Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

1991. november 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 itö^aaosa ÁmtfL VÁGÓHÍD ÚT 4-6. A II. emeleti bemutatótermében tovább tart KOVÁCSÉVÁ kcrámikusművész és neves festőművészek alkotásaiból rendezett kiállítás A kiállított művek a helyszínen megvásárolhatók Háztartási falétra 4-től 10 fokosig, festölétra 4-től 6 fokosig 30%-os engedménnyel! öntöttvas fürdőkád, 150 cm, rózsaszín, törökrózsa és wispcr-rózsaszínű 30—40fl,«-os árengedménnyel HETI AJÁNLATUNK Gőzölős kávéfőző Tefál olajsütő Gofrisütő Zománcozott mosogató, fehér, 2 medencés, szifonnal Zománcozott mosogató, fehér, 1 medencés, szifonnal Nagyker. eladási ár! 3 330 Ft 6 600 Ft 5 620 Ft 1 990 Ft 890 Ft ÁRAINK AZ ÉRVEINK! Értesítjük T. Ügyfeleinket, hogy a dióbél-felvásárlást megkezdjük 1991. november 11-én Átvétel: november 11-től december 20-ig, munkanapokon 7-14 óra között Új cím: UNIVERSAL KFT. Miskolc, Baross G. u. 24. Tisztelt Fogyasztó! A 16/1991. {V. 30.) sz. IKM rendelet értelmében vállalatunk 1991. október hónaptól áttér a kalorikus számlázás­ra, mely az ön érdekeit is szolgálja. A fűtőértékeket havonta közzétesszükl TIGÁZ díjközlés 1991. október havi ALTALANOS CÉLÚ (nem háztartási) fütőértékek a november hónapban benyújtott számlához Egységár: 0,35 Ft Mj A rn'-re vonatkoztatott ár: fűtöértékXeíll^égár Település Alsózsolca Bocs Borsodnádasd Borsodszirák Edelény Egerlövő Gesztely Hernádkak Hernádnémeti Kazincbarcika Kistokaj Mályi Mezőkövesd Miskolc Nyékládháza Onga Ózd Rudabánya Sajókeresztúr Sajólád Sajószentpéter Szentistván Szirmabesenyő Tiszaújváros Fűtőérték Mj 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 33.9 1 m:l gáz ára 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 11.87 FIGYELJE KŐVETKEZŐ HAVI, EMBLÉMÁVAL ELLÁTOTT HIRDETÉSÜNKET ISI Hideg, embertelen logikájú regtet áramlott teletik (Folytatás az 1. oldalról) Ellenben felmagasztosul­lak nemcsak azok, akik va­lóban idejében felismertek, hogy Joszif Visszarionovics Kreml-beli trónusáról isten­hez hasonlatos Pangloss mesterként ámítja a nép­milliókat, hanem azok is akik lusták, buták, vagy te­hetségtelenek voltak és nem szembenállásuk, hanem osto­baságuk miatt nem része­sedtek Kelet-Európa legpu­hább kommunista diktatú­rájának áldásaiból. A múlt heti, egyetemi megemlékezésen nem fröcs­költek az indulatok, nem kommunistáztak, és hango­sabb szó is csak ritkán hangzott el. Ott olyan em­berek idézték meg a múltat és állítottak méltó emléket az 1956-os diákparlament­nek. októbernek, a megtor­lás és számkivetés éveinek akik a fizikai terror, majd a szellemi elnyomás éveiben is megőrizték emberi tartásu­kat. A hatvanas évek elején szinte valamennyien elvé­gezték a kényszerűségből félbehagyott egyetemi tanul­mányaikat, s diplomát sze­reztek. Némelyikük országos hírű szaktekintéllyé, vezető­vé vált a Kádár-korszakban, mások középvezetőként, vagy „csak” jó szakemberként él­ték le az 1956 óta eltelt 35 esztendőt. Ez az oldalnyi összeállítás november 4-e alkalmából, a szovjet csapa­tok ismételt bevonulásának évfordulójára készült. Meg­emlékezésnek szánjuk és tablónak. Tisztelgésnek az egyetemi forradalmárok előtt es csoportképnek néhány emberi sors egy-egy részle­tének felvillantásával. A ri­port és a fotók az ünnepség előtti várakozás óráiban ké­szültek. Az emléktábla leleplezése és az üldözöttek névsorolva­sása előtt, mint ott mind­annyian, mi is meghajtottuk egy percre némán a fejün­ket, s ezzel egyben az Észak-Magyarország is tisz­telgett a forradalom emlé­kének. * — 1957. február 20-án — mondja Ungváry Rudolf — egy előre elkészített forgató- könyv alapján és kitűnően megkoreografált hadmozdu­lattal a karhatalmisták és a Salgótarjánból idevezényelt pufajkás egységek szabályos katonai akciót hajtottak végre az egyetemisták ellen. Erre a hadmozdulatra ter­mészetesen a forradalom le­verése és a szovjet csapatok november 4-i bevonulása te­remtette meg a lehetőséget. Az erők bekerítették az egyetemet, szabályos tüzelő­állásokat építettek ki. majd rohamot vezényeltek. A diá­kokat, mint a birkákat te­relték be az egyik épületbe. Kész listával érkeztek, amelyről felolvasták azok­nak a nevét, akiket azon nyomban őrizetbe vettek. Ezt követően rögtön hozzá­kezdtek a letartóztatott diá­kok módszeres vetéséhez. Nem kímélték a tanárainkat sem. Egy epizód kifejezetten élénken él az emlékezetem­ben. Az egyik tekintélyes, idős professzorunkat barbár brutalitással megrugdosták. Kis hivatali szobájában ugyanis kifüggesztette a Jó­zsef Nádor Műegyetemen szerzett diplomáját, amelyre egyébként joggal volt büsz­ke. A barom pufajkások az oklevélből azt a következte­tést vonták le. hogy az öreg királypárti. Következésként szinte félhullává verték. — Közölték-e akkor az egyetemistákkal, miért fo­lyik ellenük ez a katonai akció? — Hogy ki miben bűnös, azt természetesen a pufajká­sok határozták meg. ítéletet hirdettek minden jogi kere­tet nélkülözve, bírósági tár­gyalás nélkül. Atyaúristen­nek tartották magukat, s szinte úgy válogattak közü­lünk. mint a bennszülöttek közt a hódítók a rabszolga­piacon. Kire fegyverrejtege­tést, kire az államrend erő­szakos megdöntésére irányu­ló bűntettet, kire az akasz­tásokban való részvételt kenték rá. A durva táma­dásra azért szánták rá ma­gukat, mert a szovjet zász­lók elhelyezése elleni tilta­kozásul itt az egyetemen különböző piros rongyokat aggattunk ki, de egyébként is a diákság szálka volt a szemükben. A hatalom poli­tikai szándéka egy monstre koncepciós per lett volna, s bennünket szemeltek ki ál­dozatnak. Valószínűleg a vi­lág, az ENSZ tiltakozása miatt hiúsult meg ez az el­képzelésük, ám az úgyneve­zett diákparlamenti perben így is jópár éveket a nya­kunkba sóztak, holott egyet­len bűncselekményt sem tudtak bizonyítani, összesen 130—140 fiatalt hurcoltak meg valamilyen módon, az egyetemi tanulók létszámá­nak valamivel több, mint tíz százalékát. * — Milyen nyomot hagyott a pályáján letartóztatás? — kérdezem az egyik csoport­ból Joósz Gábort, akit a lap olvasói a volt Lenin Kohá­szati Művek beruházási igazgatójaként, majd az Észak-magyarországi Álla­mi Építőipari Vállalat ve­zérigazgatójaként ismerhet­tek meg. 1957-ben őt is le­fogták a pufajkások. — Én szerencsésebb vol­tam, hamarabb elengedtek. A diplomát is megszerez­hettem. de munkát csak nagy nehézségek árán kap­tam. Később pedig meggon­dolt. megfontolt voltam, nem jártattam feleslegesen a számat. — Tehát kompromisszu­mot kötött a rendszerrel? — Mást nem tehettem, él­ni kellett. A volt 56-os egyetemistákból sokan az MSZMP-be is beléptek ké­sőbb, mert az ambíciók va­lóra váltásáért meg kellett hozni ezt az áldozatot. Elneveti magát, majd hoz­záteszi : — Mi már 56-ban is rá- éreztünk, hogy a szocialista tervgazdaság a csőd felé kormányozza az országot. A konszolidáció után 4—5 évig még reménykedtünk. A hat­vanas évek elején-közepén szórványosan kijuthattunk Nyugatra. Láthattuk, a szo­cialista gazdaság vesztésre áll. Mégis beilleszkedtünk sokan. Mit csinálhattunk volna mást? Éhezhettem nyomoroghattam volna és hatvan eves koromban itt reszketnék a kis nyugdíjam mellett egy pohár teáért Mást választottam. Dolgoz­élni igyekeztem. Az ÉÁÉV^ állt a lábán, erős nagyvállalat volt, amikor az én csapatommal vezettem Eltávolítottak, s a vállalat most az összeomlás szélén all. Ha maradok, biztos re­ceptem lett volna a csőd el­kerülésére. * Székely János: — Szintén február 20-án vittek el, összesen 11 hóna­pot töltöttem a börtönben. A pufajkások a vadállathoz voltak hasonlatosak. Semmit sem kérdeztek, csak ütöttek vertek. Élvezték saját sza- dizmusukat. A tankörből vittek magukkal. Csak egyetlen ing volt rajtam, meg egy szál köpeny. A télikabátot nem engedték felvenni. A fagyos időben úgy szállítottak el Kistar- csára. Belöktek egy föld alatti betoncellába. A hat- személyes zárkába húsz em­bert zsúfoltak össze. Az volt a magyar Gulag. Takaró nem volt, csak egymás tes­tével melegítettük magun­kat. Az ávósok kegyetlensé­gére jellemző, hogy ha kénytelenek voltunk a dol­gunkra kimenni, a farkas­kutyákat ránk uszították, ütöttek, vertek bennünket Kitűnően elsajátították a Előtérben Solymári Ferencné, Kiss Gábor unokanővére. Gestapo módszereit. Aztán nyáron visszahoztak a mis­kolci börtönbe. Ott vártuk remegve a bírósági tárgya­lást. Nagyon súlyos bünteté­sekre számítottunk. A pesz- szimisták a kötélre vártak az optimistábbak életfogy- tiglanban reménykedtek. Abban az életkorban. Lelkűnkben egészen meg­törtünk. — Mivel vádolták önöket? Az teljesen mindegy. Egyetlen egyetemista sem volt bűnös. Sőt, ellenkező­ig.-, A forradalomban mi a józanságot és megfontolt­ságot képviseltük. A Nem­zetőrség védte meg az ávó- sokat a népharagtól. Ha mi nem vagyunk, patakokban omlott volna a vér, mert a népnek annyira elege volt SÍ1' /L kornmunista uralom­ból. Végül 1958 januárjában megenyhült a légkör és ki­szabadulhattam. Mások sal- nos. nem úszták meg ilyen könnyen. — A szégyenbélyeg, az el­lenforradalmár stigma ké­sőbbkövetett egész életemben. Segédmunkásként helyez­kedhettem csak el aztán szakmunkásvizsgát tehettem. Az Elnöki Tanács 1962-ben engedélyezte végre. hogy diplomázhassak, mert csak egyetlen vizsgám volt már hatra 1957-ben. — A hatalom hogyan kö­vette a mozgását? Állandóan éreztem, hogy a nyomomban vannak. A bélyeget még most is vi­selem. Tudja például, mit jelentett, ha valakinek a személyi szám utolsó négy erében egy nulla szere- AClt' i^’ én megmondom. Politikai rendőrök ezzel a módszerrel tartották nyil­ad ®f.,elIenséges elemeket. i-.IT nií- ,a a néSy számjegy­űéi le ” te az ellenséget, a két nulla pedig a különö­nözőtV”SZelyeS P°"tikai bű- (Székely úr állítását a sze- mélyi^ számmal kapcsolatban ellenőriztem. Rövid nyomo- zas.om. f/'edménye nem iga­zolta feltevését. Nullát talál­-?eldaUl olyan fiatalok személyi szamában akik nem éltek 1956-ban, sőt a le°ttek°)hdáCÍÓ éVCÍ Után S'zü‘ * Lacikám, te még élsz’ • Megvagy? B TLászl<5 egykori jó- barátja Liptai László nya. sá^tói bu-ruI: * a meghatott­ságtól kis híján elsírja ma­gát, — 1957 márciusában kap­tam meg a határozatot Ma­gyarország valamennyi egyeteméről és főiskolájáról kicsaptak. — Miért? — Nem tudom. Annyi bi­zonyos, hogy semmilyen bunt nem követtem el mégis megbüntettek. Szinte ?z....egész eletemet tönkre tettek. 1956-ban tettem a dolgom, teljesítettem a kö- m/n1 gem-, A letartóztatás S"roUMkl,“°k „ebbek?k V0"ak ~ Nincs különbség közöt­tük- Szörnyű volt, mert az ember úgy érezte, mintha valami hideg logikával kö­zelítő vegzet áramlana felé­je. Most egyébként mérnöki diplomával a zsebemben tűz- es munkavédelmi ve­zető vagyok a győri Kisfa­ludy Színházban. * Gellért Károly, Turbók Gyula és Bogár Károly, a Dimávag volt munkástaná­csának vezérkara a galérián megrendezett kiállításon az Észak egykori számait néze­geti, amelyek a forradalmi eseményekről tudósítanak. — Internáltak, bebörtö­nöztek bennünket — mond­ja Bogár Károly. — Gyula barátom csekély hat eszten­dőt kapott, én végül 15 esz­tendőt, s még örülhettem is, hogy csak ennyit. Akasztó­fára számítottam. Végül 1961-ben szerencsére kisza­badultam. Hála istennek, el­múlt és nem kívánom sen­kinek, hogy átélje azt, ame­lyen mi keresztül estünk. Ne kapják vissza azok a szenvedést vissza, amit ne­künk okoztak. Nincs ben­nem szándék a bosszúállás-, ra. Csak annyit szeretnék, mutassunk végre rájuk: te voltál, aki ütöttél, te voltál, aki elítéltél, te voltál, aki emberszámba sem vettél a börtönben. — Gondolom, nem annyi­ra a fizikai terror bántotta önöket, mint a lelki szám­kivetés. — Valóban így volt. S az volt legnehezebb, amikor az emberre rácsapták a vasaj­tót és végtelen ideje lett arra, hogy a gondolataival eméssze önmagát. Hetenként új és új nevelőtisztek rán- cigáltak elő bennünket a börtöncellából, s mindunta­lan. mint egy rossz lemez, újra és újra megkérdezték, miért vagyunk ott. A nép ellenségének neveztek ben­nünket. s kárörvendően ki­jelentették: a börtönben fo­gunk megrohadni. Szeren­csére nem így történt. * A szó végül ismét Ung- váry Rudolfé, akinek köny­véből. címe: „Utána néma csönd” részletesen és hitele­sen megismerkedhetnek az érdeklődők 1956 miskolci forradalmával, annak leve­résével és a megtorlással. — Gyakorlatilag minden ok nélkül szabták ki ránk a súlyos börtönéveket. Az egyetemisták 1956-ban nem randalíroztak, nem lincsel­tek és nem akasztottak, ha­nem éppen ellenkezőleg, mi akadályoztuk meg az atroci­tásokat. A polgári rend megteremtésére törekedtünk és ez esett a legsúlyosabban a latba. Megakadályoztuk, hogy bizonyítékokat gyűjtse­nek ellenünk, elejét vettük annak, hogy a világ is el­higgye: a mi forradalmunk a csőcselék lázadása lett volna. — Az események átélője, a megtorlás szenvedő ala­nya volt, sok egyetemista tarsavai együtt. Ebből most nyugodtan kovácsolhatna politikai tőkét önmagának Miért nem teszi? Miért nem látjuk a reflektorfényben sütkérező politikusok mel­lett? Nem vágyik a közéleti pályára ? — Engem az erkölcsi pá­lya érdekel. Arra törekszem, hogy a magam eszközeivel hozzájáruljak, hogy Magyar- ország Európa része legyen Nem akarok a szabadsághős pózában tetsz ” gni. Képte­len lennék p ikai tőkét kovácsolni mai inak abból, amit 1956-br megéltem. Gusztustalann, éreznék egy ilyen lépé: i ~ ,^, rnaradt meS önben leginkább az 1956 októberi eseményekből? — Akkor felnőtté válhat­tunk oly módon, hogy saját magunk vehettük a kezünk­be sorsunk alakítását. Ezt a gyönyörű, emberré válási folyamatot taposták a sár­ba 1956. november 4-én a szovjet hadsereg tankjai és a lánctalpak összetiporták a szocializmus eszméjét is, amelyben egyébként sokan hittünk, egészen addig. üdvardy József Fotó: Fojtán László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents