Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
1991. október 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Szerkeszti: Levay Györgyi Tisztelt Olvasóink. Nyugdíjas évek című régi rovatunkat kívánjuk felújítani, Dél után címmel. Törekvésünk, hogy ezeken a hasábokon kortársak üzeneteit közvetítsük és sajátos eszközeinkkel segítsünk az idős és idősebb korosztálynak a napi és eseti gondokban. Kérjük önöket, írjanak, keressenek meg bennünket, osszák meg velünk örömeiket, bánatukat, mondják meg, miben segíthetünk. A gyakori találkozás reményében köszönti mindnyájukat régi-új rovatunk minden munkatársa. Szociális otthon jómódúaknak ki aradi vértanúkra emlékeinek a Hunyadi utcai klubban. Mit kell tudni a gondozószolgálatról? Kinek étéi, kinek progr Van egy kellemesen berendezett, tiszta ház, ahová reggel, délelőtt besétálhat a nyugdíjas. Kaphat ott ebédet, megfürödhet, ha nincs otthon fürdőszobája, ki is moshatja a ruháját, ha másutt ez nehézkesebb. Kortársakkal találkozhat, akik között előbb- utóbb barátokra lel. Velük elbeszélget, elkártyázgat, kötöget, hímezget. Ha magányra vágyik van egy sarok könyvekkel, újságokkal. Van televízió, rádió, lemezjátszó. Ha ünnep közeleg, van készülődés, pici izgalom, hiszen ajándékot adnak, ajándékot kapnak, és az mindig nagyon jó. Persze jönnek megrázó hírek is, mert egy reggel üresen maradt egy karosszék. De még ezt is köny- nyebb így, együtt elviselni, hiszen jól tudjuk, ez az élet rendje ... Vannak aztán egészen vidám órák, amikor a zene még a kösz- vényt is élűzi. Ilyesforma az élet az idősek klubjaiban. Miskolcon van iilyen 18, Szirmától Ómassáig, de van minden kisebb városban is néhány és most már a falukban is. Valaha úgy hívták ezeket a klubokat, hogy öregek napközi otthona. Az emberek tiltakoztak, nem tetszett nekik az elnevezés, mert a fogalom mögött a járatlanabbak valamilyen szegény- gondozást sejtettek. Átalakulóban van az idősek szociális gondozásának szervezete és szerencsére nem csak az elnevezések változnak meg, hanem a tartalmi munka is. Változatosabb lesz, színesebb. Jobb! A miskolci Területi Szociális Gondozószolgálat vezetőjének, Kertész Béláné- nak a segítségével a miskolci időskorúak életébe pillanthatunk be. — Három féle szolgáltatásunk van. Étkeztetünk, tehát kedvezményes áron juttatunk élelmet 650 embernek. A klubjainkban 605 hely van, a kihasználás 90 százalékos jelenleg. Több, mint 1200 házi gondozottunk van, akikre főzünk, akikre mosunk, akiknek bevásárolunk, kitakarítjuk a lakását, intézzük a hivatali ügyeiket, ha betegek gondoskodunk a gyógyíttatásukról, összesen 2400 időskorúnak és rokkantnyugdíjasnak az életén segítünk a magunk módján, öt év alatt 1100 fővel nőtt a gondozottak létszáma. A miskolci gondozószolgálat vezetője, Kertész Béláné. — A szolgálat minőségével, avagy demográfiai okokkal magyarázható ez? — Remélem, mindkettővel. Több, mint negyven olyan gondozottunk van, aki elmúlt 90 éves, közülük négyen klubtagok, rendszeresen bejárnak. Ötszázan vannak 80 év felettiek. Nagy bánatunkra, nemrég veszítettünk el egy bácsit, aki mindennap megjelent a klubjában, pedig hetek híján százesztendős lett volna. Annak idején úgy tanultam a főiskolán, hogy aki eléri a 70 évet, az előtt nyitva a kapu évtizedekig. Valóban így van. Többnyire a madárcsontú, karcsú, tevékeny hölgyek élnek hosszú életet. Aki feladja a mozgást, a szellemi és fizikai tréninget, aki feleslegesnek érzi magát, korábban elmegy. Szolgálatunk munkatársai ennek a tudatában dolgoznak. Direkt, vagy indirekt módon kérjük őket, hogy dolgozzanak. Mi mindig kérünk valamit! Egy kis kertészkedést, egy kis segítséget a terítésnél, egy gyors rendelést gyerekjátékokra, ajándéktárgyakra. A legtöbben persze kacsintanak, hiszen tudják, hogy tudjuk ... Reméljük, mindannyian tudják, mi azért vagyunk, hogy ők minél teljesebb életet élhessenek és ha már tehetetlenebbé, gyámoltalanabbá válnak, az a célunk, minél később kerüljenek ki az otthonukból az időskorúak szociális otthonába, vagy a kórházak elfekvőibe. — Hányán végzik ezt a szép, ám olykor nagyon nehéz munkát? — Gondozószolgálatunknál 125-en dolgozunk, majdnem mindenki szakképzett. Kisegítőink a tiszteletdíjasok. akik 128-an vannak. Ök vagy kismamák, vagy fiatal nyugdíjasok, vagy olyanok, akiknek a délidejük szabad, így el tudják vinni az ebédet. Most újabb bérkeretet kaptunk 15—17 szakképzett gondozónő alkalmazására. Szolgálatunk közel 100 millió forintot kap évente a 2400 gondozott ellátására. Ebből jelentős hányadot vállal magára a miskolci önkormányzat. Elmondható, hogy Miskolc tisztességgel gondoskodik az öregjeiről. — Mennyit fizetnek az időskorúak a szolgáltatásokért? — Akiknek a nyugdíja a minimum alatt van, semmit, a többiek progresszí- ven. Áprilisban — erről van statisztikám — 400-an díjtalanul vehették igénybe az étkezést és egyebeket és 780-ban fizettek száz százalékot. Nem tartomi igazságosnak a térítések megállapítását, hiszen sokan vannak, akiknek évtizedes kemény munkája után száz százalékot kell fizetniük, másokat pedig kevesebb munka jogosít a térítésmentessségre. Várjuk az új szociális törvényt. Pár éve működik Perecesen és a Kacsóh Pongrác utcában egy olyan klub, amely telente szállást tud adni azoknak az idős embereknek, akik nem tudják fűteni az otthonaikat. Huszonöt ágy van itt, ennyien kapnak helyet (már betelt) április végéig, a jó időig. Mint Kertész Bélánétól tudjuk, ugyanezeken a helyeken jövőre nyári gondozóházat terveznek. Azoknak az időseknek, akik kórházi kezelés után itt lábadoznának szakfelügyelet mellett és azoknak is, akiknek a családja nyaralni megy és az alatt az idő alatt biztonságban, jó kezekben szeretné tudni a máskor, a saját otthonban jól ellátott nagyanyót, nagyapót. — Minden kérést meg- * hallgatnak itt? — kérdem Szántó Bélánét. — Hálózatunk és a kórházi osztályok jelzéseire hívás nélkül is megyünk. Szakképzett munkatársaink olyan időskorúalkat is meglátogatnak havonta, akik nem hívtak minket. Nem hagyjuk, hogy idős emberek szenvedjenek, nélkülözzenek Miskolcon csupán azért, mert nem mernek szólni, vagy nem tudnak rólunk. Ezúton is kérem szomszédok, ismerősök közreműködését: jelezzenek. Mi — akármilyen formában is — segítünk. — Most. amióta már nyuR- díjas a papó. még jobban teszi ki-ki a maga dolgát. Mióta megvettük a házat, van biztos fedél a fejünk fölött, de persze munka is elég, A gyerc- kek a nagyobb munkáknál — tapétázásnál, a kert felásásánál. a cipekedésnél — mindig segítenek. A bevásárlás a férfi dolga — reggelente elka- rikázik a biciklivel a boltba. Itthon ha kell. ö rak tüzet, télen sepri a havat, most meg készülünk leverni a fáról a diót. örülnek majd az unokák! S a végszóra — minthacsak megérezték volna —. betoppant Vandrácsikék József nevű. kisebbik fia és a menyük. Nem jöttek üres kézzel, hiszen a nagyszülők is mindig ..odadugnak” valamit. Meglepik az unokákat, ha mással nem, a kertben termett gyümölccsel. Most. hívják a nagyit, hogy menne el valamelyik délután a gyerekekhez, hiszen pár órára vele szeretnének lenni, különösen a kisebbik, aki még ovis. Harminchét év valahogy mintha gyorsabban múlt volna el. mint ahogyan gondolták. Sok idejük nem volt soha a bajon gondolkodni, inkább igyekeztek túllenni rajta. A pénz. amibűi most ket- tecskén éldegélnek? Hát. az mindenestől alig több a tízezernél! Ebben benne van a harminchat évi vasúti szolgálat után járó nyugdíj, az úgynevezett háztartási pótlék, s alig egy esztendeje a Júlia néninek járó. 500 forintos „jóvátétel”. — Így élünk, és még szeretnénk látni, mi lesz a kis utódokból. Adná az Isten, hogy egészséggel bírjuk még. hiszen nekünk már az is elég a boldogsághoz . .. Gyárfás Katalin Fotó: Farkas Maya Nagy vihart kavart an- nak idején, hogy bezárják Miskolcon a Bársony János utcai bölcsődét és az épületet időskorúak szociális intézményeként hasznosítják. Azok a bölcsőde- sek ma már jószerint iskolások, a lapos tetejű pavilonokra nívódíjas tetőt építettek, a belső teret kissé átalakították és a mai magyar viszonyokhoz mérten luxusmódra berendezték. Miskolc önkormányzatának közgyűlése szeptember 30-án kimondta: az épület emelt szintű szociális otthonként működik a jövőben, melynek ügyeit az Időskorúak Szociális Otthona intézi. Ennek új igazgatója, Fodor Ottó mutatja be az újszerű intézményt: — Egy., kettő-, szükség esetén háromágyas szobákba tudjuk elhelyezni az időskorú lakókat. Gondoltunk házaspárokra, sőt házaspárra fogyatékos gyermekükkel együtt. A kényelmes életvitelhez minden adva van, így az orvosi ellátás, a gondozónői szolgálat, sőt fodrász is. Harminc, de szükség esetén több embernek tudunk valód1 otthont biztosítani — Kiket várnak ide? — Olyan idős embereket, akiket családjuk idő, távolság, vagy mobil munkahely miatt nem tud kellő módon ellátni. Itt nem a szociális rászorultság számít a bekerüléskor, hanem, ki kell mondani, — a pénz. Egyéni szerződést köCsöndes kis boldogság tünk majd mindenkivel, most dolgoznak jogászok a legideálisabb formán. A szobák beugrója személyenként 100 és 200 ezer forint között lesz, ezt majd a~ ”P‘ac”> vagyis az érdeklődés mértéke dönti el. A rezsiért és a havi ellátásért 8—10 ezer forintot kell fizetniük a lakóknak. Tehát elsősorban magas nyugdíjjal rendelkezőkre, vagy olyan emberekre számítunk, akiknek a családja vállalni tudja ezeket a költségeket. Tájékozódásunk szerint Miskolcon is. akárcsak Budapesten, van ilyen igény. A beugró helyett a város beszámít olyan ingatlanokat, amelyek köz, vagy egyéb célra hasznosíthatók. — önellátásra képes embereket várnak. Mi lesz. ha — hiszen idősekről van szó, — egyszer majd magatehetetlenekké válnak? — a szerződésnek erre az esetre is ki kell térnie. A tervek között szelepei, hogy egyszer majd építenek vagy kialakítanak Miskolcon egy ápolóotthont erre a célra. — Mi lesz, ha nem lesz igény? — Akkor panzióházként üzemel az épület és mivel az elrendezése olyan, hogy ha a Bársony János utcában és a környékén ismét sok lesz a kisgyermek, akkor bármikor visszaállítható bölcsődének is. — Mikor költöznek az első lakók? _ Decemberben már szeretettel várjuk őket. Addig gondolkodhat a család, eljöhetnek, szétnézhetnek, az ajtók nyitva vannak, a .'konyhában főznek, az egyik teremben pedig az idősek klubja éli megszokott életét. A Bársony János utcai épület. A Vadnáról származó Vand- rácsik Imre vasutas és a dé- destapolcsányi születésű Vainer Júlia 1954-ben. a karácsonyi szenteste előtt két nappal fogadott egymásnak örök hűséget. Túl régen ugyan nem ismerték egymást, ahhoz azonban már eléggé, hogy a két ember szövetséget kössön a közös életre. — Családot. gyerekeket akartunk. Mindketten nehéz sorsot tudtunk a hátunk mögött. túl voltunk a harmincadik évünkön is. mire vártunk volna? Juliskát mikor megláttam az állomáson, estére már tudtam, hogy nem lenne jó lcgényfejjel megvénülni . . . A harminchetedik esztendeje tartó házasság kiállta a próbát. A barcikai M A V-telepi kertes házban éltek le ebből harminckettőt. Juliska néni a megmondhatója, miként adtak mindig erőt és sok-sok szere- tetet egymásnak, majd a gyermekeiknek ahhoz, hogy a legnehezebb években is teljesültön a vágyuk. Nem sokra vágytak, csak csöndes boldogságra. A hatvankilencedik évét taposó. hófehér hajó. kék szemű és mindmáig fáradhatatlan Júlia asszony csodával határos módon vállalhatta a családot. Látván örökké mosolygó 'arcát, fürgén jaro, minden munkát megtaláló és elvégző két kezét, senki sem gondolná róla. 'hogy harminc hónap után iött vissza arról a ..malenkij robot”-roi. melyre 1945 januárjában vitték el Alsó-Barcikáról. — Bányában dolgoztam. Vol- hovka közelében. Istenem, hány társam nem tért vissza soha! Én mindig azért imádkoztam. hogy viszontlássam szüléimet, s egyszer még én is anya lehessek. A két fiú egymást követő évben született. Felnevelésükhöz az apa hozta a pénzt, hiszen itthon a fiatalasszony sehol sem kapott munkát. Így azután főzött, mosott, piacra járt és a kertben dolgozott. a gyerekeknek segített — ha mással nem. . étellel és jó szóval. De élete párja is mindig igyekezett megtenni, elvégezni mindent a ház körül, ha a vasútnál letette a szolgálatot. Dél után
