Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09 / 263. szám

1991. november 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Epei már sikerült... Sérültek: Sztahon, Balogh, Kondás A Kazincbarcikai Ve­gyész labdarúgói vasárnap Budafokon szerepelnek. Elr lenfelük * nem tartozik a csoport meghatározói kö­zé, ám ért már el néhány figyelmet érdemlő ered­ményt. A barcikaiak tavasszal1 a Magyar Kupában sikerrel vették a budafokiak által felállított akadályt, s a fő­városban nyertek 4-1-re. Most — érthetően — min­denki kiegyezne az ismét­léssel, s azt sem bánná senki, ha a győzelem ki­sebb különbséggel születne meg. — Nehéz 90 perc előtt állunk — jegyezte meg Vígh Tibor, a vegyészek vezető edzője. — A buda­foki pálya talaja elképesz­tően rossz, ott labdaveze­tésről szinte nem is lehet szó. Rúgni és futni! — ez lehet a jelszó. Figyelmün­ket a védekezésre kell összpontosítani, s ebből fo­gunk remélhetőleg eredmé­nyes támadásokat vezetni. Érvényesülhet Ternován gyorsasága, de átlövésekkel is érdemes lesz kísérletez­ni. A vezető edző elmondta, hogy jócskán akadnak gon-* dók a csapat házatáján. Va­sárnap Sztahon megsérült, ráestek a lábára, s térd- szalaghúzódása miatt a hé­ten edzeni sem tudott. Pe­dig a liberóra nagy szük­ség lenne! Balogh lába nem javult, s Kondás is fájlalta a térdét. Az NB II-es válogatottba szerdára meghívott Sztahon és Ba­logh kénytelen volt lemon­dani a szereplést. A KVSE tervezett kezdő csapata: Andrejev — Sza­bó, Sztahon (Nagy Z.), Kon­dás, Szamosi — Zsiga, Vo- nyigás, Lukács, Asszony — Timári, Ternován. Az ösz- szecsapás holnap délután 1 órakor kezdődik, a sípot Kiss B. fújja. További mérkőzések: KSC—Nyíregyháza, Salg­glas—Eger SE, Hatvan-De- ko—DVSC, Szarvas—Szol­noki MÁV MTE, Szeged SC—Bagi SE, Hajdúnánás —Békéscsaba, Miske—Ku­ba. Kié! van az ÓIÉ SC Nem követelik az edző fejét Meglehetősen nehéz hely­zetben van az Olefin SC NB III-as labdarúgócsapa­ta. A tizenkét, eddiig le­játszott összecsapáson mindössze öt pontot gyűjJ töttek, egyszer nyertek, há­romszor döntetlent harcol­tak ki, míg nyolcszor vesz­tesként vonultak le a pá­lyákról. Csak nyolc gólt lőttek, viszont huszonkettőt kaptak. Ezzel a roppant szerény mérleggel az utol­só előtti helyen tanyáz­nak. Ha így folytatják... — Az elmúlt másfél esz­tendő alatt, amióta én va­gyok a gárda edzője, tizen­öt játékos távozott — kezd­te Gunics József edző. — Pótlásukra gyakorlatilag senkii nem érkezett, mert a klub fenntartója, a TVK létszámzárlatot rendelt el. Ezért nincs lehetőségünk arra, hogy szétnézzünk az átigazolási fronton. Csak saját magunkra, tehetséges, de még igen fiatal sporto­lóinkra támaszkodhatunk. — Mennyi az átlagélet- koruk? — Huszonegy év. Két idősebb labdarúgónk van: Bodolai és Kovács. — Miben reménykednek? — Abban, hogy nem fo­gunk teljesen leszakadni. Ha így lesz, tavasszal még kiharcolhatjuk a bennma­radást. — Biztosan türelmetle­nek az egyesület irányítói, továbbá a szurkolók. — A kialakult helyzettel mindenki tisztában van. Egyik napról a másikra képtelenség felkapaszkodni. A „gyerekek” beéréséhez idő kell! A szurkolók ve­lünk lélegeznek, ennek kö­vetkeztében tartózkodnak a bekiabálásoktól és nem kö­vetelik az edző fejét. — Azért önnel biztosan elbeszélgetett már vala­ki... — Igen. Most az Észak- Magyarország ... Nincs szakosztályvezetésünk, az egyesület pénztelen, tehe­tetlenül sodródik a válla­lat helyzetével. Némi iró­niával: ha éppenséggel le akarnék mondani, nem is tudom, hogy kinél kellene jelentkeznem. — Töprengett-e már a lemondáson? — Ha egy edző csapata rosszul szerepel, a „bűnös" természetesen önvizsgála­tot tart. Én is megtettem. — Mire jutott? — Szakmai hibákat nem követtem el, úgy érzem, hogy a fiúkkal együtt be­csületesen dolgozom. Je­lenleg azonban nálunk — ahogy mondani szokás — Herrera sem csinálna nya­rat. A gárdát nem akarom cserben hagyni! Hiszek benne, hogy lesz erőnk és végül megkapaszkodunk. — Kikkel találkoznak az őszi idény hajrájában? — Nagyhalászon, „lé­pünk fel”, majd a Debre­ceni Kinizsit fogadjuk, vé­gül Edelényben zárunk. Jó­solni nem akarok, de biza­kodom az ötven százalékod mérlegben. Mellesleg a sorsolásunk borzasztóan nehéz volt, de tavasszal fordul a kocka. Egy biztos; a télen sok minden tisztá­zódik majd bázis vállala­tunk körül, s ez a klub ég a szakosztály szempontjá­ból döntővé válhat. K. T. „Magic": AIDS Minden más témát kiszorított az amerikai televíziós műsorok kép­ernyőjéről a hír: a világ egyik legjobb kosárlabda-játékosa, Earvin „Magic” Johnson AlDS-tesztje pozitívnak bizonyult. A mindig mo­solygó 32 éves, 206 cm magas sötétbőrű sztár néhány hete Párizs­ban még pályára lépett a McDonald’s Open tornán a Los Angeles Lakers csapatában, amelynek 1979 óta tagja. Ma: DVTK—MTK-VM A DVTK labdarúgói két hete Mályiban készültek a győriek elleni 90 percre. A tóparton töltött két nap hasznosnak bizonyult, be­gyűjtötték a két pontot. Most ismét onnan érkeznek majd a mai találkozóra. A szurkolók abban bíznak, hogy a kiruccanás ezúttal is jó ómennek mutatkozik! — Újpestről elhozhattunk volna egy pontot — jegyez­te meg Vlád László. — Saj­nos, nemcsak kapusunk hi­bázott, két-három futballista is elmaradt a várakozástól. — Az MTK-VM legutóbb otthon szenvedett vereséget. Ilyenkor az „törvényszerű”, hogy idegenben vágja ki a rezet... — Azért nem eszik olyan forrón a kását! A kék-fehé­rek túlzott magabiztossága enyhül valamit, önbizalmuk­ban kissé megtépázva lép­nek pályára. — Mit tud róluk? — Egységes, taktikailag érett, tapasztalt csapat. Meg­szállják a középpályát, s on­nan zúdulnak előre, ketten- hárman, a legváratlanabb pillanatokban üres terüle­tekre belövöldözött labdák után. Nem verhetetlenek, akadnak sebezhető pontjaik, ezeket kell nekünk megost- romolni. A szakvezető örömmel nyugtázta, hogy együttese teljesítménye kezd arra ha­sonlítani, amit korábban el­képzelt. Igaz, a DVTK-t ez idáig rengeteg teher nyo­masztotta : később kezdték az alapozást; Petcu és Gá­bor szinte a nulláról indult a többiek után; eltávozott a gólerős Tóth; sorozatban jöttek a sérülések; és persze az egyéni hibák. Mintha mostanság kezdene „ki­egyenesedni” a gárda, s eb­ben a szurkolók ma délután rengeteget segíthetnek! Buz­dításuk szárnyakat adhat az elszántan és lelkesen ügykö­dő piros-fehér játékosoknak, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, amit Vlád László megfogalmazott: ha zsinórban háromszor nyerni tudnának, jelentősen enyhül­nének a feszítő gondok. Ma délután 1 órakor vár­hatóan a következő összeté­telű együttes fut ki a diós­győri stadion gyepszőnyegé­re: Knotz vagy Kiss Á. — Bém, Leskó, Kertész, Szabó Zs. — Molnár, Parhomenko, Danes — Gábor, Szvisztun, Váczt. A játékvezető Pillér lesz. További mérkőzések: ZTE —PMSC, FTC—Veszprém FC, Siófok—Tatabánya, BVSC—Videoton, Váci Izzó —UTE, Haladás—Kispest, Vasas—Rába ETO. 10 vereség — „zsinórban" Rosszul kezdődött az MTK—DVTK bajnoki mérkőzések sorozata, hiszen 1950. szeptember 27-én, a Károlyi — Paticskó II., Kakuszi, Gyuris — Török, Krucsai — Németh, Csorba <Pesti), Mixtat, Pri- belszky, Salamon összeáülítású Diósgyőr 4-2-es vereséget szenve­dett. A folytatás sem volt különb, mert „zsinórban” még kilenc­szer verték cl a fővárosiak a piros-fehéreket. Akad megrendítő erejű is: 1951. november 14-én 7-0-ra, majd 1952. április 20-án 8-2-re kapott ki a vasgyári gárda. Az egészben az volt la „legkellemetle­nebb”, hogy mindkettő hazai környezetben született. Később javult a statisztika — erről már érthetően derűsebb han­gulatban készítette jegyzeteit Hernádi Pál. Megszületett az első diósgyőri siker (1958. július 10. — 2-1). Fokozatosan egyenlítődtek ki a csapatok között korábban meglevő különbségek, újabb vas­gyári győzelmek javították a statisztikát. A legértékesebb DVTK- sikert 1980. április 5-én jegyezhettük fel, amikor a Hungária kör­úton 4-1-re nyert a miskolci társaság. 1983. szeptember 17-én — az eddigi utolsó összecsapáson — is a DVTK nyert 2-0-ra. Az összesített mérleg: 54 mérkőzés, 14 győzelem, 10 döntetlen, 30 vereség, 59-110-es gólkülönbség. Es Ízelítőül azok közül, akik itt is, meg ott is szerepeltek: Füzér, Kovács I., Paticskó II., Vinyei, Turbéki, Túrán, Gondos, Bóta, Szucsányi, Bősz . .. Aranyérmes vallomások Ketten — ugyanarról A közelmúltban Cegléd adott otthont az idei országos gyer­mek cselgáncs bajnokságnak. A település nevére két mis­kolci fiatal bizonyára sokáig emlékszik majd szívesen. Bur­ka József és Béres Szabolcs (mindketten az MVSC sporto­lói) egyaránt elsők lettek súly­csoportjukban. * — Mióta cselgáncsoztok? Burka József: — 1985-ben indult egy tanfolyam a Nagyváthy utcai, iskolában, ahol Kuki Attila irányítása mellett ismerkedtem meg az alapokkal. Béres Szabolcs: — Én egy évvel később, tehát 1986- ban kerültem kapcsolatba a sportággal. A szirmai isko­lában tanfolyamot hirdettek, s elmentem az utánpótlás­toborzásra, ugyancsak Kuki Attila hívó szavára hallgat­va. — Miért éppen a cselgán­csozást választottátok? B. J.: — Nagyon megtet­szett. Leköti az ember ener­giáját, amikor pedig már jönnek az eredmények is, újult erővel vágóik neki a feladatoknak. B. Sz.: — Házhoz jött a sportág, ráadásul az IMVSC- bázis közel van Szármához. A cselgáncsozás segítséget jelent az önvédelemben, s felmérhetetlen a jellemfor­máló hatása. Az iskolában az utóbbi években sokat javult a magaviseletem. _ Mi volt az eddigi leg­jobb eredményetek? B . j . — 1988-ban már nyertem egy országos baj­nokságot a 41 kilós súlycso­portban. B. Sz.: — 1989-ben a Pak­si Atom Kupán 45 kilóban a második helyen végeztem. — Milyen célkitűzéssel utaztatok az országos baj­nokságra? Burka József B. J.: — Legnagyobb ri­válisomat az idei Vasutas Kupán elég biztosan vertem, így azzal az eltökélt szán­dékkal utaztam Ceglédre; hogy aranyéremmel térjek haza. B. Sz.: — Ügy indultam, hogy nyerni ikesll! ösztönöz­tek is erre, ám a fogyasztás miatt nem lehettem biztos a dolgomban. Szerencsére si­került. — Hosszú volt az út a dobogó legfelső fokáig? B. J.: — Az idén már a 49 kilóban versenyeztem, s öt mérkőzést kellett sikerrel végigküzdeni. B. SZ.: — Az ellenfelek nekem is öt akadályt állí­tottak, igaz, ők az 53 kiló­ban. Négy i.pponos volt, egy nehezebbnek bizonyult. — Van példaképetek? É. J.: — Igen, mégpedig Hajtós Bertalan, aki az MVSC-ből indult, Európa- bajnokságot nyert, s ez ha­talmas bravúrnak számított. B. SZ.: — Én is Hajós Bertalanra tudok igazán fel­nézni, akinek hasonló a küzdőmodora, mint az Béres Szabolcs enyém. Kitartó és szimpati­kus, nagyszerű sportember. — Kik egyengették eddigi lépéseiteket? B. J.: — Nyitrai István, Kuki Attila, Nagy József és Horváth Csaba. B. SZ.: — Kuki Attila, Nagy József és Horváth Csa­ba. — Hogyan tanultok, mi­lyen az iskolai „mutató”? B. J.: — A Nagyváthy ut­cai iskolába járok, nyolca­dik osztályba, a mérlegem: kitűnő. Szeretnék a Kilián György Gimnáziumba felvé­telizni. B. SZ.: — Szirmán most végzem a nyolcadikat, 4,5- ös az átlagom, s a Berzevi- czy Vendéglátóipariba ké­szülök, cukrász, vagy sza­kács szeretnék lenni. — Mi a célotok a tatami világában? B. J.: — Az Európa-baj- noki cím megszerzése. De addig nagyon hosszú az út. B. SZ.: — Néha megjele­nik lelki szemeim előtt, hogy olimpián képviselem a ma­gyar színeket és szereplé­semmel nem okozok csaló­dást az értem szorftóknak . . . (dörög) ÉM sport Közjyilcs Közgyűlést tart novem­ber 11-én, hétfőn Miskol­con a Borsod Megyei Lab­darúgóedzők Bizottsága. A sportszövetségi és rendez­vény irodában 17 órától sorra kerülő eseményen megválasztják a bizottság tisztségviselőit. Kézilabda Tegnap este, lapunk zár­ta előtt ért véget a miskol­ci városi sportcsarnokban lejátszott NB I-es női baj­noki kézilabda mérkőzés. Borsodi Bányász—Jászbe­rény 17-21 (9-10). Tudósí­tást hétfői lapunkban köz-' lünk. Tiikc­piopik A Miskolci Egyetem Di­áksportköre Triatlon és Kerékpáros Szakcsoportja (a Trike) sorozatban tartja: rendezvényeit. November 13- án az egyetem E/7-es kollégiumában lépcsőfutó versenyt rendeznek, no­vember 27-én pedig sor kerül második emelkedő futóversenyükre. December 14- én az Olimpiai ötpróba téli túráját kínálják tag­jaiknak, december 21-én pedig felkészülési viadallal zárják az esztendőt. Kedden: KVSE—OVIK Kedden délután össze­csap a megye két repre-. zentáns labdarúgócsapata. Tavasszal még egy osztály­ban harcoltak, a diósgyő­rieknek aztán sikerült ki­vívni az NB I-be kerülést. Nos, a Kazincbarcikai Ve­gyész vendégeiként a DVTK november 12-én, 14 órától a vegyészvárosban lép pályára. A rendezők a bevétel 50 százalékát a Labdarúgó Alapítvány ja­vára fordítják. A jegyeket! 25, Illetve 50 forintos áron vásárolhatják meg az ér­deklődők. Ismét Malyibní — a két pontért!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents