Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12

1992. január 16., csütörtök

Bains Bela eieiiMa

Bakos Béla újév után egy nappal, január 2-án ünnepelte szűk családi körben az 59. születésnapját. Akkor, ezen a dátumon egy kicsit elgondolkodott. Mostantól már hónapokban számoljai azt az időt, amelynek elmúltával lezárul életének egy — minden bizonnyal a hosszabb — szakasza. Meg kell barátkoznia azzal a ténnyel, hogy negyven munkás év után egyszerre csak — amint azt a hivatalos nyelvezettel mondják — nyugállományba kerül.

— Űtravalót számomra és testvéreimnek is az abaúj- alpári szülői ház adott. Mi ott már nagyon hamar — gyermekfővel — megtanulták: ha élni akarsz, boldogulni és majd családot alapítani, akkor tanulj meg dolgozni, becsüld meg a munkát. Apám még azt is hozzátette: „Fiam, mindig légy tisztességes ...”

A Bakos-család valamennyi sarja eszerint élte, éli az életét. A legidősebb fiú folytatta a földműves munkát, gazdálkodott, úgy ahogyan éppen hagyták. Bakos Béla és a húga szakmát tanult.

— Géplakatos tanoncéve- im kezdete keserű volt: mint kamaszt rendkívül érzékenyen érintő eseménnyel kezdődött, hiszen hirtelen betegség után eltemettük édesanyámat. A városba kerültem, s ott aztán na - gyón hamar meg kellett állnom a saját lábamon. A diósgyőri gépgyárban jo mestereim voltak. Szívesen emlékezem még ma is visz- sza Pásztor úrra, meg Lóvéi úrra, az ő szigorúságukra, emberségükre, szakmaszeretetükre, ami bizonyára példát is adott számomr3Bakos Béla egy rövid ideig dolgozott a miskolci autójavítónál, majd 1953-ban 'került a miskolci fürdőkhöz, a mai miskolci vízművek egyik elődjéhez. Leszámítva a kötelező katonai szolgálatot, azóta is egyhuzamban e közszolgáltatást végző cégnél dolgozik. Az évtizedek során o alapította az egyik családi dinasztiát a vállalatnál, amely nem ritkaság a cégnél. A nem túlzottan nagy létszámú vállalat szívesen adott munkát, megélhetési lehetőséget megbecsült és a munkájáról már jól ismert dolgozók családtagjainak. Tudták, hogy a képzettségen kívül a munka színvonaláért garanciát adhat a dinasztia „feje”.

Dolgozott néhány „vizes” munkahelyen az eltelt negyven esztendő alatt. Kezdte az Erzsébet-fürdő- ben, mint karbantartó lakatos. Aztán 1957-ben —

amikor egyesült a két vállalat, a vízművek és a fürdőik cége — kikerült Tapolcára, az ottani termálfürdőbe, ahol egészen 1966-ig ellátta a gondnoki teendőket. Ez természetesen nemcsak a műszaki munkák felügyeletére vonatkozott, hiszen a fürdőlétesítményeken kívül a vállalati üdülő, a vendégszobák is hozzá tartoztak, s a személyzettel együtt felelt azok működésért.

— Ott éltünk a családommal — merthogy időközben megnősültem, s jött az első gyermekünk — a tapolcai munkahelyem egy parányi, sötét, szoba-kony- hás lakásába. „Szolgálati” volt — ennyire tellett akkoriban a vállalatnak. Akkor kértem — nem nagyon szívesen tettem —, hogy segítsenek hozzá egy bérlakáshoz. Először a Szentpé- ‘.eri kapuban laktunk, egy másfél szobásban, majd a család bővült, megszületett a ma húszesztendős fiunk is, és a kis lakást elcseréltük a belvárosban, a Vörösmarty úton egy nagyobbra.

A vállalat központi telepén 1966-tól volt lakatos csoportvezető, majd — most már több, mint húsz esztendeje — a hejőcsabai gépházban dolgozik, hasonló munkakörben, s ha minden jól megy, innen megy majd nyugdíjba. Mostanában sokat gondol vissza azokra az évekre — mondja —, midőn társaival jártak ki különböző javítási, szerelési munkákat végezni. Voltaik „meleg” helyzetek, amikor a szakmai ismereten kívül bátorságra is szükség volt. Előfordult, Diósgyőrben leikúszott Bakos Béla a mélybe, hogy egy tolózárat visszahúzzon, s megelőzze, a fúrásnál feltörő víz esetleg a gépházba betörjön ... Máskor meg — lévén még .karcsúbb” a mainál, majdnem a cső közé szorult a lillafüredi An- na-fonrásnál: Mentek szerelni fagyban és hőségben, ügyeletről bármikor hívhatták nehéz és órákig tartó munkákhoz a kis csapatot.

— Itt, a gépházban, melyet egyébként éppen mostanában újítottak fel —, talán egy kicsit nyugisabb volt a munka, de persze, ez is egészen más jellegű figyelmet és szakmai rutint igényel, mint a korábbi. A lényeg az — s erre azért ón büszke vagyok —, aki

ismer a vállalatnál _ s

a

zért gondolom, vannak egy páran —, az a munkám után ismer. Érdemeket én csak azzal szereztem, hogy mindig pontosan, a tehetségemhez és képességemhez mérten próbáltam meg elvégezni, amit kellett. Innen ment egyébként nemrég nyugdíjba az asszony is, s a fiam is a vízműveknél dolgozik, mint gépkocsivezető. Egy ideig a lányom is a vállalatnál dolgozott, pénzügyes volt, de az utóbbi időben ő megpróbált vállalkozni, s butikot nyitott.

Bakős Béla ma bruttó 19 ezer forint körüli összeget mondhat a fizetésének. Ebből mintegy 15 ezret kap kézhez, talán az egy-két ügyelet, ami „megnyomja”.

Ennyi pénzből, meg a feleség keresetéből — mely ennél is kevesebb volt —, aligha lehetett vagyonra szert tenni. Élni, megélni, átélni a nehéz időszakokat — ennyire futotta belőle. Meg a gyerekek iskoláztatására, s egy kis kertre a Komlóstető környékén, ahol megterem egy kis zöldség, gyümölcs, meg annyi szőlő, hogy a kvaterkázáshoz, a családi ünnepekre ne a boltból kelljen a bort hozatni.

— Az életritmusom biztosan megváltozik. Csak azt kívánom, hogy egészség legyen, boldoguljon a ■ család, s a nyugdíjból majd fussa a kertre, a rezsire, s a hétvégén húsra a tányérba. Ennyit talán megér az a munka, amit egy ember negyven év alatt végzett, becsülettel.

Gyárfás Katalin Fotó: Farkas Maya

J. Derogy—H. Carmel

Szupertitkos Izrael

*

A damaszkuszi 336068-as nem válaszol (7)

A terrorista hálózatok elleni harc még veszélyesebb költségesebb és kockázatosabb, mint a kábítószercsempészekkel vívott küzdelem. Izreal, amely a palesztin terrorizmus és nemzetközivé vált megnyilvánulásai első számú célpontja egyben a világon az első országként felkészült arra, hogy szembeszálljon a bekerítés stratégiájával, amely a háború folytatása más eszközökkel. Elsősorban oly módon, hogy mindenféle biztonsági intézkedések révén megvédi a lakosságot. Azután következik az ehhez szükséges értesülések beszerzése, a hírszerzés és a dokumentáció. A Moszad és a Sin Bet nem kímélte a költségeket, hogy kiépítse az informátorok hálózatát, beépüljön a terrorista szervezetekbe, ügynököket toborozzon a soraikból, akik például a libanoni, háború idején irányították az izraeli légierő bombázásait a PFSZ; bejrúti központjai ellen vagy lehetővé tették a „kinyíró” akciókat Ali Hasszán Szalamehnek, a „Vörös Hercegnek” a „hidrafejei” ellen. Szalameh, a Fekete Szeptember szellemi irányítója lett Jasszer Arafat elsőszámú kardja, a palesztin központ második emberének, Abu Dzsihadnak az irányításával. Ez az állandó titkos háborús erőfeszítés évente több, mint egymilliárd frankba kerül.

Egy másik bűnügy, amelyet a londoni bíróság tárgyalt, fényt vet arra, hogy az izraeli titkosszervezetek milyen mélyen behatoltak a terrorista csillagködbe. A Szovan-ügyről van szó.

Iszmail Szovan, a jeruzsá- leirai arab 1978-ban, tizennyolc éves korában hagyta el Izraelt, hogy a bejrúti egyetemen folytassa tanulmányait — a Sin Bet költségére, mert az izraeli elhárítás még elutazása előtt beszervezte: hírszerző ügynökként azt a feladatot kapta hogy épüljön be a Fatahba’ a PFSZ elnökének eredeti’ szervezetébe. A szünidőben rendszeresen hazautazik, bogy átnyújtsa beszámolóit az 1izra€.li elhárításnak. „Munkaadói” az egyik visz- szateres alkalmával megbízzak azzal, hogy szervezzen meg egy szabotázsakciót Nablusz környékén, a meg- szallt Ciszjordániában. Er- ro .^zonnal értesíti az iga- zj „ főnökeit, akik egy megelőző csapással még az előkészületek közepette letartóztatják a szabotőröket bzovan visszatér a libanoni ^ar°lba> s elé8 Pénzt kap anhoz, hogy méregdrága áron kibérelje a PFSZ egyik vezető káderének, Abdel Rahman Musztafának, a fedajin központ akciócsoportjának, a

kásátakUlt örnagyának a laSzovan 1982-ben Párizsban folytatja tanulmányait a Sin Bet utasítására, s ugyanez a szervezet finanszírozza két esztendővel később letelepedését Londonban, ahol az izraeli nagykövetség Albert fedőnevű munkatársa az irányítója. Az a feladata, hogy nyomon kövesse és „megjelölje” Abdel Rahman Musztafát, akit a PFSZ angilai irodájához osztottak be. A hírhedt Musztafa már több terrorista bűncselekménnyel büszkélkedhet. 1970-ben ő hajtotta végre a gyilkos tárna-; dóst Münchenben az El-Al egyik gépe ellen, aminek következtében Hanna Maron, az izraeli „Sarah Bernhardt” elvesztette mindkét lábát. Jelenleg a PFSZ 18. alakulatának a parancsnoka — á különleges erők számozása megfelel a szervezet bejrúti telefonközpontja hívószámainak. A 18. alakulat az úgynevezett homo akciókkal, vagyis a belső ellenfelek fizikai likvidálásával foglal- ikozik. Musztafát a PFSZ- szel ellenségesen szembenálló palesztinok elleni hajtóvadászat semmiképpen sem gátolja meg abban, hagy jó kapcsolatokat tartson fenn a Scotland Yard antiterroris- ta részlegével. Éppen ellenkezőleg: tájékoztatja arról, miként törekszenek a szíriai titkosszolgálatok arra, hogy beépüljenek a brit főváros jelentős palesztin közösségébe.

Szovonnak olyannyira sikerült Musztafa 'bizalmába férkőznie, hogy a gondjaira bízott két nehéz koffert, vigyázzon rájuk, amíg neki Bejrútban kell tartózkodnia. A két koffer színültig meg volt töltve .fegyverekkel és robbanóanyagokkal.. A d'iák „célpontjának” távollétében beleszeret egy fiatal lányba, s elhatározza, hogy csatádat alapít. Magánéletének ez a fordulata viszont arra készteti, hogy kerülje a veszélyeket, és a kettős játékból kiszállva feladja a kettős ügynöki szerepet. 1987 nyarán, izraeli nászútja során közli az elhatározását „Eliasz századossal”, aki a Sin Beiben az első irányítója volt, s ugyanakkor tájékoztatja arról a két kofferről, amelyet megbízásból őriz a londoni lakásán.

Musztafa őrnagy Londonba visszatérve egy homo akciót szervez, amelynek célpontja, Nadzsi el-Adami karikaturista, egy Londonban megjelenő arab újság munkatársa. A humoristának az volt a bűne, hogy kifecsegte Arafat szeretőjének a nevét. 1987. július 22-én meglakol tettéért — golyót kap a fejébe. Musztafa a gyilkosság után azonnal távozik Angliából, bizonytalanságban hagyva barátait, a Scotland Yard munkatársait, akik keresik a gyilkost és indítékát. A csatorna másik oldaláról Charles Pasqua francia belügyminiszter nyújt segítséget. Tájékoztatást kap rejtélyes forrásától, „Omar”-tól, akit a PFSZ-be sikerült beépítenie — noha titkait nem hajlandó megosztani a francia kémelhárítóval ,—, s közli brit kollégájával Musztafának, a gyilkosság .kezdeményezőjének a nevét. Musztafa nincs ugyan az országban, de a Scotland Yard a nyomot követve eljut Szovan lakására. A rendőrök megtalálják a fegyverekkel tömött két koffert, és csapdát állítanak, amelybe belesétál az Izraelből visszatérő flilesz- tin diák. A kétségbeesett Szovan vallomást tesz és beismeri, hogy az izraeli hírszerzés ügynöke. Az angolokat felbőszíti ez a manipuláció, persona non gratánaik nyilvánítják Arje Regev nagykövetségi attasét, akiről a brit sajtó megállapítja, hogy a Moszad londoni rezidense, s a sarokba szorított izraeli nagykövetnek el kell ismernie, hogy országának hírszerző szolgálata kapcsolatot tartott Szovannal. Ű a második izraeli diplomata, ákit néhány hónapon belül kiutasítanak. Az elsőt, Jakov Baradot azzal gyanúsították, hogy ő irányított egy másik titkos ügynököt, a Golan Madzsdal Samsz fal- vából származó drúz Basar Szamarát; akinék szintén a 18. alakulat félelmetes parancsnokát kellett kikémlelnie.

Szovan pere — a diákot gyilkosságban való bűiuré- szességgel vádolták —, olyön nyilvánosságot biztosít az effajta manipulációnak, amelyről az izraeli biztonsági szervezetek szívesen lemondanának, de ugyanakkor megmutatja, milyen elrettentő hatása van azoknak az intézkedéseknek, amelyek révén Izrael behatol a terrorista szervezetékbe. Kelepcékkel és kockáztatókkal teli feladat, amely gyakrabban ér úgy véget, hogy tarkólövés végez a kettős ügynökikel valamely sötét bejrúti sikátorban, mintsem úgy, hogy ugyanerre a fotósok villanófényei közepette őfelsége egyik bíróságának tárgyalótermében kerül sor. Az a tény, hogy a Moszadnak sikerült beépülnie a terrorista .hálózatokba, lehetővé tette akciócsoportja számára a .merényletek, túszszedésék és légi- kalózkodások felelőseinek módszeres likvidálását.

Egyike e látványos .akcióknak, amelyek a végsőikig felszólították az ontiiciond'sta hisztériát, egy ilyen, „Izrael hosszú karjának” tulajdonított akció volt 1988. február 14-én, a PBTSZ három operatív vezetőjének kollök- tív fizikai megsemmisítése Cipruson. A három palesztin éppen megérkezett Limaszol kis kikötőjébe, amikor egy robbanás a levegőbe röpítette bérelt Volkswagenjüket. A három palesztin az utolsó előkészületeket végezte a „visszatérés hajóján”, amely az Exodus II. nevet kapta, s amelynek palesztin menekülteket, nőket és gyermekeket kellett volna „haza- vi.nnie” Haifába, a nemzetközi sajtó képviselőinek társaságában ... Ennek a propaganda hadműveletnek az volt a célja, hogy kínos helyzetbe hozza Izraelt, amely a megszállt területéken már ki volt téve az intifáda támadásainak.

A Volkswagenben ülő három férfi azonban a propagandán kívül egészen más

dolgokkal is foglalkozott. Marevan Kiáll ezredes volt a /PFSZ libanoni katonai szervezetében. A másik kettő közül a félelmetesebb szintén ezredesi rangot viselt: Mohammed al-Tamini Hebronban született és 1967 augusztusában csatlakozott Arafathoz, amikor Ciszjordániában kudarcba fulladt az első kísérlet a népi felkelésre. 1980 májusában ő irányította azt a mészárlást, amely megölte egy jesiva hat zsidó diákját; ezt a merényletet meg is bosszulta a telepesek „titkos hadserege”, amikor a rákövetkező hónapban pokolgéppel felrobbantotta öt nacionalista arab polgármester autóját. Tami- ni 1986-ban kézigránátos támadást szervezett egy izraeli egység katonái ellen, akik eppen letették katonai esküjüket a jeruzsálemi Siratófal előtt. Ariel Sáron .akkor hevesen bírálta a terrorista kommandónak szabad utat engedő jordániai kormány passzivitását. És Izrael éppen ettől a pillanattól kezdve kezdi újra a halálos vadászatot, amelyet Ali Hasz- szan Szalamehnek, a Vörös hercegnek” 1979 januárjában történt .kivégzése után abbahagyott.

Szalameh, aki a kivégzen- do emberek listájának az elen állt, volt az 1972 szeptemberében Golda Méir által elhatározott „Müncheni bosz- szu egyetlen túlélője; a miniszterelnök-asszony ugyanis mindaddig ellenezte az engesztelhetetlen szemet színiért, fogat fogért elven alapuló pontos akció elvét. Ekkor szabad utat engedett a visszavágás eszkalációjának : „Vágják le a terrorista hidra fejeit!” Jóváhagyta a Moszad vezetőjének, Cvi Zamirnak azt a tervét, hogy hozzák Jetre a gyilkos kommandó- kát és állí'fcsá'k össze a Fe- kete Szeptember tizenhárom felelősének a listáját, meri ok ennek az országhatárokon túllépő könyörtelen leszámolásnak a célpontjai.

Szalameh volt az el-Fatah felderítő szolgálata akció- csoportjának a vezetője. Nemcsak hogy kicsúszott Zamir gyilkosainak kezei közü.1„.7~ az ° hajszájukat megállította a Jom Kippur- habarú —, hanem Arafat ki is nevezte a 17. alakulat élére, s abban a m egtisztel tetősben volt része, hogy ő kísérhette el a PFSZ elnökei New Yorkba, az ENSZ közgyűlésének 1974. november 13-i ülésére. Már úgy festett, minth-a ő .lenne a trónörökös. A libanoni polgárháború kezdetén kiváltságos kapcsolatokat létesített Besir Dzsemajellel és sikertelen kísérletet tett arra hogy megakadályozza az ösz- szeesapást a libanoni keresztények és a palesztin szervezetek között. És miközben Szalameh folytatja felemelkedését a terrorista mtnka és rálicitálás titkos vulagaban, beleszeret egy h- banoni szépségkirálynőbe, akit 1977. június 8-án el is vesz feleségül. Nagy szerelem és végzetes tévedés. Mert folytatja ugyan a sötétben vívott harcot, de ugyanakkor házasemberi szokásokat vesz fel, mind jobban kötődik új és fényűző otthonához. Rendszeresen ellátogat egy szaunáiba is, hogy megtartsa a formáját ...

Pár hónapja, öszvégi lillafüredi sétánkon készült e felvétel a Hámori-tó melletti kis sétány elején, a miskolciak által bizonyára jól ismert pavilonról. Az épület maga masszív, jól állja az idő múlását, tűri a fagy, a szél, az eső ostromát.

A szép panorámát, a tó és a Palota- szálló környékének összképét azonban mindenképpen rontja az a tény, hogy az egykori kedves kis üzlet ma már ajtó nélkül, belül kopáron, elhanyagoltan álldogál, s tűri - mert erre kényszerült - az arra járó sétálók, turisták rosszalló

(Folytatjuk)

tekintetét. A hajdani kis ajándékbolt valamennyi berendezését az üzlet megszűntekor elvitték. (Ez persze, természetes.) Manapság - s legutóbb éppen a napokban láthattuk — a falból kiszaggatott vezetékek, repedezett kőpadló, kóbor kutyák ottjártának nem éppen kellemes „nyoma”, s minden bizonnyal a környezetet semmibe vevő emberek által otthagyott, odavitt szemét van a jobb sorsra is érdemes kis épületben.

„Ajándék” — hirdeti a táblácska az árválkodó pavilon tetejét. Az lehetne — egy jó kereskedőnek.- gyk V

Árva a pavilon

Útravalót a szülői ház adott