Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1991. augusztus 10., szombat FECSKE C5AÖA Micsoda idők, micsoda népek! Lopják a Dunát! Ó milyen bfamázs, ö miiyen ciki! No, de hagyjuk most a süket dumát! Lopják a Dunát, Ez tényleg oly ciki! Fölnézel, s látod: szomszédod el éppen egyetlen Dunádat viszi! lopják a Dunát, á D u n á t ! CSEH KAROLY Visszapillantunk mindén törvénytelen ölelésre, mintha ott hagytunk volna valamit s Úr átka sújtotta sóbálvánnyá kristályosul mind. Elfeledtük már az éggel beszélgető rózsák nyelvét a test csak Szodomául ért. Lefelé a hegyről mögöttünk a lehetőségek ösvényei egymásba futó hieroglifák., tot-asszonyom, ne félj, nem dermedünk köveinkből épült magányos iker-köyületté; nézd, hogy sorjáznak előttünk, utánunk: a megoldás elöl mindnyájan a kénköves, tűzesös völgy felé # i igyekeznek. HUOY FERENC Aki csak önmagát szereti, nehezen tálát helyet a kö­zösségben. Semmit sem ér az a film, amit másodszor Ingyen sem néznénk meg. Azt a jót is becsüld meg, amiért nem küzdöttél. Amit valakinek a kenyérkeresethez kellett megtanulni, azt nemigen félejti el. Akkor igazi az örömünk, ha másoknak is jut belőle, A bölcsesség ritkán jön magától, keresni kell. Az ostobaságot könnyebb megjegyezni, mint az okos dolgokat. Egyszerűbb új jót csinálni, mint a régi rosszat elfogad­hatóvá tenni. Üdvözlünk Szentatya! Zarándokúton Isten földi helytartójához Trausdorf, 1088. június 24., 1:1. János Pál ekkor látogatott a burgenlandi ik'is faluba, ahol -több száz­ezer hívő fogadta őt, so­kan .Magyarországról ér­keztek. A (buszok ímegtelnelk uta­sokkal és csomagokkal. A sofőrök gondosan lezár­ják a csomagtartót, néhá- nyuk még elszív egy ciga­rettát, majd kényelmesen elhelyezkednek üléseiken. Mögöttük zarándokok ül­nek, akik Isten földi hely­tartójához készülnek Ausztriába, Trausdorfba. Javarészt idős emberek. A mellettem ülő néniről Budapestig szinte, mindent megtudok. özvegy Göb-, lyüs íjásziónénak hívják, 72 éves és szíves. — Jól bebiztosítottam magam gyógyszerekkel, mert gyakran elfog a rosz- szuillét. Ügy vagyok össze­tákolva, ezer bajom van. Remélem, megúszom ezt a ,kirándulást”. — Miért vállalkozott az útra? — kérdezem. — Hívő vagyok, és sze­retném látni a pápát. Ró­ma mégiscsak messzebb van. Az egyik hetven év kö­rüli, szemüveges férfi pá­linkával erősít. Kínálja a szomszédait, azok is bele­húznak az üvegbe. A má­sik utas süteménnyel jár körbe a buszon, a har­madik zacskó cseresznyé­vel. Családias a hangulat. Tünde, az idegenvezető- nő, közben hasznos tudni­valókkal lát el, bennünket, majd ismerteti a részletes programot. Eszerint: körül­belül este hétkor érkezünk Sopronba, fél nyolckor va­csora, alvás a Lövér-ikem- pingben. Hajnali három­kor indulás a mise helyszí­nére. Ezt követően bemu­tatja a csoporttal tartó Stella Leontin- atyát, aki nem sóikkal később a mik­rofonhoz lép, hogy a sze­rétéiről beszéljen. — Re­méljük, a hosszú úton nem történik velünk sem­mi, szerencsésen megérke­zünk a Szenta'tya misé­jére. Odafent vigyáznak ránk — mondja végezetül, majd a híveket arra kéri hogy a Zarándokok köny­véből énekeljenek. Felcsendülnek az egyházi dalok. Furcsán érzem ma­gam, mintha mozgó temp­lomban volnék. Modern zarándokok. An­nak idején gyalogosan, te­veháton gyötrődtek, száz és ezer kilométereket tet­tek meg egy kis, áj tatossá­gért, ma légkondicionált buszokon, repülőn utaznak. Egy szórólap kerül a ke­zembe: Fontos tudnivalók a zarándokok számára. „A magyiar zarándoikoik az F és G jelű szektorokban, valamint az R jelű szekto­rokban foglalják el helyü­ket. Összecsukható, Iköny- nyen vihető ülőkét, kem­pingszéket mindenki vi­gyen magával, mert órákig senki sem képes állni. Ajánlatos még vinni kis zászlócskát, kendőt intege­tés céljából, amellyel kö­szönthetik az autón a szek­torok között bevonuló Szentatyát. Tilos bevinni: bármilyen, a Szentatyának szánt ajándékot, ezek át­adására semmiféle lehető­ség nem lesz!” A Lövér-kempingben le­fekvés előtt többen az eget kémlelik. — Jaj, Istenem, add, hogy holnap ne essen ! — fohászkodik mellettem egy szemüveges, idős férfi, aki közli velem, hogy ő húsz „miatyánkot” mondott el a buszban, hogy a felhőik el­kerüljék: Trausdorfot. Éjszaka fél háromkor már járnak az autóbuszok motorjai és háromkor a zarándokok útrakelnek. A határőrök Is velünk tarta­nak, így gyorsabb az útle­vél-ellenőrzés. Észre sem vesszük, hogy átmegyünk a határon. Előttünk és mö­göttünk végeláthatatlan sorban az autóbuszok. Osztrák csendőrök igazíta­nak útba bennünket. Négy­re megérkezünk Tnaus- ■ dóriba azaz Darázsfalvá- ra. A pirkadatban jól ki­vehetők az oltár és a ha­talmas kereszt körvonalai. Fél ötkor helyezkedünk el a kijelölt szektorban. A vendéglátóik kaláccsal és forró teával kedveskednek. A büfében ugyanezt pén­zért árulják. Már több ez­ren állnak, illetve ülnek a füvön. A .hideg: átjárja a testünket, a zarándokot azonban nem olyan fából faragták, hogy az időjárás kifogjon rajta. Özönlenek ia buszok és belőlük az emberek. Egyre több helyről száll fel az egyházi énék, egyre több szektorból hallatszik a monoton, ima. A magyar, a német, a horvát, a lengyel és a cseh nyelv keveredik itt békésen egymással. A repülőtér egy végtelen imaházhoz hasonlít, ahol az arcokat kezdi besugározni a nap. Egy 'magyar népviseletbe öltözött, csinos lány szól rendszeresen az emelvény­ről, hangszórókon keresz­tül a magyarországi hívek­hez. Az egyik „szünetben” kapom el rövid beszélge­tésre. — A burgenlandi egy­házközösség tagja vagyok — mondja —, én fogom a mise alatt a szentleckét magyarul felolvasni. Egyébként tanár vagyok, iaz eisenstadti ipari iskolában. — Milyen érzés a pápa előtt „szerepelni”? — Nagyon megtisztelő és felemelő, de ugyanilyen megtisztelő ennyi magyar előtt is felolvasni. Stoiber Terézia elmond­ja még, hogy az eisenstad- ti .(kismartoni) püspökség egy évvel ezelőtt fogott hozzá a pápa itteni láto­gatásának a megszervezé­séhez. A tömeg már nagyon várja a Szentatyát. A hi­tüktől:, vagy ikiváncsliságuik- tól vezérelt emberek köré­ben egyre nagyobb az iz­galom, amikor megtudják, hamarosan leszáll: (közéjük Isten földi helytartója. Háromnegyed tízkor meg is érkezik helikopteren, a hét égd jármű nagy zajjal kö­röz felettünk. A hívők kis zászlókat lengetnek. II. János Pál nem sokkal ké­sőbb páncélautójából kö­szönti a százezernyi em­bertömeget, majd kezde­tét veszi a mise: „Szívélye­sen üdvözölileik mindnyája­tokat — kezdi —, de kü­lönös szeretettel üdvöz­löm a Magyarországról, és a jugoszláviai Horvátor­szágból érkezett megszám­lálhatatlanul sok vendéget. Általatok küldöm köszön­tésemet és áldásomat az otthon maradt valamennyi hit-testvérünknek, akikkel Jézus Krisztus Egyházában — túl minden határon — a legszorosabb egységben vagyunk. (Részesei vagytok a világegyetem nagy szív- dobbanáisának.” Amikor magyarul is megszólal, valóban minden magyar zarándoknak megdobban: a szíve. Özvegy -Göblyösné- nak talán a kelleténél is erősebben, mert összeesik, elviszik a mentők. Miután magához tér az elsősegély- nyújtó helyen, azt mondja Tündének, az idegenveze- tőnék: tegnap mielőtt el­aludtam volna, a pápa szavát hallottam. Nagyon vártam ezt a találkozást. Ügy látszik, nehezein bír­tam ezt a megpróbálta­tást. Göblyösné orvosi sátor­ból hallgatja végig a mi­sét... A virágokkal feldíszített színpadon tovább folyik a szertartás. A szektorokban egyre többször jelennek meg a mentők. Dél körül Szent Péter apostol utódja, Róma püspöke elé az aján­dékozók egy kis csoportja járul. Köztük három ma­gyar is, akik a magyaror­szági katolikusok nevében nyújtják át a Szent csalá­dot; Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre her­ceg szobrát, valamint a győri (könnyező szűzanya faragott mását, és egy ka­puvári népviseletbe öltö­zött’ babát. Grafléiitner János vasúti tisztviselő, Kovacsics Ág­nes ápolónő és Benkovioh Zsolt, 13 éves általános is­kolai tanuló méltóságtel­jesen jön le az oltárról. — Mi is (kaptunk aján­dékot a pápától — büszkél­kedik Zsolt. — Miután megáldott bennünket, egy rózsafüzért nyomott a ke­zünkbe és nagyon kedve­sen szólt hozzánk. — Honnan jöttél? — Bezenyéről, Győr- Sopron .megyéből. Már Ikét nappal korábban érkez­tünk, mert tegnap próbál­ni is kellett. Zsoltot bizonyára irigy- li'k majd az osztálytársai. Egy férfi Soltvadkertről zarándokolt Darázsfalvára, tolókocsin. Előtte bejárta fél Európát. iGürtler Tibor rokkantnyugdíjas, június 9-én indult a hosszú útra, Ausztrián, NSZK-m keresz­tül a franciaországi Lourdesba. — A híres csodatévő- helyre mentem, ahol olyan forrás folydogál, amely a néphit szerint minden baj­ra orvosság — meséli. — És használt? — Még neim érzem. — Hogyan bírta a hosz- szú utat? — A Jóisten megsegí­tett. — Rajta kívül még ki segítette? — A soltvadkerti plé­bános, Király András, aki mielőtt elindultam volna a főbb állomásokon, a kül­földi tisztelendőatyálkkal leleve,lezte, hogy .pontosan mikor érkezem meg. így fogadott többek között a kismartoni püspök, illetve a polgármester és ajándé­koztak meg egy elektroni­kus hajtású tolókocsival. Ezenkívül gyűjtést is szer­veztek a számomra, ami­ből .telik majd Videóra, szí­nes tévére, magnóra és ru­haneműre. Délután egykor a cere­móniának vége. A pápa elköszön a hívőktől — so­kan megtapsolják, mint egy színdarab főszereplő­jét — és a tömeg megindul a parkolók felé. Az oltárt ugyanakkor emberek szá­zai lepik el. Gyerekek és felnőttek megtapogatják a székek huzatait, a padokat, az egyházi tárgyakat, ame­lyeket a Szentatya érintett meg, majd néhányan bele­ülnek a szószékbe. így tesz a rimóci IHurják Ist­ván és Vincze Ferenc csa­ládja is. A „felemelő pil­lanatot” Polaroid örökíti meg. Tcmesi László Európa felé haladunk Párizsban Miskolcról Néhány nappal ezelőtt ér­kezett haza Párizsból Kujbus Attila, a miskolci önkor­mányzat képviselője. Eg y delegáció tagjaként vett részt a kelet-európai térség problémáival foglalkozó kon­ferencián, amelyet a Har­vard Egyetem Kenedyről el­nevezett intézete és az OECD1 szervezett. — Kik vettek részt a kon­ferencián? — A Harvard Egyetem politológusai és gazdasági szakemberei, a legfejlettebb 24 ország által fenntartott: OECD szakemberei és Kelet- Európából a meghívottak. Magyarországról, Lengyelor- szából, valamint a Cseh és Szlovák Köztársaságból kor­mánypárti és ellenzéki or­szággyűlési képviselők, vala­mint független szakértők] voltak a meghívottak. Ezen kívül! Bulgária és Ukrajna képviselői is hozzászólási .joggal. I — Milyennek látták Kelet- Európa helyzetét a konferen­cia résztvevői? — A fejlett országok szak­emberei optimistábbak és el­sősorban elméllteti síkon te­kintenek az elvégzendő fel­adatokra. A déli országok képviselői (Spanyolország. Portugália) közelebbről lát­nak bennünket, de ők seary érzik igazán, hogy problémá­ink mennyire átfogják az élet minden szféráját. Nyo­matékosan sürgetik a kelet­európai kormányzatokat és , önkormányzatokat koncepci­ózus. tudatos tevékenységre. Tőkét beinjektálni csak ak­kor tudnak, amikor letisztult a kormányzatok legi.timizá- ciós. tulajdonlási és költség- vetési kapcsolata. Kelet-Európa képviselői több helyről is jelezték, hogy súlyos problémáik vannak az esetleges beinjektálandó tőke fogadásával. Az önkor­mányzatoknál sok a tisztá­zatlan kérdés és kevés a hozzáértő ember. — Mit végzett a magyar küldöttség és személyesen, Kujbus Attila? — A magyar küldöttség sokszínű képeit festett ha­zánk állapotáról. Az ellenzé­kiek a konferencián is el­mondták, a helyzetünkben rejlő veszélyektől kezdve a kormánypártok és ,a minisz­terelnök durva támadásáig mindenről a véleményüket. Hozzászólásomban az ön- kormányzati stratégiával foglalkoztam. Fél,Vázoltam; Miskolc legsúlyosabb prob­lémáit. Elmondtam, vannak olyan események, folyamatok melyek hosszú távon lehet­ségessé teszik az optimiz­must. Én Párizsban azt a Miskolcot kívántam előtérbe helyezni, amelyik maga kí­vánja kézbe ivemnii saját jö­vőjét. Baráti beszélgetést folytat­tam Kassa főpolgármester­helyettesével. Ekkor fogal­mazódott meg bennem: a testvérvárosokat nem szabad csak távoli, gazdag ország­ban keresni. Itt vannak, a kö­zelünkben olyan természetes testvérvárosok, mint Kassa és Krakkó, amelyek éppen olyan ipari, környezetvédel­mi és kulturális gondokkal küzdenek, mint mi és akik­kel félszavakból is megért­hetjük egymást — ha akar­juk. Európa a határok el­mosódása felé halllad, mi pe­dig Európa felé haladunk. Így meg kell látnunk: Mis- kolcnak kedvező földrajzi adottságai vannak ahhoz, hogy Kassával és Krakkóval együtt ennek a, nagy közép­európai régiónak a gazda­sági és kulturális központja legyen. Faragó Lajos Síbolás Lefelé a hegyről Szikrafény

Next

/
Thumbnails
Contents