Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28 / 228. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1991. szeptember 28., szombat „Nagyon fontos, bogy ebben az országban éltsíik egymást Beszélgetés az új kormányszóvivővel Budapest, (ISB) Az elmúlt péntek óta tudjuk: Juhász Judit személyében új szóvivője van a kormánynak. László Balázs ezentúl a külföldi újságírókkal tartja a kapcsolatot, de mi itthon Juhász Judi'tot láthatjuk, hallhatjuk a kormányülések után. Kinevezése alkalmából kerestük fel, s először arról [kérdeztük : mit tart fontosnak önmagáról elmondani. — Huszonkét éve élek házasságban, férjem villamosmérnök, lányom 16 éves és zenét tanul. — kezdte válaszát ezekkel a mondatokkal. — Hat évig gyárban dolgoztam. Egy ideig betanított munkásként, majd gépíró lettem, ,s emellett estin végeztem a közgazdasági egyetemet. Tizenhét év következett a rádiónál, ez volt életem legfontosabb feladata. Boldog voltam, hogy ott dolgozhattam. Tavaly májusban Surján László népjóléti miniszter hívására egynapos gondolkodási idő után mégis eljöttem, ,s lettem a Népjóléti Minisztérium szóvivője. Elfogadva, hogy így talán még többet tehetek a magyar egészségügyért. Akkor ezt egy kicsit kételkedve hittem el, s mit tagadjam, a mai napig hiányzik az az önállóság, az az alkotói folyamat, ami egy rádióműsor elkészítéséhez kell. Szívemhez nőtt a Családi tükör, ami szombat reg- gélenként jóval több, mint egymillió emlber hallgatott. A kormányszóvivői feladatkör, ha lehet, .még nehezebb lesz. de úgy gondolom, ezáltal sóikkal több lehetek, sokkal többet használhatok is. Nagyon fontos, hogy ebben az országban értsük egymást. Ne maradjanak kimondatlan gondolatok. Egy Olyan tisztességes és mindennapos beszélgetésre készülök a kormány és a sajtó között, amely valóban próbára tesz majd szellemileg, idegileg, fizikailag. — ön megmarad a Népjóléti Minisztériumban is szóvivőnek. Nem lesz ez erőn felüli vállalás? Hiszen ahhoz is sok energia kellett, hogy a minisztérium — véleményem szerint példásan jó — sajtókapcsolatait kialakítsa. — Biztos, hogy nagy megpróbáltatás lesz. Magyarországon évék óta az emberek többsége 'kettő helyett dolgozik. — Bemutatkozásának első mondataiban családjáról szólt. Újságíróként is talán a. legtöbb riportot épp a családokról készítette. ,Az az életmód, amit ön ezzel a tengernyi munkával vállal, hoígyan egyeztethető ösz- sze nézeteivel? — Családom tagjai is nagyon elfoglaltak. Megtanultuk, hogy az együtt töltött óráknak nem a hosszúsága, hanem az intenzitása a lényeg. Jól .ki tudjuk használni a kicsi időt is arra, hogy együtt legyünk. Nem mondom, hogy most könnyű álmaim vannak, mert nagy bennem a várakozás, és nagy a szorongás is. — A Népjóléti Minisztérium ,»imaKe”-éhez nagyon illett a női szóvivő. Vajon a kormány is tudatosan választott a „szebbik nem”-ből? — Nem tudom. Annyit mondtak nékem, hogy úgy tapasztalják: én szót tudok érteni az embereikkel. Biztos, hogy nagyon fontos egy emberi arc — például a tv képernyőjén. Biztosan nagyon fontos, hogy az emberek azt érezzék: egyvalaki közülük van ott a másik oldalon. De az én szorongásaim is ebből fakadnak. Azt, amit elfogadtak tőlem rádiós újságíróiként, amit elfogadtak „népjóléti” szóvivőként, vajon elfogadják-e kormányszóvivőként. — Mennyire lehet önálló egy szóvivő? — A szóvivő képvisel’ egy intézményt, egy testületet. Az e testület által hozott döntéseket kell nyilvánosságra hozni, indokolni, az esetleg felmerülő kételyekre reagálni. A szóvivő nem független, de önállóan kell gondolkodnia, mert mindig egyedül van, amikor döntenie kell. Az ember gerincén néha át-átfut a félelem, hogy vajon amit most mond, jó-e. Hol lehet félreérteni? Hogy fogalmazzak, hogy az tömör, és mégis egyértelmű legyen? — Bemutatkozásakor nem szólt a pártállásáról. Pedig a szóvivő nyilván akkor láthatja el jól a feladatát, ha közei százszázai ék- ban azonosul az általa képvisel* testület döntéseivel. — Nem vagyok egyetlen pántnak sem tagja. Nagyon közel áll hozzám a kormánykoalícióban levő Kereszténydemokrata Néppárt. Az értékeik, a világ dolgaihoz és az emberekhez való közeledésük, a mértéktartásuk nagyon vonzó.'Egyébként Magyarországon sokkal jobban átmosnak mindent politikával, mint kellene. A szóvivő munkát is megpróbálják. Pedig ez szakmai feladat, aminek megvannak a maga szabályai. Ugyanígy szakmai és etikai ügy, hogy a szóvivő mennyiben fogadja el az adott intézmény, testület állásfoglalásait. — Most már Jtét kormányszóvivő is van. önök László tBalázs- zsal mellérendeltek? — Itt nem alá- és fölérendeltségről van szó, hanem feladatmegosztásról. Nagyon jól ki tudjuk egymást egészíteni. Majd önök minősíthetnek miniket a munkánk alapján. Nékem fontos — s ez már rádiós koromban is így volt —, hogy kézzelfoghatóan erezzem az emberek becsülését. Tudom, hogy szóvivőiként rangteg népszerűtlen dolgot is kell majd közvetítenem, hiszen nehéz éveket élünk. Mindez idáig olyan leveleket, telefonokat kaptam, hogy azt éreztem: az emberek „velem vannak”. — Nyilván tudja, hogy most keményebb helyzetbe kerül . . . — Ez egy más szint. Gondolom, leszek elég bátor azt mondani bizonyos kérdésekre, hogy én er.re nem tudok vállaszolni. — „Akkor miért van itt?” i— szegezhetik azonnal önnek. — Joggal. De akkor sem dől össze a világ, ha a válaszra kérék egy-két órát. Én olyan kapcsolatot képzelek .el, amelyben jóhiszeműen feltételezik rólam: azért vágyók itt, hogy mindenről tájékoztassam a sajtó képviselőit, amiről csak lehet. El kell, hogy fogadják: nem lehetnek minden témáról olyan széles körű és alapos ismereteim, hogy ne lehessen kifogni rajtam. Kérdés, hogy ez a céljuk, vagy az izgatja őket, hogy olvasóiknak iminél iszélesebb tájékoztatást adjanak. Ha ez utóbbi, akikor meg fogjuk találni a módját annak, hogy esetenként én felkészüljek, és lapzárta előtt megadjam a szükséges információt. De addig is én nem akarom feladni a jóhiszeműségemet, és nem is vállalom azt. a szerepet, amit sokan- rám akartaik osztani, azazhogy az újságírók és én ellenfelék vagyunk. — Mi ,az, amim változtatni akar, amit másként csinál majd. mint .eddig volt? — Kell nékem étihez néhány hét, hogy a gyakorlatban tapaszitelljam. Hiszen itt egészen másfajta sajtótájékoztatót kell' tartani, minta Népjóléti Minisztériumban. Olyan típus vágyók, a.ki amit csak tud, tovább szeretné adlni. S lehet, hogy 'egy szóvivő esetében nem mindig ez a legszerencsésebb. Hiszen, lám, magának is már mennyit beszélteim . . . Dombrovszky Ádám Megkérdeztük: Ki fizet, ha a tettes ismeretlen? Ha Miskolcon egy útkereszteződésben sárgám kezd villogni a lámpa, azonnal fel- forrósodnak szerkesztőségünk telefonvonalai: — „önök nem ebben a városban, élnek? Nem látják, hogy sárgán villog a jelzőlámpa? Miért nem teszik szóvá? Nem tudják, hogy emiatt nő a balesetveszély és lassúbb a közlekedés? Hol van ilyenkor a Miskolci Közúti Igazgatóság?” ’ Az olvasói dörgiedelmakre Sass István osztályvezetőtől és Miskolczi Zsolt forgalom- teohnikustól kértünk választ: — Igazgatóságunkhoz a megye úthálózatából 2400 kilométernyi tartozik, valamint az ezeken lévő jelzőlámpák, a korlátok, az útvezető oszlopok ... Mindezek időnként megsérülhetnek: a járművek által okozott balesetek következtében, vagy szándékos rongálás „eredményeként”. Sajnos, az utóbbiak száma egyre inkább növekszik. A járművek által okozott károk tetemes összeget jelentenek, különösen akkor, ha jelzőlámpák sérülnek meg. Ezek ára korábban megtérült, ha a károkozó autós személye ismert volt, vagy a rendőrség igazolta, hogy a sérülést autó okozta. Ilyenkor fizetett a biztosító. A cementgyári csomópontiban például 1989. július 25- én egy kúpos feszítőoszlopot telibe talált egy IFA. A kár 800 ezer forint volt. Ez év tavaszán a Vörösmarty és a Kun Béla út kereszteződéséiben egy autó a vezérlőauto- mótikát törte .össze, ahol 560 ezer forint kár keletkezett. A pótolandó alkatrészek beszerzése és a javítás heteikig, esetenként hónapokig is eltarthat. Ugyanakkor a kár nemcsák anyagiakban jelentkezik: megszűnik a zavartalan forgalom biztosítása, megnő a balesetveszély. Sajnálatosain egyre nagyobb számban fordulnak elő szándékos rongálásak is Miskolcon, az Egyetemváros előtti jelzőlámpa berendezéseit például ’90 november 9-től ez év márciusáig tíz alkalommal rongálták meg. Mindig csütörtökről péntekre virradóra. Szándékosan. Leszaggatták a jelzőfejeket, letéptek a színes előtéteket, elforgatták a jelzőlámpákat. Miiképpen férhettek hozzá a több méter magasban lévő jelzőlámpákhoz? Talán még hárman is egymás nyakába álltak, hogy „összehozzanak” ■egy jó balhét. Egymás után tízszer. Véletlenül mindig akkor, amikor az egyetemen csütörtökön este buli volt. Július 1-jétől, amikortól életbe lépett a kötelező biztosítás új rendje, továbbra is előfordulnak járművek által okozott káraink, de a biztosító már nem fizet nekünk a régi gyakorlat szerint. Csák a kárt okozó személyének ismeretében számíthatunk térítésire. A károkozó autós pedig — ha teheti — nem jelentkezik. Főhatóságunk, a minisztérium is keresi a megoldást, egy számunkra megfelelő biztosítási rendszer kialakítására. Tréfásan szólva, valamiféle Casco-ibiztosítást kell kötnünk az úttartozékainkra. Nagyabb gondunk, hogy ikitörilk a biztonsági tükröket, ellopják a közlekedési jelzőtáblákat. Gondolják meg, milyen következménye lehet annak, ha letörnek, elvisznek egy „Stop!”, egy „Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtáblát. Ez a gyanútlan közlekedő életét, az autóban utazók életét követelheti! Kérjük a lakosság támogatását. H.a ilyet látnák, hívjanak bennünket a 64-333 és a 44-692-es számon. — Miiben segíthet még a lakosság? — A gépkocsival akozott károknál jó volna, ha bemondanák. a jármű rendszámát. Ilyen esetekben például a taxisok a légikorrektöbb partnereink. A vétség elkövetésének elhallgatásával senkinek sem segítünk. Segíthetnének a szülők is. Mivel magyarázható az például, hogy amikor Nyék Iád - házán, vagy Mályilbam az elmúlt időszakban diszkó volt, a „jó hangulatban lévők” hazafelé mentükben, unalmukban mindig kitépték és a szántóföldre dobálták az út mellé elhelyezett szélességjelző oszlopokat? A kitépett Stop-táiblákkal a felezővonalra állítva próbálták megállásra kényszeríteni az autósokat. Mivel nem tettek eleget kérésüknek, meztelen hátsófelük mutogatásával fejezték ki „egyet nem értésüket”. Mit tud mondani ilyenkor az újságíró? Veszélyeztetve vagyunk mindannyian. Az utcán is, éjjel és nappal. A károk költségei a mi zsebünkre is mennek. Fizessék meg az árát, ákik vétkesek! Meg kell találnunk őket. Faragó Lajos Alkalmazkodó bútorkereskedelem A laikus, aki elegendő, vagy nem éppen sok pénzével bemegy a Borsod Domus Kft. Nagyváthy utcai áruházába, netán más üzleteibe, nem is sejti, hogy mintegy 130 különböző szállító kínálatából válogathat. — Domus-nak sem vagyunk kicsik — mondja Kiss Gyula, a tavaly kft.-vé alakult vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese —, hiszen a fővárosi Domus után, évi 500 millió forintos forgalmunkkal másodikok vagyunk az országban. A víz mérges virágai Vége a nyárnak, és megint nem sikerült .tiszta vizet önteni a pohárba". Először a Ba- atonról kaptunk riasztó híreket: tömegesen lusztulnak az angolnák, o kár több, mint 100 niilió forint. Augusztusban a Velencei-tó ke- ült sorra. Kék algák lepték el a tavat, víz- 'irágzás lépett fel. Mi okozza a bajt? Sajnos, az angolnovész lkát még nem sikerült kideríteni, de a szak- rtők szerint, mindenféleképpen hozzájárult a lusztulóshoz az apró, mikroszkopikus növé- lyek, az algák elburjánzása a Balatonban. A avakba, folyókba egyre több idegen anyag műtrágya, kommunális szennyvíz) jut. A vízien élő növények és állatok egy ideig ellen- illnak, de ha a szennyezés nem szűnik, előbb- tóbb megváltozik az élővilág összetétele, íiennyisége. Ez történt most a Velencei-tóban, íáadásul mérgező algák jelentek meg. Régóta udjuk, hogy egyes algák képesek mérgeket ki- locsátani magukból, ami a vízben élő többi lőlényre hat, esetenként elpusztítja azokat. Jőfordulí már olyan eset is, hogy szarvasmar- ák, kutyák, lovak és víziszárnyasok ezrei usztultak el kókalgás víztől. Szerencsére az mber általában nem iszik zavaros, zöldes ízből. Ennek ellenére fürdés közben kerülhet nnyi víz a szájába, hogy ha halált nem is, e néhány ketemetlen tünetet (émelygést, has- nenést, fejfájást, lázt) okozhat. Az algák tömeges elszaporodása nemcsak jxikus bajt okozhat. A víz felszínét ellepő al- atömeg képes arra, hogy az alatta levő víz- éteget leárnyékolja, ott oxigénhiányt okozzon, s ezzel tömeges halpusztulást idézzen elő. Mit tehetünk? Mai tudásunk szerint, a víz- irágzásokat csak úgy szüntethetjük meg, ha evesebb külső szennyezőanyagot (elsősorban sszfort) juttatunk a vízbe. (MTI-Press) Lenin utazik Rossz idők járnak a Lenin-szobrokra, még a Szovjetunióban is. A vihar nem kíméli a párt alapítójának nyughelyét sem, mind több szó esik róla, hogy a moszkvai Vörös tér bebalzsamozott lakóját is kitelepítik. Legutóbb Popov polgármester nyilatkozata rémisztette a hívőket: „Végakaratának megfelelően, édesanyja mellé kellene temetni.” S ha az megtörténik, azt is jelenti, hogy a zarándokoknak Perm város temetőjébe kell utazni. A Lenin-ikon kultusza tehát végleg lezárul. Ügy tudják, hogy özvegye már 1924- ben is a temetést választotta volna inkább, de a Sztálin-vezette különbizottság, Troc- kij és Buharin ellenére is, a bebalzsamo- zás mellett döntött. Többször rebesgették, hogy ez a munka nem volt tökéletes és időnkint le kellett zárni a Mauzóleumot, hogy az örök látványosságra ítélt testen a szükséges karbantartási munkát elvégezzék. Legutóbb 1989-ben szüneteltették a szemlét, amikor is három hónapig dolgoztak a gyászteremben. Hogy mit csináltak, egy ember biztosan el tudná mondani, Szergej Gyelov, aki 1950 óta gondozza a halottat. Tevékenysége azonban szigorú államtitok. Vagy legalább idáig az volt. Egyébként, ha eltemetik, ez lesz a halott. Lenin második utazása Permbe. A háború idején ugyanis, amikor a németek közeledtek Moszkvához, titokban oda menekítették. Még arra is ügyeltek, hogy olyan helyet készítsenek a vonaton, ami nem veszi áfa rezgést. Attól tartottak, hogy szétrázódik a bebalzsamozott utas. Az újabb és végső utazás hírére az eddiginél is hosszabb sorok kígyóznak a Mauzóleum előtt. m Ax Uljanov család nyughelye Sxentpetervárott A város polgármestere axt javasolja, hogy Lenin végakaratát végrehajtva, ide temessék a _____:.1 jjlnm nlfinílmnl E z sok szempontból jó nekünk vevőknek is. A nagytételben vásárló cég árengedményeket tud elérni a gyártóknál. Márpedig erre a mai világban ugyancsak nagy szükség van a fizetőképes kereslet beszűkülése miatt. Kiss Gyula: — Amióta kft.-formában működünk, kedvezőbb beszerzési formákat kutattunk fel. Erre kényszerített bennünket a borsodi gazdasági-pénzügyi környezet is. Mai világunkban főként az olyan áru fogy, amely — relatíve legalábbis — nem drága. Nekünk minden vevőkört meg kell céloznunk, a nagyobb pénzű, igényesebb vásárlót éppúgy, mint a kispénzűt, vagy az életet most kezdő fiatal házaspárt. E cél megvalósítása módszeréül, vagy eszközéül a Domus igyekszik közelebb hozni egymáshoz a vevőt és a gyártót. Kisfogyasztói kiállításokkal, vásárokkal például. Ezért hívják meg rendszeresen Miskolcra Kiss Gyuláék a termelőket, ki nem hagyva egyetlen jelentősebbet sem. Így a megye- székhely és a megye lakói tulajdonképpen az egész ország kínálatából vásárolhatnak. Sőt, importbútorokból is, hiszen elhozza hozzánk a Domus a török, román, német, jugoszláv, olasz bútoripar termékeit is. Egy-egy ilyen bemutatót — e cikk írásakor éppen a vasgyári őszi vásáron állítanak ki, együttműködve a Pécsi Bútorgyárral — rendszeresen összekapcsolnak árengedményes akciókkal, amelyek szintén a vevők által megkedvelt részét képezik a bútorkereskedelem piacpolitikájának. — Még így is kiszorulnak a vásárlásból egyesek — folytatja a kereskedelmi igazgatóhelyettes. Ezért hoztuk létre a Baross Gábor u. 13 15. sz. alatt Olcsó áru boltunkat, ahol például új, de szépséghibás bútorokhoz olcsón juthatnak hozzá vevőink, de kínálunk bizományos rendszerben is használt bútorokat. Odáig elmentünk, hogy ezek árába a vevő saját használt bútorát beszámítjuk. A Bessenyői utcai mintatermünk pedig kikapcsolja a vásárláskor a költséges szállítás egy részét. Ma minden eddiginél alkalmazkodóbb bútorkereskedelemre van szükség. Olyanra, amelynek segítségével a Borsod Domus Kft. egységeiben minden vevőkör megtalálja a számára megfelelő bútort, vagy más lakberendezési cikket. — ny — s —
