Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

1991. szeptember 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Pénz még csak lenne, áru viszont nincs A boltokban is változásra várnak Az Észak-Magyarország kiküldött munkatársa, Dajka Béla jelenti Moszkvából: A moszkvai élelmiszer- és ruházati üzletek polcai több­nyire továbbra ás üresek. A puccs leverése után el:kezj dödött változások egyelőre csak a politikai élet terén érezhetőek, a politikától vi­szont nem laknak jól az. emberek. Igaz, már létrejött az a bizottság, amely haté­konyabb gazdasági refor­mok megvalósítására, az ál­lamháztartás gyökeres át­alakítására hivatott, de ar­ra még minden bizonnyal jó ideig várni kell, hogy tevé­kenységének hatása a bol­tokban is érezhető legyen. Tverszkaja utca. Moszkva központjának egyik legna­gyobb, több részleggel is ren­delkező élelmiszerüzletében most éppen ltehet egy-két dolgot kapni. A befőttes üvegekbe töltött gyümölcs­levek iránt nem túl nagy az érdeklődés, azonban annál nagyobb a tömeg a tejter­mékeket és a felvágottakat árusító pultoknál. Az előb­biekből „igen nagy" a vá­laszték: szinte ritkaságszám­ba megy, hogy egyszerre le­hessen tejet, vajat, tejfölt és túrót is kapni. Az utób­biak esetében sajnos inkább csak az egyes számot kel­lene használni, hiszen egyet­len fajta párizsi-szerű fel­vágottat árusítanak; szeren­csére nem a legzsírosabb típusú — ezért nagy a tu­multus. Magam is megpróbálok vatemit vásárolni, s beállók a pénztár előtt kígyózó sor­ba. Időtöltésként pediig be­szélgetek a közelben vára­kozókkal. — Pénz még csak lenne, nekem négyszáz rubel a fi­zetésem, de nézzen szét: áru viszont alig van — mondja a mellettem álló hölgy, aki­ről kiderül, .hogy egyetemi tanár. — Az áremelésektől mindenki azt remélte, hogy megtelnek az üzletek pol­cai. ez azonban nem úgy történi, ahogy elképzeltük. — Én egy repülési segéd­eszközöket gyártó vállalat­nál dolgozom — szólal meg egy ötven év körüli asszony. — Nekem összejön hat-hét száz rubel is havonta, a másodállással együtt. Szóval lenne miből vásárolni, de nincs mit. — És a piac? Vagy ott vannak a bizományi üzle­tek. azok zsúfolásig vannak, ha nem is élelmiszerrel, de ruházati cikkekkel minden­képpen — adom a rossz tai- nácsot, mire -azonnal lehur­rognak. — Azét luxusra nem telik — csattan fel a munkás­asszony. — Ott a mi fize­tésünkhöz túl magasak az árak. — Én nemrég spóroltam össze magamnak egy far­mer árát. Olasz gyártmányú állami boltban vettem, és épp egy havi fizetésembe került — jegyzi meg a ta­nárnő. — A bizományinál viszont nyolcszáz-ezer rubelt is elkérnek egy ilyen ruha­darabért. — S miit szólnak a puccs utáni változásokhoz? — kér­dezem. — örülünk, hogy győzött a demokrácia, de jó lenne ha az élet is megváltozna, s nem lenne napi gond az éle­lem beszerzése, meg a ru­házkodás — mondja a mun­kásnő. — Azt pedig csak az Is­ten tudja, hogy ez az áldat­lan állapot miikor változik meg. Kékeden sokéves munkával romjaiból újra helyreállították a műemlék Melczer-kastélyt. Sokba került, de szép lett. Fojtán László felvételei Kastély — megújulva Buborékok Az idő gyors múlását, a messzeségbe tűnő gyermekkor világát néha pillanatok alatt -éli ót az ember. Meglát egy tárgyat, kézbevesz egy régi könyvet, mely a polc mélyén meglapult, s egyszercsak meg­rohanják az emlékek. Ami cso­dálatos: a régi időkből fel­bukkanó események, képek megszépülnek, az ember va­lahogy a jóra szívesebben emlékezik. Motozva a régi lomoskam- rában, a kezembe került nem­rég egy szódavizes üveg. Hét- decis, karcsú formájú, az üvege tintakék, vagy inkább égszinü. Istenem, nem is olyan rég volt (hány évtizede is lesz már?), amikor még eb­ből ittuk a szörphöz spriccel­ve ebéd után az üdítőt. Akko­riban még nem volt szifon, as ásványvíz is eléggé ritkaság lehetett. Manapság meg ezek a régi szódásüvegek a gyűj­tőknél, a szebb darabok a régiségboltokban találhatók. Talán megbúvik még néhány imitt, amott a lomok között, értéktelen, helyet foglaló tár­gya életünknek. Emlékszem, nagyanyámék belvárosi lakása előtt hetente legalább kétszer, háromszor megfordult a sződás lovasko­csijával. Lépésben trappoltak a vén muraköziek, tudták már a járást, pihent az ostor a szódás kezében. Inkább rázta a csengőt, s hangosan kur­jongatott végig az utcán: „Szóóódós . . ., itt a szóódás!” S akkor mi kaptuk az üve­get, s rohantunk utána, s le­szurkoltunk egy-egy literért 1 forint 10 fillért, a kisebbért meg 70 fillért. Délutánonként a család összejött, s a férfi­ak borozgattak. Sohasem it­ták tisztán a jóféle asztali bort, hanem spriccelték hozzá a szódavizet, s kvaterkáztak, fröccsözgettek. Apóm, ha még akart este dolgozni, egyedül a nyakára hágott egy üvegnyi szódának, hiszen csak hosszú­lépést iszogatott/ Előfordult aztán az is, hogy nyaranta engem szalajtottak el a közeli kis szikvízüzembe, ha már elfogyott a szódavíz. Ilyenkor boldogan vettem mindkét kezembe egy-egy üve­get, hiszen tudtam: pár fillér, egy szelet csokira való kinéz majd fizetségképpen. Átvág­tam a színházzal szemben, a játékbolt melletti kis utcán, majd a Szinva feletti hídon is szaporán szedtem lábaimat. A Rudas László utcára érve (an­nak egyik udvarában bújt meg a kis üzem) már félve és csakis a Szinva partján men­tem. A hatalmas téglaépület­ben akkoriban az ÁVO szé­kelt, s arról bizony- suttogva meséltek ijesztő, rémes tör­téneteket. Fegyveres őr állt a kapuban, de én a világért sem mertem csak akkor oda­nézni, mikor már elhagytam a házat, a másik oldalon ... Az­tán a kis udvarba érve vidá­man mentem le a lépcsőkön a szuterénba, s nemcsak ki­cseréltem a két üres üveget telire, hanem csodálkozó szem­mel néztem a körbejáró masi­nát, mely szorgalmasan töltöt­te, töltögette a szódavizet az üvegekbe. Mikor aztán kellőképpen ki­bámultam magam, s az idős mesternek elmeséltem, mi új­ság az iskolában, vettem az utat hazafelé. Cipeltem a friss szódavizet, amit aztán nagy­anyám bevitt az éléskamrába, s nyaranta betette hűlni a jégszekrénybe, a hatalmas jégtáblákra. Délután jött a barátnőm, játszottunk a babákkal, öltöz­tettük őket a nagyanyám varr­ta kis ruhácskákba. Uzsonná­ra finom túrós-rácsos süte­ményt ettünk, majd ittuk, it­tuk azt a kicsit csípős, jéghi­deg szódavizet, amitől a sze­münk könnybelábadt. Aztán csak kacagtunk, kacagtunk bármi is jutott az eszünkbe. Gyerekek voltunk. Gyárfás Katalin Budapest (ISiB) A legfőbb ügyész szakvéleményében ar­ra mutat rá, hogy az 1956- os forradalom alatti és az azt követő vérengzésekben vétkesek harmincöt év utáni megbüntetése a jogállami keretek átlépésének veszé­lyét hordozza. A kormány­Felelősség az ’56 utáni véres megtorlásért Pallost emelni, vagy csak bűnöst kiáltani? Szikrafény Nem leszünk boldogabbak, bárhogy sajnálnak. * Az összegyűjtött apróság gazdaggá tehet. * Nincs olyan nagy lapát, amelyikre rá lehetne seperni egy élet szemetét. * Akit lenézel, attól ne várj se Hűséget, se ragaszkodást. * Az érzelem olyan az alko­tásban, mint lisztben a ko­vász. * A csöndnek is van muzsi­kája. * Az élhetetlen akkor se tud haladni, ha nagyon szeretne. * Minél több a dísz, annál több a gond. * A düh a müveit embert is közönségessé tudja tenni. A gyűlöletet a keserűség bá­torítja. pártok vállalhatónak vélik e veszélyt, míg az ellenzék a büntetés helyett a tényfel­tárás és az erkölcsi megbé­lyegzés kombi náci óját vá­lasztaná. A köztársaság legtöbb ügyésze dolgozatot készített a parlament alkotmányügyi bizottsága számára, melynek témáját az 1956-os forrada­lom alatti karhatalmi sor- tüzekért felelős, majd a le­verésben és megtorlásban szerepet játszó személyék büntetőjogi felelősségre vo- násáníalk jogelvi megközelíté­se szolgáltatta. A figyelem­be veendő szempontok: csak olyan cselekmény elköveté­se miatt lőhet büntetni, ami az elkövetés idején bűn­cselekménynek minősült; Magyarországon is hatályos az a két nemzetközi jogi egyezmény, amely kizárja az elévülést a népirtás, a háborús és az emberiség el­leni bűncsélékményék te­kintetében. A legfőbb ügyész megál­lapítása szerint a vérengzé­sek kitervelői és végrehajtói a több emberen élkövetett emberölés bűntett elkövetői­nék minősíthetők, ám e bűncselekményekért minden számba jöhető büntetőjogi megoldást mérlegelve sem lehetne büntetést kiszabni, mert elévülitek. A dolgozat kitér azon lehetőségékre és példákra, amelyek a már bekövetkezett elévülést sem­missé tették, s ismét meg­nyílt az út a büntetés kisza­bására. (A német jogban előfordult lépések, melyek a II. világháború vétkesei­nek eseteire vonatkoznak.) Ugyanakkor utalás olvasható a nemzetközi jogirodalom­ból: a beállott elévülési ha­táridők újbóli megnyitására nincs jogállami lehetőség. A legfőbb ügyész gyakorlati­lag a poilitikai döntéshozók­ra bízza annak eldöntését, mennyiben sértheti a jogál­lamiságot a harmincöt éve elkövetett cselekményék mai büntetőjogi szankcionál ása. Az alkotmányügyi bizott­ság a közeljövőben alakítja ki álláspontját, ám az ma is ismert, hogy Zétényi Zsolt és Takács Péter MDF-es képviselők olyan törvényja- vjaslattal álltak elő, amely­ben a történelmi igazságté­tel szükségszerűségére, a szé­les társadalmi egyetértés nyújtotta garanciára hivat­kozva vállalhatónak ítélik az egyébként általánosan tisz­teletben tartott jogállami el­vek csekély csorbítását, s kiemelkedő feladatnak jelö­lik meg a bűnösök felkuta­tását és elítélését. Az ellenzék véleményét il­letően munkatársunk Hack Péter szabaddemokrata kép­viselőt, neves büntetőjogi oktatót faggatta. Hadk Pé­ter elmondta, abban egysé­ges a politikai akarat, hogy az ország tiszta képet kap­jon 1956-ról, s ahol a jog­állami keretek lehetőséget kínálnak, ott működjön az ieazságszőlgáltaitás. A jogál­lami keretek átlépésében azonban nincs egységes vé­lemény, a képviselő rámu­tatott, hogy az igazságszol­gáltatás tényfeltáró szerepe- ez esetben fontosabb lehet a megtorlásnál. A szabadde­mokraták úgy ítélik, hogy amennyiben a népirtásra, vagy az emberiség elleni cselekményékre vonatkozó szabályok alkalmazhat ők az '56-hoz kapcsolható esemé­nyékre, úgy azok alapján kiszabhatok ítéletek. Krccz Tibor Fülhúzást nekik! Most meg mór a cukor- répások! Most meg már ok kekeckednek! Mim, akik nem is itt élnék! Hát nem hallottak etek soha például a szőlőről? A szőlő ugye túl sok. Mert csak termesztik, csak metszik, csak permete­zik, csak kapálják, csak szü­retelik nyakra-főre és persze sok von belőle, nem kell senkinek. Mi o megoldás? Kivágni a tőkéket! Arannyal Ki vele! Meg az alma. Hát orró! sem hallottak? Annyi az ólma, főként Szabolcsban, mint a nyű! És, mivel sok van, hát nem keit. Mi a megoldás? Ki vele! Kivágni még a gyükéről is! A disz­naja! Mert ezzel, mármint a disznóval is baj van, ezt már csak kellett hallania mindenkinek. Tű! sok a disz­nó. Ráadásul meghíztak, kő- ' vérek. Sok a hús. Mi legyen vele? Kótyavetyéljük el. És a búza? Az is sok. Mi legyen vele? Égessük el. A szén úgyis kevés, a búza meg - mint nemrég kísérleteztek vele - jól eg. Es olcsóbb is, mint a szén. Tűzre hát vele! Korábban túl sok volt a pa- •adicsom, a paprika, a ká­poszta. Besszántani! Mit baj­lódjunk vele? Minek terem annyi? Minek termelnek any- nyit? Most meg a cukorrepá- sok ... Azok kezdik. Mond­ják, hogy túl sok van belő­le, ezért az átvevők a meg­termesztett cukorrépának csu­pán 60 százalékát veszik át a szerződésben megkötött pr szerint, o többiért viszont úgy a fele árat fizetik. Azt is csak mojd év végén. Túl sok a cukor és sem a kül- országiak, sem a belországi- ak nem viszik. Ügy szüret tájékán csak-csok elfogyo- gat valamennyi, kell a must­fokhoz, de egyébként . Szóval a cukorrépával is baj van. Nyilvánvaló, hogy a termelők az okai, akik ott kapálgatják, pátyolgotják, ügyelnek megfelelő tőtávol- íágra, gondozzák, művelik, így aztán persze, hogy tt í 5 .«-.i: Vs; ii;! ■' iflplfil ■ rem oi a fránya cukorrépa! Mert a termesztők ott gör- nyedeznek a táblákban haj­naltól sötétedésig, ha a goi kiüti a fejét a sorok között, már sialadnak a menkü erős kapóval, odavágnak, ohe- lyett, hogy hagynák a lené­ÜSt oVQviIág9«emén!ei're. 9* programokot tanuhnányoz­ilyen-olyon programbestédek kötött vonnák meg a különb­ségeket. Nem, ettek csak ve­szik a kapát és mennek dol­gozni! Most ozton itt a sok ré­pa... Mi legyen hát vele? Mindenesetre a termesztők megérdemelnének egy füthú- zást. Hát csak termelünk, csők termesztünk? Hát sza­bad ilyet csinálni? Csúnya bácsik, nénik! Máskor majd viselkedjenek rendesen, mert dádá lesz ,.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents