Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-07 / 184. szám
1991. augusztus 7., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A kiszolgáltatottság ellen: Megyei terméktanácsot! Valaki vállalja már az értékesítést! Vagy van piaca a búzának, vagy nincs! Ki tudja ezt így. Egyelőre szűkös az értékesítési lehetőség — főleg számban — a téeszek, az állami gazdaságok részéről. Azt mondják, nem lesz nagy gond, de hát más az ígéret és más a valóság. Most aktuális a búzaértékesítés, most aktuális az értékesítés körüli probléma. Egyesek szerint ez csak a jéghegy csúcsa. Vajon ez várható a szőlő, a napraforgó, a dohány, a cukorrépa, vonatkozásában is? Ezt elégelték meg a termelők, az érdekképviseleti szerveik, az egyes emberek csakúgy, mint a iszervezetek. Ezti a bizonytalanságot szeretné oldani megyénkben az Agrárkamara. — Alulról, vagyis a termelő szintjéről kell kiindulnunk az érdekképviseletben — mondja a szakember. — Amolyan „véd- és daccszö- vetséget” kell létrehoznunk, hogy a termelő ne érezze kiszolgáltatottságát. — Több, mint negyven mezőgazdasági cég: tsz-ág, élelmiszeripari vállalat, erdőgazdaság; iköztük a termelési egyesületek részéről a To- kaj-hegyaljaí Szőlő- és Bortermelők Egyesülete, még áfészek is, mezőgazdasági vállalkozók, kft.-lk is jelentkeztek a terméktanács megalakításába, és természetesen az Agrárkamarához tartozó szervezetek. A terméktanácshoz tartozó szervezetek egy hatékonyabb érdekképviseletet kívánnak. Ez persze nem valami kötelező aktus, inkább egy társadalmi feladat, hogy valaki vállalja már fel a termelők problémáit, képviselje már az értékesítési munkát elindításában, szervezésében, első lépéseinek megtételében. Ezt a munkát mozgatni kell, működtetni kell, feladatokat kell neki szerezni, azt valakinek a kezdetben finanszírozni kell! Ezt vállalja fel megyénk Agrárkamarája, illetve az áltállá szorgalmazott terméktanács! Pénügyi információk, termelési információk a terméktanács legfontosabb feladatai csakúgy, mint a most kialakítandó mezőgazdasági vállalkozás segítése, méghozzá a vállalkozók képzése. Ennek sikeréért beindít az Agrárkamara egy vállalkozásképzési tanfolyamot a MlTESZ-szel együtt. Ugyanis a mezőgazdaságot is eléri a munkanélküliség szele, az átalakulások miiatt lesz sok szabad munkaerő, és lesz sok vállalkozó. Az Agrárkamara nem szakmai, ijinkább operatív mindennapos munkával szeretne segíteni a vállalkozóknak. Ezért szeretnék pályázat útján ezt népszerűsíteni. Ezt különböző technikai eszközökkel is szeretnék segíteni, mint például a polgármesteri hivatalokba, té- eszekbe, magánházakba bekapcsolható miinitelefon-há- lózátba szerelhető információs rendszer^ is.' Az Agrárkamara nemcsak termelőüzemeket, de bankokat is megkeresett a terméktanács megalakításához, és talált köztük támogatóra. Hisz’ mi sem rosszabb egy bankban, mint az ad hoc- jellleg — főként a mezőgazdasági értékesítésben. Javasolják is. hogy a termékértékesítésben már a jövő év elején, az értékesítésben, ,az export-támogatásokban bizonyos rendszerűség legyen. Céljuk a termelés és a piacos értékesítés elveit kialakítani. A terméktanács véleménye szerint az agrárpiaci rendszertartásnak a terméktanácsra 'kell támaszkodnia'. Ezt látszik alátámasztani az a negyven szervezet. amely már tagja megyénkben a terméktanácsnak. Termelőszövetkezetek^ állami gazdaságok, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. különböző egyesületek. kistermelők és mező- gazdasági vállalkozók. Érdekeik képviseletére, termékeik piaci elhelyezésére. a most kialakítandó terméktanács mindenképpen szeretne nyomatékot adni, akár az egész ország területén. Remélhető, hogy e szervezet nem csupán legújabb lesz a sok (régi és elavult) ..érdekképviselet” között, hanem valós céllal, valós érdé-: keket, valós helyzetben képviselő — politikától mentes — szervezet, itt Borsodban, a Csereháttól Bodrogközig. (bekecsi) Kedvező kilátások az almapiacon A sűrítmény ára évek óta nem volt ilyen magas Budapest (ISÍB). Amíg q gyümölcs a fán van, addig az egész magyar almatermés megfelelj az export követelményeinek — állítja kis túlzással Király Zsolt, la Földművelésügyi Minisztérium szakértője. A problémák akkor kezdődnek, amikor a termést leszedik és értékesíteni akarják a gazdák: ékkor ugyanis óhatatlanul! kiderül, hogy a minőségtől függően kilogrammonként hét és negyvennyolc forint között bármekkora összeget kaphatnak az áruért. Az utóbbi összeg azonban csak a csúcsminőségű, Nyugat- Európában eladott étkezési alma esetében lüti a markukat, ám ilyen gyümölcs ritkát terem a fákon, így aztán a szép jövedelem inkább csak álom, a legtöbb gazda kénytelen megelégedni a költségeket éppen csak fedező. kis nyereséget hozó terméssel. Az évek óta meglevő gondok ellenére az idén szokatlanul kedvezőek a kilátások az almapiacon, éppen ezért valószínűsíthető, hogy nem lesz gond az alma eladása sem — válaszolta kérdésünkre Király Zsolt. — Az általános kép azonban térségenként változhat, s itt-ott adódhatnak súlyos értékesítési problémák is. Jó kilátásainknak azonban elsősorban nem az az oka, hogy a magyarok nagy lépéseket tettek a fajtaváltás és a csomagolás terén, hanerrj inkább a kedvezőtlen időjárás javította a pozícióinkat: Európa nyugati, felén ugyanis jórészt elfagyott a termés, s így az olaszok, franciák, németek és ,a spanyolok is vásárolni akarnak tőlünlk. Kérdés azonban, hogy szándékaik vallóra válnak-e, hiszen a magyarok régóta „híresek” a gyenge árukikészítésükről és csomagolásukról. A piaci sikerhez ma máj- nem elég csak „jó” almát termelni, azt el is kellene tudni adni. Ehhez azonban infrastruktúra is szükségeltetik; többek között telefon. Ám miképpen lehet eladni például annak a nyugati vevőnek, aki hétköznap délután .négy óra után már azért nem tud telefonálni egy szatmári faluból, mert bezárt a postahivatal ? A válasz egyértelmű: csak nagyon nehezen, így aztán nem csoda, hogy az említett termelési és eladási gondok mellett tavaly csupán 12 ezer tonna étkezési almát értékesítettek kereskedőink a nyugati piacokon. Pedig alma volt bőven, összesen 945 ezer tonna, s az idén is hasonlóak a termést illető kilátások. (Ennek hatvan százalékát, egyetlen megye, Szabolcs- Szatmár-Bereg adja, míg Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 50—60, Hajdú-Bihar megyében pedig 55—?75 ezer tonna terem.) S bár az alma felvásárlási árával és eladásával mindig is voltak problémák, azért e gondok mindeddig — mondhatni — simán megoldódtak. Ezt támasztja alá részben az az álltalános tendencia is: miszerint 1983 óta nem vágtak kii almafát úgy, hogy cseme-, tét ne telepítettek volna a helyébe. Ügy tűnilk, a nyugati exporttal most sem lesznek a már megszokott nagyobb bajok, sőt, remény van. arra, hogy az idén a tavalyinál háromszor-négyszer több gyümölcsöt vesznek tőlünk. A nagyobb gond a szovjetunióbeli eladásokkal van: az elmúlt évben 192 ezer tonna étkezési almát szállítottunk e kelleti szomszédunknak, dq az idén eddig csupán 7500 tonna vásárlását kötötték le biztosan. A Hungarofruct ugyan bízik még egy 10—20 ezer tonnás „utánrendelés- ben”, ám a gondokat ez sem oldja meg teljesen. Az idén 150 ezer tonna almát kellene — tonnánként legalább 275 dolláros áron — eladnunk a szovjeteknek ahhoz, hogy ne érezzék magukat becsapva a termelők. (E 275 dolláros önkorlátozó, limitált árbain a kereskedők és a termelők egyeztek meg annak érdekében, hogy a szovjet piacon ne rontsák egymás, illetve a magyar alma esélyeit.) A kelleti piacvesztés tehát súlyos tehertételt jelent, enyhíti viszont, hogy az idén az április végi lehűlés több tízezer tonnával csökkentette a termés meny- nyiségét, s hogy a kis exportőrök sikerrel üzletelhetnek a szovjet piacon. Bizakodásra adhat okot az is, hogy az almlasűrítmény ára évek óta nem ért éli ilyen magas szüntet a világpiacon:, jelenleg 1400 dollárt adnak tonnájáért, s a híreik szerint a hazai gyártók már előre eladták az összes sűrítményüket. Ráthy Sándor Választás augusztus 11-én 50 CSÁKY ISTVÁN Az elmúlt napokban néhány alkalommal kísérője lehettem a megyében egy a Kanada—USA-beli „Le Chateau” csoportosulást képviselő, hazánkból elszármazott üzletasszonynak. Az amerikai cég 170 tagból álló üzlethálózattal rendelkezik Vancouvertől Montreálon át New Yorkig. Többnyire ruhaipari cikkeket forgalmaznak : öltönyöket, zakókat, pantallókat, kosztümöket, blúzokat és így tovább. A külhoni „ruhás” a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezethez, s a Debreceni Ruhagyár edelényi és ózdi egységeihez látogatott el helyzetfelmérő, tényfeltáró, • üzleti lehetőségeket szimatoló útra. Közben járt a fővárosban a Komplexnél, ahol három budapesti gyártóhoz kísérték el. A legjobb benyomásokat — mondotta — megyénkben szerezte. Mezőkövesden mpst ugyan áll az üzem (festik, felújítják), Jancsó András elnök segítségével azonban így is meggyőződhettünk róla, milyen magas színvonalú munkát képesek végezni. A Hollandiába induló öltönyök kifogástalanok. Csakhogy ez bérmunka. Mindent nyugatról küldenek hozzá, a mezőkövesdiek része a munka, a megrendelő csupán a munkaerejüket fizeti meg. Honnan lehetne anyagot, kellékeket, szerezni egy esetleges, mondjuk ötvenez- ,res(!) megrendeléshez? A magyar anyag talán nem a legmegfelelőbb — mondja az elnök —, s ők nyugatit nemigen tudnak szerezni. Jön a másik bökkenő: a szövetkezetnek — még — nincs önálló exportjoga. Majd a külkervállalat közvetít — így az elnök. Az nem megy — mondja az üzletasszony —, hiszen azok is ráteszik a maguk nem is kis hasznát. Edelényben Bartáné Horváth Julianna gyárigazgató, Özdon Tóth Elek gyárigazgató és Vargáné Fövenyessy Judit műszaki vezető voltak a vendéglátók. A két gyár elszakadási törekvéseket jelentett be Debrecenben, ahonnan nemigen akarják őket engedni. Nem véletlenül, hiszen a két borsodi gyárukban készülnek a legmagasabb színvonalú termékek, holland, francia, belga, német megrendelésre. Igen magas színvonalú munkát végző gárda áll rendelkezésre, ehhez Edelényben hozzájön az új, hatalmas üzem, Özdon, az egykori laktanyában még egy újabb épület. No és a gondok ... Mert itt is csak bérmunka folyik jelenleg, mert itt sincs sok pénz a saját lábra álláshoz, s mert egyes munkákat még kézzel kell végezni, vagy mert Özdon szinte az egész géppark nullára leírható... Ha a két gyár elszakadna Debrecentől, s a montreáliak betársulnának vegyesvállalati formában pénzzel és korszerű, termelékeny gépekkel, mindkét városban fellendülés kezdődhetne — vélik az igazgatók. Ki lehetne alakítani egy exporttal foglalkozó saját részleget, megteremthetnék az anyag- és kellékbeszerzés, esetleg-gyártás feltételeit. Bejön-e végül is a „Le Chateau” megyénkbe? Hoznak-e megrendelést, esetleg működő tőkét, világszínvonalú ruhaipari gépeket? Ha megéri nekik, jönnek, ha nem éri meg, másfelé néznek. Mert őket azon kívül, hogy jó minőségű, profitot termelő árut kapjanak határidőre, semmi más nem érdekli. Ny. I. Ut a zöldpénzeknek Környezetvédelmi feladatok finanszírozására befektetési alapot kezelő részvénytársaságot hozott létre az Egészséges környezetért nemzetközi magyar—osztrák alapítvány. Az ökofinánc Környezet- és Vízgazdálkodási Rt. foglalkozik a 100 millió forintos befektetési alappal, továbbá gyűjti a környezetvédelem, vízügy, egészségügy pénzszükségletének fedezésére szolgáló hazai és külföldi adományokat, költségvetési támogatásokat, illetve vállalkozói tőkét. Foglalkozik továbbá kötvények, letéti jegyek kibocsátásával, esetleg környezetvédelmi célokat szolgáló sorsjegyek forgalomba- hoza tálával. A részvénytársaságot 22 millió forintos alaptőkével hozták létre. Az alap 100 millió forintját a Magyar Hitel Bank Rt. bocsátotta rendelkezésre. Az MHB számlavezető pénzintézetként áll az ökofinánc Rt. hátterében. A részvénytársaság — az alaptól elkülönítve — profitorientált szervezetként, pénzügyileg elkülönítve működik. Forgatja a nem nyereségérdekeit alap pénzét, s a hoza- dékot abba visszatáplálja. A részvénytársaságot az önkormányzatok, a környezetvédelmi, az ipari, a mezőgazdasági és közlekedési tárcák, valamint az MHB képviselőiből álló igazgató- tanács^ irányítja, a befektetésekről pedig tudományos tanács dönt. Az ökofinánc Rt. vállalja a környezetvédelmi projektek teljes műszaki, gazdasági megszervezését, levezetését, tendereket és pályázatokat ír ki fejlesztési tervekre, és azok kivitelezésére. Tevékenységi körébe tartozik, hogy előteremtse a projektek megvalósításához szükséges anyagi forrásokat. Ennek érdekében társfinanszírozókat keres, illetve gazdasági társaságot alapít a tervek megvalósítására. (MTI) Borsod-Abaúj-Zemplén megye a világkiállításon A Borsod-Abaúj-Zemplén megye a világkiállításon elnevezésű alapítvány szervezői soron következő közgyűlésüket augusztus 8-án, csütörtökön, 9 órától tartják Miskolcon, a megyei önkormányzati hivatal dísztermében. Rendezvényükön először dr. Baráth Etele kormánybiztos tájékoztatja a résztvevőket a világkiállítás előkészületeiről, az aktuális feladatokról. Előadások hangzanak el a világ- kiállítás idegenforgalmi és kulturális programjáról és arról, mi a médiák szerepe a világkiállítás előkészítésében. A napirendi pontok között szerepel Borsod-Abaúj-Zemplén megye világkiállítási koncepció-tervezetének megvitatása és elfogadása is. A szervezők szükségesnek tartják annak ismételt közlését, hogy az alapítvány nyílt, ahhoz bárki csatlakozhat. A csatlakozási szándékot augusztus 7-én, 8 órától 16 óráig személyesen, azt megelőzően írásban jelezhetik a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei önkormányzat vállalkozási és foglalkoztatáspolitikai osztályán (Miskolc, Tanácsház tér 1. IV. emelet, 420-as szoba). Várják a gazdálkodók, közületek, intézmények, vállalkozók és a magánszemélyek csatlakozását (telefon: 46 22-011 285). Kész ruhák között. Készülő dzsekik az edelénjri'üzemben. Borsodi ruhaipari remények
