Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-28 / 279. szám

HM BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA ____________. ________ ' " I POSZ-fórum Budapest (1SB) „1992-től az európai országokban le­omlanak a vámok, minden­fajta belső diszkrimináció megszűnik, egyetlen nagy gazdasági egységgé alalkul át a térség. Ez azt jelenti, hogy bárlhol is jelenünk meg a piacon, mindenhol a leg­erősebb konkurenciával kell megküzdenünik. Az IPOSZ téhát azt tanácsolja minden vállalkozónak, hogy készül­jön fel erre a helyzetre. Próbáljon meg modernizá­lódni, erősödni, jobb termé­keket gyártani, olcsóbban előállítani.” Ezekkel a szavakkal nyitot­ta meg szerdán Kassal Ró­bert, az Iipartedtülletek Or­szágos Szövetségének (I'POSZ) alelnüke a szövet­ség első országos befekteté­si napjának esemény soroza­tát Budapesten. Iparosok, ipartestületi vezetők cserél­ték eszmét, ismerték meg egymás tapasztalatait az üz­leti életben. Német és oszt­rák kollégáik villantották fel az együttműködés külön­böző lehetőségeit a külföl­di és a ^magyar vállalkozók, érdekvédelmi szervezetek között. A megnyitón részt vett Kádár Béla külgazda­sági miniszter is. A szerdai fórum csák az egyik Lényeges eleme az IPOSZ „túlélési stratégiájá- ■nalk”. Nem a befagyasztást, a kivárást javasolják, ha­nem a gazdasági offenzívat. Ennek megvalósítása érde­kében a közeljövőben vál­lalkozói bankot álapítanak, olasz és német minták alap­ján garanciaegyesületeket hoznak létre, külkeresfcedel- rmi konzorciumot szervez­nek. Ez utóbbi a kis- és kö­zépvállalkozókat látja majd el export-import ügyökben információkkal, tanácsokkal, külpiaoi képviseletet bizto­sat a számúikra. Jövőre indul az IPOSZ-Signal magyar— német biztosítótársaság, amely eleinte élet- és bale­setbiztosításokkal foglalko­zik majd, később a vállal­kozások biztosításával is. Az országos 'szövetség jelenleg tárgyalásokat, folytat a kül­gazdasági minisztériummal arról, hogy a bécsi, a ber­ont, a kölni és a római ke­reskedelmi ki rendeltségeken IPOSZ-egységek alakulja­nak, amelyek a vállalkozók­ról .szolgáltatnának informá­ciókat a külföldi érdeklődők számára. Még egyszer kalapács alá kerül a cég Nem kelendő a Digé Másodszor sem kellett a Diósgyőri Gépgyár senkinek, ámbátor még tartanak a tár­gyalások, finoman szólva a leendő vevők nem potenciá­lisak. Tegnap múlt egy éve annak, hogy a gépipari cé­get több milliárd forintos eladósodása és tartós fizetés- képtelensége miatt felszámo­lásra ítélték. A különös év­fordulón sajtótájékoztatót tartottak a vállalatnál, ahol végezetül az volt a legfon­tosabb bejelentenivaló: a Digép a felszámolás ideje alatt is él, működik, termel, s nem gyarapítja tovább adósságát. Ez az adósság tulajdon­képpen olyan jelentős — mintegy három és fél mil­liárd forint —, hogyha a cég jövőre tervezett árbevé­tele össze is jön, ott marad­nak, ahol a part szakad. Maguknál. Persze, ismerve a magyar gépipar helyzetét, már ez is dicsérendő. Lenne, de hát oly messze van a há­rom és fél milliárdos árbe­vételi tervtől a gépgyár, mint Makó Jeruzsálemtől. Ma, mindössze hatszázmil­lió forint értékű megrende­léssel bírnák. A munkanélküliség rémé­től fenyegetett gépgyári (szá­zaknak ez azonban nem ele­gendő. Dr. Rédei László, a S2análó Szervezet vezetője és a szervezet diósgyőri képviselői egyaránt annak a reményüknek adnak hangot: jelentékeny létszámleépítés­re a jövőben nem kell szá­mítani a Digépben. Ám azért hozzátették: hacsak... A gépgyárát, a felszámo­lás megkezdése óta másod­szor hirdették meg eladás­ra. Csekélység: hatmilliár- dot kémek érte, az anyagi és szellemi javakat ennyire taksálják. Az első döbrave- rés nem járhat sikerrel. Bár jelentkezők voltak a cégre, de mire harmadszor is le­csaphatott volna a kalapács, nem akadt kit kihirdetni győztesnek. Így tehát a „versenytárgyalást” mégegy. Művelődés - közoktatás 91 A rendszerváltás eltolódik? Tegnap nyílt meg Miskol­con a Művelődés — közok­tatás ’91 elnevezésű konfe­rencia. A háromnapos ren­dezvény gerincét az oktatá­si kísérletek, modellék be­mutatása alkotja, de az el­ső nap programjában első sorban a kultúra és a köz- itatás mai helyzetét tár­gyaló előadások szerepeltek. Lengyel László politoló­gus nyitóelőadása a honnan lőttünk, hová megyünk kér­dést taglalta. Magyarország helet-európai szomszédaihoz képest kedvezőbb helyzetet, Nyitottabb, egy nem terme- Ks. hanem fogyasztásvezé- lelt társadalmat örökölt az előző rendszertől. Jó lenne azonban, ha végre észreven- nénk: Európában a verseny ma már nem a termelő, ha­nem a kulturális területek között folyik. Az Antall-kormány azom ban másfél év alatt még azt sem tudta eldönteni, milyen országot akar: fejlett ipari, vagy mikrotechnikát, vagy a délkelet-ázsiai csoda megis­métlését, esetleg egy szolgál­tató-kereskedő országot? Be­leegyezik a kormányzat a kádár! technikába: a terme­lő, gazdasági csoportoknak közvetlenül alávetett költ­ségvetést terjeszt elő, az inf­rastruktúrát pedig elhanya­golja. Programokra lenne szükség mind a környezet- védelem, mind az egészség­ügy, vagy a közoktatás te­rén. A másfél év alatt azon­ban egyetlen használható programot sem tudtak fel­mutatni. (Folytatás a 2. oldalon) szer megejtették: az ered­mény ugyanaz. Lényegében érthető is: egy válságban lé­vő iparág lett légyen bár­milyen prominens cége is kinek kell manapság? A pályázat határidejének lezárása után kilenc boríté­kot bontottak fel a Szanáló Szervezetnél, s túl azon, hogy nyolc jelentkezővel le­ülnek majd tárgyalni, de a komplett Digépet senki sem akarja magáénak. Egy épü­let, egy budapesti kirendelt­ség, egy kisebb üzemcsarnok kellene, no de a több, mint négyezer embert foglalkozta­tó vállalat? Ajánlat érke­zett az észak-amerikai kon­tinensről is, méghozzá tizen­hat, USA-beli társaság ér­deklődik a vállalat iránt, ám ez is csák tapogatódzás. Az amerikaiak kedvéért azonban a pályázatot hat­van nappal meghosszabbí­tották, ennyi idő tán’ elég lesz a konkrétumok megté­telére is. Visszatérve még a mos­tani gépgyári évre. Nagy (Folytatás a 2. oldalon) Hová kerül Miskolc hulladéka? II. Kétszeres védelem a tapolcai tónak November 19-i számunk­ban közöltünk egy beszélge­tést Bán Istvánnal, az Északterv Mélyépítő Kft. szaktervezőjével, aki mély­séges aggodalmának adott hangot amiatt, hogy esetleg a miskolctapolcai Háromágú völgyet jelölik ki Miskolc új hulladéklerakó helyéül. Elmondta, hogy ezt a völ­gyet érinti a kék-fehér-kék jelzésű turistaút. Itt halad két 120 kV-os villanyveze­ték és egy 60 atmoszférás gázvezeték, amelyek „kivál­tása” nem kis pénzébe ke­rülne a városnak. Mindezek roppant kellemetlenek. Az viszont már baj, óriási baj, hogy a szeméttelep Miskolc ivóvizét erősen veszélyeztet­né, hiszen ez a (terület a Tapolcai Vízmű védterülete. A kockázat óriási, ezt a víz­tömeget kockázatnak kitenni — nem szabad. Akik ezit a területet javasolták hulla­déklerakó helynek, azok fity- tyet hánynak minden, e tárgykörben megjelent tudo­mányos dolgozatra. Írásunkat — külföldi 'tar­tózkodása miatt — csak egy héttel később olvasta dr. Szabó Imre, a földtudomá­nyok kandidátusa, a Miskol­ci Egyetem Hidirogeológiai- Mérnökgeológiai Tanszéké­nek docense. Cáfolatát így kezdi: — Szeretem a termé­szetet, hiszen azért választot­tam ezt a szakmát. Hogyan képzeli bárki is, hogy olyan szakvéleményt adok ki a kezem közül, amely rombo­lásra adhat módot? Hogyan kerülhetne ki egy helyi egyetemi tanszékről olyan munka, amely zöld utat ad városa ivóvízkészletének tönkretételéhez? Véleményem szerint egy ilyen nagy hord­erejű kérdés eldöntése nem érzelmi, hanem szakmai kér­dés. Mielőtt azonban részle­tekbe bocsátkoznék, azonnal kijelentem: a (tapolcai for­rásokat egy, a természeti adottságokat kiegészítő mű­szaki védelem mellett sem­milyen veszély sem fenye­geti, ha a miskolci önkor­mányzat képviselő-itestülete a Háromágú völgy mellett dönt. — Tanár úr, ne haragud­jon meg, de nincs olyan miskolci polgár, aki ne kap­ná föl a fejét, ha azt hall­ja, az üdülőterületre, Tapol­cára tervezik lerakni Mis­kolc szemetét? Miért kellett új helyet keresni, hiszen a Bábonyibércen levő Darvas­völgyi lerakóhelyhez elké­szült már az útépítési és csapadékvíz-elvezetési beru­házási program? — Hulladékoit lerakni se­hol sem jó, mert nem szép Nevük több mint négy éve szorosan összefügg a 'hazai tölekommunikáció megújulásával. Az általuk 'kínált és forgalmazott ter­mékek ma már meghatáro­zói az ország telefonhálóza­tának korszerűsítésében. Tegnap, november 27-én el­ső 'ízben mutatkoztak 'be Miskolcon, a Távközlési Igazgatóság Régiposta utcai épületében, ahol az általuk forgalmazott készülékek, al­központok és egyéb beren­dezések szél« skáláját fel­vonult látták. A kiállítás és vásár meg­nyitóján elsőként a házigaz­da nevében Qmbódi Béla, üzemviteli igazgatóhelyettes ismertette 'hallgatóságával a Korttnax tevékenységét. El­mondotta. hogy a céghez a Miskolci Távközlési Igazga­tóságot régi kapcsolat fűzi, elsőként kötött velük szerző­dést, s azóta szolgáltatásaik minősége lényegesen javult. Borsod és Heves térségében a megvalósuló fejlesztések­re 120 milliárd forintot for­dítanak, ami lehetőséget biz­tosít a digitális rendszerű telefonhálózat kiépítésére, Kontrax-hemutatő Miskolcon az országos hálózat bekap­csolására. Az igazgatóság azon fáradozik, hogy a régió 250 telefortközpontjiából a 200 hagyományos — kézi- kapcsolású rendszert — Eu­rópa-szintűre emeljék. A közeljövőben sor 'kerül Diósgyőrött, az Avason és a Martintelepen telefonhálózat kiépítésére, s ezzöl további 17 ezer ember jut telefon­hoz. A vidéki .hálózat kiépí­tése folyamatos, s ahol a pénzhiány gátolja a korsze­rűsítést, ott a vállalat nyil­vános állomások felállításá­val igyekszik (csökkenteni a hátrányt. A Kontrax nevében Hei- mann Zoltán, kereskelelmi igazgató tájékoztatta tevé­kenységükről a megjelente­ket. Mint mondotta, az első személyes bemutatkozás Miskolcon azt a óéit szol­gálja, (hogy a leendő vásár­lók képet alkossanak termé­keik színvonaláról, „min­dent tudó” képességeikről. Továbbra is feladatuknak tekintik a magyar telefon­látvány, és valakiknek az érdekét mindig sérti. Záró­jelben jegyzem meg, hogy a Feszty Árpád utca lakói sem tapsolnak, ha naponta többszáz kukásautó megy el a házuk előtt. De mégis a kommunális hulladékot va­lahol el kell helyezni. Még­pedig olyan helyre, ahol a lehető legkisebb káirt okoz­za, s amiért az optimális kockázatot vállalni kell. A kommunális hulladék egyéb­ként — véleményem szerint — veszélyesebb, mint a „ve­szélyes hulladék”, mert az utóbbiról tudjuk, h-ogj’ mi az, mit kell vele csinálni, el­lenőrzött a minősége, de a városi hulladékban bármi előfordulhat, ami roppant mód veszélyeztetheti a kör­nyezetet. Ebben a kérdés­ben, a mai környezetvédel­mi szabályok meglehetősen lojálisak, de aki manapság szemételhelyezésről dönt, ezt nem hagyhatja figyel­men kívül. Véleményem sze­rint Miskolc önkormányzata ebben a témában körülte­kintően járt el. Lett volna egy geotechnikailag jó hely, mégpedig a Császár-tető, de az Sajóbábony önkormány­zatához tartozik, az üzlet nem jött létre. A következő (Folytatás a 2. oldalon) hálózat gyors ütemű fejlesz­tését, bekapcsolását az eu­rópai hálózatba, s az ehhez szükséges berendezések meg­ismertetését. Végezetül ked­ves gesztusként egy 16 ezer forintos ajándékcsomagot nyújtott át özv. Kovács Ist­vánná, Miskolc, Engels úti lakosnak, aki 1984 óta vár erre a napra, s aki a 46 ez­redik volt, a telefonra várók között. Az 500 memóriás re­giszterrel ellátott készülé­ket a Táviközlési Vállalat 13 órakor kötötte az országos hálózatra. (fb—fi) ■ !. .1 MMt! A korszerű telekommunikációs eszközök széles skálájával ismer­kedhet meg a látogató a kiállítás ideje alatt. A jó árunak is kell a cégér. A figyelemfelkeltő hőlégballon is ezt sugallja a Búza tér szomszédságában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents