Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-03 / 181. szám
1991. augusztus 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Elképzelhető a „nulla megoldás” is? Hétfőn folytatódnak a magyar - szovjet tárgyalások a Gardénia Illatszer Értékesítő Kft. és az közös játéka Rejtvényünk nyolcadik alkalommal is olvasóink irodalmi ismereteit, jártasságát firtatja. Ismét Ikét neves költőnk verséből, közlünk egy- egy sornyi idézetet. Játékosaink feladatai, az idézet folytatásai, a vers következő sorának beküldése. E heti játékunkat a miskolci Gardenia Illatszer Értékesítő Kft. (Miskolc, Széchenyi út 66. alatt találhaA Lakitelek Alapítvány pályázatot hirdet „1956 — ■tankönyveinkben” címmel olyan 16—18 év közötti fiataloknak, akiket érdekel és foglalkoztat az 1956-os forradalom és szabadságharc. A pályázatra 3—6 gépelt oldalnyi tanulmányokat várnak. Tartalmilag olyan összehasonlító elemzéseket, amelyek egy 1988-ban, vagy korábban, valamint 1990-ben, 1991- ben kiadott általános-, vagy középiskolai történelemkönyv tó), szponzorálja. A megfejtéseket lapunkból Ikivágva és kitöltve a kft. adott címén található Gardenia II- latszerboltjábain elhelyezett dobozba kell bedobni,, a nyitva tartás idején, mától jövő hét péntek 12 óráig. A nyilvános sorsolás ugyanott 13 órákor. A helyes megfejtők között az illatszerből!. 5 darab, egyenként 1000 forintot érő kozmetikumcsomagját sorsoljuk ki. 1956-ról írt fejezeteit veti össze. A pályamunkákat a következő címre várják: Lakitelek Alapítvány, H—1399 Budapest, Pf. 701—380. A borítékra rá kell írni: „1956 — tankönyveinkben”. A beérkezési határidő: ez év szeptember 15-e. A pályaműveket október 1-jéig értékelik, a legjobb 10—15 mű beküldőjét meghívják Budapestre az „Örökségünk — 1956’ vetélkedőre. A versenyzők értékes pénzjutalmakat kapnak. Budapest (ISB). Az előrejelzések szerint hétfőn folytatódnak a több mint egy hónappal ezelőtt félbeszakadt, ia szovjet csapatkivonásokkal kapcsolatos gazdasági és pénzügyi tárgyalások. A megegyezés lehetősége tehát ismét adott, ám kérdés, hogy a szovjet fél, s a delegáció vezetője, Ju- rdj Grisin admirális, a szovjet iküligazdasági minisztérium helyettes vezetője, milyen útravaflóval érkezik hazánkba. Remélhetően teljes körű, a zárójegyzőkönyv aláírására is felhatalmazó jogosítvánnyal, s ha mégsem, akkor ebiből arra lehe- következtetni, hogy a szovjeteknek sem gazdasági, sem politikai szempontból nem áll érdekükben a mihamarabbi megegyezés. Minderről Keleti György ezredest, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét kérdeztük. A magyar delegációt a kormány döntése értelmében továbbra»- is a teljes körű felhatalmazással bíró Annus Antal altábornagy, kormánymeghatalmazott vezeti majd, aki remélhetően a tíz'“ tárgyalási napon megegyezésre jut Grisin admirálissal. Abban az esetben, ha a miniszterhelyettes nem rendelkezne a megfelelő jogosítványokkal, s nem hozna magával szakértőket, a szóvivő szerint csak meddő tárgyalásokra számíthatunk. Éppen ezért elképzelhető, hogy meg sem kezdik a delegációk a munkát. Erre azonban .szerencsére nem nagy az esély. Bizonyosra vehető, hogy a vita isimét az egymásnak fizetendő összegeikről folyik majd, hiszen a károk és az ittmaradt épületek értékének a felmérése már megtörtént, s ennek a módszerével a szovjetek is egyet értettek. Sőt, a tárgyalásokat .korábban vezető Silov altábornagy írásban elismerte, hogy az általuk bérelt miagyar tulajdonú épületek elmaradt állagmegóvásából származó kór szerintük is olyan mértékű (összeg szerint 14,3. milliárd forintnyi), mint ameny- nyit a magyarok is megállapítottak. Nem egyeznek viszont a nézetek a szovjetek által épített objektumokért fizetendő forintokra, valamint a környezeti károkra vonatkozóan. Azt, hogy az épületek összértéke 53,4 milliárd forint, a magyarok is elismerték, ám egy 19518-as államközi megállapodásra hivatkozva csak 20 milliárd forintot akarnak fizetni értük, mondván, hogy nem minden épület használható, így például nem akarnak fizetni .a harcászati jellegű építményekért, a repülőbunke- rekért, és a magyar szabványtól eltérően készített lakóházakért sem. A legnagyobb eltérés a környezeti károk megítélésében van: a magyarok szerint ezek 60, a szovjetek szerint pedig csak .3,5 milliárd forintra tehetők. A fő probléma azonban az, tudtuk meg 'Keleti Györgytől, hogy a szovjetek a korábbi tárgyalási szakaszban, megfelelő szakértők híján azt sem igen tudták, hogy mire mondanak nemet, így most a magyarok által készített, tudományos vizsgálatokkal is alátámasztott tízezer oldalas tanulmánynyal kell először megismerkedniük ahhoz, hogy érdemben tárgyalhassanak. Nehezítheti a megegyezést, hogy a szovjetek a környezeti károkat, például a talajszennyezést, általában nagyvonalúbban kezelik, s nem tulajdonítanak nekik értékben sem akkora jelentőséget, -mint a magyarok. Kérdésünkre, hogy milyen kompromisszumba mehet bele Annus Antal, megtudtuk: korrekt, mindkét fél számára kielégítő megoldásnak kell születnie, s ha úgy adódik, >a magyar félnék engednie kell a jogos szovjet kéréseknek. Az azonban nem történhet meg, 'hogy a mi hátrányunkra szülessen megállapodás, hiszen akkor a környezeti károk elhárítását részben vagy egészben nekünk kellene finanszíroznunk. A , ,,nulla megoldással”, tehát azzal kapcsolatban, hogy .megegyeznek és egyik fél sem fizet a másiknak, a szóvivő nem fejtette ki a véleményét. Csupán utalt Annus Antalnak egy korábbi sajtótájékoztatón elhangzott mondatára, miszerint a megoldási .lehetőségek között ez is szerepel. Ráthy Sándor — — — — ITT LEVÁGANDÓ "mi — — — — E heti feladataink: 1. Váci Mihály: „Szabadság! Tégy gazdaggá minket.” (a folytatás) :......................................................................................................................... 2. Dsida Jenő: „hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.” (a folytatás): .................................................................. A megfejtő neve: ............................................................................................. Lakcíme: ........................................................................................................... A Lakitelek Alapítvány pályázata- üli VHogyan sajátítjuk el anyanyelvűnket? Nagyon kicsi voltam még, ki sem tudtam mondani ai nevemet (Jóska), azt mondtam helyette: Onka. Évtizedek múlva nyelvtanár lettem, és képtelen voltam rájönni, hogyan keletkezett ajkamon az első nevem —» csak a véletlenre gondoltam, nem egy törvényszerűségre. Három gyermeket, kellett vállalnom, hogy kinyíljék ai szemem. Elhatároztam, hogy tudatosan és rendszeresen megfigyelem gyermekeim, beszédét kezdettől fogva, és mindent pontosan lejegyzek. Az első fiam szinte önkívületbe esett a robogó villamos láttán, és mindig azt ordibálta: „Hiaú! Ha bekapcsoltam a rádiót, azt kiabálta: „Átitu”! Százszor elhangzott .az ajkán ,aiz a szó is, hogy: „agiga”. Kezdtem zavarba jönni. ,-,Te anyu, nem japán ez a gyerek?” —í kérdeztem a feleségemtől. Ha jól emlékszem, igen határozott, és félreérthetetlen választ kaptam. Egyszer rohangálás közben megállt a kisfiam ,g,- tükör ellőtt, rámutatott a tükörképére, és elkiáltotta magát: „Agiga, agiga”! Kirohantam a konyhába és közöltem a feleségemmel, hogy megvan az „agiga” jelentése: Lacika. Beigazolódott, hogy a „hiau”: villamos, az „átfitu” pedig: rádió. A második fiacskám, Zoli — alig két évvel volt fiatoi- labb —, minden esti sétánkon azt ismételgette, hogy: „bápács”. Feladta ez is a leckét, több éjszakán át nem aludtam. Egyszer rámutatott e, fölöttünk levő lámpára, és elordította magát: „Bápács. bápács!” Tehát .a „bápács” lámpa. Sok hasonló eset láttán levonhattam a nyelvi következtetést: a kisgyermekek a mássalhangzókat sokkal nehezebben tanulják meg. de a harmadik szótag/ magánhangzója is sok nehézséget okoz nekik — olykor a második is. A harmadik fiacskám, Zsolti, egy évvel volt fiatalabb Zoliinál. Ö már nem: járt túl az eszemen. Mikor1 elordította magát, hogy „au”, és ránézett az anyjára, azonnal leintettem: „Le vagy ejtve, fiam! Az „lau”; anyu! Nekem mondod? Egyszerűen kihagytad a közbülső ..ny” mássalhangzót. Azt hiszed, hogy apád földrajzi szakos?” Zsoltival sokat nyelivész- ikedtünk. Nagyon szerette 3 tepertőt. Kis galacsinolkbai gyúrtam néhány szemet, és majdnem minden reggel ezt adtam neki a tejporciója, előtt. Hogy hamarabb menjen az etetés (rohannom kellett az iskolába), sokszor' megfogtam az orrát, hogy ne nézelődjön jobbnai-ba.lra (a feleségem nem látta), s az orránál fogva kissé feljebb emeltem a fejét, mire ő ösz- tönszerűen kinyitotta a száját, s én begóráltam, kisebb szüneteket tartva a galacsi- nokat. Közben mondtam neki: „Hám!” Növögletett a gyerek, egy-egy szót már tudott, s egy reggel az istennek sem akart enni semmit. De mindegyre azt kiabálta: „Kéjek hám!” A tepertővel is kísérletet tettem. Ügy nyelte, mint kacsa a noikedlüt, — ahogy mondani szokás. Kitudódott, hogv a gyerek a. tepertőt ,,hám”-nak könyvelte el, mert mindig így hallotta tőlem. Néhány hét múlva már így kérte a kedvelt ételét: ..Kéjek petertőt!” Rohantam a feleségemhez: „Te anyu, a kisfiad egyetemi szinten beszél és gondolkodik. Azt mondta, hogy pe- tertő. Tudod, mi az? Hang- átvetés! A, középiskolásoknak fogalmuk sincs rólad. Két hang, felcseréli egymás helyét a szóban.” „T” helyett »P”> _„P” helyett „t”. Nem „kanál”, hanem „kalán”! Érted? Nem tudom, miért) nézett rám a feleségem! olyan lenézően. Zsolti pedig nagyon meg- viccelte a feleségemet, egy év_ múlva. Minden lefekvés előtt így mondta el az Ave Máriát, hangátvetéssel: „Udvöz légy Mária, m'alaszt- tal teljes, aiz Ür van tele- ved.” Majdnem kipukkantunk a feleségemmel, mert hangosan nevetni nem lehetett. Imádkozás közben! A gyermekeim felnőttek, ma már egészen másképpen beszélik édes anyanyelvűnket. A Pesten tanuló nagyobbik fiam — Agiga — azt mondja egyszer nekem: „Apu, 2000 forintra volna szükségem.” (A nyolcból.) Mit válaszolhattam volna neki: „Be szépen beszálltéi kisgyermekkorodban!” Kun József KALÁSZ LÁSZLÓ: Világ menj világgá Föld föld alá süllyedj látni sem akarlak már nem ismerlek ezentúl nekem nem oszt nem szoroz mehetsz felőlem bárha szemem is betakarom utóképed se lássa útjaink elhasadtak rosszul fajzott a véred patakod erezetjén habzósodik a méreg eljátszottad nálam már hiteled várni vártam soha meg nem komolyodsz pusztulj hogy ne is lássam soha meg nem bocsátók, szó is fölös teérted nem vagyok romlásodba bolond követni téged neked már úgyis mindegy veszett nyele fejszének' világ menj világgá én magam is megélek Hol lep a nyél leje? Hát hol lehetne másutt, mint a helyén? Hogy vidáman ehesse a répát, a káposztalevelet, hogy legyen amin viselheti szép nagy tapsifüleit. Egyáltalán: minden élőlénynek, a hüllőktől az emlősökig ott van a helye a fejének a nyakán: legalább amíg él. Mert ki látott már húsboltban fejet a konyhakész nyúlon? Bárki láthat tőlünk kicsit dél-nyugatra például az olasz piacokon, áruházakban. Igaz nagyon furcsa, ahogyan a bundájától, zsigereitől megszabadított tapsifüles néz szembe velünk, üveges szemekkel a hűtőpult üvege mögül, szőrös pofájával, bajú- szosan, tapsifülesen. Az nekünk sem furcsa, hogy a tyúk-, a kakasfejet együtt kapjuk a megkopasztott szárnyassal. De az még igen, hogy ezek a szegény nyulak ily módon kerülnek a nyugati boltokba, a vevő ©lé. Az ok egészen jelentéktelen, nincs mögötte semmiféle rituális, vagy nemzeti hagyomány. A fej a garancia arra, hogy az eladásra kínált hús valóban nyúlhús. Korábban ugyanis volt rá példa több országban is, hogy nyúl helyett valami más apró házi állat került a gyanútlan vásárló kosarába. (Aki nem hiszi, lapozza fel a nyugati sajtó másfél két évvel ezelőtti lappéldányait.) Most Olaszországban a vevő már a saját szemével láthatja, mit kínálnak számára az áruházak, bizalommal hazaviheti a nyulat, ragyogó paprikást főzhet belőle, miután az „ellenőrző részt" gondosan eltávolította. Lefordítva olyan ez, mintha valaki nálunk óriási vargányaként akarná eladni a kövér sarki zöldségest, aki mindig szombrérót visel, hátha nem veszik észre, hogy mozog is néha. Olyan ez mintha valaki ocsut szeretne eladni tiszta búzaként. Csakhogy mint a fenti példa is tanúsítja, a turpisság előbb utóbb kiderül. A szőröspofá- jú nyúl hiteles történetét hallgatva nyomban haragra gerjedt, az egyik mezőkeresztesi gazdálkodó: „Nálunk minden fordítva van. A magyar gazda még ilyesmire se spekulálhat, mert nekünk meg éppen a tiszta búzából, a jól hízott sertésből, fiatal nyúlból van sok. Kutyából, macskából pedig csak egyet tartunk.-nagy jFeledy Gyula rajza
