Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1992. január 2., csütörtök TÉKA KUCÓ Költözik a Csodamalom Bábszínház Január végétől a Belvárosi Kulturális Menedzseriroda színház- termében működik a Csodamalom Bábszínház. A korábbinál ösz- szehasonlíthatatlanul jobb körülmények lehetővé teszik, hogy a 15 darabból álló repertoár előadásaira és újabb bemutatókra most már zavartalanul készülhessen a társulat. Testsúlycsökkentö tanfolyam Miskolcon Hogy mi' az a kucól? Ez egyelőre maradjon titok. Mondhatnám azt is, hogy bárki megtudhatja, aki elolvassa Böszörményi Gyula Kucó című regényét. De mégsem teszem, mert akkor azt is hozzá kellene tennem, hogy hol kapható a könyv. Erről viszont fogalmam sincs. Még egyetlen könyvesboltban, vagy utcai árusnál sem láttam. Kézről kézre, kölcsönbe jutott el hozzám is. A kucó- és a beszerezhető- ségi talányon kívül tartogat még néhány kérdést a kiadvány. Például: a kötet a Hatodik síp könyvek című sorozat harmadik darabja, készült Ungváron, a Patent Kiadóvállalatnál. Azt hihetnénk, hogy a Kárpátalján él a szerző. Aztán Mészöly Gábor Budapesten keltezett előszava elbi- zonytalanít. Nagyon sok mindent elmond a szerzőről, de a lakóhelyét ő sem árulja el. Ez persze mit sem változtató regény értékén, de mégis izgat. Böszörményi Gyula olyan világba visz el bennünket, ahonnan csak ritkán kapunk híreket. A történet főszereplője, Tamás, szellemileg enyhén fogyatékos fiatalember. Az ő elbeszéléseiből ismerjük meg az egészségügyi gyermekotthonok életét. A mongoloid idióták, oligofrének, kretének és ápolóik mindennapjait. A meglehetősen szokatlan regény hiteles: a szerző mozgássérültként, ép elmével ilyen otthonban töltötte kamaszkorát. „Most egy kis falu, E. határában él, mozgássérültek szociális otthonában — írja az előszóban Mészöly Gábor. — önálló akarattal, önálló cselekvésre alig képes. Keze gyermekkéz, lába arasznyi, hanem a szelleme . . .” Olyan mélységes mély poklokat járunk végig a tizenkét „beszélés" során, hogy jó lenne hinni: az egész csak fikció, E. nem is létezik, de legalábbis nem Magyarországon . . . A könyv végén találtam meg azt a néhány kézzel írott sort, melyből többek között az is kiderült: E.=Erdőkertes, irányítószáma 2113... Egy rejtély tehát megoldódott, viszont itt van helyette a másik: vajon miért nem talált a határokon innen kiadót a szerző?! A végére már csak a címmagyarázat maradt. De ezt mondja el a történet főszereplője: „Tudod, szokok én gondókonni. Csak úgy, min- denrő, me szeretek. A Feri bá tanította a gondókodást nekem, me előtte, mielőtt nem tanította, akkó még nem tut- tam igqzibó gondókonni. Nehéz az, nem csak úgy megyen, hanem le ke űni, ahó nem hűje senki, oszt ottan kezdeni lehet gondókonni. Nekem állandóján van gondókodó hej- jem. A kucó, itten a kazánháza mögött, az csak enyim ottan. A kucó . . (filip) Testsúlycsökkentő tanfolyamot indít Miskolcon a Szinva utcai Egészségsegítő Közösségi Ház. A 80 kg-on felüli testsúlyú hölgyek és 100 kg-on felüli súlyú férfiak számára a legmodernebb elméleti és gyakorlati módszerekkel oktatják, hogyan lehetnek soványabbak, s ezáltal egészségesebbek. ElsőNem fontos, A Jövő század embere nem tudhatja, mire születik. A japán tervezők azonban ezt is tudni vélik. Pontosabban azt. hogy hol és hogyan tölti majd a szabadságát. Az egyik tokiói vállalat 42 szobás, 100 személyes szállodát hirdet, amely vendégeivel együtt 450 km magasságban keringene a Pöld körül. Az óriási, gyűrű alakú szerkezet lassan keringene, s ezzel mesterséges gravitációt biztosítana. A lakószobák a gyűrű sorban azoknak ajánlják úgynevezett magatartás-terápiás módszerüket, akik akaratgyengék, s eddig semmi módon nem voltak képesek lefogyni. A 12 hetes, egyenként 3 órás kurzus első foglalkozását január 24- én, pénteken 16 órakor tartják a Szinva utca 17. sz. alatt. de érdekes... körében, a szórakozóhelyek a közepében lennének. Itt nem lenne gravitáció sem, ami a súlytalansággal és az ezzel járó rosszullét megismerésével járna. A szállodába űrbusszal utaznának a Földről. Az előrelátó japánok már azt is tudják, hogy 140 ezer dollár lenne egy éjszaka. Ez a mai árfolyamon kissé sok, de lehet, hogy akkor már az árfolyamokat is a japánok határozzák meg. Folyamatos átalakulás a Borsod Volánnál Profiltisztítás A tamieiglköizlelkedés és a közúti áruszállllítás gondjait a ikiülső szemlélő aillig veszi észre. Plédig van számos megoldandó feladat. Hagy csak a legnehezebbet említsük: átiallalkítainli egy nagyvállalatot . úgy, hagy az általa biztosított szolgáltatások színvonala érezhetően ne csökkenjen. Mit sikerült megvalósítania 1991-ben a Borsod \Volánnak, s mire számíthat a jövő esztendőben? — kérdeztük Sárközi György igazgatót. — Annáik éllenére, hogy gondokkal bajllódtunlk, sikeres évet zárunlk. Gazdasági megítélésünk jónalk mondható. Az energia áraikat, az adóik n övékedé sót, a nyomott fuvairáraltoat a belső tartalékok jobb kühasznállá- sárvöll ellensúlyoztuk, és 4000 embernek biztosítottunk folyamatos rmuinlkailéhe- tó'ségat. A járműállomány kismértékű „frli&siítlésére” a volt NiDK-lbóil húsz Ilkarust visszavásároltunk, s további négyet bétföldii piacról szereztünk be. — A vállalat átalakítását tovább folytatjuk. Azon vagyunk, hogy a teherfuvarozást 15 társaságba szervezzük. Ezek a kft.-lk jogutódként folytatják tevékenységüket li992-íben. Erősíteni szeretnénk dollgozóliinlkban a vagyona kötődést is. A következő lépést a privatizáció jelenti. Ezen a területen el- sőisorban a nemzetközi fuvarozóikra építünk. Fő tevékenységünk továbbra is a személyszállítás és az ehhez tartozó infrastrúkitúra lesz. A meglevő szakmai és műszáki feltételek biztosítják, hogy a zárt technológiai vizsgáztatást kiterjesszük más intézményekre, vállalkozókra, s ebbe már most helyet kapott a személygépkocsik műszaki vizsgáztatása is. — Milyen további lehetőségekkel számolnak 1992- ben? — További profiltisztítást végzünk, figyelembe véve az ország, ezen belül a szaktárca elképzeléséit. Jelenleg nem tisztázott a jövő évi teljes adózási kör, az üzemanyagárak mértéke, de számolni kell további „önként vállalt” műszáki szigorításokkal, hogy fölzárkózhassunk az egységes európai közlekedési rendszerhez. Ezek hatásait folyamatosan elemezzük, s az eredmények ismeretében döntünk. Űj alapokra helyezzük a turistaforgalmat. Űj névvel társasággá szervezzük a Volán Toursot. ahol bővíteni fogjuk a szolgáltatások körét, s ebbe beletartozik az idegenforgalom és a gyógy- turlizmiu's áls. — Sokan tudni vélik, a nemzetközi személyszállítás technikai feltételeinek, követelményeinek szigorodását. — Ami már most biztos: 1993-tól csak ÁBS-fékrend- szerrel ellátott járművek közlekedhetnek Európában. További információkkal nem rendelkezünk, így az autóbuszok élettartamának meghatározásáról sem. Az viszont nem kizárt, hogy az idei év első negyedében szigorítások lesznek. Sok mindent megelőzendően vállalatunk pályázatot írt ki, a nemzetközi forgalomban résztvevő Ikarus 256-os autóbuszok külső megjelenési formájának esztétikus egységesítésére. Ez is jelentősen hozzájárulhat, hogy növeljük részesedésünket a turistaforgalomban. A szigorításokhoz tartozik, hogy ez évtől a külföldi járatok autóbusz-vezetőit nemzetközi vizsgára kötelezték. — ön nemrégen tanulmányúton járt Japánban ... — Egy tíztagú magyar közlekedési szakcsoport vezetőjeként ismerkedtem a szigetország közlekedésével. A földi, légi és vízi utazást, s a hozzákapcsolódó struktúrát tanulmányoztuk. Az elektronizáció, a számítógépes rendszerek gyakorlata elképesztő. Órákig lehetne élményeimről beszámolni. Ezeket aprópénzre váltani csak úgy lehet, ha hozzámérjük sajátosságainkat, /szokásainkat, és lehetőségeinket. Fekete Béla Dánia volt az álmunk Megilletődve hallgattuk köztársasági elnökünk nyilatkozatát dániai látogatásáról. Hogy a dánok milyen segítőkészek, nyíltszívű, kedves emberek. És szorgalmasak, az élet minden területén: az .iparban, mezőgazdaságban, közhivatalokban, gondos, lelkiismeretes munkát végeznek. E dicsérő szavak hallatán gondolataim csaknem fél évszázadnyi messzeségbe víi/sz- szaszálltak a múltba, s képzeletemben elővillantak a Dániával kapcsolatos emlékeim. A háború utolsó heteit, napjait éltük. Mint elmaradt korosztálybelieket az 52. légvédelmi tüzér pótosz- tályha hívtak be bennünket, s a front elől fokozatosan hátrálva a Pozsony közelében levő szenei állomáson bevagoníroztak és kiszállítottak Németországba. Az Oldenburg tartománybeli Varel városka repülőterére irányítottak, hogy majd ott történik a légvédelmi tüzérekké való kiképzésünk. De 1945 március elején erről már szó sem lehetett, és, a repülőtéri parancsnokság csak akkor volt hajlandó nekünk étkezést adni, ha az ott levő francia, holland, belga, lengyel, dán internáltakhoz hasonóan mi is részt? veszünk a repülőtér bővítési munkálataiban. A németek ugyanis még mündig bíztak csodafegyvereikben, s ezek közé tartozott a szuperszonikus repülőgép kifejlesztése is. Ehhez azonban a szokásosnál hosz- szabb kifutópályára volt szükség, ezért a varelli repülőtéren nagyszabású munkákat végeztettek a megszállt országokból elhurcolt civileikkel és velünk. Mert; mi mást tehettünk volna? Mire Magyarországból 1945 végétől márciu/s elejéiig zsúfolt marhavagonokban Varéiba érkeztünk, éhesek, tetvesek, rühesek lettünk. Vállaltuk hát a munkát: erdőt irtottunk, tuskót ástunk, terepet plamíroztunk, betonoztunk. Az egész azonban csak három hétig tartott. Angol repülőgépek röpcédulákat szórtak le, figyelmeztetve, hogy március 24-én délelőtt tíz óraikor bombázni fogjálk a vareli repülőteret,, a környező tanyák, községek lakosai fussanak a repülőtértől. amilyen messzire csak tudnak. A „megadott” időben. egy szombati napon valóban szétverték az angol, bombázók a repülőteret. A németek elmenekültek Varéiból, s minket is szélnek eresztettek. Merre menjünk? Az angol front 120 kilométerre volt tőlünk, így természetesen észalk felé kellett vennünk az lirányt. Dánia! Ez volt minden álmunk. Eljutott ugyainis hozzánk a híre, hogy Dániában vannak magyar katonák, és a dánok jól bánnak velük. Nekivágtunk hát a hosszú útnak — gyalog. Mindig éjjel meneteltünk Oldenburgon, Brémán, Hamburgon, az Elba folyón, Neumünsteren át a dán határ felé. Odáig azonban nem juthattunk el, mert közben — nagy boldogságunkra — véget ért a háború. Egy Timmaspe nevű kis faluban estünk angol fogságba. Kiderült, hogy velünk együtt mintegy 3000 magyar igyekezett Dániába. Schles- wig-Holsteinben nem volt szögesdrótos láger, így egy ideig istállóikban, disznóólakban, csűrökben húztuk meg magunkat. Később a holland határ közelében levő bocholti, onnan a Teutobur. gi-erdő tövében — még a szovjet hadifoglyok számára — épített eselheidei táborba kerültünk. Ide „gyűjtötték be” az angol fogságba esett összes magyart, hogy köny- nyebben lebonyolíthassák majd ,a hazaszállításunkat. Franciaországból, Belgiumból, Hollandiából és Dániából is hozzánlk szállították a magyar hadifoglyokat az angolok. A bocholtti és az eselheidei lágerban több abaúji, borsodi, zempléni katonával, leventeként elhurcolt fiatallal találkoztam, akik Dániában esték angol fogságba. Köztük volt szülőfalumból, Felsődobszá- ról két gyermekkori cimborám: Fekete János és Király Béni. Elmondták, hogy a Dániát megszálló németek a nyugati partvidéken hatalmas erődöket létesítettek. Sziklába épített föld alatti laktanyák, bunkerek voltak ott forgatható tornyokkal, ágyúkkal, lángszóróikkal, sorozatvetőkkel, s végig az Angliára néző partok mentén aknamezőkkel. A magyarokat járőrszolgálatra osztották be a németek, főképpen Hjöring, Varde, Esb- jerg környékén. Amikor azonban kiderült, hogy a magyarok a dánokkal barátkoznak, sőt éjszakánként a dán szabadságharcosoknak fegyvert, lőszert hordanak ki, Lindemann vezér- ezredes, a dán erődítmények és védelmi csapatok parancsnoka beszüntette a magyarok járőrözését, hátrább vonta és tartalékba helyezte őket. Ettől kezdve a mieiink még szorosabb kapcsolatba! kerültek a dánokkal. Segítettek nekik a mezőgazda- sági és a ház körüli munkákban. Viszonzásul a dán parasztok szinte családtagként bántak velük. Amikor 1945 nyarán az angolok a magyarokat Dániából a németországi lágerekbe szállították, a dánok nagy tömegben megjelentek a vasútál- álomásokon, és integetve, kendőt lobogtatva búcsúztak tőlük. Indulás előtt kéthavi fizetést, illetve zsoldot kaptak, fejenként körülbelül 200 dán koronát. Ezt már nem tudták Dániában elkölteni, ezért a határon odaajándékozták a Dán Vöröse keresztnek. Mintegy jelképes kifejezéséül annak ® hálának, amit az őket barátságukba fogadó dán nép iránt éreztek. Hegyi József Mezey István: József Attila-illusztráció Bozsik István: Illusztráció Hudy Ferenc Bükki meseképek c. verséhez.
