Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám

1992. január 17., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Uj tartálykocsik a TVK-nak A MÁV Székesfehérvári Járműjavító Üzeme 25 sajat tervezésű es kmtelezesu, 60 kobme teres, hűthető és fűthető vasúti tartálykocsit készit a Tiszai Vegyi Kombinátnak. A tartály kocsik a nemzetközi forgalomban is részt vehetnek, benzin, hexán, fűtőolaj és szalmiák szesz szállítására egyaránt alkalmasak. (MTI-fotó) Váltottak a csencselők Ss Stuttgart. A német Mercedes autógyár új, 500 SEC és 600 SEC változatban gyártott mo­dellje, amelyet a detroiti nemzetközi autókiállításon mutattak be most januárban. A 326 lóerős, 5 literes változatban nyolc, a 408 lóerős változatban 12 henger van (MTI-fotó) izlésföidrengés előtt Megfogyatkoztak a konyak és cigaretta áru­sok a miskolci Búza téri piacon, de kávét is kevesebben kínálnak a forgalmas utcasarko­kon mint eddig. Úgy látszik az új vámrendel­kezések máris éreztetik a hatásukat és ahogy fogyatkozik, kopik a tartalék, úgy emelkednek az árak. A nemrég még kétszázért kapható jugoszláv konyakot most 280-nál olcsóbban nem lehet megvenni. Drágult a cigaretta és a kávé is. Elképzelhető, hogy a törvénytelen be­szerzési csatornák rövidesen beszűkülnek, de az sem kizárt, hogy bezárulnak. Kis tételben ugyanis nem érdemes behozni a kint olcsón kapható árut, mert az útiköltségek a jelen­legi benzinárak mellett jelentős áremelő té­nyezőkké nőttek. A bolti árak viszont mind szélesebb réte­gek számára megfizethetetlenek már régebb óta. Amit a kereskedelem remél, mármint azt, hogy aki eddig kabát alól vette a kávét, ci­garettát, konyakot, az most az üzletből szerzi be, korántsem biztos, hogy bejön. Mert igaz ugyan, hogy aki rászokott az italra, a kávéra és a cigarettára, az megfizeti akkor is, ha mondjuk a betévő falatról mond le, akkor is, ha azt a gyermekei elől vonja el, ám az egy, vagy több munkanélkülit eltartó családoknál már nincs honnan elvenni, így vélhetőleg ma­rad az egészséges életmódra való átállás, mert ugye az említett cikkek egyike sem szol­gálja az egészségünket, sőt. Az új vámrendelkezések kárvallottjai ilye­ténképpen kénytelenek lesznek megvonni ma­guktól ezeket az élvezeteket. Ha mégsem, ak­kor megkísérlik a zugfőzést a legkülönfélébb erjedő anyagokból házi tákolmányok segítsé­gével. Megszaporodnak majd az újsághírek­ben a felrobbant pálinkás kuktákról szóló be­számolók, még több lesz a tökéletlen szeszek­től károsult idegrendszerű ember, a boltosok még több figyelőt kényszerülnek beállítani a gondolasorok közé. Nem maradnak munka- nélkül a szabálysértési előadók, mind többe­ket idézhetnek be bolti lopások miatt és sújt­hatják a szabályszegőt kemény bírságok meg­fizetésére, ha lesz, aki kifizesse. Ismert, hogy a bolti tolvajok jórésze a gyermektartásdij fi­zetésének elmaradásától kezdve OTP adóssá­gok munkahelyi levonásán át valóságos csőd­helyzetben él. Tehát a zugárusok megfékezé­se csak amolyan részsiker — egyelőre. Mint azt a Vám- és Pénzügyőrség országos vezetői a minap nyilatkozták, a kávésok, ciga- rettások nem kockáztatnak a határainkon, ér­zik, hogy az esélyeik erősen megromlottak. A cigarettás, kávés kartonok nem dughatók fel a válltömésbe, nem rejthetők el az ülés alatt észrevétlenül. Kiváltképpen, ha azt a vámosok kifejezetten keresik a már ismerős rendszámú kocsikban, amelyek nagyon gyakran járnak be­szerző körútra. A kétségbeesésbe süllyedt, fe­jét a két tenyerébe temető zugárus szobrát azonban aligha fogják megmintázni a szerző­mozgó atyafiakról, ugyanis a vámőrök szerint máris változtattak beszerzési stratégiájukon, nem siratják a cigaretta bizniszt, ők a vál­toztatás igazi művészei, akik nem engedhetik meg maguknak a kivárást. Új üzletág van kibontakozóban, mégpedig az olcsó holmik „terítésének" megszervezése. A beszerző úton lévők már meg is tették az első fordulókat. Bécsig sem mennek, közvet­len a határ közelében megvásárolják a kint már eladhatatlan ócskaságokat és adják to­vább az illegális hazai lánckereskedői hálózat­nak. Úgy hogy lesz itt nemsokára a világon minden, amit a nyugati bóvlipiac is szégyen­kezve hány ki magából. Az első jelzések alap­ján úgy tűnik, nem lesz hiány pornókazetták­ból, gyári hibás műszaki cikkekből, habókos trikókból és pulóverekből, csipogó elektronikus játékokból, petárdákból, mókás, semmire sem jó bazári holmikból, pacsuli illatszerekből. Ahogy a vámszakértő fogalmazott, ezeknek az áruknak egyetlen közös tulajdonsága van légy­től egyig márkajelzés nélküliek. Tehét még az előállítójuk sem vállalja értük önnön meg­nevezésének felelősségét. El tudják képzelni, hogy miféle árucikkekről van szó, és rövidesen ezekkel lesz tele az ország, az ilyesmit árusí­tóktól hemzsegnek majd piacok, zugpiacok.. Lesz egy mosást bíró festékét elengedő tex­tília, műanyagcipő, műanyagfogas (fautánzat­tal), műanyag karácsonyfa, műanyag játékok kicsiknek és nagyoknak, még naavobbaknak. A megújulás tehát nem fuccsolt be, az idő rohan, a töprengés luxusát kevesen engedhe­tik meg maguknak. A piac diktál, a megélhe­tési gondok dörömbölően, követelőzőén kény­szerítik ki az újabbnál újabb pénzkeresési for­mákat. Sajnos olykor tekintet nélkül a legjobb szándékú intézkedésekre. Bármennyire gyorsan szeretnénk, hogy meg­változzon körülöttünk a világ, az elmúlt fél évszázad beidegződéseitől, ízlésvilágától nem tudunk egykönnyen szabadulni. Jó lenne, ha kevesebb ital fogyna, ha kevesebbek mérgez­nék magukat cigarettával, kávéval, ha ékszer­doboz-csillogó üzletekben szerezhetnénk be íz­léses, finom, márkás holmijainkat. Eljön an­nak is az ideje, ám most az út elején annak is örülni lehet, ha fokozatosan, apránként megszabadulunk néhány, az európaiságunkat ugyancsak megkérdőjelező kölönctől, amit ed­dig magunkkal cipeltünk. Mint ahogy elmúlt az orkánkabát, a Corna- vin óra, a számítógép, a videó, a Gorenje, az olcsó bécsi kávé és cigaretta nagyszezonja, ugyanúgy túl leszünk, várhatóan nagyobb íz­lés-földrengések nélkül a most ránkzúdúló bóvlibizniszen is. Bármilyen lassan, de azért reménykeltőén folyik a felzárkózás. Mint aho­gyan megkérdezhetjük, ki hord ma orkánka­bátot, ugyanúgy értetlenül állunk majd mi­előbb az ordenáré műanyagholmik láttán is. És ehhez bízvást reméljük, nem kell már húsz-harminc évnek eltelnie, és azt is, hogy közben nem válik az ország egyetlen megyéje, városa sem az ízlésföldrengés következteben katasztrófa sújtotta területté. Nagy József Á Vigadóba készül Kakuk Lajos A takarékszövetkezet nem OTP A takarékszövetkezeteknél — eltérően az Országos Ta­ka rékpénztár. tó, 1 — egyelőre nem változnak az átutalási betétszámla fettételei — vá­laszolta Tóth Tibor, az Or­szágos Taikairékiszövetlkezeti Szövetség titkára az MTI- Press kérdésére. A továbbiakban elmond­ta: az országban működő, mintegy 1806 takarékpénz­tári fiúik egy részénél már korábban gépesítették a számlakezelést, s ezéken a helyéken már áttérték a na­pi kamatszámításra. Hogy ez hogyan terjed el a 261 takarékszövetkezetnél, az azon rnúlttk, hogy miilyen anyagi fedezetet tudnak te­remteni a gépesítésre. Aim figyelembe kell venni azt is, hogy a takarékszövetkeze­teknél korántsem jelent ak­kora gondot a havi kamat­számítás, Illetve a naipi ka­matszámítás közötti diffe­rencia, mint az Országos i aikarékipénsatánnáil, miért a tapasztalataik szerint a taka­rékszövetkezeteiknél elsősor­ban betétgyűjtésre használ­ják fel az átutalási betét­számlát. A takarékszövetkezet ter­vei között most mindenék- előtt az szerepel, hagy meg­próbáljanak hálózati össze­köttetést teremteni az egyes egységek között. A jelenle­gi gyákorlllat ugyanis az, hogy pénzt befizetni, vagy kivenni csalkis annál a ta­karékszövetkezeti egységnél lehet, ahol az ifllliető ügyfél számláját kezelik. Most fo­lyik a kimunkálása annalk a rendszernek, aimélyneik ré­vén megteremthető a kon­vertálás az egyes takarék­szövetkezeti fiókok között. Ennék érdiékében 300 ezer adatot dolgoznak fél, töb­bék 'között a számlliaivezetés- rő'l is. A takarékszövetkeze­tek csatlakozni kívánnak az Országos Takarékpénztár készpénzkímélő módszerei­hez, ehhez szükséges a szá­mítógépes összéköittetés is. A takarékszövetkezeteknél nem élterjedt még az ügy­félkártya sem, mindössze a nyúl! takarékszövetkezet gvőlri kiirenidéltségénél hoz­ták ezt forgalomba. A kár­tyáival itt a pénzfelvevő automatáiknál készpénzhez iüfhat az ügyfél, s több áru­házzal is mepállaDodiáist kö­tötték. hoev fizetési eszköz­ként elfogadják. Bár. a ké­szülékek félszerelése megle­hetősen drága — a legutób­bi 6 millió forintba került — a takarékszövetkezetek tervezik, hogy további fió­koknál bevezetik az ügyfél- kártyát. (MTI-Press) M. G. KÖZLEMÉNY SZAKTANFOLYAMOK! Munka- nclkiilick részvételét a munka­ügyi központ támogatja. ÉRIN­TÉSVÉDELMI tf. (150 órás; fet­tétel: villanyszerelői; technikusi; szakközépiskolai végzettség). minősített hegesztői (iso órás; ív- vagy lánghegesztő; fel­tétel: többéves hegesztői gya­korlat). T.: (46) 47-618.. SZTAV- Progrcss Kft.. Hőnap helyett Vaientin-nap? .Nehéz időiket élünk. Nap­ról napra nő megyénkben a munkanélküliiék száma, újabb és újabb munkahe­lyeket, munkaköröket szá­modnak fél. Sókan a külön­böző vállalkozásokban ke­resnék kiutat. így például gombamód szaporodnak a virágboltok. Meg lehet-e eb­ből élni? A kérdésre megye­szer,te ismert szakembertől, gyakorló virágúzllet-itülaj do- nostól, Kakuk Lajostól kér­tünk választ. — Tény, hogy sók a vi­rágüzlet. Tény azonban az is, hogy lehetne több. Én természetesen nem a kalan­dorokra gondolok, akik a gyors meggazdagodás lehe­tőségét először a virágban látták, de néhány hónap el­telte után .már zöldséget, pa­lackozott italokat árultak. Ez a jelenség két ókkal is Miskolcon, a Kiisosz megyei irodájában is. Azéirt nálam rendezzük a tainfolyaimot, mert itt minden lehetőség adott ahhoz, hogy valaki megtanulja a menyasszonyi, vagy alkalmicsdkar-készítés, a koszorúlkötós csínját-bín- ját, de átadjuk tapasztala­tainkat például a beszerzési lehetőségekről As. — Érdemes belevágni, nem jelent majd egymásnak kon­kurenciát a sok virágbolt, virágárus? — Az egészséges konku­rencia sosem árt. Kiszűri az ügyeskedőiket. A Búza té­ren hány virágárus él meg egymás meilített?!... De pél­dálózhatnék a müncheni, pá­rizsi húsb óitokkal is, ahol egymás meffiett több tucat hentes méri a húst, s mégis mindegyük megél. Az viszont igaz, hogy most a kereslet kicsi, kevés a pénzük az embereknek. Die talán majd változik a helyzet, s a jó ötletek is segíthetnek. — Például? — Nálam, Sajószentpéte- ren sikert aratott az adven­ti vásár. Most készülök a ValHemtin-mapra. Ez nyuga­ton óriási divat, a szeretet napja, amikor családok, is­merősök, barnátok kedves­kednek egymásnak a „piros szív” jegyében, viráigajián- déklkal. Szeretném itthon is elterjeszteni meghonosítani. Miivel- február 14-éin van, el­képzelhető. hogy kiszorítja a most. már ellaposodott nő­napot. Már csak azért is, mert ez általánosabb ünnep, mindenki mindenkit aján­dékozhat virággal. — Hallottuk, a Vigadóba készül... — Szákmai egyesületünk harmadik éve rendez meg­hívásos országos kiállítást. A három vidéki egyike most én leszek, elsősoriban szá­razvirágokkal, de szeretnék élövirágmunlkát is bemutat­ni. Az idei országos bemu­tató helye a fővárosi Viga­dó, s mivel ez mindig .meg­mérettetést is jelent, nagyon készülök rá. —nyílt es— magyarázható. Az egyik: ke­vés az emberék pénze, nem jut annyi virágra, mint az­előtt. A másik: válllMkoznak hozzá nem értőik is, akik megbuknak a vásárlóik előtt, a vevők egyszerűen elhagy­ják őket, máshová mennék virágért, csőkörért, koszorú­ért. A Kisosz és jómagam ezt szeretnénk megélőzni már jó néhány éve a virág- kötészeti tanfolyamokkal, amelyek most már új funk­ciót is kaptak: egyfajta munlkailéhétőiséget biztosíta­nak nőik számára. — Mikor, hol indul ilyen tanfolyam legközelebb? — Éppen most szervezzük a legújabhat a Kisosszal. Január 27-én, 16 óraikor kez­dődik Sajöszemtpéteren, a Kcisisuth u. 140. sz. alatt, a kékbázban, a Kaikük Galé­riában. De lehet jelentkezni Viráiészcli tanfolyam unkanélkíli nőknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents