Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 iw. augusztus 10., szombat Félház a borsodi -kempingekben Az elmúlt néhány nap esős időszaka, a záporok, zivatarok nem kedveztek a kempingezőknek. Noha szinte Európa minden or­szágából töltik itt turisták a nyarat, számuk tavaly­hoz képest csökkent, s a korábbi jó időhöz viszo­nyítva is kevesebb. Igaz viszont, hogy úgyszólván telt ház van a faházak­ban . . . — A Zsóri-fürdőn is meglátszik a rossz idő — mondják . a Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ autóskem­pingjében. — Űgymond fél­ház van nálunk is. Az idén volt már dupla lét­számú vendégsereg is. Többnyire külföldiek áll­nak meg itt, most például egy. belga autóscsoport él­vezi vendégszeretetünket, s a szomszédban levő hőfür­dő gyógyító vizét. Tokajban a „Tisza” kemping már érzi a velük szemben megnyílt privát kemping hatását. A ven­dégek fele idejön, másik fele odaát tanyázik. Be- nyus Erika kempingvezető megélt mór jobb napókat is ... Érdekességként meg­tudjuk, hogy soha ennyi francia vendégük nem volt még, mint az idén. Hogy ennek mi az oka. azt nem­igen tudják. Arra gondol­nak, híre ment a bort sze­rető franciák körében a majdani tokaji bor-világ­kiállításnak ... Tarka képet mutat Mis­kolctapolca előtt az Éden kemping. Sátrak, lakóko­csik sorakoznak egymás mellett. — Az esős, rossz idő „megtizedelte” a vendége­ink kocsisorát — mondják a kempingirodán —, de a faházakban egyetlen hely sincs üresen. Többnyire hollandok, németek, cseh­szlovákok tartózkodnak most nálunk, köztük sók, évről évre visszatérő ven­dég. Egyformán kedvelik a strandfürdőt és a barlang­fürdőt. Akiknek itt nem jut hely, vagy szeretik a vad­regényes területet, el­autóznak az ilglód úti autós- kempingbe. A házaikban ott is fogdáit minden hely, Motorosok oi Edon-kompingbon de lakókocsi, sátor . még bőven férne. Amint arról korábban mór mi is beszá­moltunk, az azelőtt turista B-kategóriás motel épüle­tet átalakítják. A munka néhány napon, belül befe­jeződik, s akkor újabb szállás-férőhelyekkel gaz­dagodik a kemping. Végardón ÍLaczkó Károly, a Thermál Fürdő Bt. ve­zetője azzal fogad bennün­ket, hogy nem csalódtak reményeikben. A fürdő és a kemping üzemeltetése forgalomban, pénzben azt hozta számukra, amit vár­tak és tervezték, de sáto- rozóknak és lakókocsival érkezőknek ás egyaránt van még bőven hely a stran­don, s ezt méltányolják is a végardói meleg vizet egyre jobban megismerő csehszlovákok, hollandok, németek. Egy valami hi­ányzik még — halljuk —, nevezetesen, hogy a ható­ságok gyógyfürdőhellyé nyilvánítsák Végardót. A víz vizsgálatai már lezá­rultak, az eredmények kedvezőék, csak a forma­ságok vannak hátra ... Hogyan telik a nyár? Ha összefutunk egy régi ismerőssel, ilyenkor augusztus elején óhatatlanul feltesszük neki a kérdést: hogyan töl­tőd a nyarat, voltál-e üdülni, ké­szülsz-e valahová a családoddal? A válaszok többsége sajnos lemondó és elutasító, némelykor úgy érzi az em­ber, túl messzire ment, mert a kérdé­sével olyan szférát érint, amit ma nem illik. Mert a szabadságát mindenki úgy tölti el, ahogy tudja, igazi üdülés­re pedig a családok többségének most nincs pénze. A Balatonra eljutni fél­havi fizetés, ott két palacsintát egy órai munkájáért nem kap még az ut­cai árusnál sem az átlagember, par­kolni száz forintért lehet stb. Hogy ez- elől sokan az olcsóbb, közeli külföld­re járnak? Ismert felfedezés, és ott a pénzünkért enni is lehet, akár egy öt­tagú családnak is. Pedig a mi megyénk sok szép ki­rándulásra hívja a természetet kedve­lőket. A Bükk, a Zemplén csodálatos, vadregényes erdei, tisztásai, a folyók és tavak elegendő alkalmat kínálnak a napi beosztással küszködő családok számára is, akik azért olykor azt is megkockáztathatják, hogy jegyet vál­tanak valamilyen ígéretes művészi színvonalú, kulturális program megte­kintésére. Munkatársaink annak jár­tak utána, hová érdemes elmenni, ho­gyan töltjük idén a nyári szabadsá­gunkat, és emellett ötletekkel is szol­gálnak. A vállalkozó szabadsága Aki az elmúlt napokban kereste Hegedűs István edelényi vállalkozót, ta­pasztalhatta : nincs egy szabad perce sem. Tükör- fényesre csiszolt, saválló csövek, lepárló berendezé­sek között .tölti az idejét reggeltől estig. A város egyik legismertebb vállal­kozója most a pálinkafő­ző felújításán dolgozik. Hajthatatlan korszerűsítő, aki az elmúlt évtizedek­ben már megtapasztalhat­ta, elsősorban csak önma­gára számíthat, ö a szak­ember és a pallér, az meg az ellenőr is egy személy­ben. — Gyorsabb lesz a fő­zés, javul a minőség, a belső fűtés megszűnik, kí­vülről egy 375-ös régi mozdony adja majd a gőz- energiát. A jövő pedig a palackozás, a külkereske­delmi jog megszerzése. Tu­lajdonképpen ennek érde­kében történik itt most minden — sorolja a fel­adatait. — Miilyen határidőt sza­bott magának a befejezés­hez, és ha véget ér a fel­újítás, szabadságra megy? — Utoljára 1968-ban vol­tam szabadságon, amikor még állami vállalatnál dol­goztam. Bükkszéken üdül­tem. Azóta ilyesmire nem volt időm, és most sem lesz, mert egyik munka követi a másikat, ebből nem lehet kilépni. A fel­újítást a napokban befe­jezem. — Volt-e már a Bala­tonnál? — Nagyon régen. Ha nem kényszerülök a közel­múltban betegség miatt egy kis pihenőre, lehet, hogy útnak indultam vol­na. De a vállalkozói Világ ma olyan Magyarországon, hogy a gazda jelenlétét fo­lyamatosan megköveteli a napi munka. — Mint sikeres vállalko­zót, gazdag embert, bizo­nyára sokán irigylSk is. Pedig ahogy a múltját is­merem, a jelenét és a ter­veit hallgatom, az életét nem a napos oldalon tölti, hanem jórészt megfeszített munkával telnek az évei. — Néha már erősen ér­zem a fáradságot, de azt újra meg újra munkával pihenem ki. Mert azért, ha túl vágyóik végre valami­lyen nehéz feladat megol­dásán, igen jó érzések töl­tenek el, az elégedettségé, az örömé. — Akkor lehet öröme jócsikón, hiszen a helyi sportkör egyik leglelke­sebb támogatója, az edelé­nyi ipartestület elnöke, és ehhez még néhány társa­dalmi megbízatást rendsze­resen hozzávállal. — Csak helyben közel kilencszáz ipartestületi tag ügyeit kell intézni. Edelényben három köny­velővel segítjük a munká­jukat. Ugyanezt Kazinc­barcikán négy könyvelő végzi. Nemrégiben sikeres ruhabemutatót tartottunk Barcikán, ahol az ipartes­tületi tagok tervei alap­ján készült holmikat lát­hatta a közönség nem hi­vatásos manökenek közre­működésével. Így senkinek sem került pénzébe a be­mutató, sőt ez némi bevé­telt hozott az iipartestület­n.ek. Hegedűs István a helyi sportkör munkáját nagyobb összeggel támogatja, ott van mindenütt, ahol a te­lepülésért tenni lehet. Nyá­ri szabadságra sem az idén, sem jövőre nem ké­szül, legfeljebb, ahogy ő mondja, majd ha egyenes­be kerülnek a dolgok ... Kilátás az Avasról Igen nagy népsűrűségnek örvend a végardói strand. A változó augusztusi időjárás el­lenére akad kempingező is szépszámmal, de azért van még hely a most érkezőknek is. Akik szeretik a kempingezést azok ahhoz is értenek, hogyan teremtsenek maguk körül összkomfortos körülményeket kényelmet. Az idei nyár* a változó időjárás ellenére ideosalo- gatja az érdeklődőket az ország északkeleti tájára, ahol a ritkán megforduló idegen számára most is akad felfedeznivaló. Akik veszik magúiknak a fá­radságot és felsétálnak az Avas hegy tetejére, ma­gasról láthatják az elmúlt évtizedekben alaposan megváltozott Miskolcot, az új lakótelepeket, az ele­gáns társasházakat és az utóbbi időben megjelenő, egyedi lakóépületeket, egyéni arculatú közintéz­ményeinket. Fölfelé a lép­csőkön jóleső fáradságra tehetünk szert, érezhetjük a pincék aromás leheletét, estefelé pedig hallhatjuk a nótázgatók bortól hevülő énekét, az egy szál hege­dűn hangulatát előcsaloga­tó öreg cigányt jókedvű borozgatók társaságában. Mert ez is az Avashoz tar­tozik. A mai turisták többsége azonban autóval érkezik és a tetőn levő parkolóban hagyva kocsiját, felkapasz­kodik a kilátóba, a tévé- torony karéjaira. Megéri a látvány, mert, ha a borso­di megyeszékhely nem is veheti fel .látványban a versenyt az ország jó né­hány, igazán szép fekvésű városával, a településsel ismerkedők számára a te­tő mégis élményt kínál. Kár, hogy egyelőre mást nem. Mert ugye hol va­gyunk a pécsi, misinatetői •kilátónál levő, sokféle szol­gáltatástól. Hogy olyan alapvetőről ne is szóljunk, mlint e'gy-két jó falat, vagy egy pohár hűsítő ital, amire a hegyre feljutának többnyire szüksége van. Talán majd valamiféle jó­tékony privatizációs gon­dolat itt is életre hívja a helyben lakók és az ide­genek számára is fontos vendéglátást, a kényelmet kínáló 'kilátói állapotokat. Addig jobb híján nézhe­tünk széjjel, és tiszta idő­ben messzire is ellátha­tunk ...

Next

/
Thumbnails
Contents