Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-14 / 241. szám
1991. október 14., hétfő ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Agrárpiaci rendtartás: Bizonyosság a ternoct Érdekegyeztetés és önmérséklet törvényes keretek között Borsodnádasdon alkonyodik Volt egyszer egy gyár... Budapest (1SB) Agrárpiaci rendtartásunk szabálygyűjteménye már több mint két éve .készül, ám még ma sem tudni, mikor kerül a törvénytervezet a honatyák asztalára. Mindenesetre az idő sürget, hiszen a túltermelési válságok szinte egymást érik, s a termelők — régi beidegződéseikre hagyatkozva — a kormánytól várják a segítséget eladási gondjaik megoldására. Ugyanakkor a költségvetésnek már régóta nincs pénze arra, hogy megmentse az ágazatot a tömeges csődtől. A jövő élelmiszer-gazdaságáról Gárdosi Pétert, a Földművelésügyi Minisztérium agrárrendtartási főosztályának munkatársát kérdeztük. — Ma meglehetősen nagy a zűrzavar az agrárszférában. Legtöbben a bevezetendő agrárpiaci rendtartástól remélik a csodát. Jogosak a várakozások? — A fejlett piacgazdaságú országokban már évtizedek óta regulálják az agrárszférát. Ugyanis mindenütt különleges területnek számít, s nem elég csak az általános piaci szabályokkal irányítani. Éppen ezért az élelmiszer-gazdaságban érdekelt termelőik és feldolgozók biztonsága megköveteli, hogy speciális törvény és rendeletek szabályozzák a mindennapi életüket. S valóban, az agrárpiaci rendtartás mindenütt jótékony hatást fejt ki, hiszen átláthatóvá teszi az érdekeltségi viszonyokat, s így a termelő és a feldolgozó tudja, hogy mire számíthat. — Ezek szerint az állam, törvényes keretek között ugyan, de bármikor beleavatkozhat a piac dolgába. — Igen, de ez nemcsak az állam, hanem a termelők érdekeit is szolgálja, s a beavatkozás nyilvános módon, mindenki számára ismert eszközökkel történik. A rendtartás ugyanis a termelés biztonságát garantálja. — Milyen eszközökről van szó ? — A termelők piaci esély- egyenlőségét sokféle módon meg lehet teremteni. E célt szolgálja például a garantált árrendszer, az export támogatása, illetve az importtal kapcsolatos vám- és lefölözési tételek meghatározása. — Olvashattunk arról, hogy Ausztriában például komoly kvótarendszer van, s ott a termelők szinte deciliterre tudják, hogy évente mennyi tej garantált felvásárlására számíthatnak. Természetesen többet is termelhetnek, ám az agrárpiaci rendtartás nem garantálja, hogy a le nem i szerződött mennyiséget bárki is megveszi tőlük. Ez nálunk is hasonlóképpen lesz? — Igen, az agrárpiaci rendtartás bevezetése korlátozásokat is jelent. Bár már ma is csak annak érdemes termelnie, aki bizonyos abban, hogy el tudja adni az áruját. — A korlátozást úgy kell érteni, hogy az állam, ,s ezen keresztül az önök tárcája mindig megmondja, hogy ki, hol, miből, mennyit állítson elő? — Nem. A döntés joga a termelő kezében lesz, s így ő viseli majd a kockázatot is. Az agrárpiaci rendtartás csupán ajánlásokat és lehetőségeket ad majd. A törvény tulajdonképpen egy két részből álló intézmény- rendszert hoz létre. Ennek egyik felében a kormány és az illetékes tárcák képviselői találhatók, míg a másik oldalon az úgynevezett terméktanácsok foglalnak helyet. Ez utóbbiak képviselik például a gabona-, hús-, bor- és zöldségtermelőiket, illetve -feldolgozóikat is. A két, egymásnak mellérendelt egység képviselői — tárcánkon keresztül — állandó párbeszédben állnak egymással. A kormány emberei piaci információkat adnák át, például arról, hogy az Országgyűlés által elfogadott éves költségvetésből az agrárszféra támogatására szánt pénzt mire kívánják felhasználni. Mennyit szánnak __4RUH4Z_ V ÁGÓHÍD ÚT 4-6. 1991. október 15-én, 10 órokor megnyitja II. emeleti BEMUTATÓTERMET KOVÁCS ÉVA keramikusművész és neves festőművészek alkotásaiból rendezett tárlattal. A bemutatott művek október 21-töl a helyszínen megvásárolhatók. Továbbá: lakásvilágitási cikkek:- csillárok - állólámpák- falikarok - asztali lámpák és egyéb cikkek széles választékával várjuk KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig: 8-15.30 óráig, pénteken: 8-13.30 óráig. Aruházunk telefonszáma: 45-206. ÁRAINK AZ ÉRVEINK! mondjuk exporttámogatásira, s miből mellékóra termék- mennyiség felvásárlását garantálják. S ez alapján a termelők eldönthetik, hogy mit tesznek. — Ahhoz, hogy a rendszer jól működjön, a termelők önszabályozására is szükség fesz. — Ezt a szerepet a terméktanácsoknak kell magukra vállalniuk. A termelők érdekeit ők egyeztetik, s valószínű, hogy meghatározó módon beleszólhatnak majd az állam által felkínált eszközök alkalmazásába is. — Ezek szerint hazánkban nem lesz több túltermelési válság? — Szó sincs róla, hiszen mindenki ezután is annyit termel, amennyit akar. A változást az jelenti, hogy most már piaci információk, ha úgy tetszik, állami súgás alapján dönthetnek a termelők. Az agrárpiaci rendtartás azonban csak a szerződéses termelők számára jelent biztonságot. — Az agrárpiaci rendtartást koordináló bizottság ma is működik, ám enyhén szólva nem sok sikerrel. — A bizottság tudathasadásos állapotban van. Mert egyfelől az állam, másfelől pediig a termelők érdekeit kellene képviselnie. Ez pedig nem megy ... — Éppen ezért mihamarabb szükség lenne a rendtartást szabályozó törvényre. — Valóban, hiszen az Európai Közösséghez való integrálódásunknak is előfeltétele e törvény beiktatása. A törvénytervezetet egyébként most éppen az érdekelt tárcák tanulmányozzák. Reméljük, mihamarabb a parlament elé kerül. Ráthy Sándor Három hónappal ezélőtt még reménykedtek a Bor- sodnádasdi Lemezgyárban. Mára az illúzió szertefoszlott, s a bírósági procedúra végét várva a munkások a felszámolás esélyeit taglalják. A bizonytalan jövő komorrá teszi az emberéket. Vége a több mint egy évszázados tradíciónak, az apáról fiúra szálló mesterségnek, a lanlkás dombokon szétszórt osaládi házaikból, otthonokból elköltözött az öröm. A lemezgyár már hosszú ideje vajúdik. A szinte manufaktúrás technológiával készített termékek egyre zsugorodó piaca, a növekvő kiadások, behajthatatlan kintlevőségek között vergődve „megváltásiként” jött a csődeljárás. A vezetők bármennyire is erőlködtek, s reméltek jobb jövőt a gyár felszeletelésében, önálló gazdasági egységek alakulásában, tőke hiányában mindez szertefoszlott. A polgármestefi hivatalban naponta nő a munkanélküli-segélyt kérvényezők száma. A település lakóinak majdnem fele számol e .keserű bizonytalansággal. A közeli béna óriás, Czd sorsa egy évszázada fonódik össze az övékével, s most a vaskohászat leépülése megpecsételte a nádasdi emberek sorsát is. A keréktárcsákat előállító üzem megrendelés hiányában — talán — az utolsókat rúgja, pedig ott már nyugati segédlettel vívták a csatát a megmaradásért. Nem sikerült. A privatizálás, a hónapokba nyúló tárgyalások, az ügyrendi eljárások el- apasztötták azt a kevés pénzt is, ami maradt a közös kasz- szában. S hogy mit hoz a holnap? Azt az igazgató, Béres László sem tudja. Még áll a süly- lyedő hajón, s közben azon töpreng, hol talál képzettségének, szakmai ismereteinek megfelelő munkát, hogy megéljen, de lehet, hogy segélyért folyamodik ő is, mint többi munka nélküli sorstársa. Fekete—Fojtán Magyar javaslat Magyarország javasolja az TMF-nek. dolgozzon ki tervet a Szovjetunióba irányuló kelet- európai export szubvencionálására. a volt kommunista blokkon belüli kereskedelem helyreállítására — írta pénteken a The Daily Telegraph című brit lap. Idézi Surányi Györgyöt, az MNB elnökét, aki azt mondta, hogy lelket kell lehelni az EK terveibe, melyek a Szovjetuniót ösztönöznék a korábbi keleteurópai partnereitől való vásárlásra. Surányi reméli, hogy az IMF és a Világbank olyan rendszert hoz létre, melynek keretében a Szovjetunió középtávú nemzetközi hiteleket kapna Kelet-Európából származó importra — írta a The Daily Telegraph. Az újság szerint a KGST összeomlása közepette Magyarország egyes szomszédainál sikeresebben áll át a nyugati kereskedelemre. F^rrska Tibor A hang mJ* Sárguló levelek, földre koppanó gesztenyék, kopaszodó, a téli mozdulatlanságra készülő bokrok, szürkéskék ég, alacsonyan járó, inkább csak világító, mintsem melegítő Nap. Közvetlen mellettünk hideg, beton sírkeresztek, a hantokon zörgősre száradt fű. Kicsit arrébb pedig a rögök lélekbe csapó dobolása, ahogyan az éppen most leeresztett koporsóra hullanak. Méltó környezet bizony, hogy a lelkész úr szavain elmélkedjünk, magunkba szálljunk. Az elmúlásra gondoljunk. Meg arra, hogy egyikünk sem tudja, mikor kerül rá a sor. Hiszen az a barátunk is, akit most temetünk, valójában fiatal ember. Mindössze 51 éves. Pár napja még harsány jókedvvel fogadta barátait, adakozó, nagy szívvel ültette az asztalához, ügyelve rá, hogy mindenki jól érezze magát, meg ne bántson senkit valami módon, ellenben segítsen mindenkinek, amiben tud. Nevetése még visszhangzik ... Visszhangzana, de elnyomja a koporsójára hulló rög mindent letörlő kopogása. A pendülő hangot nem ... Az most zúgott el a fejünk fölött, élesen, egyértelműen. Akii hallotta már valaha, nem feledi, nem igen téveszti össze semmi mással. Sokan, hirtelen kajuk föl a fejünket. Abba az irányba nézünk, amely, bői a hang hallatszott. Már nincs persze. Már csak a visszhangja zeng val'ahdl mélyen. Ki tudja milyen mélyen . .. Az első ilyen hang 1944 decemberéből való. December elejei napnak hajnali három órája idejéről. Akkor ébresztettek föl bennünket a belövések. Akkor kezdődött a falu ellen a szovjet csapatok támadása. Álmosan, félelemmel telítetten igyekeztünk át a szomszéd ház pincéjébe. Kis ideig abba az irányba kellett mennünk, ahonnan a lövések érkeztek. Akkorról valók az első ilyen hangok. Közvetlenül a fülünk mellett, a fejünket szinte érintve zúgtak, búgtak a puskalövedékek, melyek valami véletlen folytán a család egyik tagját sem terítették le. Eleddig soha nem hallott, nem észlelt hangok. Köröttünk, fölöttünk, mellettünk. Belerögzülve lelkünk, agyunk mélységeibe. Ott szunnyadnak azóta is. Bármikor életre hívhatóan, Várva a megfelelő rezonanciára. Pár héttel később, amikor már az orosz katonák birtokolták a falut, késő este, vaksötétben anyámmal próbáltunk eljutni olyan pincéhez, ahol még van hely. Kijárási tilalom idején. Lépéseink kopogása jól hallatszott a fagyon, amint átkeltünk az úton. Meg az orosz őr kiáltása is. hogy „sztoj”, majd rögtön utána a géppisztoly rövid sorozata. A hang... Ott volt a hang ismét mellettünk, közvetlen közelünkben. De az orosz katona az út közepén eresztette végig golyóit, nem a fal melletti járda irányába, ahol akkor már mi lépkedtünk. Hangosan, fásultan, és valami csodában bízva. Ugyan miért is találnának el a golyók egy asz- szonyt, meg egy gyereket, akik csak aludni mennek egy pincébe. A katona nem lőtt többet. Pedig jól hallhatta a téli éjszaka fagyos kopogásán, hol, merre járunk az egyenes, hosszú utcában. Nem lőtt többet. De a hang.... a már elröppent golyók hangja bevésődött a ‘többi mellé. Kitörölhetetlenül. És hány vésődött még mellé a háború alatt, majd felnőtt korban a katonai ■lőtéren! És hány vésődik bele ma is a gyermekek leikébe újként, ismeretlen veszedelemként az akkori háborút már csak elbeszélésekből, tankönyvekből ismerő gyerekek leikébe a Dráván túl! És hány vésődik a régiek mellé idős emberek leikébe, akik részesei voltak annak a háborúnak is, és talán azok a mostaninak is. Fegyveres részesei, vagy idős. fáradt menekülői, nyugvót keresői. Hogyan hat rájuk a hang? összerándulnak tőle? Beleborzongnak? Hát még mindig nincs vége? Menedéket keresnek? Vagy puskát? Próbálgatják, vajon tudják-e kezelni az új technikát? Megdermednek, látva, hogy társukat miként kaszálja szét a modern sorozatlövő? Vagy ők is ilvet kérnek? És egy kicsit távolabb, de mégis nagyon közeli országban, melynek hírét eddig szőleje, bora, lakóinak barátsága tette ismertté nálunk? Ahol most a szőlőt behordó edények helyett talán a töltényhevederek súlyosodnak a férfiak vállaira, ahol most a grúz gyerekek és nem grúz gyerekek leikébe most ka- ristolódik be örök érvényűként annak a bizonyos hangnak a szörnyűsége ? Ahol a gyerekek egyáltalán most tudják meg, hogy van grúz és van nem grúz gyerek? És még arrább, a csodatévő dzsinnek, az ezeregyéjszaka világában? Ahonnan a keleti bölcseket, a segítőkész mesehősöket az égő olajkutak füstje és a gyűlölködés mindennél erősebb lángja űzi el? Az ott élő gyerekek lelkét miként szántotta már keresz- tül-kasul a hang? A felnőttek szíve-lelkét miként deformálta, torzította ... ? Itt, a miskolci Deszka-temetőben magunkba mé- lyedve hallgatjuk a koporsóra hulló föld dübörgését. Már visszafordítottuk a fejünket a hang irányából, mely egyértelműen jelezte, tudatosította ittlétét, mibenlétét. „Lövés volt.” Mondja halkan egy fiatalember. Hozzáteszi: „A második. Az első kicsit arrább zúgott el.” Csendes, nyugodt minden. Egy gesztenye koppan, kicsit fut az ösvényen, majd egy mélyedésben, barna-fényesen megpihen. Levél ereszkedik lassan, fekete rigó rebben. A hang már persze nincs itt. Elmúlt. És mégis.... mégis hallani.... hallani.
