Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05 / 234. szám
ÉSZAK-MAGYASORSZAG 6 1991. október 5., szombat KISS ERNŐ KNÉZICH (KNEZIC) karoly LAHNER GYÖRGY LAZAR VILMOS LEININGEN- WESTERBURG KAROLY gróf NAGY-SÁNDOR JÓZSEF POELTENBERG ERNŐ SCHWEIDEL JÓZSEF TOROK IGNÁC AULICH LAJOS DAMJANICH JANOS DESSEWFFY ARISZTID VECSEY KAROLY gróf Történelmünk nagypéntekjén A festményt — persze csak egy nyomdailag sokszorosított nyomatát —, amelyet gyermekként életemben először láttam, éppen ezt a tragikus eseményt ábrázolta. Ott — a szomszéd kamrájának falán lógott, szúette keretben — és akikor — négy-öt évesen — természetesen még inem tudtam, hogy történelmünk nagypéntekjét örökítette meg e képpel a számomra ismeretlen festő. Akkor csupán féltem tőle. Féltem a fekete ruhás akasztott embereitől, és a már lemeztelenített halotta- itól. De bármennyire is taszított tőle a döbbenet, valami megfoghatatlan, még hatalmasabb erő újra és újra a megnézésére szuggerált. Legyökereztette lábaim, mágnesként vonzotta tekintetemet. Azóta persze a képen történtekről sok mindent kellő részletességgel és pontossággal megtanultam. Megtanították velem az ilyen-olyan iskolákban. Sőt, ez az ismeretanyag 'kiegészült a magánszorgalmú kíváncsiság felhalmozta tényekkel, információkkal ás. Ám érzelmi kötődésemet Aradhoz, Damjanich Jánoshoz és társaihoz mind a mai napig abból a lomoskamrából, attól a szúette keretű képtől eredeztetem. „Keresztre feszítették, rneghala és eltemettették ...’ A magyar szabadságot akkor és ott, 1849. október 6-án Aradon keresztre feszítették. Meghalt aznap nemcsak tizenhárom honvédtábornok, hanem egy egész nemzet is. Arad ott és akkor a bizonytalanság kérdését szülte: marad? Már mint, hogy marad-e a nemzetből valami, egy szikrányi életjel legalább? Szerencsére lön’ a csoda, amelyre csak a mindenáron élniakarók képesek: „...harmadnapra halottaiból feltá- mada.” Igen, úgy, mint a Messiás, úgy mint a poraiból újra ébredő főnixmadár. Igazolásul Európának, a világnak, hogy ez a nép elpusztíthatatlan. Hisz’ nagypéntekünk volt már sok. S a vértanúink száma is sokszor tizenhárom. Muhi, Mohács, Majtény, Do- berdó, Don-kanyar, Sopronkőhida. II. Lajostól Bajcsy- Zsilinszkyig a megmaradásért, az újrakezdésért, a reményért túl sok emberáldozatot mutattunk már be a Gondviselőnek. Ök tizenhármán sokezer vértanú jelképei, s 1848—49 obeliszkjei azok az aradi bitófák! Levelet hajt belőle a fájdalom épp úgy, mint a csak azért is elszántság. Tanulja meg minden ember, aki érti Petőfi nyelvét, s aki megtanulta, amíg él, el ne felejtse e tizenhárom nevet! Skandálja, mint szent zsoltárt! Aulich Lajos, akit még a halálos ítéletet kihirdető törzshadbíró, Kart Ernst kiváló embernek nevezett. Damjanich János a szerb, aki vörössipkásaival maga volt a fergeteg, s aki miután tudta, hová viszi a szekér azon a napon, azt mondta: „oltalmazd meg Mindenható az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!” Dessewffy Arisztid, aki csak egykori tiszttársa Franz von Lichtenstein herceg előtt volt hajlandó letenni a fegyvert. Kiss Ernő, akivel — go- lyóáltali halálra ítélték — az első sortűz nem tudott végezni, s aki azzal búcsúzott el a várkáplántól: „Isten büntesse meg hóhérainkat !” Knézich (Knezié) Károly, kinek apja horvát volt, s az anyja török, ám ő magyar ügyért képes volt vérét hullatni. Láhner György, a német származású „fölszerelési és fegyverzési felügyelő”, kit harmadikként végeztek ki. Lázár Yilmos, a mindig nyugodt és bátor tiszt, ki féltérdre ereszkedve fogadta a gyilkos golyót. Leiningen-Westerburg Károly gróf, aki egy nappal a kivégzése előtt ezt írta feleségének: „A gyermekek még meg vannak kímélve a fájdalomtól, és ez jól van így, ők a te szavaidból ismerik meg apjukat, és ki mondhatná meg nekik jobban, mint te, hogy apjuk — bár az emberi törvények elítélték, szívében becsületes ember volt, aki meggyőződéséért halt meg.” Nagy-Sándor József, akiről Szemere Miklós ezt írta versben: „Nagy voltál névre, nagy bajnoki szívre hazádhoz, / Nagy lelked bűn volt törpe bakóid előtt.”! Poeltenberg Ernő, aki útban a kivégző helyre, végignézve társain mindössze eny- nyit mondott: „Szép deputá- ció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni! Schweidel József, aki gyóntatópapjának azt mondta; „ártatlanul halok meg.” Török Ignác, ki a halálos ítéletet is a legnagyobb lelkinyugalommal fogadta, s még kivégzése előtt is hadtudományi munkákat Olvasott. Vécsey Károly gróf, akire a legnagyobb büntetés várt. Végig kellett néznie társai akasztását. Holnap október 6-ika. Történelmünk gyásznapja, Magyarország nagypéntekje. A jelen magyarja számára a kegyelet napja ez. A vértanúk előtti tisztelgés gyászünnepe. De egyúttal az önvizsgálódás és számvetés napja is! Lehet. Kell, hogy az legyen! A csonkigégő gyertyák fényében talán megvilágosodik elménk, s pa^ rázs gyúl szívünkben, telkünkben. Magunkért, mai magyarokért! Hisz’ a húsvétra oly hőn vágyunk már mindannyian! Hajdú DUre Négy évvel ezelőtt jegyezte be a cégbíróság az Észak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt.-t. Ugyancsak négy évvel ezelőtt éppen az Észak-Magyarország hasábjain írta le a vállalkozás alapkoncepcióját dr. Csornai Zoltán vezérigazgató. Most, a születésnapon e négy év hányattatásairól, kezdeményezéseiről és nem kevés eredményéről beszélgetünk a vezérigazgatóval. Egy dinamikusan fejlődő cég Négyéves az IC(P) Rt. Interjú Csornai Zoltán vezérigazgatóval — 1987-iben az IC(P) Rt. megalakulása meglehetősen rendhagyónak hatott. Akkoriban már érezhetők voltak az ipari struktúra komoly gondjai. Kerestük a 'tóitörés lehetőségeit. Így erősödött fel az liinnovációs centrum kiépítésének a gondolata. Amikor a céget megalapítottuk, csak egy 1875Hből (!) származó kereskedelmi törvényre hagyatkozhattunk. Nagyon sok ívitát, konzultációt kellett lefolytatnunk, sok szakemberrel, végül is a sok-sok utánjárás után cégünk jogi, pénzügyi, gazdasági alapjai összejöttek, és az első olyan magyarországi részvénytársaság lettünk, amely kormán yengedély nélkül, klasszikus 'úton, cégbírósági bejegyzéssel jöhetett létre. — Az ,IiC(P) Rt. tehát a maga nemében első volt az országban? Melyek voltak az emlegetett koncepció fő elemei? — Ismereteim (szerint az első volt... Az akkori szemléletben a vállalati tevékenység erősen kötődött a gyárhoz, üzemcsarnokhoz, ahol termelés folyik. E helyett inéi egy átfogó, átgondolt üzleti stratégiát, üzleti koncepciót alakítottunk ki. Ha visszaemlékszünik arra az időszakra, .nagyon sok vólt a huzavona, az aggályoskodás, a (bizalmatlanság. E mellett a jogszabályok sem .segítették a gördülékeny működést, sőt több esetben ellene hatottak. A gondokat megfejelte az infrastruktúrában meglevő elmaradottság, helyiségproblémák, hiszen még irodahelyiségünk sem volt. A Bajcsy- Zsilinszky utcában kezdtünk. A mai vadásziklub felett .82 ember dolgozott ösz- szezsúfolva. Szerencsére nagyon lelkes közösség (kezdte ezt a munkát, nem hagytuk magunkat. — Mindezekkel együtt hogyan zárult az első csonka év, és mit hozott 1988? — 1987-ben a lejegyzett alaptőke 147 millió forint volt, amiből mintegy 46 millió állt rendelkezésünkre. Ezzel a pénzzel gadálkodva, az év végét már nyereségesen zártuk. A 44 (millió forint árbevétel mellett 7 millió mérleg szerinti .nyereséget produkáltunk. Csalódtak hát azok, akik azt gondolták, a vállalkozás 'hamar csúfos vereséget szenved. 1986-ban tovább folytattuk erőfeszítéseinket. A cég igazgatóságai (iparfejlesztési és vállalkozási, számítástechnikai) kezdtek erősödni és mellettük megjelent a területi igazgatóság. Ekkor kezdtünk egyre intenzívebben foglalkozni a külkereskedelmi tevékenységgel, mert az alapkoncepciónkban ez benne volt. Rengeteg háttérmunka következett, míg végül sikerült elérni, hogy Magyarországon, nem .budapesti központú cégként, elsőként az IC(P)) R't. megkapta a külkereskedelmi jogot. De igen nehéz volt 'összeszedni a megfelelő .szakgárdát is. Budapestről kellett szerződtetnünk jó pár kollégát., akik rendelkeztek megfelelő szakismeretekkel. Így 'indult meg a cég külkereskedelmi tevékenysége, majd 1989. január 1-vel megkezdte munkáját a cég ke- reskedélmi igazgatósága. — 1989-ben a pénzpiacon elkezdtek bátrabban mozogni ... — .Láttuk, hogy a régió nagyon ki van szolgáltatva amiatt, 'hogy pénzügyi műveletekben való részvétele is korlátozott. Ezért úgy gondoltuk, bogy jó lenne részt kapni ezekből az ügyletekből.. Hitelkihelyezésekben, váltóleszámítolásokban részt venni, követelés-átvállalásokkal foglalkozni. Szerettük volna, ha a régiónkba sikerül több tőikét, pénzt becsalogatni. Az .1998-ais évet nagy viharok után zártuk. 526 millió nettó árbevétel mellett több mint 30 millió nyereséget realizáltunk. Az 1987— 88-as év tehát sikeres volt, az IO(P) 11 százalékos osztalékot fizethetett. 1989 végére megjelenhettek az első hitel-, váltóügyekkel foglalkozó munkák. A létszám már ekkor több mint 110 fő volt. A nettó bevétel értéke .meghalad'ta az 1 .milliard 200 millió forintot. A teljes .cégforgalom 1 milliárd 800 millió forint fölé lendült. Az osztalék 14 százalékos lett. '56—58 millió forint nyereséget értünk el. 1989—90-ben már egy megerősödött TG(IP) Rt. van a palettán, amelynek mind jobban ére2lhető a .gazdasági szerepe. — Gondoljunk bele: az IC(\P) már imásfél éve működik, amikor végre megjelenik a korszerűsített társasági törvény, melynek alapján most már biztos jogi háttérrel dolgozhattak. — Hihetetlen forgalmat bonyolítottunk le. Több száz cég létrehozásában működtünk közre. Büszikék vagyunk rá: régiónkban az első vegyes vállalatot mi hoztuk össze. (A holland—magyar vegyes vállalat korábban a BVK önálló egysége volt.) Az ország különböző részein hoztunk létre vegyes vállalatokat. 1990-lben már létrejöttek olyan kft.-k, rt.-k, amelyek, és egyes .egységeink között komoly verseny bontakozott ki. — Ezt a tempót csak kiváló szakembergárdával lehetett tartani. Bírták-e utánpótlással? — Magasan képzett, a fiatalabb korosztályhoz tartozó szakembereket vettünk fel menedzsereknek, akik itt alapozták meg jövőjüket, itt tanulták meg a szakmát. A funkcionális területekre viszont a tapasztaltabb korosztályból kerestünk embereket. Voltak, akik 1987—88- bán azt mondták, itt operettigazgatók vannak, akik légvárat kezdtek el építeni. Le gfon tostabbnak tartjuk az emberi agyak pallérozását. Ez a záloga mindenfajta haladásnak. Ezért a humánszférába .sok pénzt, energiát kell befektetni. Ezért is kezdtük 'tőkebefektetéseinkét éppen egy menedzserképzéssel foglalkozó kft. létrehozásával. .1990-ban egyre közelebb került a tőzsde tehetősége. Mii szerveztük a megyében a legelső- tőzsdetanfölyamöt. Részesei voltunk annak a rangos cégekből, bankokból álló alapítói körnek, amely negyvenkét év után újra létrehozta a Budapesti Értékpapír-tőzsdét. .Ez önbizalmat adott dolgozóinknak. 1990 végére .az IC(P)-.melk 2 milliárd 100 millió forint fölé lendült a nettó bevétele. Pénzpiaci forgalmunk pedig 13 milliárd 200 .millió volt, azaz mindösszesen 15 milliárd 300 millió forgalmat tudhattunk magunkénak, és 20 százalék osztalékot tudtunk fizetni. Tavaly megerősödött a cég képviseleti rendszere is. Tizennyolc képviselettel rendelkezünk, amely behálózza az egész országot. — Melyek a további kilátások? — 1991-iben úgy gondolom, a cég tovább tud fejlődni. Viszont 'hozzáteszem: a nehézségeink ugyanúgy megvannak, mint a kezdetekben, csak egy merőben más dimenzióban. Környezetünkben növekvő a munkanélküliség, amindk következtében a részleges, helyenként a teljes leállások szűkítik a piacot. Mindennaposaik a fizetési problémák. Mlindettől függetlenül azt tudom mondani, hogy az öt igazgatóságunk, Valamint a tizen- egynéhány kft.-nk nyereséges. Ma ött tartunk, hogy a pénzügyi kihelyezéseink meghaladták a tavalyi .szintet, az év első hat hónapjában. A nettóbevétel-értékünk, kilenc hónap után túli van az egy- milliárd forinton. (Tavaly hasonló időszakban ennék a 60 százalékánál tartottunk). Nyereségűink, ha .minden sikerül, elérheti a tavalyi értéket, bár még .korai erről bármit is szólni, hiszen nincsenek stabil pontok, amelyekre építeni lehetne. Ki- lencvenegy.re tovább formálódtak ikülikaiposdlataink. Ma már harminchat országgal van kontaktusunk. Rendkívül érdekes ezeknek az országoknak a megoszlása. Az egyik vonulat a Távol-Kelet, így például Szingapúr, Tajvan, Fülöp- szigetdk. A imásik vonulat a nyugateurópai térség, a harmadik pedig az Egyesült Államok és Kanada. Változatlanul fontosnak tartjuk a szovjet .piacot, van magyar —'szovjet kereskedelmi kft.- nk is. A négy év tapasztalataira építve további törekvésünk, az újabb és újabb kezdeményezés és nyitás mind itthon, mind külföldön. Törekvésünk, .segíteni a társadalmi élet (különböző szféráiban. Az IC(P) Rt. szellemiségéből következően mindenekelőtt a közoktatást támogatja. Eddig több mint ötven számítógépet .juttattunk iskoláknak. Szoros a kapcsolatunk a Miskolci Egyetemmel, alapítványt hoztunk létre a Miiskolci Nemzeti Színházért, a mozgássérült gyermekekért. Ezenkívül igyekszünk .segíteni az egészségügyet, a beteg emberek gyógykezelését is, valamint lehetőségeink szerint — a tömegsportot. — Köszönjük a beszélgetést és gratulálunk a négy év sikereihez! Nagy Zoltán
