Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám

1991. november 19., kedd ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 A moratórium itt keveseket bántott Az áfészek és a szegénység Sok kellemetlen hatás ér­te az utóbbi időkben me­gyénk 17 általános fogyasz­tási szövetkezetét. Eltörölték a kistelepülések ellátásáért járó állami támogatást, szep­temberben fjedig a Parla­ment hozott egy „moratóri­um” néven ismert törvényt. Ennek lényege, hogy no­vember 30-ig megtiltja az áfészek átalakulását, ingat­lanaik elidegenítését. Az áfészek országszerte hango­san tiltakoztak ez ellen, me­gyénkben viszonylag csönd volt a moratórium körül. Hogy miért? — erről beszél­gettünk Várnainé dr. Krasz- nai Magdolnával, a Mészöv titkárával. * — Szerencsére, a terhelési tilalom nem lett az említett moratórium része, így az áfészek vehettek fel hitele­ket, ami nagyon fontos áru­alapjuk feltöltéséhez — kez­di a titkár asszony. — Azért nem okozott megyénkben' különösebb tiltakozást a rendelet, mert itt nem in­dult meg az áfész-vagyonok társasági formába való át­mentése, alig alakultak kft.-k. — Mi a helyzet az ingat­lanok eladási tilalmával? — Ez két megyei áfészt) érintett (kellemetlenül. A to­kajiak szerették volna a veszteséges motelüket elad­ni, a sárospatakiak ugyanez okból a Borostyán éttermet. Nekik nyilván rosszul jött a moratórium, hiszen az el­adásból származó bevételi nehéz helyzetükön segített volna. — Miért volt hát az or­szágos tiltakozás? — Mert sokan valóban megkezdték a kft.-k alakí­tását, ezt állította meg a Parlament. Mi megértettük a kormány törekvését: sze­rették volna elkerülni azt, ami a spontán privatizáció­nál kialakult, hogy tudniil­lik valóban sokan ingyen ju­tottak állami vagyonhoz. De Borsodban ez nem okozott különösebb izgalmat, mert a fogyasztási szövetkezeteikben nincs ilyen szándék. Egye­dül azt kifogásoltuk a szep­temberi döntéssel ikapcsolat­ban, hogy az érdekvédelmei nem kérdezte meg senki, egyszerűen a fejünk felett döntöttek. * — Megszűnt az állami tá­mogatás, amelyet az apró­falvak ellátásáért kaptak az áfészek. Ez milyen hatást vált ki? — Nyilván kedvezőtlent, hiszen az áfészek arról is­mertek, hogy minden falu­ban üzemeltetnek legalább egy boltot és egy kocsmát. Ezek a veszteséges egységek többnyire a városi, nagy üz­letek hasznából maradhattak fenn eddig is. Kivonulni mégsem fognak az áfészek — valószínűleg — a falvak­ból, mert az ott lakó szö­vetkezeti tagok ezt nem en­gednék. Ellátásuk így is na­gyon alacsony szintű a vá­rosi emberhez képest, pedig ők is ugyanúgy ennek az or­szágnak a polgárai, mint mondjuk egy miskolci lakos. — Hogy állnak most a me­gyei fogyasztási szövetkeze­tek? — A tokajiak veszteséges zárás felé tartanak, a sáros­patakiak valószínűleg az év végére helyrerázódnak. A szerencsiek új AB'C-jének üzembehelyezése nagy álló­eszköz aktiválást jelent; a jövőre életbe lépő új szám­viteli törvény várhatóan se­gíti őket, hogy ennek ellené­re elkerüljék a veszteséget. A többi 14 szövetkezet nye­reséges lesz. — Nyilván nem annyira mint tavaly . . . — Sajnos, ez igaz. Nagyon érezzük a lakosság elszegé­nyedését, az emberek már nemcsak ruhát nem vesznek, hanem 40 százalékkal keve­sebbet tudnak élelemre is ■kiadni. Az áfészek nyeresé­ge várhatóan a tavalyinak eevharmadára csökken. Rá­adásul: a kisebb fizetőké- Desség mellett megjelent a konkurencia, amely olcsóbb tud lenni, mert alig fizet' adót. Sokszor az a gyanúnk, hogy a maszek boltok sza­porodásában a protekcioniz­mus is érvényesül. Nagyon kellene már az átmeneti és az új szövetkezeti törvény, hogy mielőbb tisztázódjon a fogyasztási szövetkezetek helyzete, és végbemehetne a kívánt átalakulásuk. * Talán ,nem sértődnek meg a többiek, ha leírom, me­gyénk egyik legjobbja a Me­zőkövesd és Vidéke Áfész. Elnökét, Eperjesi Józsefet arról faggattam, ők hogyan élik meg a környék anyagi romlását, az elszegényedést? — Bizony, nagy baj van, ha egy matyó asszony kér két szelet karajt, de úgy, hogy az is csak egy centi le­gyen — válaszol! Azzal folytatja, hogy szo­kásos 2,9 milliárd forgalmuk 200 millió forinttal csökken. Már náluk sem megy sem a híradástechnika, sem a ru­ha, sem az élelmiszer. Hús­üzemük jó, ha fél kapaci­tással megy, minden téren érzik a visszaesést. — Tarthatnak a tagok at­tól, hogy jövőre nem kap- nak osztalékot a részjegyük, célrészjegyük után? — Ennyire azért nem rossz a helyzet. Tagjaink pénzük után továbbra is megkapják a legmagasabb banki lkamat másfél százai lékkai megfejelt hányadát, nem kell aggódni. A pén­zünket befektettük, ha már az értékesítés nem megy, a pénzből csináljunk még több pénzt! — Hogyan érintette önö­ket a moratórium? — Inkább erkölcsileg. Rosszul esett, hogy a meg­kérdezésünk nélkül döntöt­tek rólunk. De okozott azért üzleti hátrányt is. A Hőfür­dő éttermet szeretnénk ve­gyes vállalati formában üze­meltetni. A Parlament szep­temberi döntése nagy nem­zetközi visszhangot váltott, ki. egy izraeli érdeklődő például hetven évre vissza­menőleg kérte az éoület tu­lajdonlapjait. Ez a bizalmat­lanság abból ered, hogv át­nyúltak a fejünk fölött. Jó lenne, ha hasonló nem is­métlődne meg, hiszen az ér­dekvédelem bevonása erősíti a kormányzat, a Parlament döntéseit, azok hitelét. M. Szabó Zsuzsa Mire van lehetősége a megyei önkormányzatnak? A rendszerváltással alapjai­ban módosult a megyei önkor­mányzatok helye és szerepe. A volt tanácsi rendszer működé­sének garanciái megszűntek, de ezt nem követte egy olyan új közigazgatási struktúra, aminek lehetőségeivel érdemben felgyor­sulhatja) a gazdaság átalaku­lása. Az új fogalmaik, előírások es normatívák jórészt finanszí­rozási kötelezettségekre korláto­zódnak, a támogatások draszti­kus csökkentése pedig a műkö­dés feltételeit is megkérdőjelez­heti. Mi a véleménye minderről Szabó Györgynek, Borsod-Aba- új-Zemplén megye önkormány­zati elnökének? — A változás nagyon lénye­ges. Az a szerepkör, amelyet jelenleg betölt az önkormány­zat, merőben eltér a tanácsi rendszertől, ami sajátos hata­lomként működött, pénzügyi, •jogi és személyi jogosítványok­kal. Például a megyei tanács még I9fl0-ben is mintegy 18 mil­liárd forint felett rendelkezett, most viszont 4,5 milliárd forint *}} rendelkezésére. Az elosztás Középpontjában a helyi önkor­mányzatok állnak. A képviselők törvényes megválasztásával a •'Ogi függőség megszűnt, s így a megyei önkormányzat működé­it is a települések határozzák meg. Egyes vitatott kérdések felülvizsgálatát a köztársasági megbízott végzi, bírói közremű­ködéssel, s így jogköre és sze­bbe szintén korlátozott. '— Mondana néhány feladat­kört, amelyet el kell látniuk? . Szűkre szabottan kell fog- mkozni a középszintű közszol­gálattal, vagyis az olyan dol­gokkal, amelyek meghaladják egy-egy település lehetőségeit. Ilyen az oktatás, az egészség­ügy, a kulturális és szociális intézmények fenntartása. Ez a mi esetünkben félszázra tehető. Nagyobb hangsúlyt kapott az önként vállalt feladatok végzé­se, akkor, ha valamdt nem tud megoldani a település. Mindezt testületi döntés alapján. A fel­adatok meghatározásánál alap­tétel az érdekképviseletekkel való kapcsolat, s ezt. kívánjuk összhangba hozni a kormányza­ti elképzelésekkel. Kiemelt sze­rep jut a gazdasági koordiná­ciós munkának. Ennek viszont a legnagyobb akadálya, hogy a direktirányítás már nem, a pia­ci pedig még nem működik. Pedig a legégetőbb a gazdaság átalakítása. De nem akarunk vállalkozó típusú önkormányzat lenni. A sajátosan jelentkező hátrányok felszámolását szor­galmazzuk, sürgető tennivaló a falugondnoki hálózat kiépítése, a cigányszármazású lakosság beépülése a településekbe, vagy újabban a szellemi, művészeti tevékenység segítése. — Megvan mindezekhez az anyagi fedezet? — Nincs elég pénz. Saját be­vétel. adókivetési lehetőség nincs. A vagyonátruházási il­leték sem kerül közvetlenül a megyei önkormányzathoz. Ma­rad tehát a meghatározott cél­irányos normatív támogatás. Sajátos átmeneti állapotban működünk, s így az önként vállalt feladatok megoldása na­gyon nehéz. A térség fejleszté­si elképzeléseit csak érdek- egyeztetéssel lehet megvalósíta­ni Állami szintű feladatokat nem lehet át-, illetve felvállal­ni A finanszírozásoknál szem előtt tartjuk a szigorú takaré­kosságot, ez azonban sok eset­ben konfliktussal jár. Úgy ér­zem. nem kevés az, amit a gazdaság fellendítéséért ez idáig tettünk. A megyei vállalkozási központ létesítése, a bankokkal kötött szerződések, alapítványok létrehozása, a külföldi cégek megnyerése jól segítheti a munkanélküliség enyhítését, a foglalkoztatási gondok megoldá­sát a gazdasági struktúra meg­változtatását. A külföldi és a nemzetközi pályázatokon elért sikerek erősitik majd a kis- és a közepes vállalkozásokat. __ Miben bízik, miben re­ménykedik'.’ ., — A jobbítást akarók szándé­kában! Igazi eredményeket há­rom. négy év múlva várok A feladatok elvégzéséhez az állami hozzálárulás jelenleg mindössze 20 százalék! A honatyák hosz- szúra nyúló vitái nem kedvez- nek a gyorsítás kezdeményezői­nek. El kellene érni. hogy a megyei önkormányzat megsza- badüljon a napi gondoktól, mert a jelenlegi szabályozás sokáig nem tartható. Kétes ér­telmű fogalmakkal találkozom, mert más a készség és más a képesség! Abban reménykedem, hogy a térség gazdasági arcu­lata megváltozik, s hogy a végrehajtás képviselete és a kormány szándékában mielőbb megegyezés születik. Fekete Béla Konverterei acélgyártás ... A csapat még nem teljes, de az egység kezd helyreállni. Fotó^Laczó József Háromból, egy Kohászati fúzió Diósgyőrött Ahogy mondani szokás volt: mindig az első variáns a leg­jobb. Persze, saját kárán tanul a magyar, miért ne kísérletezne akkor?! Pláne, ha kísérletezéséért még meg is dicsérik, mi több, azt még külföldi tőkével is honorálják. Csakhát, az első mon­dat igaza általában mindig bejön ... Szóval, három évvel ez­előtt megkezdődött az egy­kori Lenin Kohászati Mű­vek feldarabolása — külön­böző társaságokra’ bomlott a cég. Az olyan vertikumok is .különálló 'egységet alkottak, amelyek egyébként szerve­sen összekapcsolódnak, egy­másra épülnek. Mondván, a külföld csak így hajlandó dollármilliókat fektetni a diósgyőri kohászatba. Ekképp jöhetett létre az a különr- ben meglehetősen nonszensz dolog, hogy egy üzemcsar­nokban, egy fedél alatt dol­gozók más-más kft.-kbe tar­toztak. Más volt a gazdája a nyersvas- és acélgyártásnak, más a folyamatos acélön­tőknek, az el ektroacél-gyár­tóknak, a hengerműnek. És mivel mindegyikük meg aikart élni, a jövőjéért küz­dött, hát természetesen tisz­tes haszonra törekedett. Egy­szerű a képlet: a .haszon halmozódik, a végtermék pe­dig éppen drágasága miatt versenyképtelen, eladhatat­lan. Nos, lehet, ez a végered­mény motiválhatta a Dimag Részvénytársaságot arra, hogy három kft. — a CC Shop Folyamatos Acélöntő- mű Kft., a Hengermű Kft. és a Minőségi Eleiktroacél- gyártó Kft. — fúziójávallét- rehozza az ország második legnagyobb kohászati nagy- vállalatát, a Diósgyőri Ne­mesacél Művek Kft.-t. A több mint másfél milliárd forintos törzstőkéjű mammut- céget csak a Dunai Vasmű előzi meg a sorban. Tehát újból és ismét: egy­ségben az erő. A társaság (egyik) ügyvezető igazgatója Szalma István: — Annak idején megala­pozottnak tűnt a kohászat különböző egységekre történt feldarabolása, és nemcsak a külföldi működő tőke kí­vánta ezt. Akikor még élt a KGST, olcsó alapanyag- és energiaárakkal dolgoztunk, adókedvezményekben is ré­szesültünk. Az évek folya­mán azonban elvesztettük minden előnyünket, világ­piaci áron kapunk mindent, összeomlott a belföldi piac, s mind nehezebbé vált a helyzetünk a .külpiacokon is. A volt szocialista országok túlméretezett kohászatai ol­csó termék ékkel árasztották el a külföldi piacokat, mi, ezekkel a nyomott árakkal nem tudtunk versenyezni Adódott tehát a kézzel fogható dolog: összevonás. Ha egyedül nem megy ... ? Különben is: ezáltal alapo­san lehet csökkenteni a költ­ségeket, hiszen ugyebár nincs szükség három ügyvezető igazgatóra (csak kettőre!), három gazdasági és három műszaki helyettesre, több­ször három osztályvezetőkre, helyettesekre. És csak a vég­termékre kell rárakni a.nye­reséget, ezáltal ismét ver­senybe szállhat készproduk­tumaival a diósgyőri kohá­szat. Persze, csak ha elvesz­tett piacait vissza tudja sze­rezni, ha új piacokra tesz szert, ha kilábal mély kátyú­jából a magyar gazdaság, ezen belül különösen a gép­ipar. Ha a vasút, ha a bá­nya megint vevő lesz a ko­hászat áruira, ha... Egyébiránt nemcsak törzs­tőkéjével számít óriás cég­nek a teljes egészében Di­mag Rt. tulajdonában lévő Nemesacél Művek Kft., ha­nem az itt foglalkoztatottak számát tekintve is. Három­ezer embernek adnak mun­kát, megélhetést. — Ma még — teszi hozzá rezignáltam Szalma István. — Kár szépíteni a dolgot, el­kerülhetetlen a létszámle­építés. Muszájból fogyunk, terveink szerint létszámunk jövőre 2200—2300 főnél sta­bilizálódhat. Ha... Sok a ha és a talán. Mint általában az iparban, a gaz­daságiban. Egy a cél: a jobb acél. Kétségtelen: növelni kell a minőségi és ötvözött acélok termelését a kereske­delmi acélok kárára, mert csak így .lehet talpon ma­radni. Tudják ezt jól, és tesznek is érte Diósgyőrött, de azzal is tisztáiban van­nak. hogy az államnak va­lamilyen részt keld vállal­nia a kohászat fenntartásá­ban, ha egyáltalán akar ko­hászatot. Mindenesetre elképzelhető: a mostani fúzió még nem a végső. A hármak társasága még nem teljes. Hiányzik a csapatból a nagy kohó és az acélmű, vagyis az alap­anyaggyártók. Igaz, a Nyers­vas- és Acélgyártó Kft. fel­számolás alatt áll, hiszen a tavalyi évet majd milliárdos veszteséggel zárta. Ha a fel­számoló szervezet kiadja a jelszót: eladó a kohó és a konverter, ki ad többet ér­te, akkor a Nemesacél Mű­vek Kft. vélhetően harcba száll érte. Ha, és talán... Illésy Sándor Egyre több helyen hangzik el a kérés gazdálkodó szer­vezetek vezetői részéről, hogy ha lehet, halasszuk későbbre a velük való beszélgetést. Leg­alábbis, ne szülessen belőle riport. Miért ez a tartózkodás? — kérdezhetné a kedves olva­só. Talán félnek attól, hogy nem tudnak elszámolni mun­kásságukkal, hogy holnap meg­cáfolja őket az élet, hogy nem lesznek képesek valóra váltani elképzelésüket? Rendkívül nagy a bizonyta­lanság — summázható a válla­latvezetők véleménye. Olyany- nyira, hogy nagyon sok gyár­ban, üzemben szinte az egyik napról a másikra élnek. Nincs megrendelés, mindenki adósa valakinek, behajthatatlan kö­vetelések sokaságát tartják nyilván. A legtöbb gazdálkodó már azt is nagy eredménynek tekinti, ha sikerül elkerülni a veszteséget — nyereségre még álmukban sem gondolnak. Félnek a holnaptól. Félnek attól, hogy ha végképp kicsú­szik alóluk a talaj, az embe­rek százait, ezreit kell majd elbocsátani. Tartanak attól, hogy egyik napról a másikra olyan helyzetbe kerülhetnek, amikor a nagy pénztelenség miatt még a közelmúltban tör­vényileg szabályozott végkielé­gítési kötelezettségnek sem tud­nak eleget tenni. Mi vár azok­ra a bérből és fizetésből élő emberekre, okik az utcára ke­rülnek? Ki képviseli érdekei­ket, ki veszi a fáradságot, hogy szót emeljen az elesettekért. Az egyik miskolci gyár gaz­dasági igazgatóhelyettese a minap bizalmasan megkérdez­te tőlem, nem tudok-e ajánla­ni számára egy viszonylag sta­bil munkahelyet. Mint kiderült, nem a munkától viszolyog, a gazdaságban tapasztalható bi­zonytalanság kelt benne féle­lemérzést. őszintén bevallotta, tart 1992-től, tart a gazdál­kodókra szakadó csődtömegtől.-s Készség és képesség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents