Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-06 / 286. szám

1991. december 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Nyugatosok, 1944-1991 Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban, a második világháború után IV. 1945 júniusában a szövet­ségesek és Franciaország kö­zött létrejött megállapodás alapján, amelyre vonatkozó­lag már a jaltai konferencia is hozott döntéseket, miind Németország mind Ausztria területén francia megszállási övezetet is kialakítottak. Az érintett területeken ekkor már működött amerikai és angol táborok automatikusan francia irányítás alá kerül­tek. De érvényben volt egy másik, még februárban szü­letett megállapodás, amely szerint az amerikai és brit) katonai hatóságok 1 700 000 foglyot adnak át a franciák­nak, a háború alatt keletke­zett károk helyreállítására. A franciák így mintegy 2 mil­lió fogoly munkába állítá­sának lehetőségével számol­tak, beleértve azt a 280 ez­ret, akiket „saját jogon” a felszabadító harcok során ej­tettek. A tervek végrehajtá­sa és közben a megszállók saját szempontjainak érvé­nyesítése érdekében óriási átcsoportosítások indultak meg a táborokban, illetve a táborok között. Ennek során az angolszászok elsősorban a saját zónájukban honos fog- Ivokat kívánták megtartani, hogy az adott esetben komp­likációik nélkül bocsáthassák el őket. Ilyen megfontolások alapján és a zónahatárok véglegesítése következtében az angolok és amerikaiak egymás között és a szovje­tekkel is cseréltek területe­ket, illetve táborokat. íig,y került szovjet fennhatóság alá a gothai és a rehnai tá­bor. Az utóbbit először az amerikaiak, majd az ango­lok adminisztrálták. A nagy táborok közül. amelyben magyarok Is voltak, a fran­ciákhoz került Remagen, Sin­Magyarország első farmer­képző referenciaüzemét hoz­ták létre Hódmezővásárhe­lyen a helyi állattenyésztési főiskola átalakított tanüze­mében. Az intézmény Kutasii üti — ez idáig hagyományos álltottartáson alapuló — gya­korló-majorjában, külföldi szakemberek közreműködé­sével családi méretű farmo­kat alakítottak ki. Ezekben befejezték az állatállomány- telepítést, és Szekeres Lász­ló vállalkozó irányításával megkezdték a gazdálkodást. A hódmezővásárhelyi lagrár- szakmérnök vállalta, hogy bevonja a főiskolai hallga­tókat a mindennapi farmer- mumkába. A hagyományos gyakorlati zig, Bretzenheim, Bad Kreuz­nach, Bingen-Dietersheim és Mainz. Végeredményben, kü­lönféle utakon és táborokon keresztül mintegy 60—70 ezer magyar katona jutott Franciaországba. Olyan ál­lam őrizetébe, amellyel nem voltunk hadiálliapotban. Is­mét a történelem fintorá­nak lehettünk tanúi, mert Franciaország és Magyaror­szág között zavartalanul mű­ködött a diplomáciai kapcso­lat és ugyanakkor magyar állampolgárok ezrei élitek jogfosztottan a drótketrecek­ben. JOiggal vetődik fel a kér­dés, hogy ez a jogellenes ál­lapot nem tűnt-e feli valaki-? nek, nem lehetett-e valahol ezt szóvá tenni. A válasz az> előzőekből adódik: a hadi­fogoly státus sajátos értel­mezése és a Nemzetközi Vö­röskereszt kirekesztése eleve lehetetlenné tette az intéz­ményes felszólamlást. Az el­sősorban érdekeltek, a fog­lyok tiltakozásai legfeljebb egy-egy alacsonyabb rangú tiszthez jutottak el, de ott mindjárt el is akadtak. A foglyokkal közvetlenül kap­csolatba került franciák jó részének fogalma sem volt arról, hogy mi fán teremtek, a magyarok. Akkor pedig is­mereteiket fővárosunk Bu­dapest felemlítésével próbál­tuk felfrissíteni, azonnal Bu­karestet kezdték emlegetni. Egy-két tájékozottabb fran­cia azt próbálta magyarázni, hogy a németek és szövetsé­geseik között nem lehet kü­lönbséget tenni és külön­ben is ők úgy tudják, hogy mi önként csatlakoztunk a Wehrmachthoz és hogy a magyar hadsereg nem volt önálló. oktatást felváltó új formára az adott okot, hogy a dél­alföldi tudományos intézet változtat képzési tematiká­ján : áttér a Ikészségszintű gazdaképzésre. Anyagi ala­pot a korszerűsítéshez az adott, hogy a főiskola pályá­zat útján elnyerte a Holland Királyság kormányának tá­mogatását. Ezzel a segítség­gel alakították iki a farmo­kat, egyebek között egy 50 férőhelyes, holland technoló­giájú tejelő tehenészeti min­tafarmot és egy új-zétondi típusú, vi'lllanypásztoros juh- farmot. Megtalálhatók a ma­jorságban az egy-egy család által gazdaságosan működ­tethető sertés és baromfi mintagazdasáigok is. (MTI) Absorga ’91 Környezet­és természetvédelem Európában Linzben, a közelmúltban ren­dezték meg az Absorga ’91 el­nevezésű konferenciát és kiállí­tást a környezet- és természet­védelemről. Hazánkat a tanács­kozáson több, mint száz fős delegáció képviselte, köztük Ivánfi Jenő, Kazincbarcika al­polgármestere. — Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen ezen a kon­ferencián? — A környezetvédelem térsé­günkben — akár Kazincbarcikát (mely a „Piszkos 12” között is helyet foglal), akár a megyét te­kintve — elsőrendűen fontos kér­dés. Nagymértékben és egyre inkább foglalkoztatja a közvé­leményt is. A linzi konferenciá­nak mintegy 2000 résztvevője volt, zömében Ausztriából, de voltak Európa minden országá­ból és a tengerentúlról is. Ti­zenhat témakörben, 200 előadás hangzott el. — Mire hívta fel a konferen­cia a figyelmet? — A főbb témák között olyan jelentős kérdések szerepeltek többek között, mint a gazdaság ökológizálása, a vállalatba in­tegrált környezetvédelem, a ve­szélyes hulladékok tárolása, a vegyipari hulladékok keletkezé­sének csökkentése, újrahaszno­sítása. . . . A konferencia résztvevői fi­gyelmeztetően állapították meg, hogy a nyersanyagforrások vé­gesek. de nem határtalan a kör­nyezet — a levegő, a víz, a ta­laj — terhelhetősége sem. Ezért a minden embert megillető, em­beri és létezési jogokat minden­kinek be kell tartania. Aktuális ökológiai kérdésként fogalmazódott meg, hogy kicsi a hulladékhatástalanítási kapaci­tás, magasak a szemétdíjak, ne­héz a szelektív hulladékgyűjtés. Szó esett az újságírók felelőssé­géről is, hiszen az ökológiai kér­désekkel kapcsolatos pontos tá­jékoztatás a magas szintű tájé­kozottságot is megköveteli. — Milyen célokat fogalmaztak meg a konferencián? —• Kettős célt: a tudatos kör­nyezet- és természetvédelem erő­sítését, valamint az ehhez tár­suló törvények megteremtését. A konferencián, illetve a kiállítá­son meg lehetett állapítani, hogy a természet- és környezetvéde­lemmel kapcsolatos gondolko­dás az elmúlt években önálló tudománnyá vált, s hogy a ter­mészet- és környezetvédelemmel összefüggő tevékenység szoros korrelációban van az anyag- és energiatakarékossággal. A probléma megoldása „átlé­pi” az országhatárokat. A ter­mészet- és környezetvédelemben csak egy, az egész földre kiter­jedő „orbitális” gondolkodásmód hozhat eredményt. Ebben a munkában részt kell venni az iparnak, a kereskedelemnek, az egész lakosságnak, és az önkor­mányzatoknak. A kívánatos ered­mény csakis egy ilyen jól ösz- szehangolt kooperáció útján ér­hető el. — faragó — Farmerképző referenciaüzem Markáns baloldali pártot akarunk Nyilatkozik a Munkáspárt alelnöke Nyíró Sándor az MSZMP — illetve ahogyan mostaná­ban inkább használatosabb az elnevezés — a Munkás­párt országos .alelnöke. Törzs­gyökeres diósgyőri. A kohá­szatban dolgozott, mint la­katos, majd csoportvezető. Innen „csöppent” bele a nagypolitikába. Most éppen családi problémája, édesany­ja betegsége miatt töltött néhány napot Miskolcon. Ezt kihasználva, faggattuk: — Miben különbözik a Munkáspárt az 1989 decem­berében talpraállt- MSZMP- től? — A kezdeti időszakban rendkívül nagy nehézsége­ink voltak. Szétvert állapot­ba kerültünk, sem anyagi, sem technikai eszközökkel nem rendelkeztünk, és szer­vezetileg sem alakult ki a pártunk. Ez az állapot ’91 közepére befejeződött. Ha igazat mondanak más pár­tok vezetői, akkor jelenleg mi az első három legnagyobb taglétszámú magyar politikai pártok között foglalunk he­lyet. Óriási változás követ­kezett be tagjaink gondol­kodásában is. Egyre keve­sebb a nosztalgiázás. Párt­tagjaink „kettévágták” a múltat: különbséget téve a negatívumok és a pozitívu­mok között. Mert — minden ellenkező híresztelés ellené­re — az elmúlt negyvenhat évnek sok pozitívuma volta magyar nép számára. Ugyan­akkor — és ez a XV. kong­resszusunk második szaka­szában Csepelen markánsan megfogalmazódott — a párt­nak ki kell mondania: a Rá­kosi — és a Kádár — idő­szakban is sok vonatkozás­ban sztálinista típusú beren­dezkedés volt ebben az or­szágban. Szervezettségünk is hatá­rozottan megváltozott. Min­den más párttal összehason­lítva — kivéve talán a kis­gazdákat — erősödött. Az el­múlt év áprilisában 680 szer­vezetünk volt az országban, jelenleg számuk meghaladja az 1100-at, Taglétszámunk nemhogy stagnálna, vagy csökkenne, hanem fokozato­san emelkedik. Sokan azt mondják, mi vagyunk az idős emberek pártja. Ha megnézzük a keresztényde­mokratákat, az MDF-eit, vágj' a kisgazdákat, ott sokkal idősebbeket lehet látni. Párttagjaink több mint 25 százaléka aktív dolgozó. Kö­zel 8 százalékuk soha nem volt MSZMP-tag, illetve más pártnak sem volt tag­ja. Országos vezetőitestülete- ink tagjainak 48, az elnök­ségnek 41 év az átlagéletko­ra. — A megújulás folyama­tában milyen állomást je­lentett a XV. kongresszus? — Október 12-én, Salgó­tarjánban munkakongresz- szust tartottunk. Megvizsgál­tuk a KB tevékenységét, foglalkoztunk a szervezeti szabályzattal és megválasz­tottuk a párt elnökét és há­rom alelnökét. Ismételten hangsúlyozom nem nosztal­giázva, nem konzervatív mó­don, ha úgy tetszik, nem óhitű módon vitáztunk a párt belső életéről, hanem a mai kor követelményei alap­ján. A második szakasz novem­ber 23-án Csepelen volt, ahol a programnyilatkoza­tunkról vitatkoztak a kül­döttek. Ez a dokumentum a mából, a mai valóságból in­dul ki annak ellenére, hogy sokan a múltba való vissza­térés programját próbálják „kiolvasni” belőle. Mi az el­múlt másfél-két évben na­gyon sok esetben csak egy defenzív politikára voltunk képesek. Erre volt erőnk. Ez ma már nem járható út. Az elkövetkezendő időszakban — miközben a kormányt, a parlamentet bíráljuk — al­ternatívákat kell a társada­lom számára felmutatnunk. Az emberek nagy része, döntő többsége csalódott. A parlamenti választásokkor egy demokratikus országban, létbiztonságban képzeltük el az életünket. Mára az ország kettészakadt. A parlament nem a társadalom jóléti kér­déseivel, hanem meghatáro­zó súllyal politikai dönté­sekkel foglalkozik. Olyanok­kal, amelyek révén mégin- kább kifosztják az amúgj' is elszegényedett társadalmat. A kormány kimondottan jobb­oldali politikát folytat ugyanakkor a másik oldalfln a társadalom meg azt látja, hogy egyre rosszabb az élet­színvonal. Ma már nemcsak az alsóbb, hanem a középré­tegeket is nagyon keményen érinti az elszegénj’edés, a gazdaságban semmiféle pozi­tív változás nem követke­zett be, a külföldi tőke nem érkezik a jósolt gyorsasággal az országba és lehetne még tovább sorolni a gondokat. Megoldást a jelenlegi par­lamenti pártokat figyelembe véve nagyon nehéz elkép­zelni. Válság van azSZDSZ- ben, válság van a kisgaz­dáknál, a szocialisták most kezdenek „magukhoz térni” a III/III-as ügy tárgyalása kapcsán. A Munkáspárt már korábban felhívta a figyel­met: vigyázni kell, mert szélsőséges erők a parla­menten belül is léteznek. — Hogvan készül a Mun­káspárt a következő válasz­tásokra? — Pártunk az elmúlt két év tapasztalatait figyelembe véve tovább kell, hogy erő­södjön. A 94. évi választáso­kon a Munkáspártnak a parlamentbe kell kerülnie. Mára már jobbak a feltéte­leink. Megjegyzem: alapve­tően és egyáltalán nem arra építünk, hogy ebben a tár­sadalomban minden rossz, s hogy mi ezt politikai eszkö­zökkel próbáljuk meglova­golni. Mindenképpen egy markáns, erős baloldali {járt­tá akarunk válni. Eközben keressük az együttműködési lehetőségeket más, magukat baloldalinak valló pártokkal, szervezetekkel. Akár az MSZP-vel, akár a — talán egységessé váló — szociálde­mokratákkal és a szakszer­vezetekkel is. Ez a párt — minden el­lenkező híresztelés ellenére — nem nosztalgiapárt. Reál­politikát kíván folytatni, s ez részben már sikerült. A társadalom minél szélesebb köreivel szeretnénk tevé­kenységünket megismertetni. Azt akarjuk, hogy lássák a különbséget: mi pozitív eredmények hordozói va­gyunk, ugj'anakkor a múlt átkos hibáitól nagyon tuda­tosan és nagyon komolyan elhatárolódunk. Társadalmi konszenzusra törekszünk, de nem úgy, hogy történelem­hamisítást kövessünk el. Faragó Lajos Fotó: Fojtán László Herbolyától Kurityánig Fazonigazítások a konfekción Negyedszázaddal ezelőtt üzemet hoztak létre Kazinc­barcikán azzal a céllal, hogy lekösse a környéken mind nagyobb arányban jelentke­ző női munkaerőt. (A Bor­sod megyei Kézműipari Vál­lalat mindmáig az egyetlen megyei nevet viselő cégünk, amelyiknek a központja nem a megyeszékhelyen van.) Hu­szonöt év alatt sok víz le­folyt a Tardona patakon és a környék munkaerőhelyze­te is teljesen átalakult. Kezdetben kosárfonással, seprűkötéssel, szövéssel! és felsőruházati cikkek kötésé­vel foglalkoztak. Sőt egy idő­ben az egyik legdivatosabb foglalatosságnak számított a Kézműnél a horgolás, amit majdnem minden asszony, lány szívesen vállalt és nem­csak munkahelyen, otthon is, bedolgozóként. Évtizedeken át szabták a habszivacsot bútorbetétekbe, bútorokba, de műanyaig-feldolgozássaíll is foglalkoztak. Miiközben foko­zatosan erősödött a konfek­ció részleg, ami negyedszá­zad alatt meghozta az elis­mertséget a vállaltot számá­ba. Így aztán mára csaknem egészen elolvadtak már a ré­gi kiegészítő profilok, ma­radt a szabás, varrás. A pontos, jó szállítókat megbecsüli a nyugati piac: a német Kübler cégnek 19 éve készítenek munkaruhá­kat. Ez a majd két évtize­des napi munlkakapcsoillat most jól jön a privatizáció előtt álló Kézműnek, mert a németek jó üzletet látnak a. régi partner részbeni tulaj- donbavételében. Terveik sze­rint 51 százalékos részarányt akarnak maguknak. A vál­lalati, dolgozói hányad1 kiala­kítása pedig érthetően a bar- cikai cégnél alkalmazásban állókat izgatja jelenleg a legjobban. Meg az is, hogy a folytatásban lesz-e elegendő munka, merre tart a Kézmű szekere? Ketskés László a vállaltot igazgatója: — A vagyonértékelés már megtörtént, mint megyéi vál­lalat rendelkezünk a megyei önkormányzat engedélyével: az önprivatizáció feltételei adottak. Nekünk is fontos, hogy a tulajdon kialakítása során a megengedett dolgozói részvételt garantáljuk. Ezzel az 51 százalékra pályázó Kübler is egyetért. Az igazgató elmondta, hogy jövő évi konfekcióüzemi ka­pacitásukat már 110 száza­lékban lekötötték, amit nap­jainkban nagyon kevés cég­nek sikerül. Ez egyúttal ki­sebb mértékű létszámbőví­tést is megenged a betaní­tott varrónői munkakörök­ben. Folytatódik a megkez­dett profiltisztítás is, a ko­rábban jelentős habszivacs- feldolgozás 1992-ben a tize­dére esik vissza, ami egyút­tal a bútorgyárakkal tartott kapcsolatok megszűnésével jár. Csupán a gyermekágv- betét- és mosdószivacs-meg­rendeléseknek tesznek ele­get. (A bútorgyári megren­deléseik az utóbbi , időben szinte a nulláira estek visz- sza.) Ugyanez a sors vár a vállalat tiszaújvárosli mű­anyag-feldolgozójára is, ahol már csak 10-en dolgoznak, a többiek részben nyugdíjba vonultak, részben új munkát kaiptak. Itt is, Kurityánban is a talpon maradással ke­csegtető konfekciómunkára állnak át, egyértelműen ez jelenti a fejlesztések irányát. A német Kübler mellett ugyanis a svájci Fellhrmann cég is szívesen varrat a Kéz­műnél mégpedig elegiánsabb- nál elegánsabb munkaruhá­kat. (A minőségről annyit, hogy itt nem hazai kategó­riákban kell gondolkodni.) — A nehézségek ellenére, mert persze azok is akadnak jócskán, mint bárhol másutt, a BKV (Borsod megyei Kéz­műipari Vállalat) eredmé­nyes évet zárhat — így az igazgató. — Nálunk minden­ki teljesítménybérben dol­gozik, varrónőink átlagosan 12—14 ezer forintot keres­nek havonta. Hia már szóba- kerüilit a minőség azt is hadd mondjam el, hogy varrógé­peink között vannak több milliót érők is, ám sajnos ma még nem ez a jellemző. Az igazán jelentős fejleszté­sek Kurityánban várhatók és szükségesek is, ugyanis ott a legnagyobb ,a munkaerőkíiná- lat. Mi erre a tényre épí­tünk, ám nem a bérek leszo­rításával. Tiszaújvárosban pedig éppen létszámhiány van, és ez az oka annak, hogy a szakmai képzést (var­rás, konfekcionálás) éppen ott szerveztük meg, mert így reménykedünk, hogy az új dolgozók, tanulók egy ré­sze ott is mianad és egyúttal stabilizálódhat a létszám. Herbolyán ez év áprilisában hozták létre a régi tmk- üzem területén az új szol­gáltatást (Keszolg Kft.) 97 százalékos tőkerésszel. Innen látják el valamennyi üzem karbantartói, szállítói, mun­káit. A fennmaradó kapaci­tást pedig külső vállalatok, vállalkozók megbízásai alap­ján hasznosítják, kötik le. Mintaboltjukat, amelyik Ka­zincbarcikán kínálta a Kéz­mű termékeit, már három éve becsukták, mert a régi profil megszűnésével (a ter­mékek iránt országosan visz- szaesett. a kereslet) egyre szűkült a belkereskedelmi forgalomban értékesíthető áruk köre. A közben történt változá­sok azt igazolják, hogy a jö­vő most mára jó fazonú, ele­gáns konfekcióé, azé, amihez a Kézműnél most már évti­zedek óta egyre jobban ér­tenek. Nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents