Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

1991. november 1., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Drog és környéke U-. Alapítvány már vai, ambulancia lesz (?] 1980 és ’88 között 78 ká­bítószerrel kapcsolatos bűn- cselekmény vált ismertté megyénkben, 17 esetben ká­bítószerrel való visszaélés. 61 ízben kóros szenvedély­keltés miatt indítottak eljá­rást. A megyei kórház I-es számú pszichiátriai osztályán az elmúlt évtizedben negy­venegy kábítószer-beteget kezeltek, közülük 22 nő volt, hárman voltak fiatalkorúak, huszonkilencen a harmincon fölüli korosztályból kerül­tek ki. 15 segédmunkás, hét szakmunkás, hat-hat rok­kantnyugdíjas és háztartás­beli mellett öt értelmiségi és egy tanuló volt hosszabb- rövidebb ideig az osztály la­kója. Klasszikus kábítószer­fogyasztó csak egy volt a betegek köpött, a többiek a szerves oldószerek illetve a gyógyszerek miatt kerültek kórházba. Az elmúlt időszakban 1900 drogfogyasztót jelentettek a körzeti orvosok, becsült számuk hatezer körül van a megyében, ezzel Borsod az ország harmadik legfertő­zöttebb területe. Megyénkben évente 50—60 kábítószerest kezelnek, akik kifejezetten sértőnek érzik elhelyezésüket az elmebete­gek között. A tapasztalatok szerint a jelenlegi pszichiát­riai intézményrendszer kere­tei között ezeknek a bete­geknek a tartós és eredmé­nyes kezelése nem valósít­ható meg. Pszichiátriai, szociális és bűnmegelőzési szempontból éppen ezért indokoltnak lát­szik egy drogambulancia lét­rehozása, mint ahogy az Budapesten. Pécsett, Szege­den, Győrben és Debrecen­ben már megvalósult. A miskolci Drogműhely tagjai szeptember utolsó napjaiban Miskolcon, a Kék házban találkoztak, ahol Szendrák Dóra, az intéz­mény vezetője javaslatot tett a Drogambulancia ala­pítvány létrehozására. A tervezett drogambulan­cia tervezetével pályáztak már a Népjóléti Minisztéri­umnál, ahol ugyanúgy eluta­sították a támogatási kérel­met, mint a Nemzeti Egész­ségvédelmi Intézetnél. A holland Mozer-alapítvány- tól és a Társadalombiztosí­tástól még nem érkezett egyértelmű válasz. A miskolci önkormányzat a Semmelweis kórház által biztosított egy betöltetlen if­júság-egészségügyi orvosi álláshelyet béralapja terhé­re. Szintén az önkormány­zat biztosít épületet a drog- ambulancia számára. A me­gyei Bűnmegelőzési alapít­vány idén 200 ezer forinttal támogatja az intézmény lét­rejöttét. Az önkormányzat a szociális alapból elkülönített erre a célra 300 ezer forin­tot. valamint a „VÁR” egyesület is felajánlott 150 ezer forintot. A szeptember végi talál­kozón a résztvevők egyhan­gúlag elfogadták az alapít­vány tervezetét. Ezek sze­rint 10 millió forint törzs­tőke megteremtésével az ala­pítvány biztosítani tudná a miskolci drogambulancia lét­rehozását és működtetését. Az alapítók az okirat el­fogadásának napjától meg­határozatlan időre hozták létre az alapítványt, amely nyílt. így bárki szabadon csatlakozhat. Amikor az anyagot gyűj­töttem, végig csak a tehe­tetlenséget éreztem. Tehetet­lenek a rendőrök, hiszen már csak akkor találkoznak a drogosokkal, amikor bün­tetni kénytelenek. Tehetet­len a pszichiáter, mert már csak a beteggel találkozik, és tehetetlen voltam jóma­gam is, amikor M.-mel be­szélgettem. Nem voltam meggyőződve róla. hogy ko­molyan gondolja, így is jól érzi magát, de tudtam, nincs értelme a győzködés- nek. Tehetetlenek az illeté­kesek, ma még hitegetik magukat, azért nem tesznek semmit, vagy csak keveset, mert a veszély még nem ér kezett el igazán. Tehetetlen a sajtó is, mert tartok tőle, a kíváncsiak elintézik egy legyintéssel, ők aztán tény­leg csak egyszer próbálják ki és soha többé. A pszichiáter szerint a sajtó talán észre tud téríte­ni néhány ingadozót. Kincs tári optimizmus vagy tény­leg igaza van? (vége) Bánhegyi Gábor Szövetkezeti közös beszerző és értékesítő rendszer kialakítását, egy országos nagykereskedelmi hálózat létrehozását határozta el az Általános Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Szövetsége (AFEOSZ). A terv szerint a nagykereske­delmi hálózatot az áfészek mint­egy í> milliárd forintos álló és hozzávetőlegesen 3 milliárd fo­rintos forgótőkével hoznák lét­re. a nagykereskedelmi hálózat­ban mintegy 60—70 százalékos lenne a magyar tőkerészesedés, rníg a fennmaradó hányadot külföldi pénzeszközök bevonásá­val kívánják fedezni. Kárpótlás — postán gyorsabb Az elmúlt hét végéig 140 ezren nyújtották be igényüket kárpótlásért, összesen mintegy 400 ezer vagyontárgy után. Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnöke, áepsey Tamás államtitkár szerdán arra hívta fel a figyel­met, hogy miután az Országgyűlés december 16-áig meg­hosszabbította az igénybejelentés határidejét, ezért nem ér­demes az elkövetkező napokban megrohamozni a megyei hivatalokat. A sorbanállás elkerülésére az a legjobb mód­szer, ha a jogosultak postán adják fel igénybejelentésüket. Az elnök tudomása szerint a Pénzügyminisztérium novem­ber 30-áig benyújtja a parlamentnek a kárpótlásra jogosul­tak által nagyon várt, az életjáradékról szóló törvény ter­vezetét. Az igénybejclentési határidő meghosszabbítása egyébként nem jelenti azt, hogy a kárpótlási jegyeket is másfél hó­nappal később adják csak ki. Viszont a szövetkezetek ké­sőbb kapják meg az értesítést arról, hogy területükre hány aranykorona értékben jelentettek be kárigényt, azaz a föld­árverések megkezdésében bizonyos csúszás várható. Dokumentum A vörös maffia A csapadékos, majd hi­degre fordult októberi időjá­rásban — kissé megkésve — megkezdődött a teljes nagy­üzem a rákóczifalvi Rákóczi Tsz nagy gyümölcsfacseme- te-kertjében. Száztíz fajta gyümölcsből — almából, kör­téből, szilvából, cseresznyé­ből, meggyből, őszibarackból, dióból — négyszázezer olt­vány vár értékesítésre. Jó a kínálat az Amerikából szár­mazó úgynevezett mocsári dióból. Ez a fajta igénytele­nebb területeken, például az ártéri földeken is megél, nagy előnye, hogy már há­rom-négy év alatt termőre fordul, szemben a hagyo­mányos diófajták tíz-tizen- két évével. A mocsári dióból tízezer oltványt hoznak for­galomba. A nemesebb gyü­mölcsfélék közül igen kere­sett a kopasz őszibarack, amelynek szintén több faj­táját kínálják. A faiskola kedvezményt nyújt azoknak a telepítőknek, akik egy gyü­mölcsfajtából legalább száz oltványt vásárolnak. Ebben az esetben egyharmadával olcsóbban kapják a csemeté­ket. A Budapestről keletre eső országrész csemetével való ellátására a gazdaság 24 le- rakatot nyitott, amelyekben a választék zöme megtalál­ható, kedvezményt viszont csak azok a nagybani vásár­lók kapnak, akik a rákóczi- falvi faiskolát keresik fel. Várhatóan november 5-éig valamennyi gyümölcsfa­oltványból bőven lesz kíná­lat a kijelölt elárusítóhelye­ken. (MTI) A Lihanov—Belih szerzőpáros könyvét számos világnyelvre le­fordították. Az orosz kiadásra eddig senki sem vállalkozott. A magyarul is megjelenő könyvből részleteket közlünk. 2. Dézsma a Kreml számára 1982. november 10-én reggel 8 óra 30 perckor Le- onyid Brezsnyev pupillái váratlanul összeszűkültek, pulzusa megállít, szíve ha­marosan felmondta a szol­gálatot. Kezelőorvosa, Ko- szarjov konstatálta a dicső­séges szuperhatalom veze­tőjének elhunytat. Másnap, miiután az ország tudomást szerzett Brezsnyev haláláról, Moszkvában ösz- szeült az SZKP KB. soron hívüli ülése. Egyetlen napi­rendi pont volt: az új főtit­kár megválasztása. Előző naP ugyanezt a kérdést már ruegtárgyalták a PB rend­kívüli ülésén, amely meg­hízta Konsztantyin Cser- uyenkót, hogy Jurij Andro- Pov KB-titkár jelölését ja­vasolja a plénum résztvevő­inek. Andropov viszonylag rö­vid ideje, 1982 májusa óta töltötte be tisztségét. A Központi Bizottság és a Po­litikai Bizottság tagjai még- ls jól ismerték a KGB-ben végzett munkájáról, amely­ek az utóbbi tizenöt évben az élén állt. Andropov ne­véhez fűződött az 1956-os magyar forradalom elfojtá­sa is: ő volt ez időben a Szovjetunió rendkívüli, meg­hatalmazott követe Magyar- országon. Ugyancsak Andro­pov volt az ellenzék és a másként gondolkodók ül­dözésére vonatkozó összes pártdirektíva végrehajtója is. A KGB Andropov idejé­ben vált azzá a hatalmas, kitűnően konstruált és mű­ködő gépezetté, amely a Szovjetunió minden életszfé­rájában jelen volt és hatást gyakorolt. A szovjet elhárí­tás ez időben küzdötte fel magát a világ legerősebb hírszerző szervezetei közé és sikeresen versengett velük. A KGB sokezres appará­tusa és a hadsereg, élén Dmitrij Usztyinov honvédel­mi miniszterrel, feltétel nél­kül támogatta Andropovot, s ez tette lehetővé, hogy megnyerje a csatát a Politi­kai Bizottság rendkívüli ülé­sén, ami azután eldöntötte a szavazás kimenetelét. Az SZKP KB új főtitká­rának első politikai intézke­Emeltek Nehogy ünneprontó le­gyen. Ezért megvárták, amíg (legalább részben) befeje­ződik az ünnep. És október 24-re máris érezhette a nép a gyökeres 'áltozást. A piac törvénye szerint - ahogy mondani szokták. És lazán, minden paláver nélkül szép csendben (mondhatnám) suttyomban - jól odahege­dültek a húsárnak. Tehették - szabadáras a disznócomb. És hát nem volt ez kötele­ző, meg aztán nem is min­denki emelte egyforma mér­tékben. Ki igy, ki úgy. Ti­zenöt, húsz, huszonöt szá­zalékkal. Érdekes, hogy ezúttal min­den csinnadratta nélkül. Nem úgy, mint amikor egy forint negyven fillérrel csök­kentették a párizsi árát! Ar­ra külön sajtóértekezlet, kü­lön meghívó, kóstoló, stb. Nem voltak híján a sze­rénytelenségnek. Bezzeg most csendesen, diszkréten csupán megemelték és minő figyel­messég (?) csak ünnep után. Az egyik húsemelő „vala­ki" kacsintva, nevetve ma­gyarázta: azért csak ünnep után, nehogy azt higgyék, hogy kompromittálni akarjuk az ünnepet. De hát eddig is alig volt vevő a drága disz- nóságokra. Nagy tévedés - mondják — háromszáz kiló combot eladunk, amíg egy fél kiló fejet. Minden szó nélkül nyelek egyet, amikor kifizetem a 25 forint többletet - közlemény és sajtótájékoztató nélkül. (bekecsi) Nehéz terepen a nemzeti demokraták Interjú Pozsgay Imrével dései leírhatatlan örömmel töltöttek el sok szovjet em­bert, a pártnómenklatúrát viszont láthatóan nyugtala­nították. Andropov koráb­ban is korlátlanul hozzáfért az állami kül- és belpoliti­kai titkos információihoz, de nem mindig tudott élni velük, mivel a PB vagy az egyes KB-til károk hozzájá­rulására lett volna szüksége. Most azonban, hogy nem­csak az információk, hanem a teljhatalom is az ő kezé­ben összpontosult, eltökél­ten harcba indult a korrup­ció és a pártokrácia ellen. Egy borongós téli napon Nyikolaj Scsolokov belügy­minisztert hívatták a párt­központ Sztaraja téri épüle­tébe. Andropov megbízásá­ból Konsztantyin Csernyen- ko PB-tag, KB-titkár tár­gyait vele. Felajánlotta Scsolokovnak, köszönjön le belügyminiszteri posztjáról, és menjen át a Honvédel­mi Minisztérium Főfelügye­lői Csoportjába. Hogyha nem teszi, személyi anyagát átadják a párt ellenőrző bi­zottságának. A miniszter nem ti'takozott, csupán any- nyit kért, hogy újév után nyugdíjba mehessen. Ugyan­aznap este Andropov meg­hívta magához Vitalij Fe- dorcsukot. az Állambiztonsá­gi Bizottság elnökét, s fel­Leszámítva az elmúlt na­pokban közzétett bejelentést, hogy megalakult a Nemzeti Demokrata Szövetség mun­kástagozata, a május 17-i zászlóbontás óta nem sokat hallhattunk a mozgalom szervezéséről, fejlődéséről. Ismert, hogy az NDSZ meg­alapítói, Pozsgay Imre és Bí­ró Zoltán a közeli napokban Ózdra és Miskolcra ígérte ér­kezését. A szervezet vezetői. kérte, legyen belügyminisz­ter. Első pillantásra a büntető szervek élén történt szemé­lyi változások az új főtitkár azon természetes óhajának látszottak, hogy hű emberei legyenek mellette a kor­mányban. Csak néhányan értették meg az áthelyezé­sek valódi érte’lmét: a KGB és a Belügyminisztérium ikö- zötti örökös háborúság az állambiztonsági szervek győ­zelmével végződött. Haladék­talanul megkezdődtek a le­tartóztatások. Hamarosan a katonai fő­ügyész-helyettes aláírta Ka- linyin tábornoknak, a Bel­ügyminisztérium Gazdasági Hivatala vezetőjének letar- tóztatási parancsát. A lefor- tovói börtönben rövidesen szomszédot kapott Jurij Szo- kolovnak, a moszkvai Jeli- szejev élelmiszeráruház igaz­gatójának személyében, akit a KGB a dolgozószobájában tartóztatott le. E két alig ismert, a szov­jet politikai arénában jelen­téktelennek számító ember valójában a legmagasabb állami szinten keveredett be­le az intrikákba. Jur.ij Szo- •kolov, aki a háború utáni években már ült erőszakos nemi közösülésért, barátság­ban állt Galina Brezsnyevá- val. az elhunyt főtitkár lá­nyával, annak férjével, Jurij Csurbanovval és szeretőjé­vel. Borisz Burjacéval, akit a briliánsokhoz való oltha- tatlan vonzalma miatt Brili­áns Borisznak .is neveztek. (Folytatjuk) ügyvivői közül azonban Bí­ró Zoltánt hiába várták a mozgalom programjával szimpatizálók, az ismert po­litikus kényszerű okok miatt távolmaradt az ózdi és a miskolci fórumtól. Pozsgayt felfokozott érdeklődéssel fo­gadták Özdon, ami abban is megnyilvánult, hogy mind a terem, mind a beszélgetésre tervezett idő szűknek bizo­nyult. Az NDSZ ügyvivőjét, a hosszúra nyúlt nyilvános párbeszéd után kértük, vála­szoljon kérdéseinkre. — Közvetlenül a szervezet munkástagozatának megala­kulása után első útja Ózd­ra és Miskolcra vezetett. Ügy gondolták, kezdik a tagto­borzást a legnehezebb terü­leten és a többi már csak simább lehet? Vagy éppen abból indultak ki, azt hit­ték, itt találnak leginkább meghallgatásra, ahal a leg­nagyobb a munkanélküliség, ahol jelenleg a legsanyarúbb az élet és még a kilátások is aggasztóak? — Olyan értelemben kor- teskörút ez, hogy a tagtobor­zás folytatása mellett dön­töttünk, és új szervezetek megalakítását szorgalmazzuk. Űzd, Miskolc olyan tapaszta­latokat adhat nekünk, ame­lyek egybevágnak a nemzet gondjaival, ugyanakkor egy táj problémáinak megoldá­sához is hozzásegíthetnek. Innen a helyszín választás magyarázata. Visszatérek a május közepe óta tartó csendhez. Ez szerintem nem volt azonos a hallgatással. Lassú, folyamatos építkezést folytattunk. Politikai han- goskodókból mostanában van elég, mi inkább ezalatt a szervezet jövőjének kimun­kálásán dolgoztunk. Ügy akartunk szembenézni itt egy válságsújtotta terület la­kosságával, hogy ne enged­jünk a demagógia csábításá­nak és közben mi sem az elégedetlenségből akarjunk építkezni. Az volt az elgon­dolás, ha kiálljuk a próbát Ózdon és Miskolcon, akkor könnyebben vállalhatjuk majd a kevésbé „rázós terü­leteken” a tagok toborzását. — Kikre számítanak a tár­sadalom mely rétegeinek tá­mogatására a munkásokon kívül, amire egyébként a most alakult tagozat létre­jötte önmagában is utal már? — Azt szeretnénk, hogy észrevegyék a munkások és az alkalmazottak, a mező- gazdaságban dolgozók, hogy mi képesek vagyunk vála­szolni az ő kérdéseikre. Alapszabályunkhoz és prog­ramnyilatkozatunkhoz hűen a munkavállalók mozgalma akarunk lenni, miközben hir­detjük a tőke és a munka közötti kompromisszum szükségességét. A kis- és kö­zépvállalkozók jelentkezését is várjuk, azokét, akik fel­ismerik a munkavállalói ér­dekeket. — Erőfeszítéseinek arányait tekintve ön most mennyire pedagógus, illetve mennyire politikus? — Százszázalékos oktató és képviselő akarok lenni, de kétségtelen, most nagy felelősséget követet az ok­tatás, így többletenergiákat is. Eddig azt tapasztaltam, hogy hallgatóim elismerik igyekezetemet. Emellett a nyilvánosság előtt ritkábban szerepelek, annál több a munkám a háttérben, a tör­vényelőkészítésben. Azontúl saját szervezetem informáci­ókkal való ellátásából válla­lok sokat. — Ha az NDSZ erős párt lenne, képviselői ott ülhet­nének a parlamentben, s mint ilyennek, már teljes embert követelő vezetőjévé válna, feladná az oktatói pályát? — Nagyon nehéz szívvel. Sőt! A legmagasabb közjogi képviselőket is kötelezném arra, hogy vállaljanak ilyen feladatot, mert ez legalább annyit ad, amennyit követel az embertől. — Legvégül: hogyan fo­gadta az ózdiak őszinte ér­deklődését a szerveződő NDSZ iránt, illetve azt a sok megtisztelőnek is mondható megnyilatkozást, ami a sze­mélyének szólt? Számított rá? — Maradjunk abban, hogy a két város, Ózd és Miskolc NDSZ szervezetének létszám- emelkedése lehet számomra- az elismerés igazi mércéje. Nagy József Ész n« kereskedelmi hálózat Őszi piicstelepííés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents