Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. október 22., kedd Pácin A reneszánsz stílusú, sokszögű, saroktornyos várkápolnás Mágocsy-kastély 1581—91 között épült. A néhány évvel ezelőtt helyreállított kas­tély most bizton sorolható legszebb épületeink közé. Ám nemcsak kívülről szép, de belső kiala­kítása, s az értékes tárgyak is maradandó él­ményt jelenthetnek a látogatók számára. Fotó: Laczó József WMmWM Ki ill belépsz— nézz a lábad elé! Természetgyógyászok Ha azt halljuk: természet- gyógyász, már egyre gyanak­vóbbak vagyunk. A szakembe­rek mellett megjelentek a kon­tárok is. Nagyon sokan, ki­használva a megnövekedett érdeklődést — az anyagi siker reményében - minden szakmai előképzettség nélkül ..gyógyí­tanak”. A természetgyógyászat terén uralkodó kaotikus állapotokat nem lesi könnyű megszüntetni. Pedig már az elmúlt év janu­árjában megalakult a Magyar Természetgyógyászati Tanács. Az ország húsz legnevesebb természetgyógyász orvosa és kutatója azzal a céllal hozta létre a tanácsot, hogy meg­előzzék a már akkor előre lá­tott visszaélési lehetőségeket. Megindultok a tárgyalások a Népjóléti Minisztériummal, megalakult a szakmai kollé­gium. De a közben kialakult áldatlan állapotok miatt vi­szont a szakemberek szerint mór lényegesen nagyobb álla­mi beavatkozásra lenne szük­ség. Létre kellene hozni az Országos Természetgyógyászati Tudományos Intézetet. Külön­ben nem hogy a társadalom egészségmegőrzésére fordítha­tó értékeket veszíti el a kor­mány — hirdetik a természet­gyógyászok —, hanem az egészségügy a gyógyítás aka­dályozójává is válhat hátrá­nyos helyzete miatt. Sikernek számít viszont, hogy befejeződött az első, termé­szetgyógyászattal foglalkozó hivatalos tanfolyam. A Nem­zeti Egészségvédelmi Intézet és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Mód­szertani Központ hirdette meg az elmúlt év tavaszán az egy­éves „A természetes élet- és gyógymódok terjesztését segí­tő alapképzés” elnevezésű kur­zust azok számára, akik az egészségnevelés, illetve a köz- művelődés terén természet- gyógyászattal, életmódreform­mal, reformtáplálkozással fog­lalkoznak. Közel hatvan hall­gató — orvosok, pszichológu­sok, pedagógusok, népműve­lők — kezdte meg 1990 ápri­lisában Aggteleken a tanfo­lyam első, intenzív szakaszát. Majd havonta Budapesten tu­dományos tanácskozásokon, negyedévenként pedig szakmai konzultációkon vettek részt. Az idén tavasszal eljutottak a délnyugat-németországi Eppen- brunnba, ahol felkeresték dr. Sarkadi Adóm Vita Natura Klinikáját. A tanulmányi út során ellátogattak Heidelberg- be, és részt vettek az idei rákkongresszuson. Huszonhat hallgató már Eppenbrunnban dr. Tamási József orvos és dr. Török Iván pszichológus, tan­folyamvezetők előtt számot adott tudásáról. A többiek pe­dig szeptember elején Aggte­leken az elméleti és gyakor­lati vizsgáikkal fejezték be a tanfolyamot. A vizsgákon kí­vül az oklevél kiadását szak- dolgozat elkészítéséhez kötöt­ték. A diplomát a Magyar Természetgyógyászati Tanács és a Népjóléti Minisztérium képviselői aláírásukkal hitele­sítették. A végzett hallgatók — közülük tízen megyénkben dolgoznak — nem gyógyítók, hanem a természetes élet- és gyógymódok tanácsadói lesz­nek. Ahogyan dr. Tamási Jói zsef, a tanfolyam szakmai programjának összeállítója fo­galmazott: ők azok, akik a természetgyógyászatot a pre­vencióban felhasználva egy mélyreható társadalmi válto­zást tudnak létrehozni az úgy­nevezett életmódtábor-program segítségével. Ez alapja lehet egy működő, megújított nem­zeti egészségmegőrzési prog­ramnak. (Klip) Bizony, buktatókkal teli ez az élet. Ebből a közhelysze­rű bölcsességből igen jó lec­két kaphatunk az ifjúsági ház legújabb, egy második emeleti teremben gondosan eldugott kiállításán, rögtön az elején. De aggódni nem kell, a belépés/esés után abba is marad a meglepeté­sek sora. Joó Péter, Gosztonyi Já­nos, Pethő Zsallt és Laja, négy miskolci fiatal mű- vész(palánjta). Laja nevét te­hettem volna' idézőjelbe is, hiszen ő lány, de hogy va­lójában hogy hívják, azt nem sikerült kideríteni. Vé­gül is mindegy, mások is használtak már a történe­lem során „álnevet”. Ami még belefér egy rövid mű­vész-életrajzba: átlagéletko­ruk 20 év körül mozog, itt élnek, Itt dolgoznak — ki­véve a • legifjabbat, Pethő Zsoltot, aki a Kilián Gimná­ziumban tanul. A többieket az Iparművészeti Főiskola vonzza, eddig még sikertele- nü(ll. És hogy a kiállításról ma­gáról is szóljunk: néhány jó ötlet, a rajzkészség bemuta­tása mellett ott vannak a gipszszobrok. Ezek igazán jók: szépek és főleg tartal­masak. Bemutatkozásnak pedig nagyszerűek. —k—n A szent galacsintúró kocsmája Már kezdtem azt hinni, hogy ellopták az álmomat, amit a hangulatos, füstös kis blues-kocsmámról szőttem. De nem, ez egy másik álom, másik kocsma. A füst és a félhomály természetesen itt is fellelhető, de az egész mégis csak más. Ez a szent galacsintúró kocsmája, azaz a Scarabeus jazz-rock-blues együttes kedd esti klubja. Számolgatjuk, hogy csak a közelmúltban hány hasonló kezdeményezés bukott meg Miskolcon: a Jazz-pince, a Folk-pince, a Jazz-kávéház. Közel jártunk ahhoz, hogy a sor végére biggyesszük a Tiszti klubot, az egész Sca- rabeusszal együtt, mert nyi­tás után egy fél órával a han­goló zenekarral együtt sem vagyunk .tizenötnél többen. Azután hirtelen megtelik á terem, sőt, lassan a folyosó is. Játszani kezd a Scarabe­us. Az első szám után úgy tűnik, ez egy igazi klub: va­lahonnan az első asztalok mellől a sok fiatal között ku­riózumnak számító idős hölgy „szól be" a zenekar­nak, hogy ugyan fiúk, csi­náljatok valamit, mert az énekből semmi nem hallat­szik. De a kommunikáció itt abba is marad. A fiúk sem­mit nem csinálnak, csak ját­szanak tovább. A közönség pedig, vagy a büfét választja, vagy a fü- lelésit. Mert fülelni kell a szövegre, a gitárosok ragyo­gó, de elnyomott játékára, sokszor még a vendégmű­vész „fújására” is. Egyetlen hangszer érvényesül igazán, sőt túlzottan: a dob. Nem vi­tás, érti a dolgát a dobos, de hogy’ is szól a mondás? Jóból is megárt a sok. A hangulatra így sem lehet pa­nasz. Olcsón kapható sör és kóla, szendvics és sztrapacs- ka. És ha a kocsmának még nincs is, a zenének már van törzsközönsége. Valamennyi asztalnál ül egy-két ember, aki minden hasonló bulin feltalálható. A zenekar pe­dig elmondhatja, amit Ma­gilla Gorilla szokott az el­vétett halálugrás után: Se­baj, a jövő héten újra meg­próbáljuk! (csörnök) Gondolsz-e majd rám ? Talán nemcsak az idősebbek. # hanem a fiatalabbak is emlé­keznek e valamikori nagy slá­gerre. Bizony, már több, mint 20 év eltelt azóta, hogy ez a szerzemény először elhangzott! Szerencsére a több évtized nem ártott az említett dalnak; örökzölddé lett, s máig szívesen játsz- szák különböző zenei műsorokban. Talán erre figyelt fel a Dolly Roll együttes, amikor csokorba gyűjtötte a 60-as évek legnagyobb hazai slágereit, és közös albumon megjelentette őket. így került egy korongra az Almát eszem, a Csinibaba, a Barnabőrű hab­leány. a Hosszú forró nyár és még megannyi híres szerzemény. A Dolly Roll nem először fog ilyen vállalkozásba. Mindig is olyan zenét játszottak, melynek alapjai valahol a 60-as évek zenei világában keresen­dők; de természetesen a dalok meg­szólaltatásakor már a mai hangzásvi­lágot követték. E tevékenységük eddi­gi legjelentősebb vállalkozása volt an­nak az albumnak a megjelentetése, amely tavaly tavasszal a 60-as évek legnagyobb világslágereinek magyar nyelvű feldolgozásait tartalmazta. Az új lemez — amely a napokban került a boltokba — ennek hagyományait kö­veti annyi módosítással, hogy most az akkori magyar slágereket dolgozták fel. Erről beszélgettünk Kékes Zoltán­nal. a Dolly Roll vezetőjével: — Hogyan született a válogatás öt­lete? — Tulajdonképpen a külföldi válo­gatás sikere erősítette meg bennünk azt a régen dédelgetett ötletet, hogy feldolgozzuk a kor magyar slágereit is. Nekem személy szerint valahogy mindig fájt az a megkülönböztetés, ahogyan ezeket a dalokat kezelték és kezelik manapság. A nosztalgiahullám­mal ugyan előjöttek a kor amerikai és angolszász értékei, de mindenki meg­feledkezett arról, hogy itt Magyaror­szágon is születtek akkoriban jelentős szerzemények. Remélem, sikerült egy olyan jó albumot készítenünk, amely méltó lehet ezeknek a slágereknek a rangjához. — Nem gondoljátok-e, hogy a zene­kar saját arculatának válik kárára, ha több olyan lemezt megjelentettek, amelyen nem saját dalok szerepelnek? — Nem, ilyesmitől egyáltalán nem félünk! Mi büszkék vagyunk arra, hogy játszhatjuk ezeket a szerzemé­nyeket és hisszük azt. hogy közönsé­günk is szereti e nótákat. A Dolly Roll mindig szívesen nyúlt azokhoz a régi dalokhoz, amelyek régebben más előadókkal már népszerűek voltak. Ügy gondoljuk, a közönség szereti és igényli ezeket a dalokat. Az idősebbek azért, mert már korábban is szerették őket, a fiatalok meg azért, mert ezek a dalok ma is „fiatalok”, tehát nekik is szólnak. Azt hiszem a Dolly Roll eddigi tevékenységébe tökéletesen be­leillik ezeknek a nótáknak az inter­pretálása. — Hosszú szünet után jelenhetett meg a mostani album. A zenekar ra­jongói már-már megszokhatták, hogy évi két lemezzel jelentkeztek. Mi okoz­ta e kiesést? — Valóban korábbra terveztük en­nek az összeállításnak a megjelenteté­sét, de aztán mégis inkább kivártunk egy bizonyos időt. Az utóbbi időben olyan sok lemezünk jelent meg, hogy úgy gondoltuk, engedjük kifutni azo­kat a produkciókat. Reméljük, közön­ségünk is nagyon várja már az új al­bumot. s örülni fog megjelenésének. — Milyen csemegékkel szolgálhatunk még a Dolly Roll-rajongóknak? — Elkészült az albumról a címadó dal videoklipje. Mindent megteszünk, hogy minél gyakrabban látható legyen a televízióban. Októberben egy nagy­szabású budapesti koncerten veszünk részt, s reméljük, mód nyílik a későb­biekben országszerte találkoznunk kö­zönségünkkel. Külön meglepetés minden, kazetta­vásárló számára, hogy a borító belső oldalán egy kis rejtvény, a kazettado­bozban pedig egy sorsjegy szerepel. Aki a megfejtést levelezőlapon a sors­jegy fogadószelvényével címünkre visszaküldi, az részt vesz azon a ka­rácsonyi sorsoláson, amelyen egy két­személyes külföldi utazás és még sok más értékes és érdekes nyeremény ke­rül szétosztásra. Reméljük persze, hogy azok sem fognak bánkódni, akik sem­mit sem nyernek, hiszen a kazetta nekik is ott lesz, hallgathatják, és bí­zunk abban, hogy örömüket lelik ben­ne! R. Á. Ai nem lettek csodadnktorok

Next

/
Thumbnails
Contents