Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

1991. december 4., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 RATHY SÁNDOR Vándorúton az exportból származó bevételek A BANKRENDSZER FEJLETLENSÉGE MILLIÓS VESZTESÉGEKET OKOZ A GAZDÁLKODÓKNAK Budapest (ISB) A baromfitermékekre specializálódott Hungavis Kereskedelmi Rt. tapasztalatai szerint - bár a külföldi partnereik szokásosan 48 órán belül átutalják a pénzt — másfél—három hét alatt jelennek meg számlájukon az exportból ■ származó be­vételek. Ha mindez csak négy napot, egy munkahetet venne igénybe, akkor durván évi százmillió forint veszteségtől mene­külne meg az ágazat. Ellentmond ennek a jegybank tapaszta­lata: az általuk végzett vizsgálat ugyanis éppen azt mutatta ki, hogy a hazai kereskedelmi bankok éppen a Hungavis és má­sok által óhajtott időhatárokon belül utalják át a magyar cégek számláira az exportból származó bevételeket. A mindössze 100—110 fűt foglalkoztató és csupán 00 millió forintos alaptőkével alakult cég 18—19 milliárd forimt forgalmat bonyolít le évente — tudtuk meg Jásdi Istvántól, a cég vezérigaz­gatójától. S a főként tőkés országokba kiszállított áru után gyakran csak másfél— két hét múlitán kapják meg a pénzt. Ezért elsősorban a hazai kereskedelmi bank- rendszert okolják. Egyrészt úgy vélik, hogy megfelelő szakemberék híján deviza- levelezési gyakorlatuk kí­vánnivalót hagy maga után, másrészt a kezdetleges ál­lapotú zsíró-rendszer sem teszi lehetővé a gyorsabb pénzmozgatást. Mindenestre nem tekintik véletlennek azt, hogy a devizában be­folyt árbevételeik nem azon­nal jelennek meg forintban számlájukon, hiszen így a saját likviditásukat is ja­víthatják a bankok. A nagy gondot az jelenti, hogy a 60 százalékban exportra ter­málé baromfiágazat nehe­zen, ültetve álig jut - hozzá az export-előfinanszírozási hitelekhez, hiszen — állít­ják —, a bankoknak kifi­zetődőbb a magasabb, átla­gosan 36—44 százalékos ka­mattal járó forinthitelezés. Ezzel szemben a termékeik zöme olyan piacokra kerül, ahol az átlagos kamatszint 12 százalék alatt van. Nem csoda, ha minél ha­marabb látni szeretnék a pénzüket, ám amikor két évvel ezelőtt ebben az ügy­ben reklamáltak, a kereske­delmi bank válasza az volt, keressenek maguknak más számlavezető pénzintézetet. A külföldi érdekeltségű pénzintézetek azonban nem minden, a honi cégek szá­mára fontos szolgáltatást végeznek el. Maradnak tehát a hazai bankok, ám ezeket azért sem szívesen kritizálják név szerint a vállalatok, mert félnek a retorziótól. Ugyan­akkor a kereskedelmi ban­kok joggal válaszolják az általános kifogásokra, hogy ezekkel nem tudnak mit kezdeni, csak konkrét ese­tek alapján foglalkoznak érdemben a problémával. Az egyik bankszakértő min­denesetre figyelmeztetett: szerinte egyedi esetekről van szó, s megjegyezte, a hazai bankrendszer infor­mációs rendszere, önmagá­ban csak a gépesítés szín­vonalát tekintve is alkal­matlan arra, hogy más pén­zét a maguk hasznára for­dítsák a bankok. Mindenesetre a kereske­delmi pénzintézetek pénz- forgalmát felügyelő jegy­bank nemrégiben megvizs­gálta a devizaátutalások- kal kapcsolatos banki te­vékenységet — tudtuk meg a devizaengedélyezési és -el­lenőrzési főosztály illetékes munkatársaitól. Az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel Bank, a Magyar Hitel Bank, a Külkereskedelmi Bank és a Budapest Bánik esetében szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az átutalá­sok nem heteket, hanem csupán négy-öt napot vesz­nek igénybe. Az ettől elté­rő, „kirívó” esetek aránya csupán 1,7 százalékot tesz ki. Az általánosításra alkal­mas nagy tételszámú vizs­gálat kimutatta, hogy a de­viza befolyásától a forinto­sításig egy, legfeljebb két nar> telik el. majd a banki előkészítés, a devizalevele­zés után, a durván három napot igénylő könvvelés. ellenőrzés és indítás .követ­kezik, míg a pénz az uto’só napot általában a ..klíring- körben” tölti. Az MNB be­vonásával jóváírt összegek teháf átlagosan öt nap múl­tán jelennek meg az ügy­fél számláján. A pénzforgalmi idő ideá­lis — „nulla” napra — va­ló lerövidítése még hosszú időt vesz igénybe. Minden­esetre, amíg a magyar gaz­daság nem éri el a nemzet­közi színvonalat, addig a bankrendszerünk sem lesz megfelelően fejlett. Forr az újbor... .. . avagy parlament előtt a '92-es költségvetés Kazincbarcika hároméves programja Lehetetlen nem hibázni Év végi törvényhozási hajrá Sűrű szövésű szociális liálót akarnak Budapest (ISB) Az Or­szággyűlés plénuma de­cember 2-től a jövő évi költségvetés megalkotá­sáig heti Három ülésna­pot tart, hogy megbir­kózzék a legfontosabb feladatokkal. A nekive- selkedés dicséretes. Az eredmény? A döntés előtti ügyeknek olyan halmaza gyűlt fel, ami kétségessé teszi az op­timális eredmény eléré­sét. Negyven, a kormány által előterjesztett törvény-, vagy határozati javaslat, 4 bizott­sági indítvány, 43 képviselői önálló indítvány (szintén törvény- és határozati ja­vaslatok), 10, bizottságoknak kiladott interpelláció, ame­lyekre nem fogadták el a miniszteri választ és 5 bi­zottsági állásfoglalásra váró egyéb ügy — ennyi a ma­gyar törvényhozás hátralé­ka az elmúlt hét derekán összesített adatok alapján. Azokban a napokban, ami­kor várható, hogy az új adó- elképzelés és az 1992. évi költségvetés beterjesztese után az említett két javas­laton kívül aligha marad idő más ügy tárgyalására. Nem tekintve a vitathatat­lan prioritást élvező költség- vetést, hasznos dolog szem­lét tartani: vajon mi ha­lasztható és mi nein. E pon­ton ember legyen a talpán, aki eligazodik. Parkolópá­lyán van a Munka Törvény- Könyve tervezete, megkezdő­dött az általános vita. Min­den érdekelt fél szerint ion­os lenne az Mt. január 1-i hatályba lépése, ám máris kiszivárogtak azok a hírek, melyek szerint a kormány, belátván a nehézségeket, be­leegyezne a jövő márciusi hatályosulásba. Mibe egyez­nek bele a munkavállalók? Tavaly május óta a koalíció politikai, az. ország gazdasá­gi rákfenéje a mezőgazda­ság áldatlan helyzete. A szö­vetkezeti törvény vitája megfeneklett, az új földtör­vény egyre késik a homály­ban. Máig eldöntetlen, hogy milyen irányba mozdítsák a társadalombiztosítás össze- roskadni látszó szekerét, e tárgyban két határozati ja­vaslat is hever az „elfekvő­ben”. Nincs döntés a priva­tizációs stratégiát kiszolgáló vagyonpolitikai irányelvek­ről, a rendszerváltozás során kötelezően átalakítandó ál­lamháztartás rendjéről, tisztá­zásra vár az Állami Vagyon­ügynökség helyzete. A kép­viselők dühöngenek a volt besúgókat félreállítani hiva­tott törvénytervezet fölött, de nincs döntés a világkiállí­tásról sem. Melyik ujjúnkat harapjuk meg? — kérdezheti bárme­lyik honanya és honatya. A torlódás és késedelem két összetevőjű: az új rend szabályainak megteremtése elmaradt a történelmi hely­zet kívánta ütemtől, dé el­maradt a kormány tavaly ősszel meghirdetett saját — Kupa-program néven isme­retes — ütemtervétől is. Az első megállapítást illluszt- rálja a sűrűn hazánkban já­ró, nemzetközi pénzügyi be­fektető céget vezető, magyar származású közgazda, Alföl­di László megjegyzése, mi­szerint addig toporgunk, míg a lengyelek, a csehek és a szlovákok megelőznek ben­nünket. A másik késedelem igazolását megadja, ha vala­ki végigtekinti a tavafly meg­fogalmazott jogalkotási ter­vet. A Tisztelt Ház a megol­dást kereste akkor, amikor bevezette a kivételes és sür­gős eljárást, ami gyors tem­pójú törvényhozást tenne le­hetővé, ha nem szakadt vol­na rá oly sok kivételesen, és sürgősen megtárgyalandó ügy, hogy mára ez az eljá­rás szinte semmi tartalom­mal sem bír. vasiatok gyors feldolgozását nem csupán hátráltató, de egyenesen azokat összeku­száló körülmény, hogy nem egyértelműek és tartósak a kormány elhatározásai. A számviteli, az első foglal­koztatási törvény, a bank­törvény megalkotása idején az látszott, hogy valóban a gazdasági témák élveznek elsőbbséget. Ezután — vél­hetően az MDF egyes irány­zatainak megerősödése nyo­mán — előkerültek olyan ügyek, amelyek miatt a tár­sadalom egyszer már csaló­dottságot érzett: miiért ma­radt el 1990 tavaszán a múlt lezárása, a besúgók félreál- lítása, a még felelősségre vonhatók felelősségre voná­sa, a vagyonátmentések és újabb vagyonok rablóhalmo­zásának megakadályozása? Eltelt másfél év, már érez­hető volt egy, ugyancsak csalódottságból eredő, bele­nyugvással vegyes, de min­denképp előretekintő és bi­zakodó hangulat, amikor ... Hetek teltek el a Zétényi— Takács-javaslattal, nagy mor­gással tárgyalják a III III ügyét, ismét alkotmányjogi vita kerekedhet a kárpótlá­si mókuskerékből, s máig rejtélyes, mitől is nyélbe üt- heteitlen immár másfél éve a rádió-, televíziótörvény. Közben egyre kevesebb az esélye, hogy bármilyen ügy­ben, akár igazságtételi, akár gazdasági témában, minősé­gi döntés születik. Kazincbarcikán a közel­múltban készítették el a vá­ros önkormányzatának hosz- szabb távú — hároméves — programját. A harmincol­dalas koncepcióban felvázolt gondolatokat, elképzeléseket két fordulóban megtárgyal­ták már a városban műkö­dő pártok, kifejthették vé­leményüket az egyházak. A programot közölte a helyi újság, a Kazincbarcikai Köz­élet is, így a település vala­mennyi érdeklődő lakója megismerhette az önkor­mányzat, a polgármesteri hi­vatal terveit. A városi képviselőtestület december 13-i ülésén tárgyal­ja a tervezetet, s várhatóan elfogadja a település fejlő­désének hároméves prog­ramját. A koncepció a IX. fejezetben, de jelentőségét tekintve természetesen nem az utolsó helyen tárgyalja a szociálpolitikai elképzelése­ket. Az anyagban megjegy­zik: a lakosság szociális helyzetének és környezeté­nek felmérését, az egyre ége­tőbb gondok megoldását, a bajok mérséklését a város- politika leglényegesebb ele­mének, kulcskérdésének' te­kintik. Ma már sajnos nem új­ság, hogy a szocialista ipar­városnak épített Kazincbar­cika lakóit is egyre köze­lebbről fenyegeti az elszegé­nyedés. A település neve mellé már nem ragaszthat­juk a fiatalok városa büsz­ke címet, hiszen a nyugdí­jas korosztály tagjai is szép számmal megtalálhatók a kazincbarcikaiak körében. Ami a „hőskorban” az ötve­nes és hatvanas években el­képzelhetetlen volt: már munkanélküliek is élnek a településen, pedig a nagy­vállalatok még nem kezdtek hozzá a tervezett racionali­zálásokhoz, leépítésekhez. A polgármesteri hivatal az úgynevezett „gondoskodó ön - kormányzat” modelljének kí­ván megfelelni. A városla­kók életének megkönnyítésé­re kisebb vállalkozásokra is elszánja magát, de szellemi kapacitását és anyagi erejét elsősorban az köti le, mi­ként élheti át a település a gazdasági visszaesés, a vál­ság káros következményeit. A cél az, hogy minél kisebb megrázkódtatásokat éljenek át a barcikaiak, s már a reg­resszió éveiben megteremt­sék a későbbi fejlődés alap­jait. A személyi jövedelemadó­ból, a helyi bevételekből, to­vábbá az állami hozzájáru­lásokból befolyó összegből az önkormányzat a lehetséges maximális hányadot igyek­szik az anyagi támoga­tások, a szociális szolgálta­tások és az intézmények fi­nanszírozására fordítani. Az elképzelések szerint a segé­lyek kiutalásánál nem a sze­mélyes, hanem a családok igényeit részesítik előnyben. A segélyezésnél az anyagi támogatások helyett előtérbe helyezik a természetbeni jut­tatásokat. A szabályok, a rendeletek színvonalas, tehát minél emberközpontúbb al­kalmazása érdekében szüksé­ges a területen munkálkodó szakemberek képzésének, to­vábbtanulásának támogatása. Az alapellátást elősegítő intézmények — ilyen példá­ul az idősek klubja — fenn­tartását a polgármesteri hi­vatalban továbbra is szüksé­gesnek tartják, s ha lehető­ség nyílik rá, a hálózat bő­vítéséről is gondoskodnak. Kazincbarcikán gondolkod­nak azon is, hogyan oldhat­nák meg a szociális igények­nek jobban megfelelő lakás- gazdálkodást. Nem lehetet­len, hogy' létrehoznak majd egy nyugdíjasházat. Ebben kisebb lakások lesznek, de a lakókat helyben látnák el az orvosok, s a szociális étkez­tetést is ott biztosítanák. Egy7 új nyugdíjasház építésének megvalósítása azonban első­sorban a város pénzügyi helyzetétől függ, nem pedig az elhatározástól, a szándék­tól. Pillanatnyilag úgy lát­szik, hogy a tervek végre­hajtása a választási ciklus végén kezdődhet meg. Az egészségügyi intézmé­nyeket Kazincbarcikán is a társadalombiztosítás finan­szírozza. .4 fejlesztésekből, ű bővítésből azonban az önkor­mányzat is igyekszik kiven­ni. a részét. A már elért el­látási színvonal megőrzése az alapvető tennivaló, de jó szakemberek letelepítésével, a különböző főhatóságokkal való korrekt kapcsolattartás és együttműködés kiépítésé­vel szeretnék javítani a helybéliek ellátását. A konk­rét fejlesztési elképzelésekre csak a szakmai szempontok­ból feltétlenül megalapozott és a település szempontjá­ból is indokolt esetben ke­rülhet sor. Karácsonyi vásár a Technika Házában 1991. december 4 - tői 24 - ig naponta 8 - tói 20 - óráig- játék- ajándék- óra- üveg - - porcelán - kerámia - lakástextil - - divatáru - csizma ... Rendkívül hátrányos, a ja- Krecz Tibor — Egyedi szoftverrendszerek tervezése, kivitelezése — Integrált pénzügyi, áruforgalmi, információs programcsomag — Adatbázis-kezelő segédprogramok — Hardver-beszerzés — Számítástechnikai segédanyagok MINDEN, AMI SZÁMÍTÁSTECHNIKA! RÁDEMIS-SOFT Miskolc, Zsolcai kapu 28. Telefon: 41-611/182-es mellék. RADIO MISKOLC 1116 kHz — MA DÉLUTÁN IS.' U. J.

Next

/
Thumbnails
Contents