Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-28 / 279. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1991. november 28., csütörtök fl munkanélküliség szorításában Munkanélküliként mor- zsolgatom napjaimat, s a helyzetem egyre jobban elkeserít. Mert hogyan is él ma egy munkanélküli? Például időnként jelentkeznie kell a Megyei Munkaügyi Központban, amely 7 órakor nyit. De tanácsos, ha már fél hétkor odaérkezik, mert a sorszámok gyorsan — legtöbbször negyed nyolcra — elfogynak. Ez idő alatt körülbelül háromszázan jutnak be. A később érkezők csak másnap kaphatnak sorszámot. De nem is folytatom, mindez csak kevés szól érdemel. Van aimi sokkal nyugtalanítóbb, fájóbb. Én például nem tartozom azok közé, ákiik a munkanélküli-járadék mellett akarnak magasabb jövedelemre szert tenni. Így bizonyára sokaik szemében nem vagyok élelmes. Valóban nem, ugyanis megpróbálok munka után menni. Az eddig eltelt két hónap alatt három helyet pályáztam .meg. Az első már meghirdetéseikor be volt töltve. A másodikat próba- szerencse alapon pályáztam meg, mivel elsősorban felsőfokú iskolával rendelkezők jelentkezését várták. Ez sem sikerült. A harmadikra választ sem kaptam. M'a ittlhon ülök és elnézem a parlamenti közvetítéseket. Vegyes érzésekkel, magamlba roskadva hallgatom, mint vitatkoznak a képviselők arról, hogy az. igazságtétel jogi avagy moralis kérdés. A törvény fontosságát nem vitatom, s a felmerülő témák időszerűségét sem. De mindezek mellett nem kellene mélyebben foglalkozni az ország osődjével, a lakosság elszegényedésével? A munkanélküliek, a nyugdíjasak, a nagycsaládosok megélhetési gondjaival? Mit tesz a kormány a munkanélküliség csökkentése, az infláció visz- szaszorítása érdekében? Kupa pénzügyminiszter úrtól tavaly év végén azt hallót-’ tűk, hogy az idei infláció 25—30 százalékos lesz. De vain-e olyan ember, aki ezt még — most, november végén — egyáltalán elhiszi? Kublik Péter Miskolc Tanúkat keresek Válasz a lakóknak Lapunk november 21-i számában „Meddig kell tűrnünk?” címmel közöltük a miskolci Korvin Ottó u. 13—15. szám alatt lakók panaszoslevelét a 13-as számú épületben működő Mini Shop zajos üzemelésével kapcsolatban. A levélre választ kaptunk a bolt dolgozóitól, amelyet az alábbiakban közlünk. A levelet aláíró lakókat az éjszakai órákban őket bántó, zavaró hangoskodás arra késztette, hogy hátunk mögött aláírásokat gyűjtsenek, és az újságon keresztül adják tudtunkra véleményüket. De egy-egy ilyen rendbontás, éjszakai randalírozás után senkinek sem jutott eszébe lakógyűlést összehívni, hogy azon beszéljük meg az esetleges problémákat. Sajnos, ősszel közel voltunk a „tűzhöz” A sörfesztivál látogatói a bolt előtt jöttek-mentek, s mivel a fesztivál kissé drágának bizonyult a számukra, ide tértek be szokásos innivalójukért. Ez számunkra is lehetetlen állapot volt, de ez csupán tíz napig tartott. Az akkori panaszokra tekintettel korlátozta a hatóság a nyitvatartási időt. De azóta ilyesmi egyre ritkábban fordul elő. A lakók közül egyébként sokan járnak ide nap mint nap vásárolni, és mindegyikük ugyanolyan kedves, mint volt. (Mintha nem is írták volna alá a levelet.) Szívesen időznek itt, és beszélgetnek el velünk, ezért sem értjük, hogy panaszukkal először miért nem hozzánk fordultak. Annyi még idekívánkozik, hogy á lakók részéről bennünket is értek inzultusok. Például egyikük egy időben rendszeresen tojást, paradicsomot, krumplihéjat dobált autóinkra, de volt, aki tisztálkodásunkról gondoskodott, amikor egy-egy lavór vizet zúdított a nyakunkba. Aki ide bejár, udvarias kiszolgálásban részesül, és a mai rohanó világban kap egy kis kedvességet a „züllött ifjúságtól”. * Hogy a nyugalom azért mégsem állhatott teljesen helyre, az is bizonyítja, hogy hétfőn megkeresett bennünket telefonon az egyik lakó, s mint elmondta, alig változott valami. Érdemes lenne tehát mielőbb egy lakógyűlésre sort keríteni. (Szerk. megj.) üti Mezőkövesd polgármesteréhez Népfőiskolái biennále Veszprémben, november 14—17. között került sor a II. népfőiskolái biennáléra. A mozgalom szellemi öröksége és jövője volt a fő témája összejövetelünknek, amelyen megyénkből is több egykori és mai szervező, közművelődési szakember vett részt. Jakab Sándor előadásában érzékeltette a háború előtti sárospataki népfőiskola közösségteremtő, mobilizáló hatását, Barsi Ernő sályi származású nép- zenekutató pedig nemzeti identitásunk megőrzésére, más népek kultúrájának megismerésére, s az ezáltal i megbékélésre szólított fel. A Népfőiskola tegnap, ma, holnap című kiadvány bemutatására is sor került, az érdeklődő pedagógusok, népművelők e 'könyv segítségével is megismerkedhetnek eme felnőttoktatási formával. A Népfőiskolái Társaság — az eddigi munka elismeréseként — Sárospatakot és Putnokot táji központtá nyilvánította. Követelményként fogalmazódott meg: az országos hálózat kiépítésénél támaszkodni kell a meglévő közművelődési struktúrára is. Épp ezért örömmel hallottunk a megyei kulturális szervek azon tervéről, amely egy regionális népfőiskolái szervezet kiépítését célozza meg. Valóban a szellemi erők összefogása szükséges ahhoz, hogy megyénkben is jelentőssé váljon a népfőiskolái mozgalom. Üveges István Arnót Akárki, akármit mond, rendszerváltás idé, vagy oda, a párház márcsa'k párt- ház marad nekem, másképp nem inagyon jön a számra. Pedig hát félépülte után ti- zenegynéhány évvel, amikor az MSZMP megszűnt 'kicserélődtek lakói. (Azóta többen már más minőségben visszaszivárogtak.) Nos, a minap — se nem volt pártfunkcionáriusi, se nem bölcsészhallgatói, se nem menedzseri funkcióban — a volt párház tágas és impozáns előcsarnokába léptem. (Ezt a gyönyörű belső teret. megpillantva mondta tavaly nyári látogatásakor Habsburg Ottó, hogy belátja, tévedett, amikor azt hitte, hogy a kommunisták nem tudnak szép házakat építeni.) Szóval éppen ez jutott eszembe, amikor látom, hogy markos férfiak idomtalan vasakat cipelnek. Hát ez meg mi a csuda? Nos, nem csoda, hanem a szörnyű valóság: a tágas előteret felparcellázzák kis boltokká. Én igazán a piacgazdaság híve vagyok, de megdöbbenek, amikor ezeket a ronda, fekere vastérelvá 1 a sztóka t — meEz év májius 8-án kérelemmel fordultam az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz, hogy 1957- ben elszenvedett sérelmeimért, szenvedéseimért nyugdíj kiegészítésben részesülj ék. A hivatal szeptember 12-én igazoló dokumentumokat kért előzetes letartóztatásomról. Másnap elmentem a Szerencsi Rendőrkapitányságra, ahol 1957. április 6-án tárgyalták ügyemet, s amelyről akkor nem kaptam végzést. Onnan átirányítottak a városi bíróságra, ott azonban nem volt .nyoma az 1957-es rendőrségi eljárásnak. Ezután * a megyei főügyészséget kerestem fel, ahol négy példányban jegyzőkönyvet vették fel arról, hogy ki vert meg március 28-án, P,rügyön, melynek következményéként a miskolci Csábai kapui kórházba kerültem. Ott csak néhány napig feküdtem, mivel nem tudtam a kórházi költségeket fizetni. Április l-j'én, este 7 órára értem haza, a feleségem azonnal ólomecetes ruhával csavarta be a testemet. Még aznap este, 9 órákor a rendőrség rám törSzerkesztői üzenetek ,,Albérlő” jeligére (Szikszó) : A bérleti szerződést — akár írásban, akár szóban is kötötték meg — fel lehet mondanli. Lánya ezt már megtette, amikor levélben szólította fel albérlőjét, hogy költözzön ki a borházbói. Amennyiben ezt a bérlő nem hajlandó tudomásul lyeket a Széchenyi utcai üzletek portáljairól sorra hajigáinak kifelé, ebbe a — ki tudja még meddig — szép házba /tesznek (az esztétikára is). Lelki szemeimmel már látom, hogy a mellékhelyiségekben jópofa d ísz ha lsza közietek sorakoznak, másutt meg mást árulnak: kertészeknek fűnyírót, kövéreknek fogyi tablettát stb. Ekkor jutott eszembe, hogy a IV. szinten — amelynek nincs ablaka, mert archívum volt — színes gördülőpoJcok találhatók. Isten is (bocsánat, a nagybetűs Párt) könyvtárnak teremtette. Szóval fantasztikus kis urnaraktárat lehetne itt kialakítani. Ha nem kapcsolják be a világítást, jó sötét, a város kellős közepén van, és a Szén tpétéri kapui temető gondjai is megoldódnának egy időre. És ekkor egy nagy vasrúd csattanására felébredek merengésemből ... Szóval sajnálom a volt pártházat, amit most szétszabdalnak ügyes szabók. Aki még eredeti egységében akarja látni, nagyon siessen! Czudar Zakariás te az ajtót és a Szerencsi Rendőrkapitányságra szállítottak. Útközben nagyon összeverték. Majd a városi börtönbe kerültem. A cella- tánsaim i;s megdöbbentek fekete foltokkal tarkított testemet, karomat, látván, egyikőjük ,meg is jegyezte, hogy a trombózis bizonyára végez velőm. 1957. április 6-áin kihallgatásra átkísértek bennünket a rendőrségre, majd végzés nélkül hazaengedtek. Sokáig éltem ellenforradal- mánnak minősítve, hátrányos helyzetiben. Miután letartóztatásomról, szabadságvesztésemről, az ellenem lefolytatott büntető- eljárásról nem maradták dokumentumok — legalábbis ez derül ki a® ügyészség válaszából —, kérem azoknak a tanúknak a jelentkezését, — köztük egy mádi barátomét —, akikkel együtt voltam a böntömben. Keressenek meg leivélben és írják meg, milyen álilapatfban voltaim akkor. Szívességüket, segítségüket élőre is köszönöm. Die Miklós Prügy, Rákóczi u. 24. venni, úgy a felmondás érvényességének megállapítása iránt keresetet kell benyújtani az illetékes bírósághoz. * Boros Béla, Miskolc: Biztosítási észrevételével megkerestük az ÁB illetékes fiókját, s mint arról értesültünk, otthonában keresték fel Ónt, hogy a CSOB-szer- ződés megváltozott díjtételeiről tájékoztassák. Egyik kérése tehát teljesült, de sajnos abban egyedül kell döntenie, hogy tudja-e vállalni a megnövekedett terheket. Jól tudjuk, kis nyugdíjból még erre is spórolni nagyon nehéz. Bölcsészpanasz Körülményeink nem javulnak Az új iskolaév harmadik hónapjában vagyunk. Nagyjából alkalmazkodtunk a mostoha körülményekhez, habár megszokni nem tudjuk. Jelenleg a Borsodterv épületében tanulunk, a harmadik emeleten. Gyalog kell feljárnunk, mert a lift használatát megtiltották, és hogy érvényt szerezzenek a tiltásnak, arról az emeletről ki is kapcsolták. A számunkra kijelölt épület különben sem egyetem képét mutatja: a hely kevés és szűkös, előadások előtt túlzsúfolt az előtér. A termeket alig tudjuk használni, nincs bennük semmilyen pad, amin jegyzetelni tudnánk. A székek kiválasztásakor ébereknek kell lennünk, hogy jó állapotban lévőre üljünk, ami kibírja az előadást. Az előadóhelyiségek meglehetősen közel vannak egymáshoz, gyakran előfordul, hogy áthallatszik, mii folyik a másik helyiségben, vagy éppen a folyosón zajló beszélgetések miatt nem lehet hallani a teremben. Nem nyithatjuk ki az ablakot sem, mert az utcai zaj elnyomja az előadó hangját. Mi mégis türelmesek vagyunk, mert tanulni akarunk és várjuk, hogy a helyzet megjavuljon, s valahogy jobb köi’ülmények közé kerüljünk. Kénytelenek vagyunk belátni, ez is jobb megoldás, mintha nem lennének előadások. De hát... Tisztelt Polgármester Úr! A körülmények késztettek arra, hogy nyílt levélben fordulják Önhöz. Városunk sem mezőgazdasági, sem ipari településnek nem mondható. Az évtizedek óta fennálló foglalkoztatási gondok egy.re nyomasztóbbak. Én is, mint több ezer itt élő, éveken keresztül ingáztam. Nem kívánom részletezni, hogy ez mit jelentett. A rendszerváltás oly’ módon segített e problémán, hogy az ingázók száma minimumra csőikként, míg a munka- nélkülieké ugrásszerűen megnőtt. (Kb. 800—1000 fő.) Munkanélküli lettem én is és 8 hónapja próbálkozom ezen önerőből túljutni. Laikusként így jutottam olyan információhoz, amit nem a magaimfiajtának címeztek. Konkrétan a Népjóléti Minisztérium által közzétett — .szociális — munkahelyteremtő pályázati felhívásra célzok. (Belügyi Közlöny 18. szám.) A mezőkövesdi önÖrömmel értesültem arról, hogy a mozgássérülteknek visszatérítik a befizetett kötelező biztosítást. Csak azt nem tudtam, hogy ez miként is történik. Nos, az érintettnek orvosi szakértői bizottság elé kell járulnia, ahol aztán szemrevételezik, nehogy jogtalanul vegye fel a pénzt. Mindez nem túl hízelgő ránk nézve. Pedig mindazok, akik gépkocsival rendelkeznek és egészségi állapotuk végleges, nyilvántartásban szerepelnek. Ennek alapján kaptuk ugyanis az kormányzati testület szíves figyelmébe ajánlom. Továbbá szeretném kérni, hogyne a különböző pártok hatalmi törekvéseinek, a személyes jellegű, kicslinyes torzsalkodásoknak engedjen teret (ezt intézzék el demókrati- kus stílusban, diplomatikusain házon belül); helyette kifelé, közös erővel próbáljanak nyitni. (A fától nem látják az erdőt.) Nem engedheti meg magának ez a város azt a luxust, hogy egyetlen lehetőségről is lemondjon. Ez rriindannyiunk érdeke. Hogy miért írtam levelet önnek? Egyszerűen belefáradtam a kilincselésekbe, a képmutatásba. A jó középkorosztályihoz tartozom. Itt születtem, itt élek anélkül, hogy ez a város befogadott volna, anélkül, hogy magaménak valllhatnám. Szeretném, ha elhinné, hogy ez nemcsak az én hibám. És sajnos, vagyunk így jó páran. üzemanyagköltség-hozzájárulást. S bár ez utóbbi nagyobb összeg volt, mégsem kellett évről évre megmutatni magunkat, hogy netán valami csoda folytán meggyógyultunk-e, avagy éppenséggel kinőtt-e újra amputált lábunk. Nem értem, miért kell szabadságot áldozni, órákat várakozni — sokszor ülőhely hiányában is — azért, hogy újra bizonygassuk a szomorú valóságot. Borbély Ágnes Miskolc mégis . . . ? (Név )és cím a szerkesztőségben) (Fel)úfítás Kívül-belül megszépült a csobaji polgármesteri Hivatal - kaptuk a hírt és illusztrálásként a fotót a községből. A szép köntös ezúttal szép kezdeményezést is takar, jelesen azt, Hogy az épület három hónapig tartó felújítása során kizárólag munkanélkülieket foglalkoztattak. Sajnálom a pártházat Tisztelettel: Zeíei Borbála Miért kell bizonyítani?
