Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-30 / 203. szám
M39578/2H' OTTHONA KIVÁLASZTÁSÁBAN SEGÍTÜNK ZZ í zz z Debrecen MINŐSÉG, KEDVEZŐ AR! A lakásárat áfa nem növeli! DEBRECENBEN- KÉTSZINTES SORTARSASHÁZAK ÉS- EGYSZINTES ÁTRIUMHÁZAK A VEZÉR UTCAI LAKÓTELEPEN Információ: A Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat lakásértékesítési csoportjánál, Debrecen, Kálvin tér 11., munkanapokon: 7.30-tól 15.30-ig Telefon: (52) 10-777/190 Lakásalapterületeink: 49-től 115 négyzetméterig Lakásáraink: . 1 750 000-től 5 300 000 Ft-ig, lakástípustól függően- TÁRSASHÁZI LAKÁSOK 6 -féle típusban- 15 és 16 négyzetméteres GARÁZSOK 200 000 Ft-tól 230 000 Ft-ig (+áfa) A VEZÉR UTCAI LAKÓTELEPEN Mi a kedvenc műsora? Gáli Ákos országgyűlési képviselő: — Bevallom, én is beleestem abba a „betegségbe", melybe oly sokan, nevezetesen: a műholdas adások gazdagsága miatt kissé elpártoltam a magyar egyes és kettes műsortól. Az időbeosztásom is olyan, hogy inkább csak a késő esti műsorokat tudom nézni. Az a tény viszont gondolom hihetetlennek tűnik, hogy a politikai műsorokat egyáltalán nem szeretem. Ezeket inkább csak az információs értékük miatt nézem időnként. A vetélkedőket és a sorozatokat sem kedvelem, a mesét viszont igen, különösen a rajzfilmet. A Magyar népmesék sorozat tetszett nagyon, s a lengyel Lolka és Bolka figurák. A Vízipók-csodapókhoz hasonló kedves, humoros, szép kivitelezésű rajzfilmet sem láttam még, ennek bizonyára a pénzszűke az oka. A rádióban szintén a késő esti és éjszakai programokat kedvelem, elsősorban a köny- nyed csevegéseket, s a zenei műsorokat. Régebben a Bagoly, mostanában az Éjszakai klub, amit szívesen meghallgatok — igaz, néha már félálomban. Mint országgyűlési képviselő pedig annak drukkolok, hogy minél hamarabb elkészüljön az új médiatörvény, mely bizonyára befolyásolja a műsorok színvonalát, s talán akkor találok én is megfelelő „kedvenc" műsort, amely mellett elkötelezhetem magam. K.I. Nyilas Misi „civilben” Az idén tavasszal mutatták be a debreceni Csokonai Színházban Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című csodálatosan szép regényének musicalváltozatát. Nyilas Misi alakját két tehetséges fiú keltette életre: egyikük Dózsa Gergely, „debreceni diák". — Gergő, úgy hallottam, hogy a környéketeken járó postás munkája ugyancsak megszaporodott: méghozzá főleg lányoktól kapsz levelet. — Ez igaz. A Légy jó mindhalálig bemutatója óta körülbelül 70-80 levelet kaptam. Olyan is előfordult, hogy valaki kopogott az ajtón, s mire kinyitottuk, csak egy levél hevert a földön. — És válaszolsz is ezekre? — Eddig nem nagyon volt időm, de most már mindenkinek fogok írni — és ezúton köszönném meg valameny- nyit. Volt aki azt írta, hogy nem szeretné, ha szeretném — de örülne neki, s levelezzek vele. — No, ez furcsa. S mondd, az utcán meg szoktak ismerni? — Igen, előfordult már, hogy rámköszöntek, én meg ilyenkor vagy bevallottam, hogy én vagyok az, vagy letagadtam, amikor nem volt kedvem társalogni. (Hát igen, a népszerűség bizony terhes néha.) Dózsa Gergő egyébként — nevéhez illően — a Dózsa György Általános Iskola hetedikes tanulója. Fiútestvére már húszéves, édesanyja pedig amolyan „menedzsere" a tehetséges fiatalabbik srácnak, Négy éve tagja az Alföld gyermekszínpadnak, s amikor olvasta, hogy a színház gyerekszereplőket keres, jelentkezett. Az első rostán 132-en, a másodikon 75-en, míg a harmadikon 24-en „maradtak fenn”, s végül ő lett az egyik főszereplő. No de nemcsak szűkebb hazájában ismerik tehetségét, hanem a televízió Kölyökidő című műsorából is. Kéthetente utazik fel édesanyjával Pestre, a felvételekre. A televíziósok egyébként a színdarabban látták, s ami igen érdekes, azon az előadáson nem ő játszotta a főszerepet — mégis „kiszúrták". No és hogy mi akar lenni, ha nagy lesz? Nem fogják elhinni: színész! k. i. A HÉT FILMSZÍNÉSZE Jean-Paul Belmondo Belmondo, Belmondo... A nők bálványa, a kölyök, a huncut vagány, a lezser nagyvárosi csavargó, akiért oly gyakran megteltek a mozik a '60-as, ‘70-es években, s egy-egy régi filmjéért még ma is tízezrek kapcsolják be a televíziót némi nosztalgiával gondolva vissza, az amerikai akciófilmek mindent elsöprő térhódítása előtti időszakra, azokra a francia filmekre, amelyeknek főszerepét tucatszámra játszotta a francia filmvilág kiemelkedő alakja. S bár Belmondo önmaga is nyilatkozta, halódik a francia film, képtelen megbirkózni Hollywood gazdagságával, azért eredeti, semmi máshoz sem hasonlítható pikantériájuk minden pesszimista előrejelzés ellenére továbbélteti a francia filmművészetet. Jean-Paul Belmondo Párizsban született. A Filmművészeti Főiskolán 1956-ban kapta meg diplomáját. Egy barátjával bejárta a vidéket, majd a fővárosban lépett fel, többek között a Médeában. Nevét a kibontakozó „új hullám" (Nouvelle Vague) rendezői tették ismertté. Benne találták meg sajátos mondanivalójuk ideális hősét. Alakításai közül egyik legtipikusabb a Kifulladás körözött bujkáló banditája. Egyéniségének más oldalát mutatja a Cartouche címszerepe — ez a történelmi kalandhős — és az Egy asszony meg a lánya humanista értelmiségi Michele-je — írja a színészről a Filmkislexikon. Ismert filmjei: Gyalog, lovon, kocsin (1957); Légy szép és tartsd a szád (1958); A csalók (1958); Furcsa vasárnap (1958); Egy angyal a földön (1959, francia-nyugatnémet); Kifulladás (1959); Kulcsra zárva (1959); Moderato cantabile (1960); Az utcalány (1960, olasz); A francia nő és a szerelem (1960); A szórakozások (1960) ; Egy novícia levelei (1960, olasz-francia); Egy asszony meg a lánya (1960, olasz); Az asszony, az asszony (1961) ; Cartouche (1961); Léon Morrin a pap (1961); A szerelem ABC-je (1962); Egy majom a télben (1962); Egy tiszteletre méltó fiatalember (1962); Őrült tenger (1962, olasz); A riói ember (1963); Banánhéj (1963); Borsos drazsé (1963); Százezer dollár a napon (1963). Az RTL műsorán csütörtökön, 22.05 órai kezdettel láthatjuk A profi című francia thrillert, amelyet Philiphe Labro rendezett.
