Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-21 / 273. szám

1991. november 21., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Borsodi menedzserek a bécsi tőzsdén Ahol a kéz beszél A (elemeit tenyér jelentése a tőzsdén: adok, eladok. Ez ré­sze annak a világszerte kialakult különleges jelrendszernek, ami­vel a brókerek - hangos kiabálás helyett - egymással kapcso­latot teremtenek. Napjainkban, a szomorú jugoszláviai harcok egyik következménye Bécsben is érződik, a hires Börzén vissza­esett a külföldi befektetők érdeklődése. A többi között erről is meggyőződhettek az osztrák fővárosban azok a borsodi mene­dzserek, akik az elmúlt napokban egy tőzsdei tanulmányúton vettek részt Az idegen számára érde­kes világ — amennyiben si­kerül bejutnia — a bécsi tőzsde. Mária Terézia ural­kodása idején, több mint kétszáz éve alapították, s az állam által nyújtott kölcsö­nök, valamint a váltókkal való üzletek piacaként mű­ködött sokáig,. Az idők során az osztrák Börze a körúton, a Schotte­ringen kapott helyet, és egy kicsit megváltozott. Jelenleg 77 tagcége, nyolc alkusza van. Ez Ausztria egyetlen hivatalos értékpapírpiaca. A tőzsdecsarnok titka A jellegzetes vöröstéglás homlokzatú épület belsejét az errefelé bámészkodó tu­risták számára titok fedi. A nagykapun nekik belépni csak engedéllyel lehet, s er­re naponta mindössze két. csoportnak van esélye. A monumentális csarnok galé­riájáról a tőzsde sajtórész­legének munkatársai ismer­tetik meg a kíváncsiskodók­kal,, érdeklődőkkel az itt fo­lyó, közember számára kis­sé misztikusnak tűnő mun­kát. Külön kívánságra a Börze történetét bemutató videofilmét is levetítik. A galérián, a magasból le­tekintve azonnal feltűnik, hogy a csarnok földszintjén, mindkét oldalon üvegfülkék sorát helyezték el. A fényár­ban úszó, csillogó üvegkalit­kákban a tőzsdetagcégek kép­viselői ülnek, és árgus sze­mekkel figyelnek. — Száz évvel ezelőtt még közvetlenül a csarnokba is bejöhettek a részvénytulaj­donosok — tájékoztatott F. Krendnesberger úr, a tőzs­de munkatársa —, most már csak a bankokon keresztül képviseltethetik magukat. — A bankok és a tőzsde kö­zött a szenzálok közvetíte­nek. ök a csarnokban az üvegfülkék előtt, két pult- rendszer mögött foglalnak; helyet. Munkájukat színes monitorok, és számítógépek segítik. Egy meghatározott időpont után már nem fo­gadhatnak el több megbízást. A szenzálok végül is függet­len személyek és fizetésüket, a forgalom függvényében kapják. Az egyik oldalon na­ponta egyszer, a másik pult­nál háromszor van „kikál- tás”. Ilyenkor megbolydult méhkashoz hasonlít a csar­nok. Beindulnak a számító­gépek, és mindenki maximá­lisan arra törekszik, hogy a lehető legtöbb üzletet meg­kösse. A filmekben általá­ban csak ezt a jelenetet mu-) tátják be, a háttérmunkáról csak ritkán beszélnek. ozmes szánton a képernyőkőn Egy-egy monitor természe­tesen a galérián is van. A látogatóknak kedveskednek ezzel a tőzsde működtetői. Itt lehet figyelemmel kísérni a pillanatnyi árfolyamokat, s ugyanazt a képet elemez­ni, amit lent a brókerek. Krendnesberger úr készség­gel elmagyarázta, hogy mit is jelentenek a különböző színű számok. A színikivá­lasztás is a fehéringes, nyak- kendős brókerek gyors tá­jékoztatására szolgál. A szí­neket igen célszerűen álla­pították meg. Amennyiben egy árfolyam nem változik, akkor fehér betűkkel írják fel a képernyőre. Amennyi­ben növekszik az értékpapír értéke, akkor zöld színnel, s ha éppen csökken — piros­sal. így a hozzáértő szemek egy pillantással követni tud­ják a változásokat. Ezután azonnal bepötyögtetik apró, zsinór inélküli telefonjaikba a megbízóik számát, s fel- alá járkálva „leadják a fü­lest”. A brókerek ebből él­nek ... Érdekes világ ez. Magya­roknak mindenképpen tanul­ságos. A maximális munka ás siker összhangja azonnal Közlemények A* Autóközlekedési Taninté- *et NEMZETKÖZI AUTÓBUSZ, VEZETŐI tanfolyamot indít no­vember 15-től folyamatosan, in­tenzív képzési formában. FI­GYELEM!!! 1992. január 1-jétBl KÖTELEZŐ! Jelentkezni lehet: ■Klskole, József A. u. 2«. Tele­fon: 24-633. A Kolumbusz Utazási Iroda ajánlatai: Isztambul, szerdán­ként. Románia, csütörtökönként. ®écs, november 25„ december 2. ■felentkezni: Rendezvények Há- **> Miskolc, Széchenyi út 107. Telefon: 44-464. érezhető. A rövid „tanul­mányút” befejezésékor még­is többen elsősorban arra vol­tak kíváncsiak: mennyire érződik itt a világpolitika, a nagypolitika hatása? Kalau­zunk készséggel, de méla- búsan válaszolt: „Fél évvel ezelőtt, bizton állíthatom, ez volt a legérdekesebb tőzsde. S most, mint tapasztalták is, a közelünkben zajló hábo­rús, polgárháborús esemé­nyek meglehetősen elvették a külföldi befektetők kedvét. S nem lehet tudni most még, meddig tart ez a tenden­cia ...” Soltész Rudolf Minden terv annyit ér, mint amennyit megvalósíta­nak belőle. Ám a legtöbb el­képzelés sikere vagy buká­sa, döntően a végrehajtók munkájától függ. A TVK mű­anyaggyárának profitcenter­ré való átalakulásával új alapokra helyeződött a fel­dolgozás és az értékesítés stratégiája. A vezetők opti­misták, bizakodóak. De va­jon osztoznak-e mindebben a munkavállalók? Erre keres­tünk és kértünk választ Ko­vács József karbantartótól, Tóth Vilmos gépkezelőtől és Mag Kálmán művezetőtől. Kovács József: 1974-től karbantartóként dolgozom és az üzemi szakszervezet egyik titkára vagyok. Az MPC ala­kulását nagy várakozás előz­te meg. Mindnyájan névre­szóló levelet kaptunk az új szervezet igazgatójától, ami­ben tudtunkra adta, mit sze­retne, s mit vár el tőlünk. A levelet jólesően vettük tu­domásul, s megnyugtatott a jövőnket illetően. Senkinek nem kellett távoznia. Meg­Archiv képünk még akkor készült, amikor a tiszakoszi gyár korántsem volt a béke szigete. Tiszakeszi cipőgyár Köldökzsinór és önállóság A cipőipar is egyike a válságágazatoknak, sok gyá­ra ment csődbe. A martfűi „Tisza-birodalom”, amely­nek a tiszakeszi cipőgyár két és fél éve tagja, a gon­dok, nehézségek ellenére is tartja magát. Hogyan ala­kult a kesziek sorsa a martfűi csatlakozás óta? __ e rről beszélgettünk a gyár igazgatójával, Molnár Lász­lóval. * — Köszönöm, jól — kezdi az igazgató —, a gyárban nyugodt munka folyik, meg- úsztuk a nagy elbocsátáso­kat, van megrendelésünk, munkánk, s ez manapság nagy szó; a munka becsüle­te nagyon megnőtt. Azzal folytatja, hogy a martfűi Tisza Cipő az év elején alakult részvénytár­sasággá. Vagyonát 2 milli­árd forintban állapították meg, legfőbb részvényese az Állami Vagyonügynökség. Az ÁVÜ nagyon kedvezően állt hozzá a dolgozók rész­vényvásárlásához — többet engedett megvenni, mint azt remélték. Mégpedig: nagyon olcsón. A 200 millió forint­nyi részvényt névértékűk tíz százalékáért, háromhavi fizetési kedvezménnyel vá­sárolták meg a dolgozók. — Az átalakulásunk ezzel nem fejeződött be. Elviek­ben már léteznek a külön­böző divíziók, azaz: önelszá­moló egységek; kialakításuk az év végére teljesedik ki. Ami a közvetlen cipőgyár­tást illeti, ez három egysé­get jelent: a Salamander, az Adidas és a hagyományos Tisza divíziót. Ez utóbbit a martfűi központi gyár egy része, a kunszentmártoni és a mi gyárunk, a keszi üzem alkotja. A Tisza-divízión belül a legnagyobb önállósággal ép­pen a borsodi gyár rendel­kezik, vezetői nem mondtak le távolabbi céljukról, a teljes önállóságról. Azon oknál fogva, hogy remélik: egy idő után akár vegyes vállalat tagjai is lehetnek. * — Mert van szerencsére külföldi érdeklődőnk, part­nerünk. A szovjet piacról sajnos, mi is kiestünk, a hagyományos német partner sem újította meg a kapcso­latot, megrendelésünk mégis van — mondja Molnár László. Az osztrák Koflach cég kereste meg pár hónapja a keszi gyárat. Először csak talpaltatták velük az osztrá­kok által gyártott divatos túrabakancsokat, majd a jó minőség láttán úgy döntöt­tek: hozzák az anyagot, a kellékeket, februárig gyárt­sák Tiszakesziben a bakan­csokat. Másik megrendelé­sük sícipők bélésére szól. — Mennyire jó partner az osztrák? — Nagyon korrekt és jól fizet. Több gondunk van az olaszokkal. Ők nemcsak ala­csony áron szerződnek, baj van a fizetési fegyelmükkel is. Gondok, apróbb zavarok azért nálunk is vannak __ m ondja az igazgató. * A gyár 420 dolgozója megmaradt. Kérdés: megél­nek-e a keresetükből? — A fizetéseket év elején rendeztük. Szolidan, mert ha elszaladunk a bérekkel, megdrágulnak a cipők. Á munkahely biztonságán túl igyekszünk elismerni azokat, akik jól dolgoznak. A múlt héten például a megszűnt „Kiváló dolgozó” cím he­lyett jutalmat adtunk, har­mincán kaptak 4—4 ezer forintot teljesítményükért. A gondok között említi Molnár László, hogy sokan vannak táppénzen. 20—30 százalékos a táppénzes arány. Nincs joguk kétel­kedni abban, hogy az orvos megalapozottan veszi táp­pénzre a dolgozókat, de le­hetne ez az arány alacso­nyabb. Mert ha bejön egy rendelés, akkor nincs mese, azt időben és jó minőség­ben teljesíteni kell. Ez a piacon maradás feltétele. És ami azt illeti, a martfűi kereskedelmi divízió jó köl­dökzsinór: szerzi a munkát, olyan is volt, amit már ka­pacitáshiány miatt nem tud­tak elvállalni. — Megvalósítottuk a szak­munkásképzést, ez régi ter­vünk volt — folytatja az igazgató —, többen már le is vizsgáztak. Másokat ere­deti szakmájuk mellett beta­nítottunk például tűzőnek. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki értsen mindenhez, áthelyezhessük egyik helyről a másikra a dolgozókat, mert előfordul, hogy csak felsőrészt kérnek, akkor pe­dig mindenkinek azt kell gyártani. Hogy mi várható az év végén ? Nyereségesek lesz­nek, ezt éppen önállóságuk révén képesek pontosan ki­mutatni. Van munkájuk, 3—4 hónapos megrendelése­ik. A gyár nyugodt, kultu­rált munkahely benyomását kelti. És valóban az. Éppen ezért sikerült elnyerni az osztrák fél bizalmát, elérni azt. hogy a keszi gyár a nehéz körülmények közepet­te is megáll a lábán. M. Szabó Zsuzsa Milyen a hangulat a munkavállalóknál? Változás és várakozás maradt a teljes foglalkozta­tás, de sok minden megvál­tozott. Rugalmasabbá vált a karbantartás, jobb lett a tá­jékoztatás, s minden terüle­ten erősödött a minőségre való törekvés. Mi karbantartók elég ne­héz helyzetben vagyunk, mert a termelőgépek egyne­gyede elöregedett. Megnőtt a meghibásodás lehetősége, ami erősen befolyásolhatja ter­mékeink minőségét. Annak ellenére, hogy önálló egység lettünk, bérünk nem emel­kedett, de még így sem le­het panaszunk. Negyedéven­kénti ötletnapot vezettünk be, ahol a munkavállalók közvetlenül elmondhatják el­képzeléseiket vezetőinknek. Érezhetővé vált a jobbítás szándéka. Az utóbbi időben egyre többször hallani egy vegyesvállalat kialakításáról, amire a munkavállalók többsége várakozóan figyel. Ami a szakszervezetet il­leti : szerencsére az MPC ve­zetése partnerként fogad el bennünket. A próbatételt je­lentő szakszervezeti hovatar­tozás is nélkülözött minden fennhangot. Maradtunk a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége mellett. Tóth Vilmos: Tizenhárom éve dolgozom a műanyag­gyárban gépkezelőként. A feleségem szintén itt dolgo­zik. Az új szervezet meg­alakulásával nagyobb lett a követelmény, de kevesebb lett a selejt. A rend és a fe­gyelem megszilárdult. Bízom az átalakulásban, a jövőnk- ben. Amit fontosnak tartok, hogy vezetőink részéről nem eldöntött tényekről hallunk, hanem a legtöbb eseményt megelőzően tájékoztatnak bennünket. Az irányítást az emberarcúság jellemzi, s így egy esetleges vegyesvállalati forma megnyugtató szá­momra. Anyagi gondjaim nincsenek, feleségemmel és két gyermekemmel kiegyen­súlyozottan élek. Mag Kálmán; Amit nagyon fontosnak tartok az, hogy a kereskedelmi egységek is közvetlenül „lekerültek” a gyárba, s ezzel szorosabbá vált a kapcsolat, jobban se­gíti a napi munkát. Az MPC alakulása egybeesett az ér­tékesítés visszaesésével, ami egyértelműen az ország je­lenlegi gazdasági helyzeté­vel függ össze. A szovjet és a kubai export beszűkült, s a nyugati piacok „megdolgo­zása” több energiát igényel Hollóháza bemutatkozik Egerben Nagyszabású termékbemu­tatót tart november 27-én Egerben, az Unicornis Szállóban a Hollóházi Por­celángyár. Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves, valamint Nógrád megye szállodáinak, jelentősebb éttermeinek ad­nak tájékoztatást a vállalat­ról, hagyományos és leg­újabb, az őszi BNV-n is ha­talmas sikert aratott termé­keikről. Tucatnyi megterített asztalon láthatók majd a hollóházi porcelánból ké­szült kávéházi terítékek, reg­gelizőkészletek, a főétkezé­seknél használt általános, családi, rendezvényi és ün­nepi terítékek. A 14 órától 17 óráig megtekinthető kiállítá­son a meghívottak megis­merkedhetnek a Hollóházi Porcelángyár teljes vendég­látóipari készletével. Miskolcon terjeszkedik az Ügyszer Kit. Az Ügy szer Kft. eddig a BÉM-nél levő Építkezők mintaboltjáról és a Sajó diszkontáruházról volt is­mert. Nemsokára azonban Miskolcon is találkozhatunk nevükkel. Amint azt Vichor Zoltán, kereskedelmi helyet­testől megtudtuk, rövidesen megnyílik új boltjuk a Ka­talin közben, ahol vegyes­árucikkeket forgalmaznak majd. A Bajcsy-Zsilinszky úton pedig újabb élelmiszer- diszkontáruházát, míg a me­gyei Kótüsszel közösen, a Szemere-kertnél ugyancsak élelmiszereket és a Kéfcüsz tüzeléstechnikai cikkeit áru­sítják majd. A közös áruház a Központi Leánykollégium szomszédságában lesz. Háziszappant gyártó kft. Egy régi, az elmúlt évtizedek­ben szinte teljesen feledésbe merült szakma éledt fel újra Tatabányán: a háziszappangyár- tás. A kisüzemet két magán- személy és két kisszövetkezet hozta létre. A főzési receptúrát az egyik tulajdonos dolgozta ki. illetve állította össze. Az első hazai háziszappant gyártó kft. évente ezer tonna terméket kíván előállítani. Ennél nagyobb igény esetén megtöbbszörözhe­tik ezt a mennyiséget. A pró­bagyártás során előállított szap­pan napok alatt elfogyott. (MTI) a szakemberektől. Nehéz az átállás a mennyiségi szem­léletről a piacorientált szem­léletre. A bérek kialakítását új alapokra kellett helyezni, a mennyiségi termelés mellett döntő szerepet kapott a mi­nőség. Termékeinket csak a nyugati szabványoknak meg­felelően tudjuk eladni. A technológiai vizsgák beveze­tése biztosítja a munkaerő mobilitását, rugalmasabbá válik a termelés. E rendszer­rel a munkavállaló más-más célgépeket is biztonságosan tud kezelni. A felelősség tu­datosításával nőtt az egymás munkájára való odafigyelés. A vezetők iránti bizalom megnőtt, s ez a várható ese­mények korrekt tájékoztatá­sának, s nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy felvállalták a teljes foglal­koztatottságot. Ma az MPC igazi előrelépését nem a lát­ványosság, mindinkább az apró lépések megtétele jel­lemzi. Fekete Béla

Next

/
Thumbnails
Contents