Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-28 / 279. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1991. november 28., csütörtök fl munkanélküliség szorításában Munkanélküliként mor- zsolgatom napjaimat, s a helyzetem egyre jobban el­keserít. Mert hogyan is él ma egy munkanélküli? Pél­dául időnként jelentkeznie kell a Megyei Munkaügyi Központban, amely 7 óra­kor nyit. De tanácsos, ha már fél hétkor odaérkezik, mert a sorszámok gyorsan — legtöbbször negyed nyolc­ra — elfogynak. Ez idő alatt körülbelül háromszázan jut­nak be. A később érkezők csak másnap kaphatnak sor­számot. De nem is folyta­tom, mindez csak kevés szól érdemel. Van aimi sokkal nyugtalanítóbb, fájóbb. Én például nem tartozom azok közé, ákiik a munka­nélküli-járadék mellett akar­nak magasabb jövedelemre szert tenni. Így bizonyára sokaik szemében nem va­gyok élelmes. Valóban nem, ugyanis megpróbálok munka után menni. Az eddig eltelt két hónap alatt három he­lyet pályáztam .meg. Az első már meghirdetéseikor be volt töltve. A másodikat próba- szerencse alapon pályáztam meg, mivel elsősorban fel­sőfokú iskolával rendelkezők jelentkezését várták. Ez sem sikerült. A harmadikra vá­laszt sem kaptam. M'a ittlhon ülök és elné­zem a parlamenti közvetíté­seket. Vegyes érzésekkel, magamlba roskadva hallga­tom, mint vitatkoznak a képviselők arról, hogy az. igazságtétel jogi avagy mo­ralis kérdés. A törvény fontosságát nem vitatom, s a felmerülő témák idősze­rűségét sem. De mindezek mellett nem kellene mélyeb­ben foglalkozni az ország osődjével, a lakosság elsze­gényedésével? A munkanél­küliek, a nyugdíjasak, a nagycsaládosok megélhetési gondjaival? Mit tesz a kor­mány a munkanélküliség csökkentése, az infláció visz- szaszorítása érdekében? Ku­pa pénzügyminiszter úrtól tavaly év végén azt hallót-’ tűk, hogy az idei infláció 25—30 százalékos lesz. De vain-e olyan ember, aki ezt még — most, november vé­gén — egyáltalán elhiszi? Kublik Péter Miskolc Tanúkat keresek Válasz a lakóknak Lapunk november 21-i számában „Meddig kell tűrnünk?” címmel közöltük a miskolci Korvin Ottó u. 13—15. szám alatt lakók panaszoslevelét a 13-as számú épületben mű­ködő Mini Shop zajos üzemelésével kapcsolatban. A le­vélre választ kaptunk a bolt dolgozóitól, amelyet az aláb­biakban közlünk. A levelet aláíró lakókat az éjszakai órákban őket bántó, zavaró hangoskodás arra késztette, hogy hátunk mögött aláírásokat gyűjtsenek, és az újságon keresztül adják tud­tunkra véleményüket. De egy-egy ilyen rendbontás, éjszakai randalírozás után senkinek sem jutott eszébe lakógyűlést összehívni, hogy azon beszéljük meg az esetleges problé­mákat. Sajnos, ősszel közel voltunk a „tűzhöz” A sörfesztivál lá­togatói a bolt előtt jöttek-mentek, s mivel a fesztivál kissé drágának bizonyult a számukra, ide tértek be szokásos in­nivalójukért. Ez számunkra is lehetetlen állapot volt, de ez csupán tíz napig tartott. Az akkori panaszokra tekintettel korlátozta a hatóság a nyitvatartási időt. De azóta ilyesmi egyre ritkábban fordul elő. A lakók közül egyébként sokan járnak ide nap mint nap vásárolni, és mindegyikük ugyan­olyan kedves, mint volt. (Mintha nem is írták volna alá a levelet.) Szívesen időznek itt, és beszélgetnek el velünk, ezért sem értjük, hogy panaszukkal először miért nem hoz­zánk fordultak. Annyi még idekívánkozik, hogy á lakók részéről bennünket is értek inzultusok. Például egyikük egy időben rendszeresen tojást, paradicsomot, krumplihéjat do­bált autóinkra, de volt, aki tisztálkodásunkról gondoskodott, amikor egy-egy lavór vizet zúdított a nyakunkba. Aki ide bejár, udvarias kiszolgálásban részesül, és a mai rohanó világban kap egy kis kedvességet a „züllött ifjú­ságtól”. * Hogy a nyugalom azért mégsem állhatott teljesen helyre, az is bizonyítja, hogy hétfőn megkeresett bennünket telefo­non az egyik lakó, s mint elmondta, alig változott valami. Érdemes lenne tehát mielőbb egy lakógyűlésre sort keríteni. (Szerk. megj.) üti Mezőkövesd polgármesteréhez Népfőiskolái biennále Veszprémben, november 14—17. között került sor a II. népfőiskolái biennáléra. A mozgalom szellemi örök­sége és jövője volt a fő té­mája összejövetelünknek, amelyen megyénkből is több egykori és mai szervező, közművelődési szakember vett részt. Jakab Sándor előadásában érzékeltette a háború előtti sárospataki népfőiskola közösségteremtő, mobilizáló hatását, Barsi Ernő sályi származású nép- zenekutató pedig nemzeti identitásunk megőrzésére, más népek kultúrájának megismerésére, s az ezáltal i megbékélésre szólított fel. A Népfőiskola tegnap, ma, hol­nap című kiadvány bemu­tatására is sor került, az ér­deklődő pedagógusok, nép­művelők e 'könyv segítségé­vel is megismerkedhetnek eme felnőttoktatási formá­val. A Népfőiskolái Társaság — az eddigi munka elisme­réseként — Sárospatakot és Putnokot táji központtá nyilvánította. Követelmény­ként fogalmazódott meg: az országos hálózat kiépítésé­nél támaszkodni kell a meg­lévő közművelődési struktú­rára is. Épp ezért örömmel hallottunk a megyei kultu­rális szervek azon tervéről, amely egy regionális népfő­iskolái szervezet kiépítését célozza meg. Valóban a szel­lemi erők összefogása szük­séges ahhoz, hogy megyénk­ben is jelentőssé váljon a népfőiskolái mozgalom. Üveges István Arnót Akárki, akármit mond, rendszerváltás idé, vagy oda, a párház márcsa'k párt- ház marad nekem, másképp nem inagyon jön a számra. Pedig hát félépülte után ti- zenegynéhány évvel, amikor az MSZMP megszűnt 'kicse­rélődtek lakói. (Azóta töb­ben már más minőségben visszaszivárogtak.) Nos, a minap — se nem volt pártfunkcionáriusi, se nem bölcsészhallgatói, se nem menedzseri funkcióban — a volt párház tágas és impozáns előcsarnokába léptem. (Ezt a gyönyörű belső teret. megpillantva mondta tavaly nyári láto­gatásakor Habsburg Ottó, hogy belátja, tévedett, ami­kor azt hitte, hogy a kom­munisták nem tudnak szép házakat építeni.) Szóval ép­pen ez jutott eszembe, ami­kor látom, hogy markos férfiak idomtalan vasakat cipelnek. Hát ez meg mi a csuda? Nos, nem csoda, ha­nem a szörnyű valóság: a tágas előteret felparcelláz­zák kis boltokká. Én igazán a piacgazdaság híve va­gyok, de megdöbbenek, ami­kor ezeket a ronda, fekere vastérelvá 1 a sztóka t — me­Ez év májius 8-án kére­lemmel fordultam az Orszá­gos Kárrendezési és Kárpót­lási Hivatalhoz, hogy 1957- ben elszenvedett sérelmei­mért, szenvedéseimért nyug­díj kiegészítésben részesülj ék. A hivatal szeptember 12-én igazoló dokumentumokat kért előzetes letartóztatásomról. Másnap elmentem a Szeren­csi Rendőrkapitányságra, ahol 1957. április 6-án tár­gyalták ügyemet, s amely­ről akkor nem kaptam vég­zést. Onnan átirányítottak a városi bíróságra, ott azon­ban nem volt .nyoma az 1957-es rendőrségi eljárás­nak. Ezután * a megyei fő­ügyészséget kerestem fel, ahol négy példányban jegy­zőkönyvet vették fel arról, hogy ki vert meg március 28-án, P,rügyön, melynek kö­vetkezményéként a miskol­ci Csábai kapui kórházba kerültem. Ott csak néhány napig feküdtem, mivel nem tudtam a kórházi költsége­ket fizetni. Április l-j'én, es­te 7 órára értem haza, a fe­leségem azonnal ólomecetes ruhával csavarta be a tes­temet. Még aznap este, 9 órákor a rendőrség rám tör­Szerkesztői üzenetek ,,Albérlő” jeligére (Szik­szó) : A bérleti szerződést — akár írásban, akár szóban is kötötték meg — fel lehet mondanli. Lánya ezt már megtette, amikor levélben szólította fel albérlőjét, hogy költözzön ki a borházbói. Amennyiben ezt a bérlő nem hajlandó tudomásul lyeket a Széchenyi utcai üz­letek portáljairól sorra ha­jigáinak kifelé, ebbe a — ki tudja még meddig — szép házba /tesznek (az esz­tétikára is). Lelki szeme­immel már látom, hogy a mellékhelyiségekben jópofa d ísz ha lsza közietek sorakoz­nak, másutt meg mást árul­nak: kertészeknek fűnyí­rót, kövéreknek fogyi tab­lettát stb. Ekkor jutott eszembe, hogy a IV. szinten — amelynek nincs ablaka, mert archívum volt — színes gördülőpoJcok találhatók. Is­ten is (bocsánat, a nagybe­tűs Párt) könyvtárnak te­remtette. Szóval fantaszti­kus kis urnaraktárat lehet­ne itt kialakítani. Ha nem kapcsolják be a világítást, jó sötét, a város kellős kö­zepén van, és a Szén tpétéri kapui temető gondjai is megoldódnának egy időre. És ekkor egy nagy vasrúd csattanására felébredek me­rengésemből ... Szóval sajnálom a volt pártházat, amit most szét­szabdalnak ügyes szabók. Aki még eredeti egységében akarja látni, nagyon sies­sen! Czudar Zakariás te az ajtót és a Szerencsi Rendőrkapitányságra szállí­tottak. Útközben nagyon összeverték. Majd a városi börtönbe kerültem. A cella- tánsaim i;s megdöbbentek fe­kete foltokkal tarkított tes­temet, karomat, látván, egyi­kőjük ,meg is jegyezte, hogy a trombózis bizonyára vé­gez velőm. 1957. április 6-áin kihallgatásra átkísértek ben­nünket a rendőrségre, majd végzés nélkül hazaengedtek. Sokáig éltem ellenforradal- mánnak minősítve, hátrányos helyzetiben. Miután letartóztatásomról, szabadságvesztésemről, az el­lenem lefolytatott büntető- eljárásról nem maradták do­kumentumok — legalábbis ez derül ki a® ügyészség vá­laszából —, kérem azoknak a tanúknak a jelentkezését, — köztük egy mádi barátomét —, akikkel együtt voltam a böntömben. Keressenek meg leivélben és írják meg, mi­lyen álilapatfban voltaim ak­kor. Szívességüket, segítsé­güket élőre is köszönöm. Die Miklós Prügy, Rákóczi u. 24. venni, úgy a felmondás ér­vényességének megállapítá­sa iránt keresetet kell be­nyújtani az illetékes bíró­sághoz. * Boros Béla, Miskolc: Biz­tosítási észrevételével meg­kerestük az ÁB illetékes fi­ókját, s mint arról értesül­tünk, otthonában keresték fel Ónt, hogy a CSOB-szer- ződés megváltozott díjtéte­leiről tájékoztassák. Egyik kérése tehát teljesült, de sajnos abban egyedül kell döntenie, hogy tudja-e vál­lalni a megnövekedett ter­heket. Jól tudjuk, kis nyug­díjból még erre is spórolni nagyon nehéz. Bölcsész­panasz Körülményeink nem javulnak Az új iskolaév harmadik hónapjában vagyunk. Nagy­jából alkalmazkodtunk a mostoha körülményekhez, habár megszokni nem tud­juk. Jelenleg a Borsodterv épületében tanulunk, a har­madik emeleten. Gyalog kell feljárnunk, mert a lift hasz­nálatát megtiltották, és hogy érvényt szerezzenek a til­tásnak, arról az emeletről ki is kapcsolták. A számunkra kijelölt épü­let különben sem egyetem képét mutatja: a hely ke­vés és szűkös, előadások előtt túlzsúfolt az előtér. A termeket alig tudjuk hasz­nálni, nincs bennük semmi­lyen pad, amin jegyzetelni tudnánk. A székek kiválasz­tásakor ébereknek kell len­nünk, hogy jó állapotban lévőre üljünk, ami kibírja az előadást. Az előadóhelyiségek meg­lehetősen közel vannak egy­máshoz, gyakran előfordul, hogy áthallatszik, mii folyik a másik helyiségben, vagy éppen a folyosón zajló be­szélgetések miatt nem lehet hallani a teremben. Nem nyithatjuk ki az ablakot sem, mert az utcai zaj el­nyomja az előadó hangját. Mi mégis türelmesek va­gyunk, mert tanulni aka­runk és várjuk, hogy a hely­zet megjavuljon, s valahogy jobb köi’ülmények közé ke­rüljünk. Kénytelenek va­gyunk belátni, ez is jobb megoldás, mintha nem len­nének előadások. De hát... Tisztelt Polgármester Úr! A körülmények késztettek arra, hogy nyílt levélben fordulják Önhöz. Városunk sem mezőgazdasági, sem ipa­ri településnek nem mond­ható. Az évtizedek óta fenn­álló foglalkoztatási gondok egy.re nyomasztóbbak. Én is, mint több ezer itt élő, éveken keresztül ingáztam. Nem kívánom részletezni, hogy ez mit jelentett. A rendszerváltás oly’ módon segített e problémán, hogy az ingázók száma minimum­ra csőikként, míg a munka- nélkülieké ugrásszerűen megnőtt. (Kb. 800—1000 fő.) Munkanélküli lettem én is és 8 hónapja próbálkozom ezen önerőből túljutni. Lai­kusként így jutottam olyan információhoz, amit nem a magaimfiajtának címeztek. Konkrétan a Népjóléti Mi­nisztérium által közzétett — .szociális — munkahelyte­remtő pályázati felhívásra célzok. (Belügyi Közlöny 18. szám.) A mezőkövesdi ön­Örömmel értesültem ar­ról, hogy a mozgássérültek­nek visszatérítik a befize­tett kötelező biztosítást. Csak azt nem tudtam, hogy ez miként is történik. Nos, az érintettnek orvo­si szakértői bizottság elé kell járulnia, ahol aztán szemrevételezik, nehogy jog­talanul vegye fel a pénzt. Mindez nem túl hízelgő ránk nézve. Pedig mind­azok, akik gépkocsival ren­delkeznek és egészségi álla­potuk végleges, nyilvántar­tásban szerepelnek. Ennek alapján kaptuk ugyanis az kormányzati testület szíves figyelmébe ajánlom. Továb­bá szeretném kérni, hogyne a különböző pártok hatalmi törekvéseinek, a személyes jellegű, kicslinyes torzsalko­dásoknak engedjen teret (ezt intézzék el demókrati- kus stílusban, diplomatiku­sain házon belül); helyette kifelé, közös erővel próbál­janak nyitni. (A fától nem látják az erdőt.) Nem en­gedheti meg magának ez a város azt a luxust, hogy egyetlen lehetőségről is le­mondjon. Ez rriindannyiunk érdeke. Hogy miért írtam levelet önnek? Egyszerűen belefá­radtam a kilincselésekbe, a képmutatásba. A jó közép­korosztályihoz tartozom. Itt születtem, itt élek anélkül, hogy ez a város befogadott volna, anélkül, hogy maga­ménak valllhatnám. Szeret­ném, ha elhinné, hogy ez nemcsak az én hibám. És sajnos, vagyunk így jó pá­ran. üzemanyagköltség-hozzájá­rulást. S bár ez utóbbi na­gyobb összeg volt, mégsem kellett évről évre megmu­tatni magunkat, hogy netán valami csoda folytán meg­gyógyultunk-e, avagy ép­penséggel kinőtt-e újra am­putált lábunk. Nem értem, miért kell szabadságot ál­dozni, órákat várakozni — sokszor ülőhely hiányában is — azért, hogy újra bi­zonygassuk a szomorú való­ságot. Borbély Ágnes Miskolc mégis . . . ? (Név )és cím a szerkesztőségben) (Fel)úfítás Kívül-belül megszépült a csobaji polgármesteri Hivatal - kap­tuk a hírt és illusztrálásként a fotót a községből. A szép köntös ezúttal szép kezdeményezést is takar, jelesen azt, Hogy az épü­let három hónapig tartó felújítása során kizárólag munkanél­külieket foglalkoztattak. Sajnálom a pártházat Tisztelettel: Zeíei Borbála Miért kell bizonyítani?

Next

/
Thumbnails
Contents