Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-29 / 280. szám
1991. november 29., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Budapest (1SB) A Csak- azéntlis című 'szociáldemokrata lap rendszeresen szervez vitaesteket 'különböző, a közéletiben, politikában zajló esőmé nyékkel 'kapcsolatos kérdésekről. Legutóbb négy szakszervezeti tömörülés i vezetőit, 'Nagy Sándort (Magyar Szakszervezdték Országos Szövetsége), öry Csabát (Független Szakszerve- zetak Demokratikus Ligája), Palkóvá cs Imrét (Munkástanácsok Oinszágos Szövetsége) és (Raub Jánost l(Auto- nóm Szakszervezeteik Országos Koordinációja) üllitették egy asztalihoz, 'hagy a hallgatóság a magyar szakszervezeteik között ihúzódó törésvonalaikat — legalábbis részben — feltérképezhesse. Alább a háromórás eszmecseréből közlünk részleteket. Őiry Csaló a: — Abban a kérdésben, hogy szükség van-e a munkaadóik, a munkavállalók és a kormány közötti tárgyalássorozatra és az átmenet 'szociális terheinek az arányosítását célzó megállapodásra, úgy látom, összetartanak az utak. Ennek együk feltétele, Ihogy a követeléseinket világosan és egyértelműen és egymással egyeztetve fogalmazzuk meg. Nagy Sándor: — Az MSZOSZ eddig nem tett semmlit a tagság „megszólítása” nélkül. Következtetésképpen a ml tagságunk tudja maljd, 'hogy tíz nap múlva, ha nem jön létre a tárgyalás, milyen módon ikell reagálnia. Palkovies limre: — Azt hiszem, minden szakszervezet elkésett egy kicsit a 'radikalizmussal. A miértre a szak- szervezetek egymáslközti viszonya adja meg a választ. Raub János: — Az a közös érdekünk, hogy a V.itás dolgok a .tárgyalóasztalnál dőljenek el, és me az utcán. Disztelem a kormány és a parlament jóindulatát, de ha békén hagynának bennünket, sokkal hamarabb meg tudnánk állapodni. Ö. Cs.: — Nem elég egyszerűen megfogalmazni a követeléseinket, meglóbálni a buzogányt a fejünk felett, hanem meg .kell néznünk, hogy milyen úton-módon fogunk célhoz érni. Vannak „üzemszerűen” működő intézmények — a kormány, a parlament —, és nem vagyok benne biztos, 'hogy két hét alatt fel lehet 'borítani a kialakított menetrendjüket. N. S.: — Az MSZOSZ pártoktól független szakszervezeti tömörülés, de a tevékenysége természetesen nem politikamentes. A munka- vállalók érdekeit képviselő szakszervezetek valahol ösz- szességében baloldali értékeket hordoznak, nyilvánvaló, 'hogy az MSZOSZ is ilyen irányiba gravitál. 'Nem egy párthoz kötődő mozgalom, de a jelenlegi 'realitás az, hogy a parlamenten belül egy párt van, amelyik 'nyíltan és erőteljesen kiáll a munkavállalóik érdekeiért, és ez a Magyar Szoeialista Párt. Ö. Cs.: — A szakszervezetek válságának nem az a legszomorúbb tünete, hogy hét, vagy myolc szakszervezeti tömörülés és kétezer bejegyzett szakszervezet működik ebben az országban, hanem a bizalomnak a hiánya. A munkavállalók több mint a féle minden szakszervezetet otthagyott, kilépett a régiből és mem lépett be újabba. Az emberékben még nem tudatosodott, hogy a céljaik elérése érdekében vállalniuk ikell a konfliktusokat, a 'súrlódások kockázatát. A mindennapi 'konfliktusokban az emberek csak egy bizonyos határig mernek kiállni, 'nagyon is élnek még a régi reflexek, egyéni megoldásokkal, egyéni túlélési lehetőségekkel kísérleteznek. N. S.: — A szakszervezetek első számú feladata, hogy .monopolizálják a munkaerőpiacot és ott az általuk elérhető legmagasabb áron kínálják a munkaerőt. Ezt teszi, aki nyersanyagot szállít, aki gépet gyárt, vagy alkatrészt. Ahhoz, hogy ezt a szakszervezetek megtehessék, tisztában ikell lenniük a gazdaság állapotával és a lehetséges gazdaságpolitikai változatokkal. P. I.: — A munkástanácsok szövetsége azt mondja, hogy minél előbb olyan helyzetet ikell teremteni, ahol a magyar vállalkozó a külföldi vállalkozóval egyenlő partnerként indulhat a privatizáció során, s talán még előnyöket is élvez a külföldiekkel szemben. Ugyanakkor .nem szeretném, ha az a helyzet következne be, hogy a munkavállalót, mint. potenciális 'tulajdonost kiszorítanák erről a piacról. Ö. Cs.: — Az olyanfajta kapitalizmusra, ami most kialakulóiban van, meglehetősen felkészületlen a magyar társadalom. Az igazi ellenfelet nem is a kormányban kell keresnünk, hanem a munkaadói oldalon. Annak a kialakuló kapitalista rétegnek az oldalán, amelyik rendkívül műveletlen, tapasztalatlan, mérhetetlenül mohó és nem tanulta meg azt, hogy tárgyalnia kell. Ezt a tőkét és tőkést kell valahogy rákényszerítenünk a saját .szerepének a megtanulására. Sinka Zoltán Befejezték az őszi oátszemlét Mintegy 600 kilométernyi árvízvédelmi védvonalat, 400 kilométernyi folyószakaszt. megközelítőleg 700 kilométernyi belvízvédelmi csatornát, a hozzá tartozó 21 átemelő szivattyútelepet, negyven víztárolót, s ezen felül további 900 kilométernyi domb vidéki vízfolyást vizsgáltak felül az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság szakemberei. Az évenként esedékes szemle tanulságaként úgy fogalmazták meg a tennivalókat, hogy azt a legnagyobb körültekintéssel, a feladatokat rangsorolva kell megoldani — mert kevés a pénz. ezért végig kell gondolni a tennivalókat. Többek között szükséges a védekezési dokumentációk felülvizsgálata, a védekezési programok kialakítása. Felül kell vizsgálni a községi önkormányzati terveket is. Fontosnak tartják, hogy egy-egy védelmi szakaszt bemutassanak, elsősorban a Sajóról, a Hernádról és a Tiszáról készüljön ilyen anyag. Meg kell tartani a közúti és vasúti hidszerelvé- nyek hatósági felülvizsgálatát. Szükséges a vízierőművek. felülvizsgálata is. - Platformok alkonya Amikor néhány éve leégett és 167 ember tragikus halálához vezetett egy köolaj-kitcrmclő platform katasztrófája az Északi-tengeren, felvetődött a kérdés: szükség van-e egyáltalán ezekre a monstrumokra, kell-e ilyen sok embernek ilyen kis helyen nehéz és veszélyes körülmények között dolgoznia. A szénhidrogén-termelő társaságok többek között ezért is fáradoztak egy ideje olyan szivattyúk kifejlesztésén, amelyek szükségtelenné teszik a platformokon történő előzetes feldolgozást. Eredményeik álkalmazásávai a legkisebbre csökkenthető a platformok kezelőszemélyzete, sőt ha a kutat a tengeraljzaton képeznék ki, maguk a platformok is feleslegessé válnának. Ilyen kísérleti rendszer már működik az Északi-tengeren. A jövőben komoly anyagi előnnyel járhat ez a kitermelési mód a nagy mélységben elhelyezkedő nyersanyagtelepek esetében, ahol nincs mód rögzíthető platform működtetésére. Képünk: Kisebb iparváros a tenger felett — szénhidrogén tériül-lii platform. (MTI—Pressf * - Az épülő kereskedőhöz Nyüzsgés Bekecsen Pünkösdkor mór istentisztelet lesz a református imoházban. Ha a szó ellentéte a tes- pedés, akkor mindenképpen a nyüzsgéssel lehet jellemezni manapság a bekecsiek életét. Itt is vannak gondok, bajok, csakúgy, mint másutt, de ennek a községnek a lakói igen gyakran megrázzák magukat, aztán intézkednek. Az idei év elején — mivel a T. Házban is ugyancsak elhúzódott a költségvetési vita — elég későn döntött a helyi képviselő-testület is a költségvetési koncepcióról. Vitatkoztak, rangsoroltak itt is eleget, ám végül is a többség megelégedésére sikerült elkészíteni a terveket. Az is igaz, hogy a képviselők hagyták magukat egy kissé befolyásolni. Plakátokon, szórólapokon meghirdették, hogy az egész falu egy évét eldöntő kérdésben kell határozatot hozni a községházán, hát jöjjenek el az emberek és mondják el javaslataikat. Jöttek is és a közmeghallgatásból igen jó ötletek kerekedtek ki. Így lesz ez az 1992-es költségvetési tervezet vitája során is. De hogyan telt az esztendő Bekecsen? Tóth István polgármester nem elégedetlen : — Az a legörvendete- sebb, hogy nő a lakosság lé- lekszáma. Egy év alatt hetvennel lettünk többen. Költöznek ide családok más falvakból, sőt városokból is, de ennél lényegesebb, hogy mivel sok a fiatal család, sok gyerek születik Bekecsen. Az elmúlt három évben évente ötven ifjú beke- csi polgárnak örülhetünk. Most 2400-an vagyunk. — Hogyan élnek a fiatal családok? — Sajnos, ők élnek a legnehezebben. Hiszen a többségük építkezett, vagy építkezik, őket terhelik a kamatadók, ők élnek gyesből, gyedből — és munkanélkülisegélyből. Szociálpolitikáira évente 4 és fél, 5 millió forintot fordítunk, zömmel ők kapják. Persze bizakodunk, hogy ez átmeneti állapot, egyszer csak jobbra fordul a sorsuk. Mivel ilyen sok a községben az apróság, nekünk máris gondolnunk kell a jövőre. Sürgősen bővítenünk kell az iskolát. Négy tanterem. 30 millió forintba kerülne, amiből a saját teher 18 millió lenne. Csakhogy nem esünk bele abba a kategóriába, amelynek céltámogatás jár. Szóval, erősen törjük a fejünket. Ráadásul kinőttük az óvodánkat is, a 75 helyen 90 kisgyerek szorong. — Mondja, hogy az építkezés nagy terheket ró a családokra. Mégis sokan vágnak bele. — Igen, az idén is 15 köz- művesitett telket adtunk el. és továbbiakra is lenne igény. A telekosztással most azonban egy időre le kell állni, mert a termelőszövetkezeti földek elidegeníthe- tetlenek, az önkormányzat pedig a tsz-szel szokta cserélni az állami tartalékföldeket. Hogy mégis építkeznek a fiatal házasok? Mit tehetnének? Vállalják inkább a szegénységet, de lakni valahol kell. — Mire tellett még az idei pénzből? — Az említett telkek közművesítésén túl, utat, járdát aszfaltoztunk, megvettük a tsz-től a 300 adagos konyháját. Ez jó befektetés volt, sokan kapnak innen ebédet. De még mindig van szabad kapacitása, ezért azt tervezi az iskola, hogy a jövő nyárra kiránduló diákokat hív meg ide. Itt van a jó kis strandunk és a környék is sok látnivalót kínál. Építettünk aztán egy tejbe- gyűjtöt, jövőre kinyit a kereskedőház .. . — Azt is az önkormányzat építette? — Nem, csak a kivitelezési tervet rendeltük mi. Egyébként minden "vállalkozást támogatunk. Ennek köszönhető, hogy Miskolcról, Kazincbarcikáról is letelepednek itt vállalkozók. Hamarosan diszkontáruház nyílik, új fodrászat, kölcsönző és használtruha-bolt. Megnyílt az Angelika bár. A nyáron élkezd'tük építeni. pünkösdre kész lesz a református imaház. Ennek a kis imaháznak a története jól példázza a bekecsig^ lelkületét. A reformátusok imaháza rogyadö* zott, ezért az önkormányzathoz fordultak, tudna-e bérbe adni egy termet valahol. Terem nem került ugyan, de ennél sokkal jobb megoldás született. Volt éppen elég bontási anyag, a közmunkás brigádban kőművesek és ácsok is dolgoztak, ehhez hozzáadott még valami kis pénzt is a községháza és építettek egy újat. A pénz azonban így sem lett elég, de a bekecsiek közadakozással pótolták a hiányt. A reformátusok kevesen vannak, a katolikusok besegítettek nekik, igen szép számban adakoztak. — Mi az, aminek a leginkább örült Bekecs polgár- mestere az idén? — Voltak sikerélmények, de azért talán annak leginkább, hogy tudnak még vidámak lenni az emberek. Szüreti napokat rendeztünk, ahol mindenféle hasznos és szép tárgyat árulták. Az emberek vásároltak, beszélgettek, tréfálkoztak, és egyszer csak valahonnan előkerültek a feldíszített lovas- hintók. Mindenki örült, nagyszerű volt. Lévay Györgyi * Fotó: Farkas Maya”
