Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-23 / 275. szám
«SS»? Véget ért egy telexet... Szükség van néha egy kis oldódásra. Egy kis ünneplésre, kis hagyomány felelevenítésre. Erre a megállapításra jutott a Tőkaj-hegyaljai Egyesület a nyáron. Ezért a Tokaj-hegyaljai Egyesület júniusi elnökségi ülésén határozott egy olyan — a szüret időszakára időzített — programsorozatról, amely a szőlő és a bor ünnepeként feleleveníti a hagyományos népszokásokat, ápolja a nemzetiségek (kulturális kincseit, visszaidézi a régi szüretek hangulatát és lehetőséget teremt a szőlővel és borral foglalkozók szakmai ismereteinek gyarapítására is. A Tokaj-hegyaljai Egyesület koordinálásával, az önkormányzatok, a Művelődési Intézmények és a Tokaji Múzeum szeptember 20. és november 10. között csokorba szedték és" összehangolták mindazokat a rendezvényeket, melyek az őszi időszakban változatos szórakozást biztosítottak a régióban élőknek és az idelátogató vendégeknek egyaránt. Az események szeptember 20- án a bodrogkeresztúri Faluházban tartott ünnepélyes megnyitóval kezdődtek. Tudományos tanácskozások és szakmai fórumok köSzeretnék megmenteni a fejedelem szülőházát a végső pusztulástól Borsodból Borsiba társaság ülése pontosan kezdődik. Rengeteg a megbeszélnivaló. Azért Hajdú Jenőnek, a társaság elnökének jut ideje arra is, hogy beszéljen a munkájukról s a nemrégiben létrehozott alapítvány céljáról. Elmondja, hogy szeretnék megmenteni a fejedelem szülőházát a végső pusztulástól. A hivatalos szerv, a Szlovák Kultuszminisztérium arról tájékoztatta őket, hogy legalább 200 ilyen állapotú kastély van Szlovákiában ... így Borsinak nincs esélye ... Ezért vették saját kezükbe az ügyet, s hozták létre az alapítványit. (A földesista diákok Borsiba érkezvén először a fejedelem szülőházához zarándokoltak. Majd a művelődési házban előadták műsorukat, melyből — a kis történetek, anekdoták alapján — Aba- új-Zemplén népének II. Rákóczi Ferenchez való ragaszkodását ismerhettük meg. No és természetesen a tanárok, diákok kötődését Is. S a műsorba beépített mezőségi dallamok, táncok azt erősíthették, hogy Rákóczi azért mégsem csak a felvidékieké, hanem minden magyaré). Bár lassan sötétedik, azért még marad valamennyi Időnk sétálgatni „a magyar Betlehemben”. Hogy él az itteniekben a nagyságos fejedelem emléke, bizonyítja a — sajnos elkeserítő állapotban lévő — szülőháza, a koszorúkkal óvott mellszobor, s — miért is ne? — a róla elnevezett söröző. A sör jó, de a hölgy, aki felszolgálja, nemigen tud magyarul ... Mintegy 1500-an laknak a faluban. A tíz évvel ezelőtti nép- számláláskor 40:60 volt a magukat magyarnak, illetve szlováknak vallók aránya. Legutóbb, ’91- ben helyet cserélt e két szám, a többség most vállalja, vallja magyar nemzetiségét. Egyelőre még- sincs magyar tannyelvű osztály az alapiskolában. Ami talán nem is csoda, hiszen a szülők gyermekeiknek a legjobbat akarják, s az élet nem bizonyította, hogy a nemzetiség nyelvével. könnyű lenne boldogulni. Ám a tehetőség adott, a magyar osztály indításához néhány elszánt szülő kellene csak, akik kérvényeznék, hogy legyen ilyen oktatás .., Dobos Klára Latinovits Zoltán miskolci éveiről A hetvenes években a miskolci színház előadásainak szünetében mindig sokan sétáltak el a nézőtéri társalgó egyik sarkába. Zarándokhely lett az a sarok, ahol Latinovits Zoltán fényképe állt. - 1960-ban készült a felvétel - A királyasszony lovagja miskolci előadásán, amelynek címszereplője volt a fiatal színész. S ha művészi szempontból nem is volt sorsdöntő állomás Miskolc, úgy az lett a magánéletében: Miskolcon ismerkedett meg, s lépett először színpadra Ruttkai Évával. Szerelmük akkor született. Latinovits születésének hatvanadik évfordulóján, idézzük fel miskolci éveit! Nagyon sok szép részlettel, felvillanással nyűgözött le, de nem volt az alakítása egységes, kerek egész, hiszen nem rendelkezett még nagy színészi múlttal, tapasztalattal. A Vígszínházban Ruttkai Éva oldalául teljesedett ki Rómeója. — S a színpadon kívül mennyire talált társakat, barátokat? — Nem találta meg átt a magánéletében a társaságot, az olyan habitusú embereket, akikkel szívesen teremtett volna mélyebb emberi kapcsolatokat, így aztán visszahúzódó volt. Magányosabb, csendesebb időszaka volt ez. Viszont nagyon sok, különböző jellegű feladatot kapott Miskolcon, amikben színészként jól érezhette magát. — A Különös házasság Buttler Jánosaként is, utolsó közös munkájukban? Orosz György, rendező még Debrecenben megismerkedett Latimovitscsal. — A Sybillt rendeztem vendégként Debrecenben. A szárnysegéd két-három mondatos szerepét osztották rá. (Vendégrendezőként a szereposztást készen kaptam.) Latinovits Zolinak annyi volt a feladata, hogy az első felvonás végén át kellett adnia egy kendőt a nagyhercegnek. Bizonyára megalázónak tartotta, hogy ilyen kis statisztafeladatot kapott, de ezt nem éreztette; a próbákon és az előadásokon is rendkívül fegyelmezett volt. A nagyherceget a drámai színésznek, bonviváinnaki egyaránt kitűnő Angyal Sándor játszotta. Latinovits nagyon szép férfi volt, akárcsak Angyal. Csodálatos pillanat volt, amikor ez a két szép ember egymás mellett állt hófehér egyenruhában, daliásán. — Miskolcon először Szinetár György; Az első tavasz című színművében dolgoztak együtt 1959-ben. — Az első tavasz szerep- osztását én készítettem, de nem emlékszem, milyen konkrét ok miatt adtam neki a szerepet. Nagy gonddal készítette el a maszikját, próbálgatta az öregek nehézkes járását, mozdulatait. Nagyon lelkiismeretesen készült, pedig ez is epizód, pár mondatos szerep volt csupán) — ön rendezte A király- asszony lovagját, amiben, Latinovits Ruy Blast alakította. Ez volt az első nagy klasszikus szerepe. — Nagyon boldogan, de sok félelemmel is készült rá. Nem az alak megfor-i málása, hanem a verses szöveg tolmácsolása, a szerep beszédtechnikai része jelentett neki gondot. Nem könnyű feladat a csengőbongó költői szöveget a figura realitásával összhangba hozni. Meg is kereste Nyilassy Juditot, tőle kért külön segítséget. Vele nagyon sókat dolgoztak a próbák után a szövegen, beszédtechnikai gyakorlatokat 'is végeztek. Végül is amit eljátszani kellett Ruy Bias alakjában, azt feledhetetlenül eljátszotta, nagyszerű volt. — Másik nagy klasszikus szerepe Rómeó volt 1961- ben Szilágyi Albert rendezésében. __ Óriási indulatok hevítették Rómeóját, szétrobbantotta a színpadot. Mégis azt kell mondanom, hogy Rómeója inkább érdekes volt, mint tökéletes. — Azt nem nagy kedvvel csinálta, de hallatlan becsülettel, szorgalommal dolgozott. Nekünk egyébként a próbákon soha nem volt egymással konfliktusunk. Nekem öröm volt vele dolgozni, mert fegyelmezett, lelkiismeretes színész volt, aki megköveteli a figyelmet, a szövegtudást. — Ön ma is gyakran találkozik Latinovits fényképével a színház emeleti folyosóján. Milyen érzés? — Szíven üt... Szomorúsággal teli az ember: Mi mindent csinálhatott volna még. Mennyi mindennel lettünk szegényebbek nélküle. * Miskolcon egyedül Szabados Ambrussal, a kiváló epizodistával került szoros baráti kapcsolatba. — Latinovits Zoli volt akkoriban a színházak fiatal fenegyereke. Egyszer mondtam neki: „Hagyj nekem békét, nem szeretem a hőbörgő embereket, mert én is az vagyok.” No, attól kezdve állandóan együtt voltunk, nagy barátok lettünk. Nagyon meg-> szerettük egymást, pedig nagy volt közöttünk a kor- különbség —• jóformán a fiam lehetett volna — de ragyogóan értettük egymás humorát. Előkerül egy régi újság, benne egy Szabados Ambrussal készült beszélgetés: „Nézd, én világéletemben epizodista voltam, nem zseni, de néha közel kerültem egy-egy zsenihez, pél-' dául Latinovitshoz ... Vele A miskolci Rómeó és Júlia 1961-ben. Latinovits Zoltán és Balogh Emese találtuk ki, hogy kis versiJ kéket faragtunk egymásról, ahogy pillanatnyi hangulatunk diktálta... Az egyik vers így szólt: „Sakkunk eredménye matt, / de utállak téged Lat-inovits!” Persze nem volt ezekben a versikékben semmi harag, ugratásnak lehetne nevezni egy-egy ilyen rigmust, de annak is csak sok rosszindulattal. Mert hallgasd csak: „Két és fél centi egy col, / Majdnem Szabados vagy Zol-ikám!” Az újságcikk után így folytatja Ambrus bá<jsi: Rengeteg hasonló bökver- set írtunk egymáshoz, mára sajnos elvesztek. Állandó volt köztünk az ugra-* tás. Persze komoly dolgokról is beszélgettünk. Sokat mesélt az édesanyjáról és Ruy Blast szerepében a miskolci színpadon (I960) a nagyapjáról. Imádta az öreg Gundelt, az édesanyja mellett őt szerette a legjobban. Sokat beszélt arról, hogyan nevelte őket a nagyapjuk. Gyönyörű férfi volt, rajongtak érte a nők, de nem volt nagyképű, nem dicsekedett. Sőt, nagyon finoman, gálánsán kikerülte a témát. * Máthé Éva Sartre A tisztességtudó utcalány című színművében és Druon: Amerikából jöttem című egyfelvonásosban volt Latinovits partnere. Latinovits A tisztességtudó utcalány Fredjét már Debrecenben játszotta. — Érződött ez a próbákon? Hogyan dolgozott? — Számomra nem derült ki, hogy már találkozott korábban a szereppel* annyira intenzíven, lelki- ismeretesen próbált. S az előadásokon sem volt a legkisebb lazítás sem. Mellette nagyon keményen, fegyelmezetten kellett dolgozni. Emlékszem, az együk előadáson olyan hévvel taszított el magától, hogy nekiestem a szekrénynek, s az beszakadt. De mi any- nyira egymásra figyeltünk, hogy észre se vettünk az egészből semmi. Mindig tele volt kételyekkel, szorongásokkal, hogy vajon jó-e, az, amit csinál, miközben zseniális volt. Hiába volt kezdő, lehetett érezni a nem mindennapi tehetségét. Én akkor tanultam a legtöbbet színészmesterségből, amikor ő, meg Horvai István, Darvas Iván dolgoztak itt. ■.. * 1960. novemberében érkezett Miskolcra Ruttkai Éva, hogy három estén fellépjen az* Ilyen nagy szerelem című játékban. Ekkor találkoztak először. E találkozás hiteles történetét így mesélte el 1979-ben Ruttkai Éva : 1960 kora nyarán beteg lettem, érzelmi dolgok is gyötörtek, nem akart elmúlni a lázam, heteken át feküdtem, s csak nagyon lassan lábadoztam. Eljött az ősz, úgy látszott októberben már színpadra léphetek. Ottó bátyám — aki akkor Miskolcon volt szín- igazgató, s aki se ezelőtt, se ezt követően mint szín- igazgató nem tartott velem kapcsolatot — ebben a kivételes esetben úgy érezte, segítenie kell. Hívott, menjek le vendégszerepelni Miskolcra. Pesten már játszottam az Ilyen nagy szeJ relem című darab női főszerepét, Ottó hívott, játsz- szam el Miskolcon is. Nagyszerű partnered lesz, mondta, Latinovits Zoltán. Leutaztam. Beállítunk a helyünkre, kezdődik a próba, függöny fel, fésülöm a hajam, tőlem jobbra — emlékszem: tőlem jobbra ő fekszik az ágyban és úgy kezdődik a jelenet, hogy ő megszólal és azt mondja nekem: Lida! Odakapom a fejem, ránézek — és akkor itt megállt a próba, mert én egész egyszerűen nem tudtam folytatni. Mert a saját szemem nézett vissza rám. Este eljátsszottuk az előadást, s olyan intenzív volt a játék, hogy az előadás végén, amikor Né- methy Feri, aki a Taláros urat játszotta, összeadott minket, én azt tökéletesén elhittem. Utána Latinovits Zoltán írt nekem pár sort, hogy köszönöm, hogy játszhattam maga mellett. Én akkor gyorsan válaszoltam neki, hogy maga nem játszott, maga élt a színpadon és én erre büszkébb vagyok. Másnap nagyon hosszú szerelmes levelet kaptam tőle... És előadás után elmentünk ketten a miskolci éjszakába... Mikita Gábor I I zül kiemelkedtek a Tokaj Hegyalja címmel rendezett bo rogkeresztúri tanáosikozás, a K zinczy Ferenc Társaság erdőt nyei ülése, valamint Szerencs az önkormányzatok és a műé lékvédelem kapcsolatáról re ne zett fórum. A GRILLO olasz c Tokajba vitte el gyártmányait szakmai ankéton cseréltek vé ményt a műszaki érdeklődésű Bekecsen borászati tanácsi zást tartottak a gazdák téma) rök a bortörvény változásai, borkereskedelem, a borforgaln zás kérdései voltak. Mádon b kóstolót és borbemutatót szerv tek a helyi borosgazdák sr termékeikből. Kiállításokból településen válogathattak a b vidéken élők és az idelátogat A képző, és díszítőművész helytörténeti, szőlészeti és be szati témakörökből mindenki választhatta a kedvére va Szerencsen a Rákóczi Vár, ; zéphután a Szlovák Tájház a tása emelkedett ki az esemén sorából. Ifj. Leskó István, egyesület titkára elmondta, h bár az ismert kedvezőtlen kö mények a termelők hangul befolyásolták, azért nem mai tak el azok az igazi „csemt nek” számító felvonulások s melyek a vidámságát, jó har • latát adják meg a hegyaljai i retnek. Mivel Tokajban központi i dezvény nem volt, ez évben kecsen, Bodrogkeresztúron, I cegkúton, Rátkán és Tállyán deztek felvonulást, ’többfelé réti bálok zárták a vigasság Műsoros délutánok és estek zül megemlíthető: Pap Mi Bordalok címmel rendezett ’Bodrogkeresztúron, továbbá zéphután, Hercegkúton, Rát Szerencsen és Tállyán nem; ségi együttesek szereplése, Mi pedig sikeres volt az ifjú táncház-találkozó. Több településre a testvér pülések küldöttsége is ellát tott és együtt ünnepelt a heg jaiakkial. A tokaji városi isportcsar ban a régió 4 városának ( rencs, Sárospatak, Sátorai; hely, Tokaj) 6 általános isko 9 csapat részvételével helyt meti vetélkedőn, bizonyító alapos felkészültségüket és t sukat. A teljesség igénye nélkül i említett eseménysorozathoz den település önállóan, sajá határozása szerint kapcsoló tott. A 27 településből 12 n tott példát összefogásra és e vétartozásra. Tokaj-Hegyalján — ezen a mészeti szépségekben, tört örökségekben oly gazdag élőknek érezniük kell, hogy vőben fokozottan lesz igé borvidék hírnevét vissza, népszokásokra és hagyomány épülő rendezvényekre, a ne tiségi kultúra gyöngyszem ápolására, a hazai és kü vendégeket idecsalogató és genforgalma.t fellendítő szín' las programokra. 1 1 (beke Borsi nagy fia Bizony, ez a határon túli község alig néhány kilométerre Uj- helytől még a mi pátriánk... Biztosan vannak, akik már most gyűjtögetik a jelzőket, melyekkel [Byen mondatok után dobálózni szokás. Pedig csak Rákóczi miatt írom,.. S hogy libertás? Köszönöm, •hegvolna. A határon ugyan volt eSy kis gondunk, mert a gépko- °si csomagtartójában a már résen nullára amortizálódott, ám •áég jól használható, ajándékba ®zánt villanyírógép értékét többje becsülték az átvihetőnél. Az- ,Ján csak megesett rajtunk a határőr szíve, de szigorúan megjegyezte, hogy legközelebb ezért Vissza, kell fordulni. . (1906-ban, 85 éve került haza Törökországból II.’ Rákóczi Ferenc koporsója.) Ez adta az ap- Jepót a miskolci Földes Ferenc gimnázium egy osztályának bu- Sifos kirándulásához. Délelőtt kassán néztek körül a diákok. A Üóm kriptájába — vasárnap lé- ;[én — nem sikerült lemenniük, ?e a Rákóczi házat megnézték. fSy „gyűjtve” hangulatot a délutánhoz, amikor is Borsiban a pakóczi műsorukkal szerepelnek.) 1 A. II. Rákóczi Ferenc EmlékAhol a szerelem született HapÉnyteremtés Heplján
