Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
1991. december 31., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Szomszédolás- No, magyari te most ozsurdüi lenni nekemnck vendég met- no. Van nekcmnek az palinku, konyak, bor, pirosítós. Te herr mit akarod meginni beléd?- Tehát pálinka, konyak, bor... A sorrend maradhat is így. Legfeljebb a végére egy kis pohárka sör kellene. Ha lenne.- Magyari, magyari! Te most menni Europa hauze, te majd rugdosódol ki annak oldalát nekije, mert mondod tyuhaj, ihaj, akkor neked pif-paf, te mondani jaj, juj...- Miért ne mondanám ihaj-tyuhaj, miért ne mulatozhatnék, ha már ott leszek, hiszen akkor nekem lesz sok pénzem érted?- Nem érted. Ha te ihaj-tyuhaj, akkor mani nyema. Znajes? Lenni ihajos tyuhajos, akkor nem lenni mani, vagy-vagy...- Ugyan! Hagyd már ezeket! Most voltam a sógoroknál, Béesbcn, a saját szememmel láttam egy olyan hatalmas, korszerű nyomdát, hogy csak sejtettem, melyik gép mire való! És ennek a nyomdának van egy ugyancsak hatalmas, szép üzemi konyhája, ezt is megnéztem, ott beállnak a dolgozók a sorba a tálcával, leveszik a kaját és - most figyelj kamerád! - rengeteg csap is van a saját orruk előtt és mindenki ereszt magának belőle, amit kedve tartja, például üdítőt, limonádét, vagy sört! Biert! Teleercszti magának a poharat sörrel, ráteszi a tálcára, fizet és megissza ebéd után!-Ja, ja, gut, gut! így lenni. És nézted-e tovább ä melóst magyari? Amikor ő früstököl, vagy objedozik?- Néztem...- És mit te meglátni?- Hogy az ebéd mellé odateszik a sört. A biert.- Mennyit? Mert ha te nézel őket, látsz, hogy egyet. Vagy két biert. De azt nem tudod magyari, hogy ha valaki emiatt elrontani valamit meló, akkor másnap reggel nem is jön be. Mert minek? Várj! Ahtung! Vnyimajtyc! Pozor! Mond nekem pravilno, igazából! Ha neked üzem csinál ilyen csapot konyhádban sörre, te hány biert iszol meg akkor? No? Magyari, hány pohárral inni te munkaidőben akkor? Őszinteség!- Hát... Egyet-kettőt biztos...- Vagy négyet-ötöt bierből ügyi. Aztán szólni cimborák. Igyi szuda! Komher! Első piros oszt... Ziher! És gép neked züm- züm magában drukeráj benne. No?- Hát... nem kell annak így lenni...- Nem. Nem kell. De hogyan ő van? Mikor nálatok egy valahol boku mancsaftban lehetett volt beléd inni biert, mnogó sört, allor direktor leharapdálni női dolgozó füléjét neki.- Honnan tudod?- Hallom. Nem enyém fülem harapdosta.- Jó, jó, a füled megvan. De mi van a fogaddal? Mióta itt vagy, állandóan az arcodhoz kapkodsz, oda szorítod a zsebkendőt ...- Jaj-juj! Minek te hozod elő, be a fogamat!? Már elfeledtem, mostan meg újra fáj, jaj-juj-jaj! ...Ezért jöttem én. Csi- náltatására.- És a nagy kosár mosatlan ruha a kocsidban?- Ha már itt vagyok... Miért ne mosatnám ki... Tudod ez nálunk, odaát lenni sok-sok mani ... No, allor, te magyari végre mond nekem, mit akarod beléd inni, mit én kínálok hozzád? Allor palinku, konyak... (priska) ZAJLÁS Folyóinkon beállt a jég, folyóügyeinken pedig olyan kéreg képződött, amely azt a látszatot kelti, mintha nálunk minden egy nagy állóvíz lenne. Persze lehet, hogy úgy is vap. A jeget és azt a bizonyos kérget még nem robbantják, csak a trágyát, amire köztünk legyen mondva rá is fér, mert ha az egyszer megkeményedik, - ahogy a paraszt mondja - az isten se tudja széjjelhányni. Természetesen mindennek van képletes értelme - ennek a trágyaügynek is, - annak a kis történetnek pedig nem különben, amit itt most humorosan fogva fel a dolgot el szeretnék mondani. Történt pedig valamikor, hogy egy festőművész tanonc csoport, mindahányan Székely Bertalan tanítványai, fellelkesülve a mester döbbenetes történelmi tablóin, arra akarták rávenni mesterüket, vállaljon szerepet a képviselőházban, legyen ott már egyszer egy rendes magyar ember is, aki nem idegen érdekekre figyel, hanem úgy képviseli a magyarságot, ahogy ez a nép elvárná attól, akit a feje fölé rendelt a sors. Nos, Székely Bertalan hallgatta a tanítványok kapacitá- lását, jól is esett neki hogy ilyen sokra tartják, szeretik és ennyire megbíznak benne, de kis töprengés után a következő képletes, vizuálisan is elképzelhető választ adta: Láttátok-e ti feleim valaha a Dunát zajlani? Mert ha láttátok, akkor azt is tudjátok, hogy zajláskor a zavaros, megáradt víz minden szemetet, állati tetemet, romokat, förtelmes szennyet sodor magával, s az mind ott úszik a felszínen. Lényegében azt mutatja, hogy alant is történik valami, de egyéb nem látszik egyelőre csak a mocsok. Nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán, amíg az egész letisztul, a szenny odakerül, ahová való, az örök enyészetbe, s a partokat ismét tiszta éltető hullámok nyaldoshatják. No, ha én képviselőséget vállalnék - folytatta tovább a mester- akkor nekem itt kellene hagynom ezt a tiszta mélyvizet, s átrágnom magam azon a sok szennyen, szemetén, ami a felszínt beborítja. Ott pedig talán még én is beszennyeződnék. Ezt pedig igazán nem várhatjátok cl tőlem. A talány ebben a kis történetben csupán annyi - miért mindig a szenny kerül felülre? (gyöngyösi) S1 jj 8 Si s sí i 8 8 8 8 8 j! 8 8 a 8 Szilveszteri görbeségeink Visszapillantó Az elmúlt hónapokban készült eleddig meg nem jelent képekből vettünk elő néhányat. Ezt is, azt is lehet aláírni, ezt is, azt is lehet hozzájuk gondolni. Kinek hogy. Az aláírások hitelességét nem garantáljuk. Megnyugtató, hogy mindig hatalmas tömegek állnak egy-egy intézkedés mögött.- Pénzt, mint népjóléti miniszter nem tudok ugyan nektek adni, de áldásomat igen. Hiszen, mint írva vagyon, olvashatnátok is, ha tudnátok olvasni, nemcsak kenyérrel él az ember...- Mihály, nincs nálad egy százas másodikéig? Méghogy patakvér! Ugyan, ugyan kérem! Alig várom, hogy ezen a szovjet lánctalpak által megtaposott édes, magyar anyaföldön magamhoz ölelhessem Zsíros Géza urat, Ómolnár Miklós drága barátomat, sőt, még Rajkay Zsolt urat is. Alig várom... hogy jó szorosan... Várjanak csak... az a szép, nagy épület nem az izé... nem az ott a Nemzeti Bank? Baloldalon dobog a szívem. Sajnos. Mi van itt?- A baj ott kezdődött, hogy valakik a katucsnikokat összetévesztették a kalacsnyikokkal... Kupa úr! Én, a kisember örömmel várom, hogy jövőre milyen új adóformákat talál föl. Erre koccintok!
