Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

1991. október 16., szerda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Több mérget ehetünk

A magyar mezőgazdaság átalakulása természetesen a gazdálkodás részterületein, így a növényvédelemben is módosulásokat hoz, változtatásokat igényel. A növényvédő mérnökök, az agrokémiai szakemberek, szeretnének e folyamatban alkotóan részt vállalni, ezért minden megyében megalakították a szakma területi szervezeteit, majd létrehozták az Országos Kamarai Szövetséget is.

A Növényvédő Mérnöki Kamara alapvető célja és feladata tagjainak szakmai, etikai és gazdasági érdekvédelme, míg az országos szövetség a növényvédelmi szakma érdekeit országosan védi és képviseli.

Rendkívül fontos a korszerű agrárgazdálkodás bizonyos területén elengedhetetlen, ám ezzel együtt kockázatokat is rejtő növény- védelem hatásainak sokoldalú feltárása a közvélemény előtt is. A mezőgazdasági termelésben rövid időn belül várható a termelőeszközöknek és a legfőbb értéknek, a földnek is az újrafelosztása. Ugyanakkor a fogyasztók csak minőségileg tökéletesen megfelelő, feldolgozottságában a mai kor színvonalán levő élelmiszereket igényelnek, vásárolnak. Az ilyen minőségi termelés szakszerű növényvédelem nélkül ma már nem lehetséges.

Óriási luxus és jóvátehetetlen tévedés lenne az európai mércével is jelentős szellemi erőt képviselő 3000 jól képzett növényvédelmi szakmérnök, üzemmérnök tudását veszni hagyni, engedni őket más munkaterületre vándorolni. Ezekre az emberekre továbbra is az agrár- termelésben van szükség. A jelenleg hatályos növényvédelmi ikódex foglalkoztatási kényszert ír elő a nagyüzemeknek, melynek értelmében az Igazán hatékony, nagyüzemi felhasználásúnak minősített készítményeket csak akkor vásárolhatják meg, ha növényvédő mérnököt alkalmaznak.

Nyitott kérdés, hogy a jövőben mit tekintünk nagyüzemnek? Egy szövetkezetből vagy állami gazdaságból néhány emberrel ailakított 100 vagy akár 500 hektáros területű birtok még nem nagyüzem. Egy 10—50 hektáros intenvíz növénytermesztést folytató ikertész több tíz millió forintos árbevétellel viszont már annak tekinthető. Az ilyen (kisebb méretű „nagyüzemek” akár ezer, később több ezer számra alakulhatnak országosan. Hogyan jutnak majd ezek a termelők igazán hatékony készítményekhez? Jól mutatja az ellentmondásos helyzetet, hogy egy növényvédő mérnök ha egy nagyüzem alkalmazásában áll. korlátlanul vásárolhatja meg a növényvédő szereket, de egyetlen liter vagy kilogramm készítményt sem vásárolhat meg a saját nevére. Hogyan szolgáltasson így vállalkozói alapon több magántermelőnek ?

A növényvédelmet sokan azonosítják a permetezéssel. Pedig ez a művelet csak egy eleme a szakmának, tágabb értelemben benne van az előrejelzés, a biológiai növényvédelem, az agrotechnika és a környezetvédelem is. A jelenleg Magyarországon engedélyezett 650 féle növényvédő szer között megfelelő elméleti képzettség híján aligha lehet tájékozódni.

A mezőgazdasági tömeg, árukat, amelyek vagy emberi fogyasztásra vagy állati takarmányozásra szolgálnak a mai nagyüzemekben, szakszerű növényvédelem mellett termelik. Jóllehet ezen áruk zöme csak hónapok múlva, túlnyomórészt ipari feldolgozás után kerül az asztalra. Ugyanakkor a friss fogyasztású zöldségek (saláta, uborka, paprika, paradicsom, stb.l zöme már ma is, később pediig szinte teljesen egy kevésbé ellenőrzött és szakmailag alacsony színvonalú, esetleg elfogadhatatlan növényvédelmi technika mellett kerülnek napokon belül a fogyasztóhoz. A növényvé- dőszer-maradék általában homályban marad, melynek következményei beláthatatla- nok!

Elképzelésünk szerint a kialakuló új termelési formákban már a termelés fo-* íyamőatában ellenőrizni kell a szerfelhasználást. Ez minden magyar polgár érdeke!

Kamatokat csökkent a Magyar Nemzeti Bank

A Magyar Nemzeti Bank a gazdaság élénkítését, az infláció csökkenését szem előtt tartva, az 1991-es monetáris politikai irányelveknek megfelelően az egyes jegybanki kamatlábakat 1991. október 15-től kis mértékben csökkenti. Zádor Györgyné, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetőhelyettese a hírrel kapcsolatban az MTI- nek elmondta, hogy ezzel az intézkedéssel a jegybank tartja magát az MNB, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Bank- szövetség között a hónap elején kötött megállapodáshoz. Mint ismeretes, a PM-mel és a pénzintézetek érdekvédelmi szervezetével a Magyar Nemzeti Bank olyan megállapodást írt alá, mely kimondja, hogy a jegybank és a bankszektor az infláció tartós csökkenésére számít, és a pénzintézetek kamatpolitikájukban ezt az előrejelzést érvényesítik. A megállapodás tartalmazza, hogy a bankrendszer összességében az infláció mérséklődésére számítva november 1-jétől átlagosan mintegy egy százalékkal mérsékli a betétek kamatainak, és ezt követően a hitelkamatok szintjét. A Nemzeti Bank a mostani kamatcsökkentő lépéssel a monetáris politikával kapcsolatos, említett megegyezést követve szeretné elérni, hogy megtorpanjon hazánkban az inflációs folyamat. A főosztályvezető-helyettes kifejtette, hogy az MNB reménye szerint a kereskedelmi bankok tartják magukat az egyezményhez, és követik a jegybankot kamatcsökkentő politikájában.

Az MNB október 15-töl a pénzintézetek 1 évnél rövidebb lejáratú refinanszírozási hiteleinek kamatát évi 30 százalékról 29 százalékra; a devizabetétcsere konstrukció keretében nyújtott refinanszírozási hitel kamatlábát évi 35,2 százalékról 34,2 százalékra mérsékli. A váltóviszontleszámítolási

kamatlábat — a lejárattól függően 27 30 százalékról 26—29 százalékra csökkenti.

A pénzintézetek részére a kötelező tartalékok után fizetett kamat a következők szerint változik: a forint forrásokból képzett tartalékok utáni kamat a jegybanki alapkamat 50 százaléka (a jelenlegi évi 15,4 százalék helyett évi 11 százalék) lesz. A lakossági forintforrásokból képzett tartalékok után,, a nyújtott lakáshitelek mértékéig fizetett kamat az évi 30 százalék

helyett 29 százalékra csökken, a rövid lejáratú refinanszírozási kamat változásának megfelelően; a devizaforrások után. képzett forinttartalékok után pedig a kamat évi 29 százalék, a rövid lejáratú refinanszírozási hitelek kamatával megegyezően.

A jegybank egyéb kamatai változatlanok.

JEGYBANKI KAMATOK (SZÁZALÉK)

Alapkamat 22

AJlami vagyon értékesítéséhez

nyújtott hitelek kamata 16.5

Egzisztenciahitel 16.5

START-hitel 16.5

Újrakezdési, pályakezdési kölcsön 16.5

A pénzintézetek 1 évnél rövidebb

lejáratú refinanszírozási hitelei 29

Váltók viszontleszámítalása esetén

(rediszkontláb), ha a viszontleszámítolás és az esedékesség közötti 'idő:

— 60 napnál rövidebb 2

— 60 és 90 nap között 2

— 90 és 180 nap között 2

— 180 napnál hosszabb 2

Devizabetét ellenében nyújtott

refinanszírozási hitel (X) 34,2

Export céghitelek:

— 180 napig terjedő lejárat esetén 10

— 180 napon túli, de 1 éven belüli

lejáratnál H

— éven túli lejáratnál 12

• Forgatható exportokmányok

leszámítolása 10

Export előfinanszírozásra nyújtott

forinthitel 11

(x): 1991. július 1-jétől az MNB a kamatlábat negyedévente állapítja meg, a kamatláb mértéke a megelőző három hónapban a 90 napos diszkont kincstárjegy aukciókon kialakult átlaghozammal egyezik meg. A kamatláb mértékében 1991. október 15-től egyszer 1 százalékos csökkentés érvényesül, 1991. december 31-ig. Ennek megfelelően a kamatláb az október 1-jétől érvénybe lépett 35,2 százalékról 34,2 százalék, ra csökken. A jegybank alapkamatot számít fel az éven túlra lekötött devizaforrások esetén, ha abból beruházásokat finanszíroznak. (MTI)

Közös vállalat negyvenkét faluja

Az a vezető, aki ma Borsodban nem elzavarja a beosztottjait, hanem próbálja „megtartani" őket, szobrot érdemel — mondta a falusi tejgyűjtőben egy idős asszony, aki estére huszonkét liter tejjel állított be az átvevőhelyre.

Napi tizenkét—tizenhétezer liter tejet kellett elszállítani Mátészalkára, ahol étkezési zsíros tejpor készült, ami bizony á külföldieknek nem kell. Ezt értékesíteni csak a körzet fagyialtosai részére tudták kilónként százötven forintért. Eddig mintegy három és fél millió forint érkezett be a tejporból, s ebből a „bizományosi” tej átvétele után visszatartott pénzt fogják október végén kifizetni a termelőnek.

Bizony ott tartunk hogy már azért is hálálkodik az ember, ha nem mondanak fel munkahelyén. S ha már végképp nincs munkahelye, de meg akar élni, akkor mindenféle vállalkozásba belevág. így a jószágtartásba is. Hizlal, vagy tejtermelésbe fog vagy mindkettőt megpróbálja. A tejtermelés mára különös figyelmet érdemel, mert -nem elég a tejet csak megtermelni. Tudni kell, hogy mennyit, milyet adjon a jószág. Régebben felvásárlási kötelezettsége volt a felvásárlónak, s csak kirívó esetben tagadta meg a tejátvételt. Mára ez már a múlté.

Alapszerződésben rögzítették, hogy a tej mennyiségi átvétele az 1990. évi „bázis”, és a 15 százaléka felesleget csak bizományba veszik át. Már ami az „Abaújtej” Tejfelvásárló Feldolgozó és Értékesítő Közös Vállalatot illeti. Természetes, hogy ebben a bizonytalan piaci világban a cég is óvatos, így a termelőknek is kell kockázatot vállalni, akár tsz-ről, akár magángazdálkodóról van szó. A közös vállalat egyébként az encsi Zója Tsz 75,5 százalékos, és a Megyei Tejipari Vállalat 24,5 százalékos részesedésével alakult. Borsod megye negyvenkét településéről és kilenc szövetkezetéből vásárolja fel a tejet, s ezzel is hozzájárul a kritikus munkaerőgondok csökkentéséhez. Meg azzal is, -hogy Forró községben hetven embernek munkát ad a tej- feldolgozásban .

Mint a közös vállalat vezetőjétől, Belu- zsár Lajostól megtudtuk, összesen tízmillió hétszázezer liter tejet vásárolnak fel évente a régi encsi járás területének fial- vaiból, szövetkezeteiből, ehhez jön még számos határközeli falu Hernádvécsétől Kékedig.

Mindezt azért írtam így le, mert sok -termelő nem igen tudja a közös vállalat problémáit, hisz’ elég, ha mindenki a maga baját ismeri. Csakhogy ezt -megtudva talán türelmesebben várja pénzét a termelő is.

Még ezzel sem -teljes a baj, májusban- a Mészöv és három áfész ultimátumként hozta a hírt; vagy lejjebb viszi a cég az árait, vagy jön Rakamaz, Berettyóújfalu és elárasztja a vidéket olcsóbb tejjel (persze a felvásárlást nemigen vállalta volna). Az Abaújtej le is vitte a tej- és tejtermékek árait, de ez is a termelőkön csattant. Ezért kellett 50 fillérrel csökkenteni a kistermelőktől átvett tej árát literenként.

A költségkímélés miatt két betéti társaságra bízták a tejfelvásárlást (Hemádtej, Transztej), így e két BT érdeke, hogy ne vizezett tejet szállítson -be, mert tőlük az Abaújtej a megvizsgált tejet veszi át. így fizetett meg e két társaság például júliusban háromszázezer forint „vízdíjat”. Egy vízvizsgálat is pénzbe kerül (a hatósági 1500 forintba). A „víztelenítés” egyik megoldási módja az lesz, ha az önkormányzatok, vagy a tejszövetkezetek veszik át a tejgyűjtőket, a csarnokokat. Most sok helyen a csarnok is az Abaújtejé, ők hűtik saját költségükre a tejet is. Az alakuló gazdaköröknek éppen abban lesz a jelentősége, hogy a tej verti kum termelői és gazdasági oldalát is érzik majd. Ez azért is fontos, mert a tejtermelésben túltermelési válság van. Amiből -az egyik kivezető út a 'kvóta-rendszer lenne. Az önmérséklet a termelők részéről. Ez lenne az igazi, az öntisztulást elindító folyamat, és a három pontos minősítő rendszer (folyadékra, zsírra. fehérjére vizsgálni az átvételre hozott •ejet).

A túltermeléstől a szövetkezetek féltek jobban, s májustól júliusig 15—20 százalékkal csökkentették a tejtermelést, ugyanakkor a magánvállalkozók növelték. Persze hogy a többlettejet a közös vállalattól a szerződés ellenére sem vette át a Miskolci Tejipari Vállalat, így a nagy veszteséggel járó tejpor-előállítás maradt lehetőségként a többlet mennyiség „levezetésére”. De hogyan is zajlott ez le?

A jószágtartásban is változás állna be, méghozzá az egyik ősi fajta előnyére: a magyar tarkáról van- szó, amely kettős hasznosítású (hús, tej). És nem az idegen, az összevissza keresztezett fajta, és nem az összevissza pancsolt .javítgatott” tej, hanem az igazi minőség döntene a tejtermelők, a felvásárlók és a felhasználók előnyére.

(bekecsi)

Hivatalosan energetikai aprítéfcnak nevezik azt a tüzelőanyagot, amelyet a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdeiben állítanak elő. Az idén mintegy 4000 tonnányit készítenek belőle. Ezt a Tokaj - hegyaljai Borikombinát

használja fel a Bodrogolaszi- ban lévő lepárlóüzemében, valamint a Sárospataki Táv- hőüzem a lakások és egyéb intézményekben a központi fűtéshez. ;E terméke az erdő- gazdaságnak egyre inkább versenyképes lesz — tudtuk meg Varga József vezérigazgató-helyettestől —, mert az

állami támogatás megszűntével a többi fűtő-, tüzelőanyaggal egyenlő esélyt kapott. Az érdeklődés fokozódását mutatja, hogy az erdészet más fel h asznál ókkal is tárgyalásokat folytat szállításáról.

A fából készített energetikai apriték környezetbarát tüzelőanyag is. Ntem keletkezik tőle kénes-szénmono xi - dós légszennyeződés, ,s fahamuja is hasznosítható. A megfeledő kazánokban jól hasznosítható, magas kalóri- ájú, jó tüzelőanyag.

Készítését teljes mértékben gépesítették. Az erdőben az erre a célra kijelölt fát egy ügyes szerkezet .^megfogja”, majd levágja. Ezt a 'gépek az aprítógéphez szállítják, majd abban „szecskázzák”, azaz megfelelő nagyságúra darabolják, aprítják. Teherautókon ikerül a félhasználás helyére, a kazánokba. Ez a termelési lánc teszi gazdaságossá a készítést, folyamatossá a megrendelő, illetve a felhasználó ellátását. A vevő biztosan számíthat a megfelelő mennyiségnek, megfelelő időben történő beérkezésére. Ami a tárolással kapcsolatos gondokat is megoldja.

>■ tail, aki Forrón sióréti ”