Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1992. január 18., szombat Utazzon a Francia-Riviérára! Az ÉSZAK és a közös rejtvénypályázata Idegenforgalmi rejtvénypályá­zatunk immáron 43. alkalommal jelentkezik. Rejtvényünket to­vábbra is azoknak szánjuk, akik is­merik vagy szeretnék megismerni Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, s ugyanakkor szeretnének világot is látni. Rejtvényünk szponzora ezúttal is a Miskolc, Széchenyi u. 3-9. sz. I. emeletén található (Pátria-ház) Sony Center Shoop üzlethelyisé­gében működő Nívó Tours Utazási Iroda. A megfejtéseket az üzlethe­lyiségben elhelyezett dobozba kell bedobni a nyitvatartási idő alatt (szombaton 9-12 óra, hétköznap 9-17 óra) január 23-án, pénteken 14 óráig, majd ezt követően még további három héten át ugyanígy, hiszen a Nívó Tours 5 játékhetet vál 1 alt rejtvény ünk szponzoraként, az alábbi, korábbi rejtvényeinktől némiképpen eltérő feltételekkel: A Nívó Tours a helyes megfej­tők között 5 egymást követő pén­teken 5 darab díjtalan, 5 napos Francia-Riviéra (Monte Carlo, Nizza, Cannes) autóbuszos utat sorsol ki. Az összesen 25 nyertes azonos időpontban egy autóbusz- szal utazik közös csoportként, 1992. áprilisában a Riviérára. Ah­hoz azonban, hogy valaki bekerül­hessen a 25 fős csoportba, vagyis, hogy részt vehessen helyes meg­fejtőként a sorsolásokon, amikor a lapunkból kivágott és kitöltött szelvényt bedobja, a Nívó Tours Utazási Irodának a helyszínen szelvényenként (!) 50 forintot kell fizetni. Vagyis: a Sony Center Shoop üzlethelyiségében elhelye­zett dobozba csak azok a szelvé­nyek kerülhetnek be, amelyek után darabonként 50 forintot fizetnek a rejtvényfejtők. Itt levágandó! E heti feladatunk: Melyik abaúji községben áU a fotónkon ' látható hajdani püspöki nyaraló, amely ma női szerzetesrend­hez tartozó nővéreknek ad otthont. Megfejtés:................................................................................ A megfejtő neve: .................................................................... L akcíme:.................................................................................. = TÉKA == Vincze Csaba: Kilencedik ecloga Egyáltalán nem kell csodál­kozni rajta, ha az olvasónak is­merősebben cseng a néhány hete megjelent verseskötet cí­me, mint szerzőjének neve. A Kilencedik ecloga egyértelmű­en Radnóti Miklósra utal - az egész kötetet az ő emlékének szentelte Vincze Csaba. Rövid életrajzából megtudhatjuk: 1971-ben született Miskolcon. Alig volt 20 éves, mikor versei először jelentek meg nyomta­tásban. A miskolci Új Bekezdés Irodalmi Alkotócsoport és Mű­vészeti Egyesület antológiájá­ban, a Szemetekbe bújok című kötetben kapott helyet jó né­hány verse. Az egyesület rög­tön az antológia után újabb vállalkozásba kezdett. Az Uj Bekezdés Könyvek sorozatban adják ki legtehetségesebb tag­jaik önálló köteteit. Ennek lett első tagja Vincze Csaba köny­ve. Az, hogy az egyesület tagjai őt választották elsőnek, már önmagában minősít. Most köz­readott harmincnyolc versének többsége meg is felel az ez alapján támasztható követel­ményeknek. Csöndes, kiáltani is csak fájdalmasan halkan tu­dó helyzetek, érzelmek és han­gulatok vonulnak előttünk sorról sorra, versről versre. Túl a kifejezetten Radnótinak szentelt verseken a mának és a máról írott „hangulatjelentések” vagy a ritka „szerelmes” sorok mögött is ott húzódik a bánat­nál is sötétebb, az út végét jel­ző hiábavalóság. A kifejezetten könnyű szóra­kozásra vágyókat valószínűleg nem kell figyelmeztetni, nem ez a könyv az, amit keresnek - hi­szen a verseknek amúgy sem ők jelentik a törzsközönségét. De mégis meg kell jegyezni: a kötet minden lapjáról sugárzik a halványkék, átlátszó szomo­rúság. Hiányoznak a fiatal szer­zőre egyébként oly jellemző szójátékok vagy ha találunk is egyet-kettőt, az csak - szomo­rújáték.-k -n Egy Kft-vel kevesebb Téli álomban a zenekar Már majdnem el is felejtettem. Pedig már egy hónappal előtte tiszta egy készülődés voltam. Még tavaly nyá­ron Bornai Tibor a Kaláka folkfesztiválon mint a Baba-Yaga billentyűse felelőssége teljes tudatában jelentette ki beszélgetésünk­kor, a KFT zenekar nem szűnt meg létezni, csak egy ideig nem nagyon lépnek fel. November végén aztán látom a plakáton, hogy a tízéves fennállását ünneplő KFT jubi­leumi koncerten kíván erről az eseményről megemlékezni a Közgázon. Ez volt a plakát bal oldalán. A jobb oldalon meg az, hogy az ünnepi koncertet követő napon ismét fellép a KFT ugyanott, csak éppen abból az alkalom­ból, hogy elbúcsúznak a közönségtől. Nyilatkozatok itt-ott, a legutolsó a tévében négy szereplővel, egy riporter, három ze­nész. Laár András sehol (biztos írjaahorosz- kópot Szikora Robival). Lengyelffi Miklós nem szól semmit, Bornai Tibor azt mondja, ők már a zenekarral elértek oda, ahova elin­dultak, nincs értelme az együtt maradásnak, úgyis csak önmagukat ismételnék. Márton András enyhít egy csöppet, szerinte a zene­kar csak téli álomra hajtja a fejét, ami koránt­sem jelenti azt, hogy február végén vagy március elején kimásznak a barlangból. Arról valahogy nem beszélnek, hogy ők unták meg Laár Andrást vagy éppen fordít­va, mert a nyilatkozó trió éppen elindult va­lahová a Baba-Yagával, csak a gitá­ros-énekes nincs benne a képben. Pedig ez is érdekelheti a rajongókat. Azok pedig vannak egy páran. A Közgáz előcsarnoka nem is olyan picurka, de elég nehezen férünk el egymástól. Többen nem érkeztünk üres kézzel. Boldogok a szeren­csések, akiknek olyan walkman-jük van, ami kicsike beépített mikrofonnal van ellátva. Többek között nekem is van. Nyugtatgatom háborgó lelkiismeretem, nincs a jegy hátán, hogy nem szabad, másrészt, két év múlva ez már muzeális értéket fog képviselni a minő­ségtől függetlenül (itt, ebben a zárójelben je­gyezve meg, nem is lett olyan rossz), tehát illegalitás kizárva. A kezdés persze csúszik. Közönség türel­me végtelen, összetétele vegyes. Visszaidéz­getem első miskolci fellépésüket- van időm - ’81 telén, amikor Laár András, közeledvén Miklós napja, legalább háromszor futott elő­re a Vasas művközpontban a színpad szélére széttárt karokkal, hogy „Ekkora puszit küld a Télapó!”. Akkor nyilvánult meg először köl­tőként is, halhatatlan négysorosa emígyen hangzott: „Lócán ül az ülepem, Ülepemen vágás, Én vagyok a kubikus, De nem megy az ásás.” Nagy nehezen elsötétül a színpad, megje­lenik a zenekar, utoljára fehérre festett arc­cal, a Police-ból már annyira (akkoriban) megcsodált basszusbőgővel. Bornai számol. Vissza. Kilencvenegytől nyolcvanegyig. In­dulnak az Elmúltak az ünnepek-kel. A kö­zönség ekkor még inkább csak számok után ünnepel. Ez nem is csoda. Túl sokan vannak még húszon innen vagy azon épphogy túl, a nyolcvanegyes KFT nekik már csak történe­lem az akkor velük együtt feltűnt magyar új­hullámos vonulattal - GM 49, Fórum - egyetemben. Hallgatom a számokat. Ezek a srácok tud­nak egy nagy titkot. A magyar könnyűzenei befogadó azért szereti a nyugati zenét hall­gatni, mert nem érti a szöveget. Laárék ezt felismerve bőszen elkezdtek énekelni a sem­miről. Virágos rétek, kék felhők, meg ezek ellentéte helyett énekeltek a teáról példának okáról, amiről köztudott, hogy „A tea jó do­log, könnyen párolog és illatos az illata”. A kezdeteket követően meg is érdeklődtek tő­lük nagy nyilvánosan, miért nem írnak a sze­relemről. Erre kisvártatva megszületett az Elizabeth, aki tudatosította Laárral, hogy „Vagy ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem”. Zúg a taps szépen, de a zömmel tinikből álló tömeg csak akkor lendül bele, amikora zenekar, ígéretéhez egyáltalán nem híven a program végeztével ismét kijön, és immár lemosakodva előadja mindazt, amit csak másnap adott volna elő. Meglévő illúzióin1 kezdenek szertefoszlani. A bábu vagy azután nem sokkal kellett volna abbahagyni, de nein hagynak visszafiatalodni röpke tíz évet. Zú-; dúl a Gázgyár, az Elizabeth, az Afrika, hí' nentől aztán már a közönség is énekel- Örülnek, hogy végre felismernek valamit. A négyek fent a színpadon pedig nyomulnak- Még szerencse, hogy több kazettát is hoz­tam. Pedig már fáradtak. Laár az Eszternél már hamiskás, ide-oda csúszkál, szemmel láthatóan folyik róla az izzadság. Már ne­gyedszer jöttek vissza. Ezen az estén a kö­zönség az úr. Utolsó előtti-előtti alkaloid mert a nagy érdeklődésre való tekintettel tar­tanak egy harmadik koncertet is a hétvég1 kettőn kívül. Ez egyrészt a rajongóknak jó, másrészt égj kicsikét illúzióromboló. Most akkor vagy bú­csúzunk vagy a közönségszeretetben sütkére­zünk. Számolgatás. Már jóval kevesebb azoknak az opuszoknak a száma, amit nem ad­tak elő a tíz év terméséből, egy lemezoldalt se nagyon lehetne velük megtölteni. Tetőpontján az őrület, már elmúlt fél ti­zenkettő, de még mindig a színpadon van­nak. Kivonulok a hidegbe, kicsit csa­lódottan. Minden adva volt egy valódi KFT" buli megteremtéséhez, de valahogy mégsem volt„áz igazi...” Bánhegyi Gábor Újabb játék számítógépért Idéző A közös játéka Miskolcon február 25-29. kö­zött rendezik meg a Miskolci Egyetem területén a MicroCAD- SYSTEM ’92 Nemzetközi Szá­mítástechnikai Találkozót. A régió számítógépes cégeinek jó alkalom ez a bemutatkozásra és a tapasztalatcserére az ország más részeiből és a külföldről ér­kezőkkel. A Computer Praxis Kft. és az Észak-Magyarország 1991 -ben az akkori MicroCAD alkalmá­ból már rendezett egy számító- gépes játékot. Számítógépes vetélkedőt - számítógépért. Ak­kor megígértük a folytatást, hi­szen a játék nagy érdeklődést váltott ki. Résztvevői nemcsak felelevenítették a számítógépek­kel kapcsolatos ismereteiket, ha­nem az eredményes részvétel érdekében a legújabb szakiro­dalom tanulmányozására is „kényszerültek”. Ezt akarjuk most is! A játékot négy fordulóban bonyolítjuk. A kérdéseket az Észak-Magyaror­szág szombati számaiban talál­ják majd meg olvasóink. A válaszokat a következő hét szer­dájáig kell elküldeniük a Com­puter Praxis Kft. címére. (Miskolc, Déryné u. 18. 3525 Pf.: 398.) Érdemes részt venni a számí­tógépért folyó vetélkedőn. A Computer Praxis Kft. összesen mintegy 80 ezer forint értékű dí­jat ajánlott fel a helyes megfej­tőknek. A fődíj egy IBM kompatibilis AT számítógép. (Ára: 60 ezer forint). A helyes megfejtők között további értékes díjakat sorsolunk ki. A sorso-lás időpontja a MicroCAD-SYS- TEM ’92 kiállítás nyitónapja, február 25-én, délután 15 óra. Helyszíne: a Computer Praxis Kft. standja a Miskolci Egyete­men. Kérjük, játsszanak velünk, és jöjjenek el a MicroCAD-re!- faragó ­Rejtvényünk 31. alkalommal is olvasóink irodalmi ismereteit, jártasságát teszi próbára. Játéko­saink feladata az alábbi két vers­idézet folytatása, a versek követ­kező sorainak beküldése. E heti játékunkat a miskolci Széchenyi u. 117. sz. alatt (a sé­táló utcai lámpánál) működő OTTHON Lakásfelszerelési és Műszaki cikk Kft. szponzorálja. Rejtvényünk megfejtését a la­punkból kivágott és kitöltött szelvényen az OTTHON Kft. üzletben elhelyezett dobozbú kell bedobni a jövő hét pénteké11 (január 24.) 13 óráig. Az üzle* nyitvatartási ideje: szombaton 8.30-tól 12.30-ig, hétköznap tói 17 óráig. A nyilvános sorsolást január 2^' én, pénteken 13 órakor tartjuk a* üzletben. A helyes megfejtők kö­zölt 5 darab, egyenként 1 (XX) Ft ér­tékű vásárlási utalványt sorsolunk ki, amelyeket az igen gazdag árú­választéka miatt kedvelt üzletbe11 lehet levásárolni. ................................................Itt levágandó!........................................... E heti feladatunk: 1. Janus Pannonius: S íme, virágzik a mandulafácska mets­szen a télben, (a folytatás)............................................................. 2 . Szenei Molnár Albert: Tebenned bíztunk eleitől fogva, (a folytatás)........................................................................................... A megfejtő neve:..................................................................... L akcíme:...................................................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents