5 nál a konyhában perzselik a disznót, r A perzselés után azonnal meszelnek- az asszonyok, s neki a fülébe rágják,- hogy nem látott semmit! Talán ezért- is nem kínálják meg füllel, farokkal? ű Mert amit nem lát, az bizonyára nincs 1, is.

" Az életben először együtt a család, t Mindent újrakezdve, a nulláról indul- t va. A nulláról, de sajnos nem tiszta lappal. A lakás minden ingósággal 7 együtt odaveszett Biharkeresztesen.

1 Ebek harmincadjára jutott az ifjúsággal, a szép jövő reményével együtt.

’• Apám, mint a többi paraszt, túrja a- földet, az Észak-borsodi karszt termé- 1 ketlen, valaha erdőtől rabolt szántó- • földjeit, a meddő domboldalakat. Túrja, mint a többi, de neki semmije se volt, amire lehetett volna építeni.

1 Csakis testi ereje, s elnyűhetetlen ” akarata. Tíz hold gazdája, ebből öt hold erdő. öt hold fölött rendelkezik 1 hát, részint az ő, részint anyám örökje sége. Anyám módos családból szárma- t zott, apám azt hiszem, csakis avval ~ nyerhette el kezét a cselédeket is tar- : tó szülőktől, hogy csendőrnek állván,

I* biztos jövedelemmel bíró ember lett z- belőle. Amikor anyám férjhez ment, _e kistafírungozták módos lányhoz illő- > en, a föld zöme viszont a bátyjait il- K lette meg. De gondnak, nyűgnek elég volt az öt hold. Kínlódás, hosszú agó- s’ nia. Apám, mivel szakmája van, igaz csak mesternél szerezte, ezért vizsgát n kell tennie, az iparba megy dolgozni, í" Miskolcra, az ötven kilométerre fekvő ~ nagyvárosba. Külön a családtól, de 0 van biztos jövedelem. A Műemlékvé- delmi Felügyelőségnél dolgozik, kőmű- vesként. Többedmagával a diósgyőri'

' várat renoválja a középkori várépítők a buzgalmával, kitartásával, szakértő n gondosságával mindenkori főnökei ■*> megelégedésére. Ott dolgozik majd harminc évig. Csöndben dolgozik, mit ~ is tehetne mást, a hatalom félszemmel sK figyeli, figyelteti. De belekötni nem !r lehet, az élő fába könnyebb volna,

J" mert még otthon, családja körében sem szidja a rendszert, Rákosit. Viseld li mint istencsapást, természeti ka- ' tasztrófát. Ez már szinte mazochizmus. a* ötvenhat eseményei sem csábítják cselekvésre, sem hangos szóra. Tudja, a* családja van, felelősséggel tartozik ér- Vz tűk. Épít. Nem szocializmust ugyan, e" stílusosan ódon, középkori várat. Hét sz végén megy haza, várja a föld, hogy fölszántsa, hogy betakarítsa róla ä - termést. Munkás és paraszt egysze- ®T mélyben. Benne tényleg szövetséget . kötött a két alapvető osztály, s a ré- gi rendszert kiszolgált, gyűlölt idegen.

És most a Kárpótlási Hivatalhoz íotúult, nem tudni még, milyen ered- “8" ménnyel. Reménykedik, hogy legalább ’z- erkölcsileg kárpótolják, ' elismerik, , hogy nem bűnös. Igen, mindig is a la‘ remény éltet minket, embereket.