Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 26. szám
1992. január 31., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Új súlypontok az iparban Mit tartalmaz az iparátalakítás új koncepciója? Beszélgetés dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszterrel Mindenképpen új iparpolitikai koncepció szükséges ahhoz, hogy meghatározhatók legyenek a magyar ipar súlypontjai és az egyes régióikban élók tudják, mire számíthatnak rövid-, közép-, illetőleg hosszú távon — szögezte le dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter. CSAK PIACKÉPES TERMÉKEKET — Az új .iparpolitikai koncepció nem azt jelenti, hogy az eddigi elképzelésektől gyökeresen eltérő elgondolások látnák napvilágot, de azt igen, hogy a realitásokból 'kiindulva határozzák meg az iparvállalatok helyét. A koncepció e napokban készüli és várhatóan az első negyedév végére ölt végleges formát — hangsúlyozta a miniszter, s kifejtette, hogy a dokumentum alapél ve: a magyar ipar igazodjék az Európában és a világ gazdaságában tapasztalt folyamaitokhoz. Az nyilvánvaló, hogy fölösleges olyan 'terüleítéket fejleszteni, amelyek nem piacképes termékeket állítanak elő. Fontos Viszont, hogy mihamarabb sikerüli feltárni a magyar ipar aizoin részeit, amelynek termékei keresettek a világpiacon. Állást kell foglaltai arról is, hogy hol célszerű vdsszafejleszte- ni, Illetőleg milyen finanszírozási prioritásoknak kell érvényesülniük. E döntések természetesen igen nehezék, hiszen kolllefcitívákat, cégeket, emberi sorsokat érintenek. Mégis sürgetők, mert már rövid távra is információt adnák a hazai és a külföldi befektetőknek, valamint az állami tulajdonban levő vagyon kezelőinek, egyaránt. Ahhoz, hogy a koncepció meg valós uí j on, természetesen elengedhetetlen az azt segítő eszköz- rendszer kialakítása is — fejtette ki a miniszter, hozzátéve: a kormány, majd a parlament elé kerülő privatizációs törvénycsomag két új törvényjavaslatot és több törvénymódosításit tartalmaz. E törvények szervezetileg is meghatározzák a működési területeket. így a parlamenti elfogadással lehetővé válik, hogy elkülönüljenek a privatizációs, illetőleg az állam vállalkozói vagyonának kezelésével kapcsolatos feladat ok. AZ AUTÓGYÁRAK BESZÁLLÍTÓKRA VÁRNAK Az iparpolitika újragondolása azt is jelenti, hogy újra kell értékelni egyes szakágazatok hélyzeitét is. A miniszter 'példaként az .alumíniumipart említette, ahol most az 51 százalékos állami többségi tulajdon feladásának lehetőségéről kezdtek vizsgálatot. Külföldi befektetőik ugyanis érdeklődnek a magyar alumíniumipar iránit. Amennyiben a tárgyalások sikerre vezetnek és ,az üzlet .megköttetik, a Székesfehérvári Könnyűfémmű Közép-Európa egyik legmodernebb alumínium- feldolgozó központjává válhat. Az más kérdés, hogy ezzel egyidejűleg fel kell számolni például a Tatai Alum írni umko h ót. Egyértelműen a fejlesztendő ágazatok közé sorolta viszont a miniszter az autóipart. Ez érthető, hiszen az idén két jelentős beruházás: a Suzuki, valamint .a General Motors magyarországi gyárának építése fejeződik be, és megkezdődik a gyártás is. A cél e területeken az, hogy a műszaki fejlesztés révén lehetővé váljék a magyar háttéripar, a beszállítók részarányának jelentős, 60, esetleg 70 százalékra emelése. A VÁLSÁGÁGAZATOKNAK NINCS MENTŐÖV Ha a magyar iparpolitikai koncepcióról szólunk, nem lehet kihagyni a válságágazatokat sem. A miniszter ezzel kapcsolatban a kohászatát és az acélipart emelte ki. E területeken ,az idén sajnos csődeljárásokra, felszámolásokra és az ezzel együtt járó muinkanélküli- ségre .lehet számítani. A tárca vezetője 2000—7000-re tette azoknak ,a számát, akik csak Észak-iMiagyaroirszágon emiatt veszítik el munkájukat. — Ha valaki figyelmesen' szemléli az utóbbi hónapok folyamatait, nem kerülheti figyélmét, hogy megindult egy kedvező változás is ' tette hozzá Szabó Iván. ~~ így például a gépipar, amely elviselte e .kelleti piacvesztést, sőt két év alatt ‘0 százalékkal növelte nyugati exportját, tapasztalha- toan továbbra is képes újabb technológiák fogadására. A privatizáció folytatásával az ágazatban a differenciálódás ugyan erőteljesebbé válik, végül is azonban a megmaradó oégek sikeresek. A könnyűiparban a nagy hullámvölgy után vélhetőleg az idén fellendülés ’kezdődik. A magyar textiliparnak perspéktívát jelenthet, hogy sikerült mególlápodini az Európai Közösséggel a tex- tillcvótákról. Végezetül a miniszter az építőiparról szólva kijelentette: az ágazat az idén is nehéz év elé néz, de várhatóan enyhül a feszültség az elhatározott beruházások megkezdésével. Az út-, vasút-, sztrádaépítés az építőiparban is megrendeléseket eredményez, akárcsak a hor- vát újjáépítésibe való aktív bekapcsolódás. (MTI-Press) ö. z. Kinevezések a TVK Rt.-nél Rendkívüli üilésit tartott Január 29-én a Tiszai Vegyi prnibiináit Rt. igazgató ta- aosia, amelyen fontos dön- cseket hozott a vállaltat jö- k?Je szempontjából. Első- veP!t; ,a részvénytársaság pri- «i'.izáeiós tevékenysége ke- terítékre. Az' IT érté- ™e az eddig megtett intézkedéseket, s ennek ismeretében döntött a további feladatokról. Ennek legfon- tosalbb elve volt, hogy privatizációiéi el őst nevezett ki. A továbbiakban vezetőket nevezett ki az r.t.-n belül a műszaki, a termelési, a kereskedelmi és a fejlesztési szakterületek élére. Önkormányzati fórum Sajószentpéter polgármestere hisz a város jövőjében Samu István, Sajószentpéter polgármestere Sajószentpéter — jóné- hány borsodi településhez hasonlóan — gazdag történelmi múlttal rendelkező város. Noha az elmúlt évtizedek alatt elveszítette korábbi rangját, a hajdan jobb napokat látott város polgárai most szeretnék, ha tanúi, részesei lehetnének lakóhelyük, szűkebb pátriájuk megújulásának. Ennek fontos bizonyságaként mutatta be a közelmúltban Samu István polgármester a város címerét, melyben a névadó Szent Péter ábrázolásán túl ott van egy latin nyelvű felirat is. Magyarra fordítva így hangzik: „Nagyok árnyékában újra felvi- rágzik.” — Polgármester úr! Némi pátosszal a szavaiban, ön azt mondta, hogy megválasztása után a tizenkilenc tagú önkormányzati testület e jelmondat „reményét és hitét magáévá téve" látott hozzá feladatai meghatározásához és megvalósításához. Még mindig ennyire bizakodóak? — Természetesen, nem a fellegekben járunk. Ismerjük a valóságot, s munkánkat a helyzet elemzésével és a racionális döntések vállalásával kezdtük. Hogy az eltelt időszak után is bizakodunk, azt arra a tényre alapozzuk, hogy városunk egészen 1945-ig közigazgatási és virágzó gazdasági központ, a környék meghatározó települése volt. Miskolc kiemelt fejlesztése, valamint a térségben létesített „szocialista” város, Kazincbarcika támogatása eredményezte Sajószentpéter gazdasági leépülését és közigazgatási szerepének elvesztését. Megállt a település fejlődése, ipara és mezőgazdasága — a helyi üveggyár kivételével — szinte teljesen elsorvadt. Mindehhez adódott az infrastrukturális gond, a súlyos környezeti ártalom. Ezt az örökséget vehette át az ön- kormányzat. Cselekednünk kellett. — Ehhez azonban pénzügyi források kellenek. Milyen volt az ezzel kapcsolatos „hagyaték”? — Gazdálkodásunkat 310 millió forinttal kezdtük, s ebből 233 milliót fordított a város tavaly a 19 intfemény fenntartására, működtetésére. Maradt tehát a fejlesztésekre hetvenegyne- hány milliónk. A szegény város — nem túlzás talán a jelző — e szűkös gazdálkodási lehetőségének ismeretében arra törekedett, hogy takarékos legyen a költséggazdálkodás. Az elmúlt esztendei terveinkben a minél nagyobb volumenű, de alacsony költségszintű, s ugyanakkor lehetőleg jó minőségű infrastrukturális feladatok megvalósítása szerepelt. — Mire futotta a város vékony bukszájából? — Nem volt könnyű a dolgunk, hiszen ellentmondásos volt a helyzet. Az egyik oldalon a költségvetési hiány nélküli gazdálkodást és aránylag fejlettnek mondható szociális- és gyermekintézményeket örököltünk. Ám ezzel szemben állt az a tény, hogy elmaradott volt a város infrastruktúrája és feszítő szociális problémákkal kellett szembenéznünk. A meglévő lehetőségekből úgy állítottuk össze tehát a fejlesztési terveinket, hogy csökkenjenek a színvonalbeli különbségek, s fejlődjenek azok a szolgáltatások, melyek hiányát a város polgárai már régóta sérelmezték. Befejeztük azt az 58 milliós beruházást, melyet elődeink elkezdtek: tavaly átadásra került a 8 tantermes, úgynevezett eltérő tantervű iskola. Ehhez a megyei ön- kormányzattól mintegy 12 millió forintos pénzügyi támogatást kapott Sajószentpéter. Bővitettük a vízvezetékhálózatot, s elértük, hogy a város valamennyi lakóházához eljutott a vezetékes ivóvíz. Ä földutak helyére sokhelyütt aszfaltutat építettünk — összesen 23 millióért. A lakosság segítségével megépült 3500 négyzetméternyi járda, ehhez az önkormányzat az anyagot biztosította. A 3,7 kilométernyi gázvezeték megépítésével lehetővé vált 210 lakás korszerű fűtése. Ez utóbbi beruházás költségeinek 70 százalékát a lakosság állta! A múlt esztendei krónikához tartozik továbbá, hogy gázfűtésre cseréltük ki négy intézmény elavult hőközpont- ' ját, valamint támogattuk a Borsodi Szénbányák Vállalat által üzemeltetett művelődési ház működését. Kulturális és sportalapot biztosítottunk az önkezdeményezések támogatására. — Említette a feszítő szociális gondokat, bizonyos társadalmi rétegek elszegényedését. Milyen segítséget tudtak adni e családok számára? — A szociálpolitikára és a lakásgazdálkodásra biztosított, úgynevezett normatív támogatást, s a kiegészítésként kapott, címzett támogatást természetesen a célnak megfelelően használtuk fel. összesen 8 millió forintot használtunk fel rendszeres, valamint esetenkénti segélyezésre, mintegy ezer állampolgár számára. További 6 millió forinttal — gyámügyi támogatásként — 737 családot (összesen 1413 gyermeket) részesítettünk segélyben, illetve átvállaltuk étkezési költségeit. A lakáshitelek kamattörlesztését 282 családnál segítettük 1000 forintos összeggel, s további 38 fiatal családnak adtunk kamatmentes hitelt a lakáshoz jutáshoz. Végelszámolást még nem A város címere készített az önkormányzat, de azt ma már megállapíthatjuk, hogy a kitűzött feladatainkat tavaly pénzügyi zavarok nélkül tudtuk teljesíteni. S ez nem kis sikernek számít e feszítő helyzetben! — Sikerül-e folytatniuk idén a város fejlesztését, s nem akadályozzák-e pénzügyi és szervezeti nehézségek. ilyen jellegű törekvéseiket? — Mondhatnám, hogy szinte kettős szorításban élünk. A megújulást szorgalmazó törekvéseinket nem csak pénzügyi gondok nehezítik. Nyugtalanító az a tény, hogy súlyos és veszélyes környezetszennyezés érte az elmúlt évtizedekben a várost. (Levegő, víz és talaj.) A hatékony megelőzést nehezíti, hogy mindeddig nem történt meg a megfelelő helyzetelemzés és a hatásvizsgálat. Úgy érezzük, hogy potenciális veszélyforrást jelent számunkra a térségben levő vegyipar, s a veszélyes útviszonyok közepette nyugtalanító számunkra a vegyi anyagok szállítása is. Gondot okoz továbbá a veszélyhelyzet kezelhetősége (!), hiszen tájékozódásunk szerint a polgárok megfelelő felkészültsége sem biztosított esetleges katasztrófa-helyzetben. Mindehhez még hozzájárul az az elszomorító tény, hogy a 26-os főközlekedési út (a megye talán legforgalmasabb útvonala) rossz vonalvezetéssel, szűk útviszonyok mellett/ forgalomirányítás nélkül szeli át a várost. Az elmúlt évben három halálos baleset történt itt, és veszélyes karambolok, valamint villanyoszlop-döntések is történtek. Sürgős és polgár- védelmi érdek a várost elkerülő útszakasz építése. Meg kell továbbá említenem — bár mélységében e problémakörrel ez alkalommal nem akarok foglalkozni —, hogy a hozzánk hasonló helyzetben levő önkormányzatok életképességét és fejlődését nagymértékben gátolja a múltból örökölt kiszolgáltatottság, az önkormányzati vagyonnal való „gazdálkodás”. Nem kapjuk meg például a 'bérlakások önkormányzati tulajdonba- vételéhez a polgárok által befizetett lakbérek felhasználásáról a tisztességes elszámolást. Ha megkapjuk, kiderül: az tudatosan károsította az itt élő lakókat. (Egyetlen példa: Kazincbarcika város vízdíj-többletét a többi város, község lakásfelújítási alapjára osztották szét.) Sorolhatnám a helyi önkormányzat tulajdonjogának, és a VÁB-határozat semmibevevését (mozihelyiség, amely ma diszkont áruház). — Miként próbálnak e tarthatatlan helyzetből kilábalni? — A testületnek sürgősen létre kell hoznia a saját városgondnoksági és üzemeltető szervezetét. Csak ily- módon tudjuk a különböző szolgáltatási kötelezettségeket az elvárt igényességgel és a fizethető költségszintam biztosítani. Ehhez a vagyonátadási ügyek gyorsabb ütemű rendezése is szükséges! — S akkor még mindig foglalkozniuk kell a szociális válság kezelésével is ... — El kell mondanom — s ez elszomorító .tény —, hogy az alacsony bérű, kisjövedelmű polgárok helyzetét segélyezéssel az önkormányzat csak tünetileg tudja kezelni. Megoldani képtelen. Mind több feszültséget okoz a munkanélküliség városunkban is, hiszen a 14 200 lakos közül mára már 1061 polgárt érint. Bár ez nem egyértelműen önkormányzati feladat, de a imunkahely-te- remtéshez a lehetőségeink rendelkezésre bocsátásával és kezdeményezésekkel próbálunk hozzájárulni. — Mindeme gondok elsorolása után, mégis bizakodónak mondja magát, polgár- mester úr? — Kell, hogy higgyek a lövőnkben. A címerünkben szereplő mondatot — szabadon — úgy is fordíthatnánk magyarra: „Az ősök szellemében újra felvirá'gzik”. Szeretnénk ezt megérni. S ha most csak szerény és bátortalan lépéseiket teszünk e célért — talán nem hiába munkálkodik az önkormányzat, a választott testület. Gyárfás Katalin Fotó: Farkas Maya Tavaly avatták fel ai új iskolát ÉlÉsi törekvések és siílyos puli
