Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-07 / 261. szám

1991. november 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Újabb jó hír: Svédek-riugoszlávok Tegnap újabb jó hírt ka­pott a XVII. magyar nem­zetközi asztalitenisz-bajnok­ság miskolci stábja: Hor­váth Tibor, a MOATSZ fő­titkára arról értesítette Paulovits Ágoston elnököt, hogy eldőlt: a női magyar —svéd Szuper Liga talál­kozón kívül lesz egy férfi­összecsapás is Miskolcon. Bérezik Zoltán szövetségi kapitány legénysége no­vember 14-én Jugoszlávia ellen lép asztalhoz. A „miskolci asztalitenisz napok” programja tehát a következőképpen alakul. November 13., 16 óra: Ma­gyarország—Svédország női Szuper Liga. November 14.. 10 óra: Magyarország—Jugoszlávia férfi Szuper Liga. November 15—16—17., na­ponta 9 órától: Magyar nemzetközi bajnokság. Nos, remélhetőleg a „hi­ánypótlás” sikeres lesz. a megyeszékhelyen kereken nyolc évvel ezelőtt rendez­tek hasonlóan rangos ese­ményt a sportág barátai­nak. Ami a jugoszláv férfi együttes erejét jelzi: Lu- pulescu és Primorac az évek során a nemzetközi klasszisok sorába emelke­dett, a magyar siker való­ságos csodának számítana. A rendezők azzal járnak a szurkolók kedvében, hogy ezt a találkozót mindenki díjmentesen tekintheti meg. Körkapcsolás... A tévé mindent elsöprő térhódítása ellenére is ked­velem a rádiót. Mert gyors, könnyen és jól alkalmazko­dik sajátos helyzetéhez, vagy­is amolyan hiánypótló. Szá­momra pedig egyenesen nél­külözhetetlen. Sportadásai általában tartalmasak, szí­nesek, változatosak, számta­lan témát „ölelnek" át - a nap minden szakában. Ra­gaszkodom a Körkapcsolás­hoz is. A riporterek percről percre szemmel és hanggal követik az élvonalbeli labda­rúgó-mérkőzéseket. Ha vala­melyik pályán gól születik, mód van az azonnali beje­lentkezésre; ha 11-est ítél­nek valamelyik stadionban, rögtön odakapcsolnak. Mind­íz nem zavarja a hallgatókat, sőt erre várnak, ezért része­sítik előnyben a „kis” rádi­ót, a „nagy" tévével szem­ben. Mert az utcjbbi - ha beleválaszt - 90 percig ugyanazt az unalmas, ér­dektelen játszadozást sugá­rozza, nem tudja tovább ad­ni a képet és a hangot, kénytelen követni az üresjá­ratot is. A rádióriporter ez­zel szemben egy fordulattal nyomban hátraarcot vezé­nyelhet, legyen azé a szó, akinek meccsén történik va­lami. Mondom, kedvelem a Kör- kapcsolást, de nagy kár, hogy a riporterek egyszerű­en elfelejtik az adásnak az alfáját és ómegáját. Azt, hogy bejelentkezéskor az eredmény közlése az elsőd­leges. Hiszen a készülékek mellett szorongó szurkolók semmit nem látnak, fülükkel követik az eseményeket. A riporterek pedig mindenről beszélnek. „Legutóbbi beje­lentkezésem óta javult az iram és a színvonal. Most éppen a váciak vezetnek ígéretes akciót; Újabb ka­pufát lőtt a Honvéd, az ered­mény azonban nem válto­zott; A csapatok kóstolgat­ják egymást, de valahogy hiányzik a játékból a meg­győződés, a tűz, az akarat." Hogy mennyi az állás - csak úgy odavetve, majd a végén . .. A pálmát - ha lehetne- az Újpesti TE—DVTK kom­mentátorának adnám. Szo­rítottam a diósgyőriekért, hogy csípjenek el egy pon­tot egykori kedvenc csapa­tomtól (Benéék idején még drukkoltam az újpestieknek). A fővárosiak 2-1-re vezettek, helyzete, lehetősége azon­ban a DVTK-nak is akadt. Bíztam a csodában, titkon abban reménykedtem, hogy amikor szót kap a riporter, ezzel kezdi: „Egyenlített a DVTK, nagy meglepetésre így 2-2 az állás." A riporterben „nem is csalatkoztam": A nézők, a játékosok és az én nagy meglepetésemre a 43. percben („hurrá, pontot sze­reztünk" - vágtam rá csen­des magányomban!) — a já­tékvezető lefújta a mérkő­zést. Az, hogy karácsonvi ajándékként órákról beszélt, meg belekeverte a játékve­zetői bizottságot, csak rá­adás volt. Aztán megtudtam (megtudtuk) azt is, hoqy „mellesleg" maradt a 2-1, csodák nincsenek. Korábban szerencsére hosz- szú éveken át volt alkalmam hallgatni a RIPORTERT, a média ma már legendás klasszisát, aki annak idején kitalálta a „Mérkőzések perc­ről percre" című körkapcso- lásos adást. (Ennek történe­tét már elmondta, leírta.) Hogy is kezdte a RIPORTER, ha szót kapott? Vett egy mély lélegzetet és szokásos lendületes hangsúlyával (de csak féltorokból, hiszen o gó­lokra is kellett „valami”) közhírré, akkoriban még köz­kinccsé tette: „2-1 maradt, tehát nyert az Újpest.” Utá­na jött a „szósz": az óra, a Mikulás, a karácsony, az új esztendő, meg amit a ked­ves hallgató csak akart. Mert a RIPORTER nem cse­rélte fel a sorrendet. Tudta a dolgát. . . K. T. Nem mindennapi versenyt írt ki a napokban a Miskolci Egyetem Diáksportkörének Triatlon és Kerékpáros Szak­csoportja <a TRIKE). Immá­ron negyedszer rendezik meg a pénzdíjas lépcsöfutó verse­nyüket, amelynek szponzora a Eiamand pékség. A tudnivalók: az eseményre november 13-án, szerdán, 17 óra 30-tól kerül sor. Jelent­kezni a Miskolci Egyetem E/7- es kollégiumának földszintjén. Ifi óra 30—17 óra 30 között le­het. Nevezési díj: 2 darab sportszelet, vagy azzal egyen­értékű csokoládé. Az indulók­nak a földszinttől a 13. eme­letig 234 lépcsőfokot kell meg­mászniuk. Díjazás: mind a férfi, mind pedig a női 1—3. helyezett pénzjutalmat vehet fel (az összdíjazás 10 ezer fo­rint) és valamennyi rajthoz álló a Flamand pékség aján­dékát kapja. A legutóbbi, har­madik lépcsöfutó verseny győztesei: Nyirkó Attila <40:94 másodperc), Sikter Zsuzsanna (47:82). Érdeklődni a Miskolci Egye­tem testnevelés tanszékén, Bokros Györgynél (telefon: 65-111-14/56-os mellék) lehet. Európai labdarúgókupák Kiesett a Ferencváros Szerdán este az Üllői úton telt ház előtt játszották a Ferencváros—Werder Bre­men labdarúgó KEK-mér- kőzés visszavágóját. Felzúgott a „Hajrá, Fe­rencváros!” buzdítás, de ez­úttal maguk a szurkolók sem hittek a sikerben. (Min­denféle kérés hiábavalónak bizonyult, a drukkerek csak nem tudtak példásan visel­kedni, egymás után durran­tak a petárdák. Sokba ke­rülhet ez még a klubnak!) A 47. percben dőlt el a mérkőzés. Egy bal oldali be­dobást Bratseth csúsztatott meg fejjel, Balogh elkésett a beavatkozással, a labda Bó­déhoz került, aki 4 méterről az üres kapuba fejelt (0-1). A jobb csapattal szemben nem szégyen alulmaradni — ez volt az általános véle­mény a lelátón. Tulajdon­képpen csak a papírforma érvényesült, a jobb játékerőt képviselő németek teljesen megérdemelt sikert arattak a lelkesen, de erőtlenül, el­képzelés nélkül futballozó ferencvárosiak ellen. A Wer­der Bremen kettős győze­lemmel, 4-2-es összesítéssel juitott a legjobb nyolc közé. * A kupanap egyébként már kedden megkezdődött, s a meglepetés sem maradt el. Az keveseket lepett meg, hogy az UEFA Kupában a Bayern München nem tudta ledolgozni négygólos (!) hát­rányát, a bajorok a 90. perc­ben lőtt góllal verték a B 1903 Koppenhágát, s csende­sen elbúcsúztak a küzdel­mektől. Az viszont már so­kakat meghökkentett, hogy a másik Bundesliga-sztárcsa- pat, a VfB Stuttgart is bú­csúzott a „harmadik számú” európai labdarúgókupától. Christoph Daum legénysége Spanyolországban biztató 0-0-át harcolt ki az Osasuna ellen, a visszavágón pedig a 47. (!) percben a spanyolok vezettek 3-0-ra! A vége ugyan „csak” 3-2 -lett, ám ez a vendégek öröméhez volt elegendő. (A tegnap esti Sampdoria —Kispest HFC találkozó la­punk zárta után ért véget, így ennek eredményéről csak pénteki számunkban infor­málhatjuk olvasóinkat). Hálócsata ... a Borsodi Építők Vo­lán-Nyíregyházi Sportu- la NB ll-es férfi bajnoki röplabda-mérkőzésen. Görgényi (szemben) le­ütését próbálják sáncolni a vendégek, akik köny- nyen nyertek 3-0 arány­ban. Fotó: Juhász Emese Borbély vezet A Ligetfalvi János sakk-emlékverseny állása a 7. forduló után: 1. Borbély (Bor­sod Távhő) 6.5, 2. Fedor (Edelény) 6, 3—4. Pájer (Gyár- és Gépszerelő Vállalat) és Pető (Miskolci Közúti Igazgatóság) 5—5. Még két forduló van hátra. * A Borsod megyei II. osztályú sakk csa­patbajnokságban lejátszották a korábban elmaradt Putnoki VSE—Edelényi Bányász II. találkozót, amelyen a vendégek 7-5-re nyertek. Az állás: 1. Edelény II. 16, 2. Mis­kolci Spartacus II.—Miskolci Ipartestület 13. 3. Mezőkövesdi Munkás II. 12, 4. Put- nok 11.5, 5. Gyár- és Gépszerelő Vállalat 11.5. 6. Sárospatak II. 8. Szombaton Bőcsön Hernád Kupa Nemzetközi kispályás teremlabdarúgó­tornát rendez a Bocsi Polgármesteri Hiva­tal. Az eseményen 3 külföldi (a Kassai Vámhivatal, a Kassai Repülőműszaki Főis­kola és a Hotel Slovan) együttes indul, rajtuk kívül öt magyar (a TSZKER, a SHELL, a Kábái Cukorgyár, a Megyei Vámhivatal és a házigazdák) együttes vesz részt a küzdelmekben. Két négyes csoport­ban játsszák a találkozókat, amelyek 2X30 percesek. Az érdeklődők az eseményt Bő­csön, ■ az általános iskola tornatermében kí­sérhetik figyelemmel, kezdés szombaton li­kőr. Kopog a csend §§£§rÍ^I R osszul ébredt. Zúgott a feje, a szeme előtt karikák ugráltak, ólmos fáradt­ság hatotta át végtagjait. Igaz, nehéz nap után került ágyba. Nem kímélte ma­gát, az edzőteremben alaposan meggyötör­te szervezetét. Gimnasztika, súlyzózás, erő­sítés . . . Levezetésként a szabadtéri futás következett. A „menü” délután ismétlődött. Gimnasztika, súlyzózás, erősítés, gumiköte­lezés. És persze a kesztyűzés. meg a zsá­kokkal való „birkózás". Mindent beleadott, űzte-hajtotta magát. Izgatta az előtte álló feladat. Megfogadta, szépen lép le a világot je­lentő deszkákról. Ügy érezte, nyomot kell hagynia maga után. Sokszor jutott el az igazi, a nagy SIKER küszöbére, ám vala­mi mindig közbejött. Betegség, sérülés, egy rossz mozdulat... és vége az álmoknak. Többször rugaszkodott neki a lépcsőfo­koknak. Serdülőként, ifiként, juniorként.. A kísérletek soha nem végződtek azzal az eredménnyel, amit remélt, amit várt. Több­re taksálta magát annál, mint amit valójá­ban elért. Képességeit mások sem vonták kétségbe. Tudták róla, hogy villámgyors, erős, fizikálisán remekül felkészült, techni­kailag és taktikailag egyaránt képzett. De tudták azt is. hogy bohém, s nem szalad azonnal a szomszédba kevéske mókáért. Jó néhány bajnoki címe ment veszendőbe, mert engedett a csábításnak, s a szurkolók tapsát, kacaját többre értékelte a csata megnyerésénél. Rendre elbukott a vizsgán, mindig csinált egy aprócska hibát, nüansz- nyit tévesztett, s a vetélytársak ezt kímé­letlenül használták ki. Balszerencséje (?) felnőtt korában sem hagyta el. Néha magába szállt, önvizsgála­tot tartott, ám ennél tovább soha nem ju­tott. Megelégedett azzal, ha megtalálta a kudarcok „magyarázatát”. Az emberek többsége önmagával rendre engedékenyebb, mint másokkal szemben. Ezt a kiskaput használta ki, ennél mentette fel magát, ezen nem tudott belépni. Őszintén szólva, kezdte unni a sportágat is. Elege lett az egészből, az adott és ka­pott pofonokból, az edzői utasításokból, a drukkerek üvöltéséből, meg a naponta is­métlődő verejtékezésből. Állt a fürdőszobában a tükör előtt. Néz­te borostás arcát, hunyorgott az erős fény­ben, s eszébe jutott, mi adta meg számára a döntő lökést, hogy változtasson. Eszébe jutott a fia, aki a vitrinben matatva egy­szer csak hozzá fordult és azt kérdezte: „ .. .Apa. neked csak ezüstérmeid vannak?” Akkor, abban a pillanatban mélységesen elszégyellte magát. Kezdte volna mondani, hogy „.. .tudod, kisfiam”, de torkán akadt a szó. Ott, a gyerek mellett, a szőnyegen fogadta meg, csak úgy csendben, szótlanul, önmagának: így nem léphet le a színről. Amikor végig gondolta, mit vesz a nyaká­ba, egycsapásra megkönnyebbült. Tisztult a lelke, s nem nyomasztotta az előtte álló út nehézsége. Felmérte, mire vállalkozik, s ki­tűzte a CÉLT. A család még pihent. Benézett a gyerek szobájába, megigazította a lecsúszott pap­lant, figyelte fia egyenletes szuszogásá t, szinte simogatott a tekintete. Csendese n behúzta az ajtót, melegítőt, edzőcipőt ka­pott magára, aztán kilépett a szabadba. opogott a csend. Léptei egyre szapo­rábbak lettek, mígnem ütemes dobo­gás hangja hallatszott. Lélegzése gyorsult, tüdeje megtelt. Egyedül volt. Fu­tását a dombok felé irányította. Felnézett az égre. csillagok szórták szerteszét fényü­ket. Feléjük indult. .. Doros László ÉM sport I időpontok A Borsod Megyei Labda­rúgó Szövetség döntött a ko­rábban elmaradt II. osztályú labdarúgó-mérkőzések új idő­pontjairól. November 24., vasárnap, 13 óra: Ónod—Alsóvadász, Halmaj-Rátka, Tiszapalkonya -Bükkábrány, Szirmabesenyő -Mezőkeresztes. December 1., vasárnap, 13 óra: Szirmabesenyő-Bükkáb- rány. ____________________________________ S zerdán reggel elutazott Ausztráliába az ökölvívó­világbajnokságon résztvevő magyar csapat. A küldött­séget Horváth György, a szövetség főtitkára vezeti, tagja Papp László szövet­ségi kapitány és Szántó Imre edző, a versenyzők: Lakatos Pál (48 kg), Ko­vács István (51), Kalocsai Zoltán (57), Petrovics Já­nos (60), Szűcs László (63,5) és Hart Péter (91). A magyar együttes Bécsig mikrobusszal utazott, on­nan Szingapúr érintésével repült Ausztráliába. Labdarógó ORSZÁGOS IFJÜSAGI BAJNOKSÁG 1. UTE 10 2 2 35-10 22 2. Kispest 9 3 1 40-15 21 3. Vasas 9 2 3 26-15 20 4. FTC 8 1 3 13- 7 17 5. Tatabánya 6 4 3 24-22 16 6. MTK-VM 4 6 3 19-16 14 7. BVSC-MÄV 6 2 5 21-22 14 8. Vác 5 2 6 28-28 12 9. Haladás 5 2 6 21-22 12 10. ZTE 4 3 6 22-27 11 11. DVTK 3 4 6 13-21 10 12. PMSC 3 4 7 21-32 10 13. Rába ETO 4 1 8 23-27 9 14. Videoton 3 3 7 15-20 9 15. Veszprém 2 4 7 15-29 8 16. Siófok 2 1 10 14-37 5 ORSZÁGOS SERDÜLŐ BAJNOKSÁG 1. Kispest 11 2 _ 6 5- 5 24 2. ZTE 9 2 2 34- 9 20 3. MTK-VM 9 2 2 33-16 20 4. UTE 9 1 3 32-19 19 5. Vasas 8 2 3 30-16 18 6. FTC 7 1 4 19-11 15 7. PMSC 7 1 6 31-28 15 8. Videoton 7 — 6 18-18 14 9. Rába ETO 5 3 5 27-25 13 10. Vác 6 1 6 17-17 13 11. BVSC-MAV 4 4 5 24-20 12 12. Tatabánya 2 2 9 10-27 6 13. Haladás 2 2 9 12-33 6 14. Siófok 3 — 10 11-40 6 15. Veszprém 1 2 10 5-43 4 16. DVTK I 1 11 7-48 3 (A táblázatokat a Nemzeti Sportból vettük át.) Lépcsöfutás Elutazlak

Next

/
Thumbnails
Contents