Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1991. augusztus 10., szombat FECSKE C5AÖA Micsoda idők, micsoda népek! Lopják a Dunát! Ó milyen bfamázs, ö miiyen ciki! No, de hagyjuk most a süket dumát! Lopják a Dunát, Ez tényleg oly ciki! Fölnézel, s látod: szomszédod el éppen egyetlen Dunádat viszi! lopják a Dunát, á D u n á t ! CSEH KAROLY Visszapillantunk mindén törvénytelen ölelésre, mintha ott hagytunk volna valamit s Úr átka sújtotta sóbálvánnyá kristályosul mind. Elfeledtük már az éggel beszélgető rózsák nyelvét a test csak Szodomául ért. Lefelé a hegyről mögöttünk a lehetőségek ösvényei egymásba futó hieroglifák., tot-asszonyom, ne félj, nem dermedünk köveinkből épült magányos iker-köyületté; nézd, hogy sorjáznak előttünk, utánunk: a megoldás elöl mindnyájan a kénköves, tűzesös völgy felé # i igyekeznek. HUOY FERENC Aki csak önmagát szereti, nehezen tálát helyet a közösségben. Semmit sem ér az a film, amit másodszor Ingyen sem néznénk meg. Azt a jót is becsüld meg, amiért nem küzdöttél. Amit valakinek a kenyérkeresethez kellett megtanulni, azt nemigen félejti el. Akkor igazi az örömünk, ha másoknak is jut belőle, A bölcsesség ritkán jön magától, keresni kell. Az ostobaságot könnyebb megjegyezni, mint az okos dolgokat. Egyszerűbb új jót csinálni, mint a régi rosszat elfogadhatóvá tenni. Üdvözlünk Szentatya! Zarándokúton Isten földi helytartójához Trausdorf, 1088. június 24., 1:1. János Pál ekkor látogatott a burgenlandi ik'is faluba, ahol -több százezer hívő fogadta őt, sokan .Magyarországról érkeztek. A (buszok ímegtelnelk utasokkal és csomagokkal. A sofőrök gondosan lezárják a csomagtartót, néhá- nyuk még elszív egy cigarettát, majd kényelmesen elhelyezkednek üléseiken. Mögöttük zarándokok ülnek, akik Isten földi helytartójához készülnek Ausztriába, Trausdorfba. Javarészt idős emberek. A mellettem ülő néniről Budapestig szinte, mindent megtudok. özvegy Göb-, lyüs íjásziónénak hívják, 72 éves és szíves. — Jól bebiztosítottam magam gyógyszerekkel, mert gyakran elfog a rosz- szuillét. Ügy vagyok összetákolva, ezer bajom van. Remélem, megúszom ezt a ,kirándulást”. — Miért vállalkozott az útra? — kérdezem. — Hívő vagyok, és szeretném látni a pápát. Róma mégiscsak messzebb van. Az egyik hetven év körüli, szemüveges férfi pálinkával erősít. Kínálja a szomszédait, azok is belehúznak az üvegbe. A másik utas süteménnyel jár körbe a buszon, a harmadik zacskó cseresznyével. Családias a hangulat. Tünde, az idegenvezető- nő, közben hasznos tudnivalókkal lát el, bennünket, majd ismerteti a részletes programot. Eszerint: körülbelül este hétkor érkezünk Sopronba, fél nyolckor vacsora, alvás a Lövér-ikem- pingben. Hajnali háromkor indulás a mise helyszínére. Ezt követően bemutatja a csoporttal tartó Stella Leontin- atyát, aki nem sóikkal később a mikrofonhoz lép, hogy a szerétéiről beszéljen. — Reméljük, a hosszú úton nem történik velünk semmi, szerencsésen megérkezünk a Szenta'tya miséjére. Odafent vigyáznak ránk — mondja végezetül, majd a híveket arra kéri hogy a Zarándokok könyvéből énekeljenek. Felcsendülnek az egyházi dalok. Furcsán érzem magam, mintha mozgó templomban volnék. Modern zarándokok. Annak idején gyalogosan, teveháton gyötrődtek, száz és ezer kilométereket tettek meg egy kis, áj tatosságért, ma légkondicionált buszokon, repülőn utaznak. Egy szórólap kerül a kezembe: Fontos tudnivalók a zarándokok számára. „A magyiar zarándoikoik az F és G jelű szektorokban, valamint az R jelű szektorokban foglalják el helyüket. Összecsukható, Iköny- nyen vihető ülőkét, kempingszéket mindenki vigyen magával, mert órákig senki sem képes állni. Ajánlatos még vinni kis zászlócskát, kendőt integetés céljából, amellyel köszönthetik az autón a szektorok között bevonuló Szentatyát. Tilos bevinni: bármilyen, a Szentatyának szánt ajándékot, ezek átadására semmiféle lehetőség nem lesz!” A Lövér-kempingben lefekvés előtt többen az eget kémlelik. — Jaj, Istenem, add, hogy holnap ne essen ! — fohászkodik mellettem egy szemüveges, idős férfi, aki közli velem, hogy ő húsz „miatyánkot” mondott el a buszban, hogy a felhőik elkerüljék: Trausdorfot. Éjszaka fél háromkor már járnak az autóbuszok motorjai és háromkor a zarándokok útrakelnek. A határőrök Is velünk tartanak, így gyorsabb az útlevél-ellenőrzés. Észre sem vesszük, hogy átmegyünk a határon. Előttünk és mögöttünk végeláthatatlan sorban az autóbuszok. Osztrák csendőrök igazítanak útba bennünket. Négyre megérkezünk Tnaus- ■ dóriba azaz Darázsfalvá- ra. A pirkadatban jól kivehetők az oltár és a hatalmas kereszt körvonalai. Fél ötkor helyezkedünk el a kijelölt szektorban. A vendéglátóik kaláccsal és forró teával kedveskednek. A büfében ugyanezt pénzért árulják. Már több ezren állnak, illetve ülnek a füvön. A .hideg: átjárja a testünket, a zarándokot azonban nem olyan fából faragták, hogy az időjárás kifogjon rajta. Özönlenek ia buszok és belőlük az emberek. Egyre több helyről száll fel az egyházi énék, egyre több szektorból hallatszik a monoton, ima. A magyar, a német, a horvát, a lengyel és a cseh nyelv keveredik itt békésen egymással. A repülőtér egy végtelen imaházhoz hasonlít, ahol az arcokat kezdi besugározni a nap. Egy 'magyar népviseletbe öltözött, csinos lány szól rendszeresen az emelvényről, hangszórókon keresztül a magyarországi hívekhez. Az egyik „szünetben” kapom el rövid beszélgetésre. — A burgenlandi egyházközösség tagja vagyok — mondja —, én fogom a mise alatt a szentleckét magyarul felolvasni. Egyébként tanár vagyok, iaz eisenstadti ipari iskolában. — Milyen érzés a pápa előtt „szerepelni”? — Nagyon megtisztelő és felemelő, de ugyanilyen megtisztelő ennyi magyar előtt is felolvasni. Stoiber Terézia elmondja még, hogy az eisenstad- ti .(kismartoni) püspökség egy évvel ezelőtt fogott hozzá a pápa itteni látogatásának a megszervezéséhez. A tömeg már nagyon várja a Szentatyát. A hitüktől:, vagy ikiváncsliságuik- tól vezérelt emberek körében egyre nagyobb az izgalom, amikor megtudják, hamarosan leszáll: (közéjük Isten földi helytartója. Háromnegyed tízkor meg is érkezik helikopteren, a hét égd jármű nagy zajjal köröz felettünk. A hívők kis zászlókat lengetnek. II. János Pál nem sokkal később páncélautójából köszönti a százezernyi embertömeget, majd kezdetét veszi a mise: „Szívélyesen üdvözölileik mindnyájatokat — kezdi —, de különös szeretettel üdvözlöm a Magyarországról, és a jugoszláviai Horvátországból érkezett megszámlálhatatlanul sok vendéget. Általatok küldöm köszöntésemet és áldásomat az otthon maradt valamennyi hit-testvérünknek, akikkel Jézus Krisztus Egyházában — túl minden határon — a legszorosabb egységben vagyunk. (Részesei vagytok a világegyetem nagy szív- dobbanáisának.” Amikor magyarul is megszólal, valóban minden magyar zarándoknak megdobban: a szíve. Özvegy -Göblyösné- nak talán a kelleténél is erősebben, mert összeesik, elviszik a mentők. Miután magához tér az elsősegély- nyújtó helyen, azt mondja Tündének, az idegenveze- tőnék: tegnap mielőtt elaludtam volna, a pápa szavát hallottam. Nagyon vártam ezt a találkozást. Ügy látszik, nehezein bírtam ezt a megpróbáltatást. Göblyösné orvosi sátorból hallgatja végig a misét... A virágokkal feldíszített színpadon tovább folyik a szertartás. A szektorokban egyre többször jelennek meg a mentők. Dél körül Szent Péter apostol utódja, Róma püspöke elé az ajándékozók egy kis csoportja járul. Köztük három magyar is, akik a magyarországi katolikusok nevében nyújtják át a Szent családot; Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre herceg szobrát, valamint a győri (könnyező szűzanya faragott mását, és egy kapuvári népviseletbe öltözött’ babát. Grafléiitner János vasúti tisztviselő, Kovacsics Ágnes ápolónő és Benkovioh Zsolt, 13 éves általános iskolai tanuló méltóságteljesen jön le az oltárról. — Mi is (kaptunk ajándékot a pápától — büszkélkedik Zsolt. — Miután megáldott bennünket, egy rózsafüzért nyomott a kezünkbe és nagyon kedvesen szólt hozzánk. — Honnan jöttél? — Bezenyéről, Győr- Sopron .megyéből. Már Ikét nappal korábban érkeztünk, mert tegnap próbálni is kellett. Zsoltot bizonyára irigy- li'k majd az osztálytársai. Egy férfi Soltvadkertről zarándokolt Darázsfalvára, tolókocsin. Előtte bejárta fél Európát. iGürtler Tibor rokkantnyugdíjas, június 9-én indult a hosszú útra, Ausztrián, NSZK-m keresztül a franciaországi Lourdesba. — A híres csodatévő- helyre mentem, ahol olyan forrás folydogál, amely a néphit szerint minden bajra orvosság — meséli. — És használt? — Még neim érzem. — Hogyan bírta a hosz- szú utat? — A Jóisten megsegített. — Rajta kívül még ki segítette? — A soltvadkerti plébános, Király András, aki mielőtt elindultam volna a főbb állomásokon, a külföldi tisztelendőatyálkkal leleve,lezte, hogy .pontosan mikor érkezem meg. így fogadott többek között a kismartoni püspök, illetve a polgármester és ajándékoztak meg egy elektronikus hajtású tolókocsival. Ezenkívül gyűjtést is szerveztek a számomra, amiből .telik majd Videóra, színes tévére, magnóra és ruhaneműre. Délután egykor a ceremóniának vége. A pápa elköszön a hívőktől — sokan megtapsolják, mint egy színdarab főszereplőjét — és a tömeg megindul a parkolók felé. Az oltárt ugyanakkor emberek százai lepik el. Gyerekek és felnőttek megtapogatják a székek huzatait, a padokat, az egyházi tárgyakat, amelyeket a Szentatya érintett meg, majd néhányan beleülnek a szószékbe. így tesz a rimóci IHurják István és Vincze Ferenc családja is. A „felemelő pillanatot” Polaroid örökíti meg. Tcmesi László Európa felé haladunk Párizsban Miskolcról Néhány nappal ezelőtt érkezett haza Párizsból Kujbus Attila, a miskolci önkormányzat képviselője. Eg y delegáció tagjaként vett részt a kelet-európai térség problémáival foglalkozó konferencián, amelyet a Harvard Egyetem Kenedyről elnevezett intézete és az OECD1 szervezett. — Kik vettek részt a konferencián? — A Harvard Egyetem politológusai és gazdasági szakemberei, a legfejlettebb 24 ország által fenntartott: OECD szakemberei és Kelet- Európából a meghívottak. Magyarországról, Lengyelor- szából, valamint a Cseh és Szlovák Köztársaságból kormánypárti és ellenzéki országgyűlési képviselők, valamint független szakértők] voltak a meghívottak. Ezen kívül! Bulgária és Ukrajna képviselői is hozzászólási .joggal. I — Milyennek látták Kelet- Európa helyzetét a konferencia résztvevői? — A fejlett országok szakemberei optimistábbak és elsősorban elméllteti síkon tekintenek az elvégzendő feladatokra. A déli országok képviselői (Spanyolország. Portugália) közelebbről látnak bennünket, de ők seary érzik igazán, hogy problémáink mennyire átfogják az élet minden szféráját. Nyomatékosan sürgetik a keleteurópai kormányzatokat és , önkormányzatokat koncepciózus. tudatos tevékenységre. Tőkét beinjektálni csak akkor tudnak, amikor letisztult a kormányzatok legi.timizá- ciós. tulajdonlási és költség- vetési kapcsolata. Kelet-Európa képviselői több helyről is jelezték, hogy súlyos problémáik vannak az esetleges beinjektálandó tőke fogadásával. Az önkormányzatoknál sok a tisztázatlan kérdés és kevés a hozzáértő ember. — Mit végzett a magyar küldöttség és személyesen, Kujbus Attila? — A magyar küldöttség sokszínű képeit festett hazánk állapotáról. Az ellenzékiek a konferencián is elmondták, a helyzetünkben rejlő veszélyektől kezdve a kormánypártok és ,a miniszterelnök durva támadásáig mindenről a véleményüket. Hozzászólásomban az ön- kormányzati stratégiával foglalkoztam. Fél,Vázoltam; Miskolc legsúlyosabb problémáit. Elmondtam, vannak olyan események, folyamatok melyek hosszú távon lehetségessé teszik az optimizmust. Én Párizsban azt a Miskolcot kívántam előtérbe helyezni, amelyik maga kívánja kézbe ivemnii saját jövőjét. Baráti beszélgetést folytattam Kassa főpolgármesterhelyettesével. Ekkor fogalmazódott meg bennem: a testvérvárosokat nem szabad csak távoli, gazdag országban keresni. Itt vannak, a közelünkben olyan természetes testvérvárosok, mint Kassa és Krakkó, amelyek éppen olyan ipari, környezetvédelmi és kulturális gondokkal küzdenek, mint mi és akikkel félszavakból is megérthetjük egymást — ha akarjuk. Európa a határok elmosódása felé halllad, mi pedig Európa felé haladunk. Így meg kell látnunk: Mis- kolcnak kedvező földrajzi adottságai vannak ahhoz, hogy Kassával és Krakkóval együtt ennek a, nagy középeurópai régiónak a gazdasági és kulturális központja legyen. Faragó Lajos Síbolás Lefelé a hegyről Szikrafény
