Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-20 / 272. szám

XLVIi. évfolyam, 272. szám 1991. november 20. Szerda Ára: 5,80 Ft BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA mmmmH Munkavállalók kongresszus előtt Hatékonyabb érdekvédelmet sürgetnek Széles tartományban hul­lámzottak az érzelmek Nagy Sándor MSZOSZ-elnök tegna­pi, kazincbarcikai látogatásá­nak alkalmával. A szakszerve­zeti vezetők néma, döbbent csendben hallgatták egyik társuk elemzését a borsodi bányászok helyzetéről, kínjuk­ban nevettek, amikor egy, a TVK-ban dolgozó, tiszaújvárosi szakszervezeti bizalmi elkép­zelhetőnek tartotta, hogy a bér­ből és fizetésből élőket a jö­vőben már fejkörméretük, vagy lábuk nagysága szerint is meg­adóztathatja a kormány, és ér­zékelhető volt az elszántság, amikor arról volt szó, hogy a szakszervezeti szövetség végre lépjen fel eredményesebben tagjainak érdekében. széttárják a kezüket, de eb­ben az esetben semmi szük­ség sincs a szakszervezetek­re. Elfogadhatják egyes kor- mányzati körök álláspont­ját, amely szerint az MSZOSZ a volt bolsevisták gyüleke­zete, s így nem alkalmas tárgyalópartnernek, csak ha a teljes gárdát kicserélik, avagy felhatalmazzák a moz­galom vezető szerveit a ki-' fejezetten aktív fellépésre. Ez utóbbi esetben az MSZOSZ a munkavállalók helyzeté­nek javítására megpróbál is­mételt tárgyalásokat folytatni a kormánnyal. Ha záros ha­táridőn belül nem sikerül eredményeket elérni, úgy él­nek a legnagyobb — mint­egy 2 millió embert tömörí­tő — szakszervezeti tagság egységes fellépésének erejé­vel. A hallgatók egyetértettek az MSZOSZ elnökével, ami­kor az kijelentette: az új Országgyűléstől és a kor­mánytól senki sem várhatott csodákat. Ugyanakkor sem­miképpen sem törvényszerű, hogy a bérből és fizetésből élők pozíciói ennyire rosz- szak legyenek és semmikép­pen sem törvényszerű, hogy a Parlamentben csakis a le­endő tulajdonosok érdekeit vegyék figyelembe. (udvardy) Az elmúlt napok csapadékos időjárásának hatására Észak-Magyarország folyóin árhullám alakult ki. Ennek biztonságos levezetése érdekében a víz­folyások mentén az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság első-, illetve másodfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el. A Tarna-menti védelmi szakaszon a november 17-én 18 órától elrendelt első fokú készültséget az áradó vízállásokra való tekintettel 18-án 18 órától Tarnabod és Erk községek között másodfokú készültségre emelték. A Sajón hétfő reggeltől Sajópüspöki és Szirmabesenyő között volt szükség az első fokú készültség elrendelésére. A szlovák vízügyi szervek tájékoztatása szerint a vízállás áradó jellegű, Szlovákiában másodfokú készültség van érvényben. A Sajó hullámtéri területén áthaladó, Putnok-Borsodbóta és a Vadna-Sajó- kaza közötti utak mélyebben fekvő nyomvonalai víz alá kerültek. A védelmi vonalakon az ÉVIZIG szakemberei gondoskodtak a töltéseken levő zsilipek lezárásáról és az árvízi helyzetnek megfelelő szolgálat megszer­vezéséről. F. L.-K. J. Felvételeink a sajókazai, a putnoki vízátfolyásoknál készültek. Sajógalgóc ha­tárát is tengernyi ár borítja. Igenám, de mit tegyen? A bányászok a kedvezőbb köz- gazdasági környezet, a ma­gasabb termelői árak érde­kében sztrájkba léphetnek, de csak annyit érnének el vele, hogy újabb pofont ad­nának maguknak. A kor­mány a markába nevetne, hiszen a bányák sok helyen valóban veszteségesen ter­melnek, s a munkabeszün­tetés esetén még jogosabb­nak tűnne a szénimport. A dilemmára egyszerű választ adott Nagy Sándor. Az erő bármennyire is elcsépelt, szólásnak hangzik ez a mon­dat — csakis a szervezett dolgozók, az ágazatok össze­fogásában rejlik. A szállítá­si dolgozók szolidaritást vál­lalhatnak a bányászokkal és megtagadhatják az import­szén szállítását. Az összefogás megterem­tésére, a közös álláspont, ki­dolgozására pedig jó esélyt teremt a Magyar Szakszer- vezetek Országos Szövetsé­gének hét végén kezdődő kongresszusa. Mert nemcsak a bányászok, hanem vasa- s°k, a textilmunkások, a ke­reskedelmi dolgozók is egy- re szorongatottabb helyzet­ben érzik magukat, a nyug­díjasokról már nem is be- szél ve. Nagy Sándor a borsodi szakszervezeti tisztségviselők aktíváján utalt rá, hogy a két végén három változat között választhatnak a kül­döttek a rendkívüli kong- 1 esszuson. Feladhatják a küzdelmet és tehetetlenül A kis Polák „opelesítése" Magányos vagy, polgár! Vasárnap reggel. Férjem menne Ufó nevű kis Pols­kinkkal, de hiába. Szándéka egyetlen, nyomós ok miatt hiúsult meg: ellopták az éj­jel az első két kereket. A család tagjai különbözőkép­pen reagálnak a hírre: van, aki átkozza a tolvajt, más elkeseredik, és akad termé­szetesen, aki a megoldáson töri a fejét. Az első intézke­dés hamar megszületik: alá kell bakolni, ha lehet, csök­kentsük a porvédő lemez ter­helését. Van továbbá rendőrsé­günk. A minap is itt helyszí­neltek egy feltört nyugati ko­csi mellett, igaz, hogy ez csak kis Polák, de adót fi­zetünk az államnak, nekünk is kijár az intézkedés. A 07- et híva azonban csalódunk. Elhiszik, hogy ellopták a ke­rekeket, menjünk az ügyelet­re, tegyünk feljelentést. Kis töprengés után a körzeti megbízott mellett döntünk. Ott székel a Kilián-délen, ra­gyogó szakember, talán még azt is sejti, ki tette ... Újra megszemléljük a jár­gányt. Valami nagyon feltű­nő rajta, dugába dől első gyanúnk. Mert először azt hit­tük, valaki így akart hiány­cikket beszerezni..., de az ábra mást mutat. A disztár- csán ugyanis szépen elren­dezve fekszenek a tőcsava­rok - mintha mutatná a tol­vaj: jól kitoltam veled! És indul a találgatás: talán egy újságcikkért csúfolták meg a munkaeszközömet? Sebaj, van casco! Július óta több mint kétszeresét fi­zetek az AB-nek, majd csak térít. Egy frászt - mondják. No nem így, udvariasan. Az önrész több mint 7 ezer fo­rint, csak fölötte fizetnek. A kárszakértő nemigen érti a szakmáját, ugyanis fogalma sincs, mennyi a két komplett kerék. Vigyük csak a szám­lát, az önrész feletti rész jár. Szemle? Nem kell az, elhi­szik a kárunkat. Megható g bizalma, de mi most bajbab vagyunk, segítség kellene, de sürgősen! És közben meg­győződünk: a biztosító ismét önmagát biztositotta be, hogy ne kelljen fizetnie. Közben pedig építi a szebbnél szebb székházakat. Az én adózott jövedelmemből, a mi meg­sanyargatott forintjaink­ból... Akad azért segítség is. Másnap egy jó szívű ma­szektól kapunk két, eddig Opel-hajtotta kereket. Hogy nagyobb egy collal? Sebaj, hátul elfér és még mintha jobban is menne tőle a jár­gány. És örülhetünk. Egy­részt: ingyen, kölcsönben van, másrészt: kis Polskink értékesebb lett. Immár ne­gyedrészt Opel - már ami a kerekeket illeti. Utolsó felvonás. Az új, di­ósgyőri körzeti megbízott is­meretlen, így nem hiszi el a keréklopást. Miért nem volt szemle, miért nem hivtuk ki a járőröket? Szerencsére, a 07-en megvan a bejelenté­sünk - dupla példányban, mert felváltva könyörögtünk, jöjjön ki valaki. Olyan az egész, mintha nem tudná a jobb két mit csinál a bal. Már megint a polgár, a megfosztott, a megkárosított a gyanús ... Egyedül van az ember, hiába, nagyon egye­dül. Ha valahol, ilyen ügyek­ben kellene már rendszert váltani I Elkeseredésre azonban nincs időnk. Startolhatunk, hogy beszerezzünk két Stomil kereket. Egy biztos: az ígér­kező hajsza feledteti velünk, hogy hasonló filozofálgatá- sokba bocsátkozzunk. M. Szabó Zsuzsa Kínaiak a megyehatáron Embercsempészeket fogott egy határőr A hatás, no meg a szólás toedivéért kihatnánk azt is, törököt fogtak megyénk Szlovákiával határos szaka­szán. Szó se róla, jól hang­zik, mi töblb, igaz is. Ám. az talán még hangzatosabb, ha azt mondjuk; a ‘kínaiak többen voltaik ... Átjáróház lettünk? Hát, nem egészen! A határőrség azért résen van. Doraaháza kicsiny település, Ózdtól nem oly’ messzire, nem sok térikép jegyzi, de hát az em­bercsempészeknél részletes útleírás található. Itt egy bo­kor, ott egy fa, amott egy határőrposzt, megint máshol egy kocsma, és így tovább. Az ominózus eset hétfőn hajnali fél háromkor tör­tént. Tengely Tibor törzsőr­mester, a hangonyi határőri­zeti kürendélitség .munkatársa szokásos körútját végezte, s az említett időpontban Niva terepjárójával Domaháza ha­tárához érit. Adjuk át a szót neki: — Meglehetősen szokatlan egy ilyen kies településen, hogy még pinkádat öllőtt há­rom autóval találkozom. Most egy Skoda Favorit, egy Skoda mikrobusz és egy Fi­at mikrobusz haladt a köz­ség felé, szorosan egymás mögött. És nemcsak ezért fi­gyeltem fel rájuk. A kocsi­kon teplicei rendszámot lát­tam .. . Teplice, a szomszédos Cseh-Szlovákia települése, járása, jó távol hazánk ha­tárától. És bár ez talán nem lenne szokatlan Doma­háza környékén — már­mint, hogy ily’ messziről „idetéved” egy jármű —. de a törzsőrmester felfigyelt a három autóra. — M árosaik annál' is in­kább — mondja —, mert a miskolci határőr-igazgató­ságtól jelezték: ha teplicei rendszámú autót látunk, ak­kor különösen figyeljünk ar­ra. Hogy miért, azt már a miskolci határőr-igazgatóság osztályvezetője, Redele Jó­zsef őrnagy mondja: — A múltban többször is előfordult, hogy az említett település egynémely állam­polgára a magyar—szlovák államhatár közelében em­bercsempészéssel foglalko­zott. Ezt magunk is tapasz­(Folyt at ás a 2. oldalon) ■■■■■■Ml

Next

/
Thumbnails
Contents