Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

1991. október 2., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Horn Gyula CÖLÖPÖK VI. Októberben kerül a könyvesboltokba sorsfordító esz­tendőink egyik koronatanújának emlékezése. A szerző sza­vaival: „Célja, hogy egy szemtanú, az események sze­replője lattassa az olvasóval mindazt, amit megélt." Horn Gyula, az MSZP elnöke, politikusi életútjának néhány do­kumentum-epizódját közöljük, a szerző hozzájárulásával. (Titkos villámlátogatás Bonnban) Soltész Nagy Kálmán ucca v Megváltozik több miskolci utca neve - ad­tuk hírül tegnap a megyeszékhely önkormány­zata döntését. így visszakapja régi nevét a mai Kun Béla utca is, amely hajdan Miskolc legendás hírű polgármestere, Soltész Nagy Kálmán nevét viselte. Erre persze már csak a régi miskolciak emlékeznek, hisz’ az elmúlt négy évtizedben Miskolc eme szép utcája nem­csak a 19-es kommün vezérének nevét visel­te, hanem Malinovszkij marsallét is. Ezt a negyven évet túlélte viszont egy felirat, a most még Kun Béla út 24. számú ház kapu­ja fölött. íme e felirat - Soltész Nagy Kálmán ucca —, amely újra élővé, aktuálissá válik. Fotó: Foitán László Év végéig háromszázezer munkanélküli is lehet Délután berohant az egyik munkatársam, és elújságol- ta, hogy már hétszáz ember van a nagykövetségen, de mint közölte, az NDK bel­biztonsági emberei többeket elraboltak közülük. — És ezt a magyar rend­őrség eltűrte? — kérdeztem. — Villámgyorsan hajtot­ták végre az akciót — vála­szolta. — Különben is sok­kal többen voltak, mint az ott posztoló rendőreink. Mindez felelevenedett ben­nem azon az augusztusi haj­nalon, amikor a reggeli szendvicsemet magamhoz vé­ve, elbandukolfam a margit­szigeti teniszpályára. Játék közben is a történteken mor­fondíroztam, nem voltam ké­pes a teniszre összpontosí­tani. Alig vártam, hogy vé­ge legyen. Lezuhanyoztam, sietve felöltöztem, és szoká­somhoz híven, néhány perc­cel a nyolcórai munkakezdés előtt, bent voltam az iro­dámban. Átnéztem a nagy­követi táviratokat, majd fel­hívtam a miniszterelnököt, hogy sürgősen beszélnünk kell. Németh Miklós gondter­helten fogadott, s mint ki­derült, ő is nagyon keveset aludt az éjjel, mert sokat ''ágódott a gazdasági gondo­kon. Elmeséltem neki a tör­ténteket, azzal zárva, hogy nincs más kiút, mint radi­kálisan lépni, és ehhez már megtettem az előkészületeket. Miklós egyetértett a dolgok­kal, s arra biztatott, hogy keményen tartsak ki. Hirte­len a következőket mond­tam: — Tudod mit? Keressük fel Bonnban Kohlt és Gen­schern Sok megbeszélniva­lónk van. Neked a gazdasá­gi és egyéb belpolitikai prob­lémák. Nekem meg a mene­külitek ügye. Legyen ez egy nem hivatalos villámlátoga­tás, miként Nyugaton szo­kásos. Miklós bólogatott, s meg­kérdezte: titokban tudjuk-e tartani a látogatást? Százszá­zalékos garancia soha nin­csen — válaszoltam —, de majd üzenek nekik. — Az ötlet jó, de még gondolkozzunk rajta, mert az Isten se mossa le rólunk hogy összeesküvést szövünk az NDK ellen — mondta Németh. — Szerintem bele kell vágni. Mit veszíthetünk? Az NDK-sokkal úgysem tudunk zöld ágra vergődni — vála­szoltam. Mire Miklós: jó, majd telefonálok. Másnap reggel csörgött a különtelefon: a miniszterel­nök borús hangon mondja: a főtitkár már megint rú­gott egy nagyot a kormá­nyon. Most éppen összebo- ruflt a szakszervezetekkel, pedig néhány hete még le­szólta őket. Már nem cso­dálkozom semmin sem — válaszoltam —, ez az ember számomra talány. Mintha mindig megbicsaklana, de valami radikális lépésre len­ne szükség. Pedig milyen so­kat ígérőén indult. Amint haJllom, a többi vezető meg ide-oda tangózik, vagy a kritikus helyzetben hallgat. — Mi van a németjeink­kel? — kérdezte Miklós. — Az éjszaka újabb száz fővel gyarapodott az NSZK követségre betelepedettek szárma, áldatlan állapotok vannak. Lépnünk kell! — Rendben van, szervezd meg az utazást, de a legtel­jesebb inkognitóban, nehogy a sajtó kiszago'ljs. — Bízd csak rám! — Kértem a helyettese­met. jelezze Bonn-nak, jöj­jön az álla mti tikár. Lehető­leg már két-három napon belül várjuk Budapestre, újabb részletek megbeszélése céljából. Délután jött az üzenet, hogy már másnap reggel megérkezik, s a Vö­röskereszt papírjai, meg a különgépek is rendben van­nak. Az állam titkárnak mon­dom másnap: az akcióra éjjel kettőkor kerül sor, a helyszínen lesznek a mieink, meg a bel ügy megbízottai is, nehogy az NDK-ügynökölk provokációt .‘kíséreljenek meg. Azt kérem, hogy tel­jes csöndben, minimális vi­lágítás mellett bonyolítsuk le a dolgot, s csak egy órá­val a repülőtérre való in­dulás előtt közöljék az el­utazást a menekültekkel, mert akkor talán elhiszik, hogy nem az NDK-toa talon- coljuk őket. Teljes diszkré­ciót kerék. Egyébként a maguk egyik televíziós tár­saságának három riportere disznóságot művelt. Kibérel­tek három autóbuszt, s raj­tuk 180 NDK-ssal, köztük gyerekekkel, nekihaj tot talk a határsorompónak. Csák lö­völdözés után voltak hajlan­dók megállni. lEz életveszé­lyes, felelőtlen kalandorság. Miután mindent megbe­széltünk az államtitkárral és a in agyikövettel, kértem, hogy maradjon nálam né­hány percre. Négyszemközt, angolul elmondottam neki, hogy a kormányfővel láto­gatást kívánunk tenni a kancellárnál és a külügy­miniszternél. Az államtitkár izgalomba jött, s csak azt hajtogatta, hogy ez nagy­szerű dolog, biztosan örül­ni fognak Bonnban, a vá­laszt rövidesen közük. Más­nap jött az üzenet, hoigy szívesen -látnák, bármikor készek fogadni bennünket, csak legalább fél nappal előtte küldjünk értesítést. Kérésünknek megfelelően az ügyet teljes titokban fogják tartani. Délután a belügyminisz­ter telefonált, hogy az egyik határőrünk a magyar—oszt­rák határon lelőtt két NDK- beü államipolgárt. Azok át akartak szökni a határon mire feltartóztatta őket, du­lakodás támadt, a németek el akarták venni a fegyve­rét, erre lelőtte őket. A tra­gédia is bizonyította, hogy a határon felbomlott a rend. — Biztosíthatlak — mond­tam , hogy így nem sokáig folytatódnak a dolgok, vala­mi megoldást találunk, de még nem tudom, mit. — Hallom, utaztok Mik­lóssal — jegyezte meg a bel­ügyminiszter. — Honnan tudod ? — Nyugodj meg, nékem tudnom kell. A különgép személyzete viszont nem tudja, hogy kik lesznek az utasok. — Ebben maradtunk. Utána Németh Miklóssal egyeztetve üzentem Bonnba, hogy augusztus 25-én láto­gatjuk meg őket. Aznap a Ferihegyi repülő­tér egy félreeső oldalán, a hátsó kapun át hajtottunk a különigéphez. Amikor ki­szállítunk :a gépkocsiból, közvetlenül a lépcső mellett a repülő ott várakozó pa­rancsnoka felkiáltott: Te jó ég! A miniszterelnök és a külügyminiszter!” Felszáll­tunk a gépbe, s amint elhe­lyezkedtünk, a ‘következők­kel fordultam Németh Mik. lóshoz: Helyes az, hogy ti­tokban akarjuk tartani a látogatást, de az újságírók úgyis kiszagolják. Javaso­lom, a találkozó után ad­junk ki egy rövid közle­ményt, s ezzel elejét vehet­jük a találgatásoknak. Mik­lós egyetértett, majd meg­állapodtunk abban, hogy a megbeszélések során ő ad tájékoztatást belpolitikai ügyeinkről, azt követően pe­dig én ismertetem az NDK- sokkal kapcsolatos helyzetet. A gép a kölni katonai reptéren szállít le. s a pa­rancsnoka áttessékelt ben­nünket egy katonai heli­kopterre. Nagy és masszív, ragyogó tisztaságú jármű volt; alig negyedórás út után leszálltunk a Köln melletti gimnichi kastély betonplató­jára. Néhány száz méterre tőlünk megpillantottam Genschert, aki meglehetősen óvatos járással, integetve elindult felénk. Tudtuk, hogy éppen csak felépült az- in­farktusból. Melegen, széles mosollyal üdvözölt bennün­ket, de még nagyon rossz bőrben volt, lefogyott, s látszott rajta, hogy lábadozó, nehezére esik a mozgás. Örültem a találkozásnak, mert nagyon becsültem ezt az embert. Következik: .Miniszter úr, maga egy taplófejű’' A Munkaügyi Minisztéri­um által közölt prognózis szerint, ez év végére a mun­kanélküliek száma elérheti a 300—320 ezret. Az illetéke­sek ezt arra alapozzák, hogy a gazdálkodók országos szin­ten, mintegy' 70 ezer ember elbocsátását jelentették be előzetesen a munkaügyi szol­gáltató irodákban. Mi taga­dás, a munkiaerőpiaci hely­zet a vártnál gyorsabb és je­lentősebb romlása, súlyos társadalmi feszültségeket idézhet elő. A munkaügyi kormányzat adatai szerint a munkanél­küliek száma az esztendő de­rekán, a múlt év végi 80 ezerről 200 ezer fölé emel­kedett, míg a munkanélküli­ségi ráta 1,7 százalékról 4,6 százalékra nőtt. S ha bejön a tárca jóslata, könnyen elő­fordulhat, hogy 1991. végén a munka nélkül maradók száma meghaladja a három- százezret. Mi jellemzi ma hazánk­ban a munkanélküliséget? Néhány példa. Száz nyil­vántartott munkanélkülire országos átlagban mindösz- sze 7 álláshely jut, ám igen nagy a szóródás a megyék között. A munkanélküliek aránya néhány megyében messze meghaladja az or­szágos átlagot. Íme: Sza- bolcs-Szatmár-Bereg 10,4, Nógrád 9,6, Békés 8,1, Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye 7,1 százalék. Az esztendő hátralevő hó­napjaiban — az előzetesen bejelentett — várható lét­számcsökkentéseket alapul véve, az első helyen áll az ipar. A bányászat, az alumí­niumkohászat, a gépipar, a híradástechnikai ipar, az élelmiszeripar és a vegyipar jelentik a leginkább veszé­lyeztetett területeket. Ugyan­csak létszámleadó — jólle­het a kép hónapról hónapra változik — az építőipar, a közlekedés és a kereskede­lem. Ez év szeptemberétől, a demográfiai hullám és a szakképzés intézményrend­szerében tapasztalható vál­ság következményeként or­szágosan mintegy 20—30 ezer ifjú korú állástalan jelenik meg a munkaerőpiacon. Az 1992. évi foglalkoztatá­si prognózis sem sok jót ígér: változatlanul folyta­tódnak a munkaerőhelyzetre jellemző tendenciák. Jövőre a munkanélküliségi ráta megközelítheti a 9—11 szá­zalékot. Számottevően növe­li a munkanélküliséget a termékszerkezet- és techno­lógiaváltás, s a privatizáció foglalkoztatási következmé­nyeivel is döntően jövőre kein majd számolni. Figye­lembe kell venni továbbá, hogy számos nagy- és . kö­zépvállalat ellen indul fel- számolási eljárás, amely ugyancsak növeli a munka­helyüket élvesztő emberek számát. HARDVER + SZOFTVER EGYÜTT A SZÁMÍTÓGÉPES VÍRUSOK ELLEN! •Hazai és külföldi szakemberek szerint CSAK EZ JELENTHET MEGOLDÁST- Októberi forgalmazás,- kedvező ár: 15 000 Ft -|- áfa,- már most előjegyezhető. B.-A.-Z. megyében KIZÁRÓLAGOSÁN A COMPUTER PRAXIS KFT-NEL! Cim: Miskolc, Kazinczy u. 19. Telefon: (46) 49-619, Déryné u. 18. Telefon: (46) 47-898 NE FELEDJE! C-PRAX BEMUTATÓ OKTÓBER 10., 13 ÓRA. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA HÁZA, MISKOLC. államkötvény tizenötmilliárd forintért Budapest (ISB) Jó befektetésnek ígérke­zik a tegnaptól jegyezhető Magyar Állam­kötvény. A tizenötmilliárd forint összeg­ben kibocsátandó új értékpapírt az állam a Magyar Nemzeti Bankon keresztül dobja a piacra, s a jegyzéséből származó bevétel­ből a köíltségvetés ez évi hiányának egy részét fedezik. A hosszú, hároméves lejáratra leköt­hető kötvényt december 12-ig üzleti alapon tizennyolc pénzintézet és brókercég forgal­mazza majd, s így vidéken is viszonylag könnyen lehet jegyezni. Később pedig a másodlagos értékpapírpiacon, a tőzsdén is hozzá lehet jutni. A kibocsátók azt remélik, hogy az ál­lamkötvény vonzó lesz a kis- és nagybe­fektetők számára. S ez valószínűleg így is lesz — erősítette meg Czirják Sándor, a jegybank elnökhelyettese, hiszen a prémi­umkamattal együtt évi bruttó 37 százalék­nyi jövedelmet realizálhatnak a vásárlók a befektetett pénzük arányában. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kötvény egyike lesz a legnagyobb hozamú értékpapíroknak. Jól­lehet .fejlett pénzpiaccal .rendelkező orszá­gokban az államkötvényeknek csak jóval a kereskedelmi bankok által adott kamat­szint alatt állapítják meg a hozamát. En­nek oka az is, hogy a .kincstári kötvények­be fektetett összeg visszafizetését az ál­lam garantálja, s így a befektetők biztosak lőhetnek a pénzük felől. A jelenlegi államkötvény egyébként moz­gó kamatozású, ami kifejezi azt a reményt is, hogy a jövőben csökkeni fog az inflá­ció. Ha ez valóban így lesz, akkor a befek­tetők igen jól járnák, hiszen az értékpa­pír kamatszintje csak féléves késéssel kö­veti az inflációt, s így pozitív reálkamatra tehetnek szert. Ellenkező esetben tehát nö­vekvő " infláció mellett azonban veszíthet­nek azon, hogy ezt az értékpapírt vásárol­ták meg. Az októbertől jegyezhető, tízezer forintos névértéken kibocsátott értékpapírt decem­ber elsejét követően kapják kézihez a vá­sárlói, s e naptól számítják a kamatokat is. Éppen ezért annak, aki november 25-e előtt vásárolja meg az államkötvényt, az idő arányában névérték alatti összeget kell fizetnie. R. S. Azt mondják: jó, ha kevés a marha A türelmes birka ismeri a piacot Aki járja Önöd, Mezőcsát, Szerencs, va­lamint a megye többi állatvásárait, meg­győződhet róla, hogy a nyári hónapokhoz képest is csökkent az állatállomány. Ez a jelenség különösen szembetűnő a tavalyi év hasonló időszakához képest. Az ország állatállománya az év első felé­ben tovább csökkent, ennek ellenére ugyan­akkor tovább növekedtek az értékesítési nehézségék — állapítható meg a Központi Statisztikai Hivatal mezőgazdasági főosztá­lyának most elkészült összeállításából. Az adatok szerint az országban június 30-án valamivel több mint 1,5 millió szarvasmar­hát tartottak, 3,4 százallékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az előző öt év júniusi átlagához képest még nagyobb, csaknem 10 százalékos az állománycsökke­nés. A felmérésből az is kitűnik, hogy míg a szövetkezetek folyamatosan csökkentették szarvasmarha-állományukal, a kistermelők az egy évvel korábbinál 26 ezerrel — 8,7 százalékkal — több, összesen 325 ezer szarvasmárhát tartanak. Sértésiből is csaknem 10 százalékkal ke­vesebb van az országban, minit a múlt esz­tendő első felének végén. . A csökkenés a vállalatoknál és a gazdasági társaságoknál az átlagot valamivel meghaladta, a szövet­kezeteknél több, mint 20 százalékos volt. A kistermelőknél az állomány csak 6,9 százalékkal csökkent. A juh tény észt ők alkalmazkodtak a piaci igényekhez; csaknem egyiharmadával csök­kentették az állományt. Az egy évvel ko­rábbiaknál körülbelüli 34 százalékai keve­sebb a gazdálkodó szervezetek baromfiál­lománya is. Különösen a szövetkezetek tar­tanak jóval kevesebb baromfit, mint a múltban, egy év alatt csaknem felére csök­kent az állományúik.

Next

/
Thumbnails
Contents