Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

1991. november 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Válogatott keretek A Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöksége kije­lölte a különböző korcso­portok válogatott kereteit, amelyekbe borsodiak is meghívást kaptak. Olimpi­ai: Angyal Ákos, Kiska. József. Utánpótlás: Unyi. Bánk. Maratoni: Erdődi Ágnes, Bíró Andrea. Ifjú­sági: Orosz Sándor, Jakab István, (valamennyien TEV SC), Czübere Szabolcs, (DVTK). Serdülő: Tóth Tamás (TEV SC). Kedden a Petőfin Díjak Diósgyőrből A Petőfi adó egyik köz­kedvelt műsora a reggeli sportadás, amely fél nyolc­tól 8 óráig kínálja a leg­különbözőbb témákat. Nos, november 5-én, kedden a borsodi-abaúji-zempléni sportbarátoknak érdemes lesz a készülék elé települ­niük, ugyanis a szokásost rejtvény díjait ezúttal! a DVTK ajánlotta fel. Lehet nyerni dedikált futball- labdát, dedikált zászlót és 2 belépőt a jövő szombati, DVTK— iMTK-VM NB I-es labdarúgómérkőzésre. Természetesen „felveze­tik” a magyar kupacsapa- tak visszavágóit: terveznek egy beszélgetést Mészöly Kálmánnal, és jó néhány, ugyancsak 'izgalmas ripor­tot forgatnak majd le. A műsor telefonszáma (ez az adás alatt hívható: 1388-946. • Ha nem is az előzetesen elképzelt formában, de meg­valósult a sakkolimpiai bajnok Polgár-nővérek édesapjának nagy álma. Polgár László ugyanis az újságírók szavazatai lapján odaítélt sakk Oscar- díj átadásának ceremóniáját kívánta megszervezni Buda­pesten. mivel az ünnepségre 1988 óta — az addigi állandó szponzor visszalépése miatt — bem került sor. Nos. az edző- édesapa terve november 7-én ölt testet a Hotel Béke Itadis- s°n jóvoltából. Samaranch „kedvence” .Kevesen tudják Juan Anto- d*o Samaranch-ról, a NOB el­nökéről, hogy fiatal korában a Jabdajátékok közé sorolt rol- jer-hokinak, másnéven a gör- borcsolyás korongozásnak hó- i °lt* később pedig e sportág- a spanyol válogatott ed­zője is volt, mi több, a nem- szövetség elnöke, s a sPortág jó tollú krónikása is, ’»Stick” írói néven. A- görkorcsolyás hoki jövőre ^khipiai színpadra léphet, a arcelonai nyári játékok mű­sorára bemutató sportágként ^rült fel, mégpedig a tekwan- u° és a pclota társaságában. Petcu és Parhomenko csatasorban Ha 16 órától: UTE—DVTK A diósgyőri labdarúgókra ismét nehéz feladat vár. Ma délután Újpesten kell(ene) helytállniuk, s a szurkolókat alighanem felvillanyozná a pontszerzés. De vajon van-e erre reális esély? Vlád Lász­ló vezető edző szerint: __ A mérkőzés még nincs l ejátszva. Tény, hogy az UTE előttünk áll, jobb a játékos- állománya, több pontja is van de ez magában rejti azt, hogy esetleg lebecsülnek bennünket. Biztos vagyok abban, hogy nekünk ronta­nák, s megpróbálnák a ka­punk elé szorítani. Gyorsan döntésre szeretnék vinni a dolgot, nekünk azt kell meg­akadályozni, hogy erős tá­madósoruk kénye-kedve sze­rint szője az akciókat. __ Tervez-e változtatást? — Igen, mégpedig kettőt. Parhomenko és Petcu visz- szakerülnek a kezdőcsapat­ba, mindkettőjükre nagy szükségünk lesz. A szakvezető elmondta, hogy labdarúgói jó erőben vannak, egész héten kémé­nyén dolgoztak, az jelentene sókat, ha elhinnék, hogy igenis van esélyük, s na­gyobb önbizalommal lépné­nek pályára. Elvégre az UTE — mégsem világverő csapat. Egy a sok szürke, honi él­vonalbeli társaság közül. . . A DVTK tervezett kezdő csapata: Czeglédy — Bém, Kertész, Leskó, Szabó Zs. — Molnár, Petcu, Parhomenko, Danes — Gábor, Váczi. A találkozó ma délután 4 órakor kezdődik Újpesten, a játékvezető Kovács L. lesz. A további mérkőzések: Ta­tabánya—FTC, MTK-VM Siófok, Pécsi MSC—Veszp­rém FC, Gy. Rába ETO—Vá­ci Izzó, Videoton-Waltham— Vasas SC, ZTE—Haladás VSE, Kispest HFC—BVSC- Mávtransped (valamennyi ta­lálkozóra ma kerül sor). 25 évvel ezel&tt. m m . . . nyert utoljára a DVTK az újpestiek ellen bajnoki mérkő­zést, Js ez a maga nemében „csúcs” — jelezte Hernádi Pál sta­tisztikus „Először 1940. október 13-án csapott össze a két együttes, s a fővárosban a Dimávag Füzér (2), valamint Fazekas (2) val 4—4-es döntetlent harcolt ki. Az első győzelem 1942. március 29-én született (1—0). a sok döntetlen mellett nagy különbségű vereségek vártak a diósgyőriekre. 1968. november 11-én 9 0-at kellett elszenvedniük a szurkolóknak, 1952. december 12-en, “J®*" ve 1973. március 11-én pedig egyaránt 7—0-al végződött a mer - zés. Jelzi a sokszoros bajnok újpestiek fölényét, hogy a uj i. utoljára 25 évvel ezelőtt (1966. május 15-én) tudott nyerni ( J •■ • • A két együttes mérkőzéseinek krónikájában sok rekord - tett. íme ezekből egy csokorra való! — Az Üjpcst lőtte la legtöbb gólt a DVTK hálójába, szám szc­— A DVTK történetének legsúlyosabb vereségét a lila-fehérektől szenvedte el (a már említett 0—9). .. K .... — Botrányra Is akadt példa: 1945: november 24-én Diosgyorott 4—3-ra nyertek a vendégek. A .nézők ezt „kifogásolták”, s .l°k " ra botány kerekedett .A szövetség „válaszul” négy hónapra záratta a stadiont. — A Dimávag—Üjpcst mérkőzéshez kapcsolódik az első győri rádió közvetítés (1941. március 30-án, 1—9). — A legtöbb néző ja DVTK-t 1964. március 26-án látta, amikor * Népstadionban 65 ezren tekintették meg a 3—1-cs újpesti gy lemmel végződött találkozót. . — Tíz évvel ezelőtt Veréb György a budapesti ményt hozó találkozó után 10-es osztályzatot kapott a sports, j- tó képviselőitől parádés alakításaiért. , RC A két csapat összesített mérlege (a DVTK szempontjából). mérkőzés, 7 győzelem, 28 döntetlen, 31 vereség, 72—156-os lönbség. Ami azt illeti: lenne min javítani . . • kitekintő Bóklászunk a sötétben Karmesterekre szükség van! Tudom, ezzel semmi újat nem mondtam, hiszen a zenekar nem muzsikálhat dirigens nélkül; a munkahe­lyeken a dolgozókat, irányí­tani kell; de a csapatsport­ágak is elképzelhetetlenek vezéregyéniség „mentesen . Mintha a magyar labdarú­gó-válogatott háza táján nem ismernék ezt a közhelyszám­ba menő tételt... Kimegy a csapat a pályára, elkezd va­lamit, s műveli monotóniá­val, kínosan ügyelve arra, nehogy véletlenül örömöt okozzon egyre csökkenő szurkolótáborának. A labda­terelgetés csak annyiban ha­sonlít az igazi, a varázsla­tos játékra, hogy a pályán kapuk vannak, nem hiány­zik a legszükségesebb kel­lék a bőrgolyó és adott a három fekete ruhás ember is. Elgondolás, tervszerűség — sehol... De nincs dirigens sem, aki felvenné a fazonszabász sze­repét! És ezzel a megallapi- • tással elérkeztem a sokat vi­tatott Détári-kérdeshez Al­kalmas erre, vagy sem .Evek óta örökös, visszatérő felve­tés, amelyre képtelenség ab­szolút biztos választ megfo­galmazni. Tény, hogy a sző­ke középpályás körül annak idején talán kisebb felhajtást kellett volna csapni. Ajná- rozták, éltették, ha csinált egy jó cselt, másnap hozsan- náztak, s akkor sem illették kritikával, ha mélyen a tőle elvárható szint alatt teljesí­tett. Könnyed (de felelőtlen) legyintéssel azonnal napi­rendre tértek enerváltsága fölött, mondván: „ .. .ma rossz napot fogott ki”. Az évek alatt aztán elhitették hogy amint csinál, az mind jó, s a kispesti legény méltó folytatója lehet a nagy elődök által, teljesitmennyel megalapozott hagyomanyok­A bódulat könnyen magá­val ragad. Jó (J) azt elh*"' ni amit szeretnénk. Meg ak­kor is, ha biztosan tudjuk, hogy az nem felel meg a va­lóságnak. Détáriról szamom­ra meglehetősen kévés ve­retes nyomat maradt meg az emlékezetemben. Egy nagy szabadrúgásgól ban: egy lovocsel Becs­ben ..., aztán semmi több. Kétségkívül vitatott eKvem- sége lesz és marad a honi futbatlnak, ugyanis immár évek óta kéntélen megfelelni a várakozásnak. Bedobáso­kat végez, szögleteket rúg, rengeteget indít a vakvilág- ba. Mélyen hátramegy, rend­re elkéri a védőktől a lab­A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) háromtagú bizottsága, az P94‘ evi£ve- döntő helyszínen, az Egye sült Államokban tartózkodik, Sr ssrs adó. szóba jöhető létesítmé­nyeket. A FIFA egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy hangsúlyozottan szer etne a házigazdák kozott tudni New York varosat, mert ”int. mondják: „New York nélkül hiányérzete lehetne mindenkinek”. Éppen ezert a itanulmánykörút első állomá­sát között ejtettek útba a Giants stadiont, amely a két versenyben maradt New York-i jelölt egyike. A világbajnokság szerve­zőinek rostáján ugyanis mindössze két New York-. stadion maradt fenn. to mindkettőnek - az elonyok mellett — megvan a hatra ma is. áz 1914-ben épült Yale Bowl a nemzetközi elő írásoknak tökéletesen meg felel, csakhogy kétórás auto- útra van a varostol. A Hűd son folyó partján fekvő, 80 ezres kapacitású Giants sta­dion ideális elhelyezkedésű, viszont mesterséges füves pá­lya borítja talaját. Egyéb­ként a Cosmos labdarúgói­nak egykori otthona 1978- ban zsúfolásig megtelt Pelé emlékezetes búcsúfellépésén. Kérdés, hogy a két New York-i helyszín közül végül is melyik örülhet 3 szervező- bizottság és a FIFA februári döntése után, amikor .is kije­lölik a vb 52 találkozóját le­bonyolító 12 stadiont. dát, mindent maga akar megcsinálni, azt is, amire tőle különb futballisták sem vállalkoznak. S teszt ezt egyre súlyta­lanabbá... A társak annak idején elfogadták (?), tudo­másul vették (?), hogy ő dik­tál, zsebében a marsalibot. Mostanra mintha mázsányi súllyal nyomná őket a tu­dat. Felismerték, hogy „mez­telen a király”? Nem elkép­zelhetetlen, ám a béklyókat képtelenség egyik pillanatról a másikra sutba vágni. Nem egyszerű a „kiválasz­tottat” megtalálni. Nincse­nek Mészölyök, Farkasok, Göröcsök, Albertek, Benék, de még Fazekasok, Rákosik. Pintérek, Salamonok sem, vékony a honi kínálat. Ezen a játékszíntéren (is) át kell értékelni bizonyos dolgokat. Alacsonyabbra állítható a mérce. Ám a keresést, kuta­tást hiba lenne feladni. Mert az együttes leginkább bók­lászó hordára — már bocsá­nat a kifejezésért — hason­lít, ha nincs, aki utat mu­tasson, magával ragadjon, buzdítson, hitet csöpögtes- sen, indulatot csillapítson. A zenekar is akkor működik kifogástalanul, ha biztos kéz lendíti a dirigensi pálcát. (doros) Megtört a hegemónia Kedd óta ismert, hogy úi fe­jezet kezdődött a női sakkozás történetében. A szovjetek 194S óta tartó hegemóniáját megtörve, a 21 esztendős kínai Xie .1 u jó­voltából először került Ázsiába az egyéni világbajnoki trófea. A trónfosztóról már sok ada­tot közöltek, ezúttal érdemes áttekinteni, hogy a lezárult fe­jezetben kik jutottak főszerep­hez. A női egyéni világbajnok­ság első győztese 1927 és 1949 között a csehszlovák, később angol Vera Menchick volt. Az­óta. hogy fejéről lekerült a kép­zeletbeli korona, csak szovjet sakkozónők hordták azt. szám szerint öten: Ljudmilla Ragyenko (1949—53). Elisabct Bikova (1953—56 és 1958 —62). Olga Rubsztova (1956—58). Nona Gaprindasvili (1962—78). Maja Csiburdanidzc (1978—91). Nagy Lajosnak elég volt... Rontok kellenek! Ami azt illeti, mindenki sokkal többet, jobb sze­replést várt a tavaly ötödik helyen végzett Kazinc­barcikai Vegyész labdarúgó csapatától. A kék-sárgák eredeti célkitűzése — az első öt közé kerülés — las­san kivitelezhetetlennek látszik, s hamarosan vége az őszi idénynek... Holnap pedig — „ráadásként” — a nem túl régen még az élvonalban szereplő DVSC lesz a barcikaiak ellenfele. Mit íreméi Vígh Tibor vezető edző? — Feltétlenül nyernünk kell! — mondta. — Nem lesz egyszerű, de a legutóbbi két találkozónkon már jelvillantak biztató jelek. Akartak, hajtottak a fiúk, jól is játszottak, ám a góllövéssel hadilábon álltunk. Helyzeteink rendre akadnak, ezeket azonban képte­lenek vagyunk kihasználni. A szakvezető elmondta, hogy Balogh túl korán kezdte el az edzéseket, s újra megsérült. Nagy Lajos viszont levelét megírta... A Szerencsről importált gömbölyded támadónak elege lett a második vonal­ból, a követelményekből, szeretne visszatérni az NB IiII-toa. Anni azt illeti: látogatása nem hagy túl sok maradandó emléket... — A DVSC jó csapat, bizonyára javítani akar, de a lelkes játék és ,az akarás számunkra hozhat sikert — latolgatta az esélyeket a szakvezető. Megtudtuk, hogy valószínűleg az Andrejev — Sza­bó, Sztahon, Kondás, Szamosi — Zsiga, Vonyigás, Lukács, Asszony — Ternován, Kalmár (Timári) ösz- szetételű együttes kezd a vasárnapi mérkőzésen. A labda 13 órakor indul útjára, a sípot Nagy L. fújja majd. További iNB Jl-es mérkőzések: Békéscsaba—Miske, Nyíregyháza.—Salgglas, Kábái SE—(Kecskeméti SC, Szolnok—Hatvan-Deko, Eger SE—Szarvas, Bagi SE— Hajdúnánás, iBMTE-Törley—Szeged SC. A partvonalnál Változatok egy témára 1 Élet-halál harcukat vívják az egyesületek. Ma- ■■ radnak? Megszűnnek? Természetes, hogy kény­szerintézkedéseket tesznek. A végsőkig racionalizál­nák, takarékoskodnak, minden fillért megfognak. A külső körülmények a sarokba szorították „őket”. Hogyan védekezhetnek a klubok? Vállalkozások­kal, bevételeik minden áron való növelésével, szol­gáltatások nyújtásával, létesítményeik bérbe adásá­val és így tovább. No, meg szervezettséggel. A sport­irodákra az utóbbi azonban (tisztelet a kivételeknek) nem mondható el. Nincsenek tisztában azzal, hogy hol és mikor játszanak csapataik, amelyek eredmé­nyeit még napiakkal később sem tudják. Úgy látszik, így jó ez valamennyi érintettnek. A szakosztály nem kopogtat — legalább nincs gond vele. Az egyesület nem érdeklődik — miért csináljon magának problé­mát. Ha kíváncsiskodik a sajtó, továbbpasszolják a labdát; hívja fel Z.-t, ha nincs a helyén, akkor Y.-t. Aki azt gondolja, hogy közben sajnálkoznak, sza­badkoznak (megígérik: kinyomozzák, visszaszólnak), alaposan téved. Nem érnek rá. .Egyelőre van munká­juk, reggeltől estig. Csak az a kérdés, hogy meddig? O Élet-halál harcukat vívják az egyesületek. Ma- •“* radnak? Megszűnnek? A kérdésekre kérdéssel válaszolt a naplókban Marosi István, az Ózdi Kohász ügyvezető elnöke. Elgcmdolikodott-e már azon valaki, ha a lenni vagy nem lenni „hamleti ikíváncsisko- dás” az utóbbi javára dől el? Mert az kevés, hogy majd lesz valahogy, csak az előttünk lévő egyikét esztendőit vészeljük át, elég, ha pislákol a láng, csak ki ne aludjon. Valamit tenni is kellene! De mit és hogyan? Van-e recept, koncepció, elképzelés? Igenis van! A 10 százalékról 43-ra emelt társadalombizto­sítási hozzájárulás különbözetét fedezze az állam (úgy, mint hónapokkal, évekkel ezelőtt), az egyesü­letek vállalkozásokból befolyt jövedelmeit ne sújtsák elviselhetetlen mértékű adókkal; a sportra áldozok felajánlott összegeiket írhassák le az adóalapjukból; a klubok kezelésében lévő létesítmények szánjanak át a tulajdonukba, hogy azokat apportként vihessék be vállalkozásaikba. Az S. O. S.-jelzések egyre erősebbek. Hallja min­denki. Csak az a kérdés, hogy .mikor válaszolnak rá? 3 Élet-halál harcukat vívják az egyesületek. Ma- ■ radnak? Megszűnnek? A veszélyeztetettek kö­zött van a DVTK is. A klub helyzetéről, jelenéről, jövőjéről a naplókban Fülöp István ügyvezető elnök beszélt a borsodi sportvezetőknek. Miért is ikerültek bajba a piros-fehérek? Az egyesületet az elmúlt években, évtizedekben meghatározta a környezete, úgy, hogy a tőszomszéd­ságában lévő két nagyüzem 60—70 százalékban fe­dezte fenntartási ikölitségeit. A gyárak áldásos tevé­kenységéről ma imár nem beszélhetünk, és már a szponzorok sem képiesek arra, hogy a „kombinátot” finanszírozzák. Arra viszont még futja, hogy egy-egy sportágat felkaroljanak. Ennek következtében felerő­södtek az önállósodási törekvések, a folyamat bein­dult és feltartóztathatatlanul nyomul előre. A döntő szót a közgyűlés mondja ki. A fejlett nyugaton az egyszaikosztályos kluboiké a jelen. Nálunk pedig a jövő. Nem kétséges, hogy mer­re haladunk. Hogy a mérleg nyelve a fennmaradás felé billenjen el. K. T. New York ítéli nem vb a vb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents