Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-24 / 224. szám
1991. szeptember 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A tömegtájékoztatás a íeghúsosabb falat Egyéves állóháború után kölcsönös kapituláció Kevés a gyümölcs, alig lesz pálinka A szikszói szeszfőzde 1991 szeptemberében Fojtón László felvétele Budapest (ISB) A parlament kulturális bizottságának berkein belül több, mint egy éve működik a sajtó albizottság, melynek alapvető v feladata, hogy pótolja, amit a két évvel ezeillőtti kerek- asztal-tárgyalásdk elmulasztottak: megegyezés és döntés szülessen a központi és nemzeti tömegtájékoztatási eszközök sorsáról, a kereskedelmi rádiózás és televíziózás magyarországi feltételeiről. Egy évnek kelllett eltelnie ahhoz, hogy megcsillanjon a konszenzus lehetősége a kormány és az ellenzék között. 1989-ben egy tekintetben csorba maradt az átfogó politikai váltást előkészítő politikai egyeztető tárgyalások végeredménye. Nem született döntés a közszolgálati rádió és televízió sorsáról, mert az akkor már liberális és nemzeti demokrata szárnyakra polarizálódó ellenzék megosztottá vált: egymást vádolnák az akkori hatalommal való cimborálással, s a semleges felügyelet létrehozása lehetetlenné vált. A demokratikus keretek között választott parlament illetékes szakbizottsága immár egy éve külön sajtó albizottságban vizsgálja, mi módon valósítható meg a központi hírügynökség, a nemzeti rádió és televízió pártpolitikai befolyásoktól mentes működése. A kormányzat a rendszerváltozásnak megfelelő szemléleti és káderváltást sürget, az ellenzék a szakmai rátermettség — hangsúlyozása mellett úgy véli, hogy a kormány a fenti szándék hangoztatása ürügyén csupán maga alá kívánja gyűrni a leghatékoElörehaladott stádium ban vainin-alk ,a tárgyalások az Országos Érc- és Ásványbányák, valamint az O.mia nevű svájci cég között a fel- németi mészkőbánya és őr- lőímű svájci—imiagyiar vegyes váliMiaititá alakítása ügyében. Az évi egymillió tonna kaNagyon nagy és nagyon nehezen teljesíthető feladatra vállalkoztam. Üinnepen, ünnepre készülve, a kétszá- zadik évforduló előkészületei közben szólni egy olyan géniuszról, akiről valóban már életében is csak levett kalappal illett szólni. No, persze, nem tudta ezt mindenki a 'kortársak közül, majd később sem mindig tudatosodott ez ebben az országban, de kétségtelen: épp a legnagyobbak, köztük a versenytársaik, pályatársak nevezték őt a legnagyobb magyarnak ... A SZÉCHENYI-CSALÁD — tehát — s ebben remélem nem tévedek — a feltörekvő, és a bécsi szolgálatban és tudásban az arisztokráciáiba emelkedő család volt. István elődei között nemcsak az egyházi ranglistán és hiierarűhiában magasra szökő papi példa, az atyai példa is ott állt. Tehetős és tehetséges, gazdag család volt, amely telhette azt, .hogy megkövesse a nemzetet szép alapítványokkal. Ez is ott van a Szécheny i-emlékmű előzményei között, és ezen előzményeik sorából természetenyabb információ-közvetítő médiát. E váltakozó erősségű küzdelem két kirívóan nívótlan momentuma: a televíziós al- elnökök kapkodó kinevezési szándéka elvezetett a köz- társasági elnök személyének támadásához: az egy éve emlegetett frekvencia-moratórium (a magyar állam egyelőre nem bocsát a kereskedelmi adók rendelkezésére hul!lámlhosszokat a sugárzásra) végül is soha egyetlen határozatban sem került rögzítésre. Az elmúlt hét kezdete még azt sejtette, a harc folytatódik. Molnár Péter, .a Fidesz képviselője a kormány második féléves törvényelőkészítési menetrendjéből kiindulva kedden azt hangoztatta: a kormány külön kezeli a frekvencia-gazdálkodás és a média ügyét, az utóbbi halasztgatásával kihasználja az exilex állapotot. A hét derekán mintha békepipát szívtak volna a médiaszakértő törzsfők. A kulturális bizottság egységes állásfoglalásban rögzítette, hogy a frekvenciahasználat a távközlés, a rádió és a tévé tárgyköre együtt kezelendő, s még az idén törvényt kívánnak. Munkatársunk Balázsi Tibortól — az MDF-frakció tagja, a sajtó albizottság vezetője — tájékozódva megtudhatta, hogy igazából sem a pártoknak, sem a kormánynak nincs egységes és a lapos tömegik o mim u niká c ió- politikai álláspontja és terve, ez okozza a legtöbb súrlódást. Minden fél tisztában van a közszolgálatiság törvényi meghatározásának szükségességével, hisz a hepacitású félnémeti bányaüzem adottságait a svájci szakemberek igen jóinak ítélik. A Felnémet közelében található mészkő a mészgyártásban, az építőiparban, az élelmíiszeriipariban (cukorgyártási adalékanyagként), az említése tartozik a legelőkelőbb helyire. Az a kérdés, hogy e szolgálati törekvésben és gazdagodásban ily nagy rálátó és majdhogynem kozmopolita arisztokratává váló Széchenyi család hogyan, miképp tudottá hazájához, nemzetéhez visz- saaford'Ulni. Talán a világlátás és a világjárás lehetett az a térítő tapasztalat, amely Széchenyi Istvánt, szemben az otthonához ragasztott _ és földjéhez ragadt magyarországi köznemességgel és kö- zéipnemességgel végül is hazájához fordította vissza. Hiszen már 1821-ben megrendíti az eszmét, hogy a Dunán Buda és Pest között _ kő'lábiakon álló szilárd hidat * kellene építeni. Hozzáteszi még „Tailán soha nem fogok átjárni rajta Pestre, mások az érdekeltségeim, (no, ezt nem váltotta be később), de szükség van erre a kapocsra”. Aztán egy látszólagos .kibiiosalkHással, a re- formországgyűilések nagy lelkesedésében, a szatmári követ, s mások megszólalásainak hatása alatt, végül is változtatott szándékán, és szágos tévéig, rádióig ismertek az anyagi gondok, a szükség pedig a közszolgálati jelleggel összeférhetetlen érdekközvetítés felé tolhatja a médiát. A politikus cáfolta azokat a feltételezéseket, melyek szerint a kormány halogatná a törvények előkészítését hisz épp a kormány elemi érdeke, hogy tisztázódjon: mekkora állami tehervállalás szükséges a nélkülözhetetlen központi tömegkommunikációs eszközök fenntartásához. Balázsi Tibor kiemelte, hogy a kormány végül is alkotmányos felelősséggel tartozik a televízióért és a rádióért, s nem ítélheti problémamentesnek a területet ha anyagi ellehetetlenülésről, színvonalesésről szóló hírek hallhatók. A konszenzus elérhetőségéről szólva hangzott el, hogy hiába a széles egyetértés, ha egyetlen ügyön megfordulhat a folyamat. Az anyagi viszonyok itt is ösztönzőleg; hathatnak hisz például jó lenne tiszta képet kapni: indokolt volt-e a tévé elnökéinek tavaly decemberi, végveszélyt jelző nyilatkozata, miközben párhuzamos műsorok sora fut. miközben az első negyven alkalmazott 160 ezer forint feletti havi jövedelemhez jul — vélekedett Balázsi Tibor A képviselő leszögezte, hogy egy politikai erő természetes törekvése a befolyásszerzés és -növelés a tömegkommunikációban, ám ez nem azonos fogalom a kizárólagosságra ' Való törekvéssel, ami nem is jellemzi a kormánypártokat — fejezte be mondandóját a sajtó albizottság elnöke. a mezőgazdaságban (talajjavítás, illetve tápok .készítésére), a papíripariban egyaránt felhasználható. Ebből következik, hogy az ott bányászott anyag minden grammja értékesül. A felnómebi termékéket •korábban a volt KGST-országokban értékesítették, s a leendő vegyes vállalat is ezt a piacot szeretné megcélozni. (MTI) először — ugye jól emlékszünk: 1825-ben — birtokainak egyévi jövedelmét az Akadémia alapítására ajánlotta fel. S rögtön jött a gáinesoskodás — így szokott ez lenni, nemcsak magyar honiban. Mllutáin ezt az áldozatot meghozta, elkezdték firtatni, kutatni, vagy szemére vetni — erről dokumentumot találhatunk az 184ß-es akadémiai beszédében —, hogy miért mem népiskolát teremtett, miért mindjárt a torony építésével kezdte a tudomány szervezését és a tudás megalapozását Magyar- országon. Ügy hiszem, éppen azok, akik ebben bírálták, valamit súlyosan félreértettek, vagy megsérült becsvágyukban súlyosam félrema- gyar áztak. Tudniillik, akkor a nemzetnek példára volt szüksége, kiáltó példára, és ennek a kiáltó példának a hatására a .felrázott nemzet cselekvésében megalapozni iskolát, közművelődést, tudást, gazdaságot, s nem utolsósorban gazdaságot. Ügy vélem, ez a gondolkodási szerkezet, amelyben az egész Széchenyi-élőt mű működött, és ebből kellene, illenék mai Sárospatakon, a Borsodi Gyümölcsszesz- és Üdítőitalipari Vállalatnál Spotilla Béla igazgatót kérdeztük: Igaz, hogy a pálinkafőzdéik egy része áll, noha már tart a szezon? — Harmincegy főzdénk közül csupán az abaújszántói, a szikszói és szögligeti főz- de nem működik, ahol az üitemtervszerű felújításokat végzik. Abáujszántón egykét nap múlva kezdünk, Szikszón teljes felújítást végzünk, s már csak az üst befalazása van hátra. Ez gyakorlatilag egy napi munka. Szögligeten is hasonló a helyzet, ám ott mindig később indul a főzés. Ez a három főzde azonban nem veszélyezteti a szezon sikerét. Abaújszántón és környékén például jégverés volt, kevés a cefre. Szikszóra a rezet külföldről kellett beszerezni, és ez nehezítette a felújítást. Egyébként ott sincs még igény a főzésire. — Milyenek az idei kilátásaik? — Sajnos, nem túl jók. Mi éves átlagban, 5000 abszolút hektoliter fokot főzünk, ami, 1 millió liter 50 fokos pálinkának felel meg. Már tavaly is csak közepes gyü- mölcstermés volt, az idén annál is rosszabb. A sokévi átlag egyharmada jó, ha meglesz ebben a szezonban. Januártól egvébként bérbe adtuk a főzdéket. Eddig a főzdés befizetett a vállalatnak hektoliterenként 40 forintot, s a vállailat ebből fizetett mindent, bért, tb.-já- rulékot, karbantartást, nagyobb felújításokat. Most megfordítottuk a dolgot. A főzdevezető a 40 forintból 15 forintot ad nekünk, 25 marad neki. Ebből — szerződés alapján —, ő üzemelteti a főzdét. Ha takarékosan és jól gazdálkodik, a korábbi jövedelmének akár háromszorosát is elérheti. De a főzde üzemben tartója továbbra is mi vagyunk. — Vagyis, a vállalat javít, újít fél? — Ezt is szerződés szabályozza. A nagyjavítások például ránk tartoznak. A többség máris megkedvelte ezt a formát. A kiírt pályázatoknak lényegében ketten nem feleltek meg, az abaújszántói és a szikszói főzdés. Ne írja meg, de úgy gondolom, onnan fúj a szél is... * Nem tudom honnan fúj a szél. Ám Abaújszántón meggyarló (követeknek, utódoknak vallamliíéle tanulságot levonni. NEM VÉDETEEJN, HOGY EZT A KORSZAKOT emelem ki az életműből. Hiszen a legnagyobb alkotásai, a leginkább számon tartott politikai tettei ehhez kapcsolódnak. Arany János az Elveszett alkoümányibain írja a nemesről, aíki elolvasnia aHi- telt, hogy majdnem megütötte a guta. Azaz Széchenyi valójában berobbant, egy a viliágjárás, megjiasorrlás, önnön életével való leszámolása után az előbb említett kezdeményezéseivel, a Hitellel, a Világgal, a Stádiummal a magyar társadalom életébe. Szándékosan nem ^ nemzetet mondtam. Mert ő alkkor jól tudta, hogy egy olyan társadalom van itt ebiben az országban, amelynek nemzetté kellene válnia. A szó nem kirekesz- • tő értelmében, a szó nem megkülönböztető és előítéletes, hanem éppen befogadó társadalmi értelmében. Ez volt az egyik nagyon is nagy jelentőségű gondolat, amely mindjárt azon nyomban a 40-es évek küzdelmeiben ütközött egy nemesi radikalizmussal, s még inkább egy későbbi plebejus radikalizmussal. (Folytatjuk) lehetősen szomorú kép, zárt, betörött ablakokkal csúfos- kodó főzde fogad. A szomszéd házból egy fiatalasz- szony a kerítéshez jön, s onnan sorolja: nem volt itt semmi élet az utóbbi hónapokban. Csak főzetők jönnek, érdeklődnek, mikor indul már az üzem. Később megtudom, hogy az előző főzdés, Sthurman Oszkár, aki sok éven át végezte a munkáját mindenki megelégedésére, munkanélküli-segélyen van feleségével együtt. Felkerestem őket. Megkeseredett életű családba csöppentem. A házigazda ama bizonyos januári közgyűlésen nem fogadta el a 15 forintot, pontosabban 24 óra gondolkodási időt kért. Ügy érezte hogy a nála maradó 25 forintból képtelenség fenntartani a főzdét és megélni belőle. A közgyűlésen elhangzott, hogy a vállalat vezetői kimennek minden főzdéhez. Hozzájuk már lakattal mentek. — Megkérdezték, mennyit vagyok hajlandó adni. Én 10 forintot mondtam, mert ez a főzde nagyon lerobbant állapotban volt. Akkor kértem 24 óra gondolkodási időt, amit meg is kaptam. Tizenöt éve csináltam már ezt, meg aztán élni is akartunk, hát megbeszéltük, hogy mégiscsak elvállalom 15 forintért. De akkor már licitálni kellett S Urbán István Her- nádkércsről fölénk kerekedett 1 forinttal! így most már ő a főzdés, legalábbis papíron. — Egyszerűen kicsináltak bennünket — kesereg a feleség, miközben két kiskorú gyerekükkel bajlódik. — Képzelje el ezt a helyzetet: az előző családi házunk ráment a „gilisztázásra” az OTP-köJcsön miatt, s mosta szülői házat alakítjuk át, hogy legyen hol laknunk, miközben nincs keresetünk. Higgye el, már sokszor az öngyilkosság gondolata foglalkoztat. Tizenöt év után nem ezt érdemeltük a vállalattól. * A szikszói főzde még szomorúbb képet mutat, noha állítólag ezt is felújították. A hatalmas udvart gaz és gyom borítja, az ajtó zárva, az ablak betörve, a kerítést ellopták, a tetőzet egyik oldalon leomlás előtt. — Dénárt István vagyok, az aszalói főzdés — mutatkozik be egy hozzánk lépő idegen. — Azt hittem, maga az új üzemeltető ... Mert kellene már ide valaki. Ez előző főzdést Dobrolni- ki Bélát elküldték, már nincs a vállalatnál. Pedig ő értette a dolgát, s a főzdé- sek szövetségének egyik országos, meg megyei vezetője is vo'lt. — Magánál sok szikszói főzet most? — Én vagyok a legközelebb. Igaz, most a gyümölcs kevés, de errefelé sok szőlő van, a törkölyre még lehet számítani. * Dobrolniki Bélát felsőzsol- cai lakásán találom. — Január 19-én Miskolcon tanácskozást szervezett a SZOÉK és szinte ezzel egyidőben postán kaptam meg a munkakönyvemet „Kilépett” bejegyzéssel. Felháborodva telefonáltam Sárospatakra, ahol közölték, tévedés történt. Nemsokára ki is jöttek a lakásomra, s ott kijavították a munkakönyvemet „Munkaviszonya megszűnt” bejegyzésre. — Miért váltak meg öntől, hiszen megyeszerte az égjük legjobb főzdevezető- ként ismerik? — Semmivel nem indokolták. Csak sejtem, az lehetett a baj, hogy a megye szakmai érdekvédelmi képviselője lettem. — Az igazgató szerint ön nem felelt meg a pályázati kiírásnak. .. — Ez egyszerűen nevetséges. A szikszói főzde igen leromlott állapotban volt és van, hiszen tizenegyedik hónapja nem működik. Irreális lett volna ugyanolyan feltételeket szabni számomra, mint egy korszerű, nem régen felújított főzde bérlőjének. Az üst, amit az ablakon keresztül látott Szikszón, például a sajószentpé- teri főzdéből került oda, tol- dozott-foldozott. De az egész főzde az. Ügy tudom, jelenleg is üzemképtelen. Annak idején ígérték, hogy ha a főzde megnyílik, visszamegyek, s ezért nem is fellebbeztem. De végül is nem szólt senki. Közben a szikszói főzdét állítólag már bérbe vette valaki. De a tények szerint, nem nagyon törekszik működőképes állapotba hozni. S úgy hírlik, igényt tart rá a szikszói önkormányzat is. Közben pedig az idő ítélik, s a szikszóiak máshol főzetnek .. . Nyikes Imre lyi tévéktől, rádióktól az orKrccz Tibor Külföldi érdeklődés mészkő iránt Pozsgay Imre: Széchenyi üzenete I. sen a nemzet iköinjwtárának Szeszfőzdék az őszi szezon eiőtt
