Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

1991. november 27., szerda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Légkamrás cipők

New York Air néven gyártják Salgótarjánban azt a légkamrás talpú sportcipőt, amellyel az olimpián szereplő magyar sporto- lókat is el akarják látni.

(MTI-fotó: H. Szabó Sándor)

Őröl

ek között

A férfiak hallgatagok. Magukba merülten ülnek. Kevesen vannak, mondhatnánk úgy is, hogy alig.

Az asszonyok hamar kinyílnak, mondják a sorsukat. Viselik magányukat, Dk vannak többen.

Bizonyára nemcsak itt, Szirmán van ez így, nem esupán ebben a klubban, ahol az idős, magukra ma- radt emberek napjaikat töltik.

Miskolcon hagyományosan novemberben rendeznek Programokat — az időskorúak hete • alkalmából. így volt ez idén is.

*

„Célja: a hiányzó családi gondoskodás pótlása, a szociális helyzet javítása, az egyedüllét megszűntetése" ezt olvashatjuk egyebek hozott Szirmán, a „nappali ellátást biztosító intézmény’’ előterében.

Benn. a nagyteremben várakoznak az idős asszonyok, a férfiak. Műsor lesz 'tt. de erről majd később.

ftt éltek mindahányan, "Miskolc keleti peremén, itt dolgoztak, gyűrkőztek baj- ■lal. becsülték a kevés örö- ét. Megöregedtek, maguk- *a maradtak. Talán nem is Pontosan illő a kifejezés, ,?SV keserűen mondják a lort mondatokat; inkább azt érzékelem, hogy hűvös ai’gyilagossággal állapítják meg:

— „Öregek vagyunk, szó- 'ahozni járunk ide . . .” „Ma- ganyosak vagyunk, teheteL- lenek . . .” „Főzni se tudunk. Pyomorultak vagyunk . . .’’ •Huszonhat éve élek egye- Iá'- a férjem negyvenki- enc éves korában halt el, ot éve itt élem a napjaiét a klubban . . .”

Nem hosszú egy nap?

, .H tudnak itt csinálni? — ^rdezem egy kellően nem . henőrzött pillanatban, meg .s kapom a választ: „Nem °sszú, rövid is nagyon egy aP. Elszalad, hogy együtt agyunk, beszélgetünk, nettünk, foglalatoskodunk, aéha még táncolunk is .. . n alig várom, hogy fel- el.ien a Nap és jöhessek ide."-A vitát, veszekedést ke- Jülni kell’’ — olvasom a alrendben. Nos, van-e vi- ta’ van-e veszekedés? — "Ut veszekedés, perlekedés ég nem volt. . . Csak any- ét vitázunk, hogy mindig etV|elik az árakat, most is olvastuk az újságban, °§y drágább lesz a tej . . .”

*

^ XII. Sz. Idősek Klubja ^ évvel ezelőtt kapott he- „ et- Szirmán egy hatalmas Sa'ádi házban. A vezető

Olexa Gyuláné szívesen kalauzol végig az épületben. A rendeltetéshez mérten itt valóban nem lehet panasz semmire. A vezetőnőtől más fontos dolgokat is megtudunk;

— Annak ellenére, hogy Szirmán sorjáznak az új házak, zömében elidősödött emberek élnek itt, s köztük sokan vannak magukra hagyatva. Intézményünkben négy gondozónő dolgozik. Tizennyolc házigondozottunk van; huszonnyolcán szociális étkezésben részesülnek és amint láthatta, van huszonöt klubtagunk. Erőnkhöz és lehetőségünkhöz képest mindent megteszünk azért, hogy valamennyi rászoruló ember sorsán enyhítsünk. Kérdezte klubtagjainktól, hogy mi a legfájóbb gond, mi hiányzik leginkább. Nos. ők a klubra gondoltak és nem volt panaszuk. Én viszont elmondom, hogy mi a legégetőbb gond: nem lehet Szirmán gyógyszerhez jutni! Ez a leginkább fájó és orvoslásra váró baj.

*

Színésznő szervezett be, ebbe a szirmai klublátogatásba. (És itt visszatérünk a műsorhoz.) Péva Ibolya már ismerőse az idős embereknek, volt már műsorral itt máskor is. Az öre-4 gek hetén sem maradhatott ki a programból, Mucsi Sándor színművésszel állítottak össze és adtak elő verseket, jeleneteket.

Ady. Tóth Árpád, Kosztolányi, Heltai Jenő . .

Csüngnek a szép szavakon az idős emberek. Éhesek azokra, tehát figyelmesek — és nagyon hálásak. Hát még akkor hogy kiűzik magukból a gondot- bajt, amikor kacagtató vidám jelenetet néznek-hall- gatnak.

Az öröm — a várakozásé, a találkozásé — kiűzte a falak közül egy délutánra a szomorúságot. Köszönik a művészeknek, köszönik igen szépen. (Nem zárójeles a szöveg. de így mondták: ezért csinálják. Péva Ibolya: „hogy képzeled, hogy pénzt elfogadnék ezért... én imádom az idős embereket, ez nekem is öröm.”)

*

A férfiak hallgatagok, magukba merültek. Az asz szonyok mondják a sorsukat. viselik magányukat.

Miskolcon hagyományosan novemberben rendeznek

programokat — az idősko rúak hete alkalmából. így volt ez idén is, mind a huszonnyolc klubban.

<t. n. j.)

Egyoldalú Stop

A húsáremelés margójára

Bekövetkezett, amire a józanabbak eddig is számítottak és amit a szakmabeliek előre láttak. Húsáremelés. Egyelőre csak vidéken, de nem hiszem, hogy a budapestiek sokáig örülhetnek. Aki ismeri a piacgazdaság törvényeit, az nem lepődik meg, mert tudja, hogy ez ezzel jár. Ha valamiből nincs elég, annak felmegy az ára, ha pedig sok van, lemegy. Az árcsökkenést nálunk sajnos csak a termelő érzékeli, a fogyasztók drágán kapják, mert közben megszedik magukat a közvetítők.

Ami most meglepő, az a Földművelésügyi Minisztérium illetékeseinek indokolása és állásfoglalása. Nyilatkozatában a fogyasztók mellé áll, a Versenyhivatal közbelépését várja és szokás szerint hibáztatja a termelőket. Hát ez furcsa állás- foglalás attól a hivataltól, hatóságtól, amely felelős azért, hogy eddig jutottunk.

Nem elég, hogy a Földművelésügyi Minisztérium termelést orientáló munkája kritikán aluli, nincs megfelelő mezőgazdasági irányítás, távlati koncepció, se a kisüzemre, se a nagyüzemre, se a termelésre, se a piacra, még a felelősséget is áthárítja.

A húsgondokat már a nyáron érzékelni lehetett, hiszen a dolog egyszerű: ha levágják a kocát, akkor nem lesz maílac, ha nem lesz malac, akkor nem lesz hízó és hús sem. Márpedig azt éppen a hatóság érzékelhette, leginkább, hogy mi is történik a sertéstenyésztésben, amikor magára hagyta a termelőket, és mindezek ráadásaként megszervezett egy látványos, de kétes eredményű húsakciót, akkor, amikor mór a hiány felszámolását kellett volna szorgalmazni.

Intézkedtek is, de hogyan? Alig fejeződött be az akció, 100 000 sertést importáltak Csehszlovákiából, amire régen nem volt példa Magyar- országon. Sajnos az alapvető gondokat ez nem oldotta meg, legfeljebb a Nemzeti Bank sirathatja az importért kiadott dollármilliókat. Ennek töredéke elég lett volna a termelők megnyugtatására, a kivágások megállítására intervenciós árintézkedésre.

Szegény magyar termelők, a túltermelés piaci hatásait már keserűen megismerték. Ki kellett önteni a tejet, nem vették át a sertést, a búzát, a szőlőt, uborkát, stb., vagy ha átvették, akkor méltánytalanul alacsony áron. Mennyi csőd és tragédia származott ezekből. Volt borkombinát, amely 2—4 forintot ajánlott fel egv kiló szőlőért, de a vásárló literenként 6—8 forintos bort még nem látott, hiszen egy deci bor is többe kerül.

És mit eredményezett ugyanez a fogyasztók oldalán? Nem sok háziasszony örülhetett az olcsó húsnak, mert nekik nem jutott, de a magánvállalkozók mázsa- számra vásárolták. Nem sokan ehettek olcsóbb menüket az éttermekben, mert nem is volt. Miközben a tejet nem vették át, a tej árát felemelték, most újabb tejáremelés várható. Nem is csoda, mert már nincs elég tej, a feldolgozó üzemek egymás termelési körzetéből igyekeznek vásárolni, hogy üzemeik ne álljanak. Ugyanez vonatkozik a sertés- felvásárlásra is, közben az áru drágul, a szállítási költség nagyobb.

A termelő és fogyasztó mindebből inkább az ingadozásokat és a bizonytalanságot érzékeli. Nem örül annak, hogy nem tudja, mivel számolhat a jövőben. Nem tudja, érdemes-e termelni, át fogják-e venni a termékét és mennyiért; de nem tudja a fogyasztó sem, hogy lesz-e áru, képes lesz-e azt megfizetni. Karácsony táján, vagy húsvétra bizonyára szép ajándéknak számít majd egy sertésvágási kóstoló, mert akkorira már nemcsak a drágább, de esetleg a hiányzó hússal is számolhatunk.

És mindez miért? Akiknek előrelátóan szervezni és orientálni kellene, azok legfeljebb „állásit foglalnak”, esetleg elmarasztalják a termelőket, amiért termelnek, fejet, húst, vagy búzát, stb. Már csak az hiányzik, hogy elmarasztalják a fogyasztókat is, — amiért fogyasztanak.

Szilágyi Adolf, az Agrárszövetség megyei elnöke

A november 15-i számunkban „Déli autópálya ... Stop” címmel, „A miskolci zöldek” aláírással megjelent cikkre szeretnék ezúton reagálni, a vitaindítás igénye nélkül.

iBár magam is közlekedés-tervezéssel foglalkozom, a déli autópályához semmiféle személyes érdekem nem fűződik. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy a túlzott szakmai sovinizmus vagy a .mostanában divatos lobbizás vádját megelőzzem.

Az utóhbi időben erőteljesen előtérbe került az emberi környezet megóvásának igénye, amellyel teljes mértékben egyetértek. Azt az egyoldalú megközelítést

azonban, amely a fenti cikkből tükröződik, nem tudom elfogadni a következőik miatt.

1. A közúti közlekedés okozta környezeti ártalmak mindenki által ismertek. Ezek koncentrálása azonban kedvezőbb, mint csökkentett értékkel való „terítése”. A zöldek nem számolnak azzal, hogy az autópálya elkerüli a településeket, mentesítve a falvakat, városokat az átmenő forgalom szennyezésétől.

A DAP esetében ne sajnáljuk a fontosabb településeket felsorolni: Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár, Pécs, .Dombóvár, Szak- szárd, Baja, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Csongrád, Szarvas, Hódmezővásárhely, Szeged, .Békéscsaba, Orosháza, Debrecen, Nyíregyháza, Nyírbátor, Kisvárda.

2. Mióta világ a világ, az utak mindig ás meghatározó szereppel bírtak a gazdaság fejlődésében. Az útFolyik megint egy aláírás- gyűjtő kampány. Legyen Expo — ne legyen Expo. Legyen népszavazás — ne legyen népszavazás...

Az kétségtelen, hogy egy ilyen rendezvény hazánkban igazán hasznos lehet. Mármint az Expo. De próbáljuk mérlegelni a dolgot a mi korosztályunkban élő (még élő) állampolgár szemszögéből. Ha megszavazzák honatyáink az Expo-t, mit is jelent ez nekünk? Ugyebár a költségvetésből egy bizonyos összeget el kell különíteni erre a célra. Na már most, ez azt is jelenti, hogy a többi sürgős probléhálózat egyben a fejlettségi színvonal tükre is. Ebben az esetben például Olaszország és a vélünk együtt Európába igyekvő Ukrajna felé nyitna közvetlen összeköttetést a déli autópálya.

3. A különböző szállítási módok (közúti, vasúti, vízi, légi) között nem véletlenül alakult ki egyfajta „munka- megosztás”. Mindegyiknek vannak olyan előnyei, melyek másikkal nem helyettesíthetők. Ki vállalja, hogy a XX—XXI. század emberét kiszállítja autójából és villanyvonatra szoktatja?

4. Feltételezem, csak rajztechnikai tévedésen alapulhat, hogy a szemléltető ábrán a villanymozdony és a személygépkocsi méretaránya távol áll a valóságtól, ami enyhén szólva félrevezető.

Ezek után a kérdésem: hol van átt a ,/környezeti és gazdasági katasztrófa” ?

A megoldás módját már sokfelé kutatják. Ilyenek lehetnek a környezetbarát gépkocsik építése, az elkerülhetetlen szennyezések elleni fokozott védekezés.

A mai magyar viszonyok között mi csak egyet tehetünk. Az összes érdekelt fél bevonásával olyan kompromisszumos megoldások (esetünkben az autópálya nyomvonalának) felkutatása, amely valamennyi igényt elfogadható szinten kielégít. Ebben hatékony segítséget adhatnak a zöldek is. Az együttműködés sokkal hasznosabbnak bizonyulhat a jélenlegi eleve tiltakozó és elutasító álláspontjuknál.

Molnár Lajos Miskolc

ma megoldása késedelmet szenved. Pl. a nyugdíjak rendezése. Mi, öregek most megint csak adtunk, de nem kaptunk. Talán majd úgy

6—8 év múlva, amikor realizálódnak ezek a befektetések? De nekünk akkor már minek? Amikor talán már tehén legel a sírjainkon?

Soraim nem jelentenek holmi kormányellenes kampányt, csupán csak annyit kérünk, hogy gondolkozzanak el ezen az illetékesek, amíg nem késő... (mármint nekünk).

Dombóvári István Miskolc

ismét aláírások

Indulattal

Igen, indulatos vagyok, mert úgy érzem, hogy elég volt a perékből, a pártok belháborúiból, a felelősök kereséséből, a III ’III. ügyéből, az áükos ^rendszer besúgóinaik megtalálásából, és sók mindenből. Tisztelt honatyáink és honanyáimlk harmada, fele napokiig arról vitatkozik, hogy eltemettes- sük-e itthon Horthy Miklóst, (mert temetni azt nagyon tudunk), .feHakaszfcas- suk-e id. Marosán Györgyöt J (mert akasztani is nagyon tudunk),, emeljük-e az adót (mert emelni is nagyon tudunk), adjunk-e kárpótlást, kinek és miért (mert adni is nagyon tudunk), stb., stb. (mert „Satöibhiznii” is nagyon tudunk!)

De kérem, ki vitatkozik a népen kívül arról, hogy mi lesz a közel százezer bányásszal, a töibb tízezer kohásszal, az építőkkel, esztergályosokkal, földet túrókkal, művészekkel, népművelőkkel, munkával bírókkal és munkanélküliekkel? Mi lesz a munkásokkal, parasztokkal. gazdálkodókkal, kisvállalkozókkal, értelmiségiekkel, akiket egyszerűen kirúgtak a munkahelyükről, vagy tönkrementek? Azokkal, akik semmi mást nem akartak, csak dolgozni! Hasznosítani a különböző iskolákban tanultakat, a saját és társadalmunk hasznára!

Torgyán úr szegény, a kommunista diktatúra elnyomása alaítt teljesen elszegényedett. Jelenleg már any- nyira „csóró”, hogy csak 1 000 000 forintot, azaz egymillió forintot képes feláldozni a saját vagyonából arra, hogy valaki némi „légy- piszkot” találjon a múltjában! Uram! Ha ezt az egymilliót felajánlaná a magyar nemzet köziművelődésének javára, többet tenne állítólagosain oly’ nagyon szeretett hazájáért, miint amit eddigi „.patakvér” életében bármikor is fett!

Általam egyáltalán nem kedves Petrasovits szalktársnő és Petrasovits ellenzék szaktársak! Megfelel az

Önöknek, hogy a melások jó része által a régebben még olyan nagyon tisztelt Magyar Szociáldemokrata Pártot egyéni és frakciós torzsalkodásaikkal, sőt országos botrányok kirobbantásával így lejáratták?

Ki képviseli jelen pillanatban a magyar munkást, a magyar parasztot, a kétkezi dolgozót? Mert csak dolgozik — ha már inem munkanélküli — minit a barom, keres egy kis halom pénzt, levonnak belőle adót, társadalombiztosítást, ilyen- olyan jogcímen még jó néhány (száz) forintot, aztán éltre állíthatja a garast, mert minden héten emelik valaminek az árát, a lakás rezsije is az egekig emelkedett, és ha véletlenül van egy rossz Trabantja, a biztosításokra, benzinre, alkatrészre rámegy' a gatyája.

Tisztelt Képviselőik! Tudják-e Önöík, hogy ha egy melós nem megy |be a munkahelyére, nem jelentkezik „használható” állapotban dolgozni, akkor jó esetben megbüntetik, rossz esetben kirúgják? Az általunk választott parlamentben pedig hónapok óta ,80—IH50 képviselő, a teljes létszám 20— 40 százaléka, bejelentetlenül hiányzik! A megjelenteknek is jó része kint cselleng a folyosókon, tölti a munkaidejét a büfében, és csak az ügyeletes elnök hosszas könyörgésére hajlandó beülni a helyére, és a három gomb közül egyet megnyomni.

Elég vdlt! A pártok foglalkozzanak az alapszabályuk szerint kitűzött célok elérésével, a mélyen tisztelt honátyáin’k és harisnyáink pedig azzal foglalkozzanak, hogyan lehet nemzetünket, tenni akaró népünket kivezetni abból az alagútból, amelyben jelenleg benme vagyunk.

Tisztelettel: Papp András Albert telep