Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kilencven dolgozó önállósodni akar Utazzon velünk Európába! A munkahelyükért küzdenek December 30-án munkás- gyűlést tartottak Szikszón az Állatfehérje Takarmányo­kat Előállító Üzemben. Nem óévbúcsúztatás volt ez pezsgős koccintással, hanem küzdelem kilencven ember munkahelyéért. A munkásgyűlés tulajdon­képpen 10 órakor kezdődött, amikor a dolgozók megala­kították a munkástanácsot. Délre megjelent Soós János, a vállalat budapesti köz­pontjának vezérigazgatója, a beruházási igazgató, a vállalati jogász és Szikszó város polgármestere is. Ök az üzem káéi térítését ter­vezik, a dolgozók pedig ön­állóságot akarnak. A kft - ben a jelenlegi kilencven fő közül mindössze 40 szá­mára volna munkahely. Érthető hát a szikszói dol­gozók nem éppen békés hangulata. A munkásgyűlésen Tetét- leni Józsefné, a Munkásta­nácsok Országos Szövetsé­gének ügyvivője és Sárkány Gábor, a Munkástanácsok Megyei Szövetségének el­nökségi tagja tájékoztatta a dolgozókat az általános cél­kitűzésekről, majd konkré­tan arról, hogyan válhat önállóvá a szikszói üzem, milyen jogi előírásokat kell ezzel kapcsolatban betarta­niuk. Rácz József, az üzem 7 éve igazgatói funkcióban lévő vezetője — a dolgozók igen nagy megelégedésére — kijelentette, a budapesti központhoz a 40 fővel mű­ködő kft -re vonatkozó ter­vezetét nem nyújtja be! igazgatóvá választásakor 90 itt dolgozó munkahelyéért vállalt felelősséget. Azt is elmondta: kiállásáért vállal minden ezzel járó kockáza­tot is. , A munkástanács képvise­lője tájékoztatta a résztve­vőket arról, hogy a szabályok értelmében — a leválási szándék benyújtását követően az üzemből dolgo­zót elbocsátani nem lehet. Beleértve ebbe az igazgatót is. Az üzem területéről gé­pét, anyagot kivinni nem lehet, káeftésíteni az üze­met nem léhet... _ Mindad­dig, amíg a készülő privati­zációs program és az üzleti terv alapján a minisztérium nem dönt a leválás kérdé­sében. * Már majdnem nyomdába küldtük a kéziratot, amikor megkaptuk a szikszói Állat- fehérje Takarmányokat Elő­állító Üzem munkástanácsá­nak levelét: „Az itt dolgo­zók részére sorsdöntő volt ez a nap, ugyanis ez a fel­adatát meghazudtolóan ta­karos kis üzem, a fővárosi központ által kiszemelt cél­pont volt már hosszabb ide­je, mint felszámolásra, mint értékesítésre alkalmas terü­let. Ebben az iparágban ugyanis még létezik és vi- rui az immáron anakronisz­tikus, »vízfejű« budapesti központ, a hírhedt Illatos úti Állatfehérje Takarmá­nyokat Előállító Vállalat. Ennek a központnak a nyo­masztó »atyai« szorításából igyekszik szabadulni a kis szikszói üzem. önállósági tö­rekvéseivel. Nagyon sok ér­telmes. jó ötlet származott már Szikszóról. melyet a diktatórikus szigor azonnal száműzött, hogy később — mint saját ideát — megva­lósítsa. A kisüzem csak görnyedt, rogyadozott a rá­akasztott tervek és terhek alatt, melyek nem a reali­tásnak megfelelően lettek rá kiosztva, a mostohagyer­mek sorsának megfelelően. A legkisebb renitenskedésre revizorok és ellenőrök „ha­da” szállta meg az üzemet, és elmarasztaló jegyzőköny­vek születtek:. ami Pesten vagy más üzemeknél erény­nek számított, az Szikszón bűnnek minősült. Szikszón nemcsak betelt a pohár, ha­nem túl is csordult, szám­talan tapasztalaton okulva, már nem hisznek a közpon­ti szép szavaknak. Szándé­kuk és akaratuk tiszta, egy­séges és töretlen: önálló vállalatként kiválni az ÁTEV szorításából. Élni akarnak, dolgozni és kenye­ret adni a családnak. A megyének is szüksége van erre az üzemre, amely rendkívül fontos környezet­és egészségvédelmi feladatot lát el. E feladat mellett más te­vékenységek is tervbe van­nak véve, hogy a kollektíva együtt maradhasson, közü­lük senki ne kényszerüljön a megalázó munkanélküli­segélyre és névre. Együttma­radni és dolgozni! Decem­ber 30-án ez az akarat nyilvánult meg, amikor az a 90 fő, egyemberként állt ki munkahelyének, kenyeré­nek védelmében, megalakí­totta a munkástanácsot és megválasztotta elnökségéi. Már az elnevezésnek is for­radalmi szabadságharcos, ’56-os íze van. Ez a nap, a kis szikszói kollektíva igazi forradalma volt, szembe­szállt a központi akarat je­lenlévő képviselőivel, mun­kahelye, megélhetése védel­mében. Ritka szép példája az egységnek, hogy ebben az üzemben a vezetők és dol­gozók vállvetve küzdöttek akaratuk érvényesítése ér­dekében. Tudják azt is, hogy a harc csak most kez­dődik. Számítanak az ellen­fél csapásaira, nem felké­születlenek és nem védtele­nek. Számítanak minden be­csületes, munkáját és kenye­rét szerető és féltő dolgozó és vezető együttérző erköl­csi támogatására.” * Azt hiszem, olvasóink jól ismerik megyénk foglalkoz­tatási gondjait. Tudják azt is, hogy ezek még feszítőb­bek az abaúji térségben. Érthető hát, hogy meg kell ragadni a gazdasági rend­szerváltozás minden egyes lehetőségét, amelyik alulról jövő kezdeményezés alapján a dolgozói létszám megtar­tására irányul. Nem pezsgős rendezvényre gyűltek össze Szikszón az Állatfehérje Takarmányo­kat Előállító Üzem dolgozói. Kilencvenük közül hatvan­nak a munkahelye „forog kockán”. Reméljük — a mi­nisztérium kedvezőbb dönté­se esetén — mindnyájuknak lesz a későbbiekben is munkahelye. Szikszón, ab­ban az üzemben, amelyet ők hoztak létre. Faragó Lajos Az es a ”VII ÁGJÁRÓ.. UTAZÁSI iroda közös rejtvénypályázal-a Idegenforgalmi rejtvény­pályázatunkkal immáron 41. alkalommal jelentkezünk. Rejtvényünket továbbra is azoknak szánjuk, akik isme­rik vagy szeretnék megis­merni Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyét, és ugyanakkor szeretnének világot is látni. Rejtvényünket most már sokadszor a „Világjáró” Utazási Iroda szponzorálja A megfejtéseket a Miskolc, Rákóczi út 12. szám alatt (volt MHSZ székház, III emelet) működő irodában elhelyezett dobozba kell be­dobni a nyitvatartási idő­ben. (Hétfő—péntek: 9 órá­tól 17 óráig.) A szelvények utolsó bedobási határideje- 1992. január 10-én, pénte­ken 14 óra. Ekkor sorsoljuk a helyes megfejtők között a „Világ­járó” Utazási Iroda által felajánlott kettő darab, egyenként 2500 forint érté­kű utazási utalványt, ame­lyek az iroda által szerve­zett utaknál használható fel. Itt levágandó: E heti feladatunk: E titokzatos emlékmű az egyik dél-borsodi község kastélyának parkjában található. (A kastélynak egyko­ron az Eötvös-család is tulajdonosa volt.) Melyik községről van szó? Megfejtés: ........... A megfejtő neve: es az ESZIK közös játéka Rejtvényünk 29. alkalom­mal is olvasóink irodalmi ismereteit, jártasságát teszik próbára. Játékosaink felada­ta az alábbi két versidézet folytatása, a versek követ­kező sorainak beküldése. E heti játékunkat a mis­kolci Széchenyi út 26. szám alatt működő „Álomvilág’ Lakástextil Kereskedelmi Kft. szponzorálja. Rejtvé­nyünk megfejtését a la­punkból kivágott, és kitöl­tött szelvényen a szép és vonzó üzletben elhelyezett dobozba kell bedobni a jö­vő héten péntek, vagyis ja­nuár 10-én, 13 óráig. Az „Álomvilág” nyitva­tartási ideje: ma 9—13 órá­ig, hétköznap 9 órától 18 óráig. A nyilvános sorsolásra január 10-én, pénteken, 13 órakor kerül sor. A helyes megfejtők között 4 darab, egyenként 1300 forint érté­kű ágyneműgarnitúrát sor­solunk ki. .............................................. Itt levágandó: .................. E heti feladatunk: 1- Szép Ernő: Én úgy szerettem volna élni (a folytatás): ............................................................ 2. Szabolcska Mihály: Sír a nóta, magyar nóta, (a folytatás): ........................................................... A megfejtő neve: ............................................................. l°kcime: ......................................................................... Korkos lenő: Balassi Bálint emlékének. Lakcíme: ................... S zilveszter Ha xévés tennék, nagyon nem .szeretném Gsurka Ist­vánt, aki -egymjMiiárdd&l akarta megkurtnttatn'i az MTV ’92-ies köiitségvatését. Nos, Csu-rka Istvánnak na­gy on .sok mindenben igaza van. Ez a Idolhoz ineim ’min­dig szolgálja a magyar kultúrát, de a közönséget sem. Mégis Kulin Ferenc - cél kell legye.téritenüinik, aki szerint ia. tévé nem büntet­hető így, ennyire, mert ak­kor még rosszabbak Lesz­nek a műsorok, s jkétsé- gessé válik, hogy egyáltalán lesznek-e műsorok. IA dön­tés — természetesen — a honatyák kezében, akik bőségesen kínáltak témát áz elmúlt napokban a saj­tónak, tévének, (közvéle­ménynek is, ezzel a mara­toni szavazással a költ­ségvetésiről1. A mi örömünk pensze nem annyira felhőt­len, mint Kupa Mihályé, mert az ellenzék érvei is megszívlelendőek. No majd jövőre, alkarom mondani ’92 decemberében már job­ban, floitltalbbuL megy ez i.s. Szilveszter este és éj­szaka jóikat nevettünk azon a vergődésen, amit a ház- elmökölk és a honatyák produkáltak. Nagyon is po­zitív' fordulatnak tartom ezt! Tudiniiillllik, hogy az Országháabam ma már he­ves viták vannak, hogy megjegyezhető, markáns politikái arcok és vélemé­nyek vannak, hogy a po­litika valóiban vélemények, érdekek képviselete és üt­közése. Szoknunk ikeli .még ezt, mlint ahogyan ia hon­atyáiknak. a politikai elit­nek tanulniuk a szakmát. Merit még van miit. A tévé szili veszteni mű­sora mindáig ,is politizált, illetve a majgy cenzúra — nyomás ellenére .is tágít- gaitta, mintegy kilkísórietez- te a itóilmondlbaitóság hatá­rait. S 'ha már erről van szó;, ihlaidid kezdjem a re­cenziót rögtön Hofival, akiért e isorok írója .soha nem rajongott. (Szóvá ír tette). Nem, mert sértőnek tartottam azt a bratyizó, lekezelő módot, ahogyan a •közönséghez szólt. Volt idő, amikor talhu 'témákhoz (például Kádár) eleve csak Hofii nyúlhatott hoz­zá, s ma .már — több év távlatából — ínyilvánvaló­vá vált, hogy ezekkel a megtűrt csipkelődésekkel iegitimizálita is a rend­szert. Nevessetek csak kis bullák, úgy is az történik, amit mii alkarunk. Éppen ezért fokozott kíváncsiság­gal néztük szilveszter éj­szaka, hogy imlit mond most, az linfarktusból való felépülése után őfelsége bohóca. Nos, Hofi ott foly­tatta, ahol abbahagyta. Be- lecsíipebt egy ikilcstüt, s bi­zony a jóízflés határát sú­rolva a múlt .rendszer ká­deréibe (az aippairtnyioa öregasszony), de összessé­gében mégiscsak nosztal­giázott, mintha .lekéste vol­na a csatlakozást a rend- szerváltásról. Humora nem is annyira megkopott, mint megáporodott. Most is ha­verkodik, hraityizüik, de mintha már nem (jól) súg­nának neki (köztudott, hogy míg éllt Kamliós Já­nos et. íiita a szövegeit). A szegénység, az ország nyo­morúsága nem igazán szel­lemes bumorforr.ás! Szívesen mondanám, hogy az ellenpólus a Hóci­pő „Kárpát Medence” cí­mű összeállítás volt (a kettesen), mert ebben va­lóiban felcsillant a buda­pesti ember alktaisztófa hu­mora is. Valóság, azaz földközeliilbb volt, s ittl nem csupán a jelenés, „kárpótlás” ügyre gondo­lok, amivel (imég nem is érzékeljük igazán) jól ki­törölték a imagyar szem it, hanem a kralháeái „újgaz­dagok” szellemes kifigurá­zására. Nlem az a baj ez­zel a látványosan .meggaz­dagodó réteggel (meg kell nevezni!?), hogy nem ér­tékteremtéssel jut pénzhez, hálsz’ ma már iseniki se vi­tatja, hogy a kereskedés, a piac nelikül nincs élőb b - rétépé.s. A gond ezzel a ré­teggel éppen az, — figyel­meztetnék a közgazdászok, szodióiógusok —, hogy fel­éld, pnesztízsfogyasztásisal el is herdálja a javakat, ahelyett, hogy a termelés­be fektetné Ibe. Ez a rend­szerváltás egyik nagy gyengéje, léhát olhkal-jog- gal kapja a fricskát. Mégis — éppen, mert ■belief.áradtunk a baj ókba, •szűnni nem akaró gondok­ba, olyan szilveszteri mű­sort szerejtné'k már látni végre, amely felszabadult, játékos, 'valóban derűs, s nem leltározni alkarja a •mögöttünk hagyott polgári év keserveit, pancsersága- it, botrányait. Mert nagyon jó dolog ez, hogy ima már ■h onatty ákait, minisztereket ■is Iki léhet figurázni, de nagy baj, hogy még min­dig kell! is. Meddig? hs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents