Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-06 / 183. szám
1991. augusztus 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Új HlE-cserépfcci az Eszak-magyarországi Tüzép-telepein, AUGUSZTUS 1-TÖL SZEPTEMBER 30-IG. 12000 Ft értékű vásárlási utalványt ajándékozunk minden ügyfelünknek, aki legalább 130 m— BRAMAC alpesi betoncserepet, vagy — BRAMAC alpesi plusz betoncserepet, vagy — BRAMAC hódfarkú betoncserepet vásárol. A TETÖLÉCRE IS GONDOLJON. A VÁSÁRLÁSI UTALVÁNNYAL A TETÖLÉC EGYHARMADÁT ingyen kapja! ÉSZAK - MAGYARORSZÁGI TÜZÉP TOKAJ VAROS POLGÁRMESTERI HIVATALA a Tokaj, Bajcsy-Zsilinszky E. út 34. szám alatti 2Z0 m-' beépített alapterületű épületét kereskedelmi, vagy vendéglátóipari tevékenység céljára meghirdeti. Az épület a helyszínen megtekinthető. A pályázatok benyújtásának helye és határideje:- Polgármesteri Hivatal. Tokaj, Rákóczi út 54. (Tel.: 06-41/52-511. Fax: 06-41/52-006)- 1991. szeptember 30. Bővebb felvilágosítás a fenti cimen és telefonon Bodnár János műszaki csoportvezetőnél. Buszüzemeltetők figyelem! Vállaljuk RÁBA-MAN 2156 és 2356 HM6U típusú motorok SZÜKSÉG SZERINTI JAVÍTÁSÁT, illetve TELJES FELÚJÍTÁSÁT valamint 2156 HM6U MOTOR TURBÓSÍTÁSÁT KISFÖDARABOK (adagoló, kompresszor, generátor, turbófeltöltő stb.) BEÁLLÍTÁSÁT, JAVÍTÁSÁT, FELÚJÍTÁSÁT LIAZ típusú mellső, RÁBA típusú mellső és hátsó FUTÓMŰVEK valamint SEBESSÉGVÁLTÓK JAVÍTÁSÁT, FELÚJÍTÁSÁT Rövid határidő, garancia, szolid árak! * Debreceni (XIII. sz.) Autójavító Vállalat Debrecen, Balmazújvárosi út 14. Tel.: (52) 13-891, 19-388 Fax:(52) 16-190 Telex: 72267 Nyílt levél Antall József MDF-elnöknek Az MDF támogatásával politikai pályára készülő Kupa Mihály korteskedése során augusztus 2-án Megyaszón elismerte, hogy a 11. számú választókörzetben a Grósz Károly által kapott AK 64-27 forgalmi rendszámú BMW típusú gépkocsival államköltségen utazgat. Ezzel egy joghézagot kihasználva Kupa Mihály egyéni haszonszerzésre használja az adófizetők pénzét. Mivel az MDF támogatja, nyilván az MDF kötelessége lenne utazási költségeit fedezni, ha a jelölt anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé. A törvényi rendezés hiánya v nem lehet mentség erre a hivatali hatalommal való visszaélésre, közpénzek pazarlására. Az elkövetkező választásokon az ilyen helyzetek gyakran előfordulnak, ezért Elnök Űrtől ’azt kérem — a szavazás időpontjáig —, hogy biztosítsa az ország lakosságát: a közigazgatási alkalmazottak valóban szabadon használhatják egyéni haszonszerzésre az adókból származó költségvetési bevételeket. Ha mégsem így van: a menetlevél alapján eszközölt gépkocsikölcsönzési díj befizetése igazolhatja, hogy Kupa Mihály közhivatalnoki és jelölti etikátlansága csak félreértés, és az MDF képes különbséget tenni a köz- és magántulajdon között. Az ügyet beterjesztem a választási etikai bizottsághoz. Elnök Űrtói kérek védelmet, nem csak a 11. számú választókörzet, de az egész ország becsületes polgárai számára a köztisztviselők ilyen gyakorlata ellen. Dr. Csáky István független képviselőjelölt 11. sz. választókörzet Rekviem Zemplénért Ma rnár hivatalosan is bejegyzést nyert kórházunk: környezetvédő és természet- járó egyesülete. Egyre többen vagyunk. Szeretjük és védjük szép zempléni tájainkat. Egy hónapja nagy örömmel vettük át a Tolcsvai Erdészeti Igazgatóságtól az eszkáillai házuk felét gondozásra. Hetenként végeztünk ott társadalmi munkát, hogy emberi környezetet teremtsünk a kirándulásokhoz. Hihetetlen mennyiségű szemetet szedtünk össze, és persze álmodoztunk a fejlesztéseket illetően. Július 20-án is ott dolgoztunk heten, a forrásokat tisztítottuk. Délután 5 órakor indultunk haza, a forrásoktól visszamenve 4 fiatall munkásemberti találtunk a háznál. Szóváltásra került sor bizonyos okok miatt, de végül is barátsággal váltunk el. Szerdán, 24-én jelezte a héli- kopterszolgálat, hogy Esz- kála felett elhaladva, az épületen jelentős cseréphiány látható. Mi csütörtökön (hárman) kimentünk és megnéztük a házat. A látvány sokkoló hatású volt. Az erős bejárati ajtók miszlikelkre zúzva, csak a lakatok lógtak az erős pántokon az ajtókereteken. Minden üvegablak bezúzva (120 tábla), a nagy kövek a szobákban, az oltott mész szétöntve a padlón. Az erdészeti vezető szobája is egy romhalmaz .volt. Miinden leborítgatva, összetörve, csak a matracon kb. 100 késszúrás és hasítás nyomával. De még ez sem elégítette ki a pusztítók szenvedélyét, felmentek a padlástérbe és vagy 8 méteres szakaszon kb. 10 sorban felVisszagondoltunk a négy fiatalemberre, akiket rendre utasítottunk, de hát barátsággal váltunk el. E fékevesztett pusztításnak, a gyűlöletnek ez ,ai félreérthetetlen üzenete nincs arányban a történtekkel. A Pálházai Erdészet igazgatója is elmondja, ilyen vandalizmussal még nem találkozott az erdőben, saját, portánkon belül keressük az elkövetőket. Sajnálatos, de van ilyen személy a környezetünkben, akitől még az ilyen durva:, agresszív cselekedet is kitelik ... Természetesen nem mehetünk a rendőrségi nyomozás elé és nem gondolhatunk ki bűnösöket, de a motívumok ijesztőek. Lehet, hogy a pszichologizálás érdekes, de a valóság sokkal durvább és sokkal értelmetlenebb. A következménye a történteknek viszont valameny- ny.iünket érint. Ezért érezzük mértéken felülinek felháborodásunkat. A pusztítók ugyanis nem minket, vagy közülünk valakit büntettek meg, hanem a kispénzű, de kultúrált, emberhez méltó kikapcsolódásra vágyó kirándulókat, sokaikat. Mi legfeljebb egy álommal lettünk szegényebbek. Elgondolkoztunk azon is, hogy az erdőgazdaságok miért tűrik a zempléni tájak lezüllesztését. Tele van az erdő aszfaltos utakkal, ahol „álarcos” motorosok — mondjuk ki ezt is — szinte csak rossz autók száguldoznak keresztül-kasul Zemplénen. A nyugati és a pénzes turisták szórakozása és állomáshelyei máshol vannak még az erdőben is! Sorompókat keEene felállítani a bemenő utakon. Az erdészet foglalkoztathatná kisnyugdíjasait, mert a sorompót is védeni kell, a sorompó is határt szab, arra is rátámadnak. Meggyőződésünk, hogy a költségek megtérülnének az erdőben ejtett pusztítások elmaradásából. Nem tudjuk szó nélkül hagynii Kőkapu és létesítményeinek kérdését sem. Július 25-én véletlenül jártunk arra. Elszomorító kép tárult elénk. (Máskor is ez volt!) — Rengeteg gépkocsi és busz, elektromos zene, pontosabban halláskárosító zaj és ricsaj. Egy váLíbiát ünnepelte magát — bizonyára okkal és joggal, de hogyan? — Az úgynevezett étterembe nem lehetett bemenni több okból sem. De nem lehetett volna elfogyasztani egy pohár üdítőt, vagy bármiféle ételt még lefokozott ízléssel sem. Az alkoholizálás nyoma mindenütt. Mit mondhat erre a természetszerető és azt féltő ember? Azt, hogy gyalázat, ami velünk történik — mert meggyalázzák az erdő csendjét és rendjét. — De meggyalázzák a kispénzű emberek kulturált kikapcsolódásának jogos igényét, azt, amit az erdő és Kőkapu nyújtani tudna. Kimondani is szomorú. Kőkapu lassan túltesz egy útszéli kocsmán. Az erdőgazdaság igazgatójával beszélgetve kiderül, hogy Kőkapu és létesítményei még csak nem is gazdaságosak. Alkohollal sem? (Vagy azt a vendégek hozzák?) — Rendezvényekkel sem? Akkor miért csinálják? Ha ez így lesz a jövőben is, kik fognak ide jönni? Akik most odamennek — láttuk — azért mennek oda, mert olyan dolgokat művelhetnek, ami a saját környezetükben tilos. Szomorú kérdések sora . .. Valóban csak erre van igény? Mi nem hisszük el. Mi semmit nem tehetünk, legfeljebb szomorkodunk és jelzéseket adunk. Ha azok, akik tehetnének valamit, nem teszik a dolgukat, és összefogva nem fogják meg azok kezét, akiknek később már a rendőrség sem tudja lefogni, hová vezet ez? Ügy érezzük, ha ez így megy tovább, szép lassan csak egy rekviemet mondhatunk szép zempléni tájainkért. A Sátoraljaújhelyi Kórház Környezetvédő és Természetjáró Egyesület Elnöksége Tervpályázat a Tisza-tó tájrendezésére szedték és ledobálták a cserepet, a tartóléceket kiszaggatták. Hihetetlen düh és gyűlölet irányította a pusztítást végzőket. Pénteken természetesen a rendőrség kiszállást, nyomrögzítést és fényképezési végzett, — mi filmfelvételt, is készítettünk. Ismerjük a garázdaság, a pusztítás pszichológiai magyarázatát. A sikertelen embereket, akik önmagukba •kénytelenek visszavonulni, mert önmaguk rekesztik ki magukat a társadalomból a törvények elutasításával. Ezért rátámadnak a társadalomra, illetve a felelősség elől megszökve, csak a tárgyakra. Egy kívülálló talán e motivációknál meg is áll, de mi újra és újra végigjárjuk gondolatban a történteket, és az indítékot is keressük. , Az utóbbi években fokozott érdeklődés nyilvánult meg a Ti- sza-tó — korábbi nevén, a Kis- koréi Víztározó — térsége iránt. A mintegy 90 km2 nagyságú, immár 18 éve létesített, mesterséges vízfelület jelentős mértékben megváltoztatta a Közép-Ti- szavidék ezen tájegységének arculatát, településeinek helyzetét, az itteni lakosság életkörülményeit. Az eredeti tervek és elképzelések a felduzzasztott Tisza vizének több célú hasznosítását irányozták elő, amelyekből napjainkig sok célkitűzés — ha részlegesen is — megvalósult. Az aszályos években elegendő víz- * s5 * ^ rendelkezésre az öntözéshez, nőtt a Tisza-völgy árvízi biztonsága, működnek a tiszauj városi ipari üzemek, a vízieromű olcsó energiát termel es még lehetne néhány pozitív eredményt megemlíteni. Természetesen egy korábbi szárazulat vízi ,elettérré történő átalakításának negatív hatásai is vannak. A közelmúltban elkészült és jelenleg a szakmai és társadalmi közvélemény elé tárt vízügyi hatásvizsgálat, éppen ezeket a hatásokat összegzi és javaslataival az optimális megoldást és a szükséges teendőket kívánja meghatározni. A Tisza-tó társadalmi meg- íteltetésében rendkívül pozitív, a vízparti üdülés és pihenés lehetőségének létrejötte az Alföldön. A 70-es évek közepétől folyamatosan nőtt a Tisza-tó látógatóinak száma. Kezdetben a horgászokat vonzotta a rendkívüli halbőség, majd megjelentek a vízisportok és a természet szerelmesei is. A kialakuló spontán idegenforgalom lassan kezdett szervezetté válni. Megjelentek az első szolgáltatók és vendéglátók. Néhány kemping létesült és civilizáltabb körülmények közé- érkezhettek a vendégek. Az utóbbi öt évben ez a folyamat felgyorsult, és ma már igen jelentős nagyságú idegen- forgalom alakult ki a Tisza-tó térségében. A néhány éve regisztrált néhány tízezres vendégnap 1990-ben meghaladta a félmilliót, amely a tókörnyéki településeknek egyben gondokat és egyben lehetőségeket jelent a jövőt illetően. A három megyét érintő régióban sem jelentős ipar, sem nagyjövedelmű mezőgazdaság nincs, tehát az itt élők jó részének teremthet munkahelyet, megélhetést, kiegészítő jövedelmet az okosan szervezett idegenforgalom, vagy a színvonalas falusi turizmus újjáélesztése. Az idegenforgalom megjelenése egy adott térségben jelentősen hat a környezetre, a tájra, az építészetre, a szokásokra és hagyományokra. Ezek megőrzése, de ugyanakkor egy korszerű infrastruktúra megteremtése, az élet minőségének javítása nemcsak helyi, nemzeti érdek is. Mindezen felismerésből kiindulva, és a Tisza-tó ügye iránti elkötelezettségtől vezérelve, a Jász-Nagykun-Szolnok, a Heves és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei önkormányzatok, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, az Országos Idegenforgalmi Hivatal és a Közép -tiszavidéki Intéző Bizottság tervpályázatot hirdetett a „Tisza- tó térségének tájrendezése és üdülési—idegenforgalmi hasznosítása” címmel. A pályázat kiírói 1991. július 15-töl várják mindazon tervezők és tervező kollektívák jelentkezését, akik a tervpályázati kiírásban meghatározott célkitűzésekre megoldásokat kívánnak javasolni. A tervpályázati kiírás és mellékletei a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban (Budapest, Fő utca 44—50. V. em., 504. sz.) vehetők át, munkanapokon 10—14 óra között. A pályázatok díjazására és megvételére 1 200 E Ft áll rendelkezésre, amelyről a bíráló bizottság a kiírás szerint dönt. A pályázatokat 1991. november 18-ig kell benyújtani, és az eredményhirdetésre, illetve a díjak odaítélésére legkésőbb december 20-ig sor kerül. A kiíró szervek bíznak abban, hogy az ország minden részéből jelentkeznek szakemberek a pályázatra és tartalmas, színvonalas tervekkel elősegítik munkáját a Tisza-tó és térsége jövőjét megalapozó döntések meghozatalát. Kerekes László KIB főtitkára
