Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-23 / 197. szám

1991. augusztus 23., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 sport Veraybizottsági ülés Ma Miskolcon tartja meg kihelyezett verseny bizottsá­gi ülését az NB III-as lab- darúgó-bajinokság Tisza csoportja. A Miskolci VSC Csolkonaii utcai sporttelepén 14 órától sorra kerülő ese­ményen a vasutasak szá­molnak be labdarúgó-szak­osztályuk tevékenységéről és célkitűzéseiről. Az elő­adó Varga László, a szak­osztály elnöke lesz. Kinizsi Kupa: később Az eredeti terveik szerint a hét végén került volna sor a Kinizsi Kupa asztali- tenisz versenyre, amelynek hagyományosan a Borsodi Kinizsi a házigazdája, s Bőcsön rendezik. A fogal­mazásból bizonyára kitalál­ták már olvasóink, hogy a viadal ezúttal elmarad. Bőc sröl arról informált bennünket Cseh Tivadar, hogy az iskola tornatermét még festik, így a vetélke­dőre csak későbbi időpont­ban tudnak sort keríteni. Erről természetesen értesí­tik a szakosztályokat. Először az NB l-ben Hét évi szünet után is­tiét NB I-es mérkőzést látszik vasárnap délután a ÖVTK .labdarúgócsapata. A diósgyőriek a Siófokot fo- Öádják, s a múltról ismét hozott adalékot Hernádi statisztikus. Nos, bármennyire is meg- 'epő, de az 1921-ben alakult Siófoki Olajbányász együt­tesével eddig csak az NB B-ben találkozott. Első összecsapásukon (1984. au­gusztus 19-én) Diósgyőrött i a Balaton-partiak nyertek • r'l arányban. Ugyancsak >a | ^fokiak nyertek 1985-ben, ^kkor viiszont már 5-1-re! Emlékeztetőül: az utolsó hiß i-eá találkozót 1984. lúnius 3-án játszotta hazai környezetben a DVTK, ak­kor a Nyíregyháza felet­tébb meglepő, 7-2-es győ­zőiét aratott a piros-fe- hórekkel szemben. * Elővételi pénztárt nyitott a DVTK az IBUSZ Széche- ny,i utcai irodájában. Az erdeklődők állóhelyre szó- ló; valamint nyugdíjas- és diákbelépőket vásárolhat­ok. Ugyancsak beszerez­lek a bilétákat a DVTK- °tózóban, amely vasárna- Pi' mérkőzésnaponként JeSypénztárként üzemel. Vívásban negyedik a csapat KBmaradt lehetőség A Texas állambeli San Antonióban az öttusa VB-n a népes mezőny miatt való­ban maratoni hosszúságú lett a nyitószám, a párbaj­tőrvívás: a versenyzők 12 óra 15 perc után tették le a fegyvert. A tusában az 1000 ponthoz 50-szer kellett győz­tesen elhagyni a pástot, minden siker 15 pontot ért. A magyar válogatott (Ma­daras, Fábián, Mizsér) a 12. fordulóig jól vívott, a 15. „kanyarban” azonban vereséget szenvedett az ola­szoktól. Az a balsiker ért­hetetlen módon megviselte a társaságot, s újabb négy vereség következett. A vé­gén a franciák gondoskod­tak arról, hogy a mieink keserű érzésekkel hagyják el a pástot. Jogosan volt elégedetlen Horváth László szövetségi kapitány: — Ennél többet vártam a csapattól! Az sem vigasztal, hogy a vetélytár- sak sem vívtak jól. Voltak olyan pillanatok is, amikor megjártuk a poklot, s min­den veszni látszott. Meg le­hetett volna nyerni a világ- bajnokságot! Nagy lehetősé­get hagytunk ki. Persze, semmi sincs veszve, de ne­héz lesz... A számot a francia Olivi­er Clergeau nyerte, egyedül ő tudta átlépni az 1000 pontos határt. Érdekesség, hogy az egyéni címvédő olasz Tiberti a „félidőben” a 68. helyen állt, innen küz­dötte fel magát a 15. hely­re. A csapatverseny élmező­nye igen „sűrű”: az első helyezett svájciaktól még 100 pont sem választja el a holtversenyben negyedik he­lyen álló magyar triót. A vívás eredménye. Egyé­ni: 1. Clergeau (francia) 1030 pont, 2. Jung (svájci) 970, 3. Shong (kanadai) 960, 4. Fábián (magyar) 955, 5. Madaras (magyar) 940, . . . 49. Mizsér (magyar) 715. A Nemzetközi Öttusa és Biatlon Szövetség vezérkara ezúttal is gondoskodik arról, hogy ne maradjon a háttér­ben. Legújabb furcsa dönté­sük a spanyolok körében váltott ki nemtetszést. A jö­vő évi olimpia házigazdái­nál ugyanis egy testvérpár, Leopoldo és Jesus Centeno is öttusázik. Leopoldo jól vív és úszik, testvére pedig fu­tásban és lövészetben tarto­zik a jók közé. A világbaj­nokságon csak Leopoldo sze­repel, ennek ellenére az UIPMB kötelezte a spanyo­lokat, hogy a versenyző bő­rébe valamilyen megkülön­böztető jegyet tegyenek, ne­hogy a másik két számra „cseréljenek”. Ötös élboly A Rostock első veresége Kedden és szerdán rendezték meg a Bundesliga 1- ben a negyedik fordulót. Kiadós verést kapott a ko­rábban pontot sem veszítő Rostock, ugyanis Cristoph Daum legénysége egyáltalán nem kímélte a keletieket. Negyedik mérkőzését is döntetlenre hozta az FC Köln, a Hamburgban megszerzett egy pont értékesnek minő­síthető. Továbbra sem rúgott gólt a Mönchengladbach, a zöld-feketék hazai környezetben szenvedtek veresé­get a Bremenitől... Szoros csatában, kemény, küzdel­mes mérkőzésen nehezen nyert a Bayern, pedig „csak” egy újoncot kellett legyűrnie. Nincs még pontja a Düsseldorfnak, s rendkívül élvezetes 90 percet láthat­tak a drukkerek Kaiserslauternben, a Betzenberg sta­dionban. Eredmények: Hamburg—FC Köln 1-1. Eintracht Frankfurt—Bochum 2-1. Mönchengladbach—Werder Bremen 0-2. Wattenscheid—Karlsruhe 1-1. Nürnberg— Dynamo Dresden 1-1. Bayern München—Schalke 04 3-2. Borussia Dortmund—Düsseldorf 3-1. Stuttgart— Rostock 3-0. Kaiserslautern—Stuttgarter Kickers 4-3. Leverkusen—Duisburg 2-1. Az élmezőny: 1. Rostock 6, 2. Franfurt 6, 3. Ham­burg 6, 4. Kaiserslautern 6, 5. Leverkusen 6 ponttal. A Bundesliga 2-ben (két előrehozott mérkőzésre ke­rült sor. Eredmények: Hannover—St. Pauli i-O. Mann­heim—Chemnitz l-l. Sportműsor Nem vádolhatok a diósgyőri kosarasok tétlenséggel! A bonyhádi kupagyőzelem után terv szerint végezték az edzéseket, szomba­ton és vasárnap pedig kétszer is pályára lépnek a Szolnok el­len. A jelek szerint Király Sándor vezető edző nem bíz semmit a véletlenre. Fotó: Juhász SZOMBAT Kajak-kenu. D-típusú mi­nősítő verseny. Miskolc, Csorbatelepi tó, 10 óra. Kézilabda. NB II. női: Olefin SC—Nádudvar. Tisza- újváros, Olefin sporttelep, 11 óra. Kosárlabda. Előkészületi női mérkőzés: DVTK—Szol­nok. Miskolc, Nagyváthy utcai Általános Iskola. 17 óra. Labdarúgás. NB II.: Bé­késcsaba—KVSE. Békéscsa­ba, 17 óra. NB. III.: Miskolci VSC— Borsodi Építők Volán. Mis­kolc, vasutas sporttelep, 15 óra 30. Lőrincz. Megyei I. osztály: Sajó- szentpéteri Üveggyár—Sajó- bábony, Sajószentpéter, üveggyári sporttelepen, 16 óra. Petus. Abaújszántó— Karcsa. Abaújszántó, 16 óra. Kiima. Borsodnádasd—Put- nok. Borsodnádasd, 16 óra. Heves m. VASÁRNAP Kosárlabda. Előkészületi női mérkőzés. DVTK—Szol­nok. Miskolc, Nagyváthy utcai Általános Iskola, 9 óra 30. Labdarúgás. NB. L: DVTK —Siófok. Miskolc, diósgyőri sporttelep, 17 óra. NB HL: Edelényi Bányász —Ózdi Kohász. Edelény, 15 óra 30. Megyei I. osztály: Hejő- csaba—Mezőkövesd. Miskolc, hejőcsabai sporttelep, 9 óra 30 perc. Galanics. Sátoralja­újhely—Sárospatak. Sátor­aljaújhely, 16 óra. Geró I. Borsodszentgyörgy—Mező- csát. Borsodszentgyörgy, 16 óra. Dósa. Mád—Felsőzsolca. Mád, 16 óra. Tasi. Miskolci Üveggyár—Gönc. Miskolc, erenyői sporttelep, 11 óra. Sike. Kézilabda. NB II. férfi: Lyukóbányai Bányász—Má­tészalka. Miskolc, egyetemi körcsarnok, 11 óra. Sikeresen és balesetmente­sen zajlottak le a megyei Természetjáró Szövetség Ví­zitúra Bizottsága és a Sajó- bábonyi Vegyész SE közös szervezésében rendezett Csorba-tavi vízinapok. A versenysorozattal a rende­zők három évtized után új­ra felelevenítették a vízi tájékozódási versenyfor­mát. A versenyzőknek térkép és tájoló segítségével, meg­adott szintidőn belül, előírt sorrend szerint kellett meg­találni a 17 érintő-bóját. A bójakihagyás, vagy az álbója lyukasztása, az alapidő (120 perc) túllépése egyaránt büntetőpontokkal járt. A zárónapon megtartott síkvízi, üldözéses formában indított gyorsasági versenyen 21 hajóegységben 31 ver­senyző küzdött az 500 méte­res távon. A háromnapos sportrendezvény a szabad­idősportot gyakorló termé­szetjárók számára maradan­dó sportélményt nyújtott. A verseny győztesei, és helyezettjei; vízi tájékozó­dási verseny, P/T K—1: 1. Bordás G. (MHSE) 91 perc, 200 pont, 2. Garadnay S. (KVSE) 120 perc, 400 p. A P/T K—2: 1. Garadnay G.— Garadnay S. (KVSE) 110 perc, 100 pont, 2. Gattyán É—Gattyán Z. (SVSE) 139 perc, 238 p.. 3. Kékezsi-há­zaspár (SVSE) 110 perc, 300 p. IC: 1. Csetényi Gy.— Denes M. (SVSE) 145 perc, 1050 p. A portya-túra versenyzők 500 méteres távon küzdöt­tek egyéniben és párosban. Eredmények, nők, ifjúságiak, K—1: 1, Bordás E. (MHSE) 3p 28 mp. Felnőttek: 1. Ga­radnay S.-né (KVSE) 4p 4 mp. K—2: 1. Garadnay S.-né —Bordás E. (KVSE, MHSE) 3p. Férfiak, ifjúságiak K—1: 1. Bordás G. (MHSE) 3p 13 mp., 2. Tömösy J. (MHSE) 3p 32 mp., 3. Repei (KVSE) 3p 52 mp. K—2: 1. Bordás G.—Tömösy (MHSE) 3p 19 mp., 2. Repei—Mosoni (KV­SE) 3p 21 mp., 3 Garadnay —Czeller (KVSE) 5p 19 mp. Indián C—2: 1. Bordás G.— Tömösy (MHSE) 4p 25 mp. Felnőttek, K—1: 1. Övári 4p 8 mp., 2. Raguczki (mindkettő SVSE) 9p 14 mp. K—2: 1. Raguczki—Várszegi (SVSE) 3p 23 mp., 2. Cse­tényi—Óvári (SVSE) 3p 34 mp., 3. Garadnay S.—Garad- nay S.-né (KVSE) 4p 8 mp. Seniorok, K—1: 1. Kékesi (SVSE) 3p 20 mp., 2. Ivák (KVSE) 3p 23 mp., 3. Ga­radnay S. (KVSE) 3p 53 mp. K—2: 1. Ivák—Magyar (KV­SE) 3p 10 mp. Indián C—2: 1. Kékesi—Csetényi (SVSE) 4p 18 mp. Túrák DVTK: A diósgyőri termé­szetbarátok vasárnap reg­gel háromnegyed 7-kor gyü­lekeznek Lillafüreden, az 5- ös számú autóbusz végállo­másán, ahonnan a Volán menetrend szerinti járatával utaznak tovább. Útvona­luk: Hollóstető — Tebe- puszta — Hosszú-völgy — Völgyfő — Bükkzsérc — Bogács. Túravezető: Béres Lajos. . MISKOLCI HELVIIPAR: A szakosztály tagjai vasár­nap reggel fél 9-kor talál­koznak a Majális-parkban lévő autóbusz-megállóban. Útvonaluk: Lillafüred — Szinva-forrás — Száraz Szin- va — Bükkszentkereszt — Sűrű bérc — Nagykőmázsa — Tapolca. Túravezető: Varga Józseíné. ^ I. MIN KUPA néven rendezik meg szeptember 1- jén a diósgyőri stadionban azt a lábteniszversenyt, amelyre az érdeklődők reg­gel 9 óráig ^evezhetnek, sze­mélyenként 150 forint le- szurkolása ellenében. A pénzdíjas vetélkedőn a do­bogósok 1500, 1000, ill. 500 forintot nyerhetnek — ugyancsak személyenként. A partvonalnál Nyilatkozatok O lvasom, hogy Garaba lemondta a válogatottságot. Elrepültek az évek, közben a morc beállás sem fia­talodott, úgy érzi, elég volt. Döntő (!) érvként hoz­za fel: hogy nézne az ki, hogy utolérné Bozsikot? Nem, nem kaprázik a szemem, a másodszori olvasás egyértel­művé teszi a szituációt. Szép volt, jó volt, ideje lelépni a színről. Sóhajom megkönnyebbült, lám, van derék, gon­dolkodó futballistánk is. Bozsik és Garaba. Furcsa pár. Egy művész, akinek ne­vét ma is könyv nélkül fújják világszerte, s aki cseppet sem véletlenül lett az „agya” annak a bizonyos nemzeti tizenegynek. A másik oldalon meg egy darabos, nehéz­kes, lassan forduló, amolyan sarabolós védő. Bozsik ha­zai csúcstartó a bűvös 100-as számmal, Garaba ezek sze-,,« « rint megáll kilencven alatt. Van önkritikája. Dicséret ille­ti a lépésért — noha tudom, egy ilyen fajsúlyos döntésre bizonyára nehezen szánja rá magát az ember. Pénzről, hírnévről, utazásról mond le, s a Himnuszt sem miatta játsszák az elkövetkezendő időben. Emlékszem, utoljára Fazekassal kapcsolatban támadtak kételyeim, aki ugyan­csak vészesen közelítette az egykori jobbfedezetet. A trükkös, virtuóz megoldásokra képes, ráadásul gólerős jobbszélső végül 94-nél „landolt" - megkönnyebbülést okozva ezzel nekem. Pedig Fazekas még abból a generációból nőtt ki, amely — az én futballról alkotott felfogásom szerint — a grundon tanulta meg a labdabűvölés művészetét. Nem biztos, hogy igazam van, de szerintem ő JÁTSZOTTA utoljára Magyar- országon a futballt (tudom, Törőcsik illeszthető még a vo­nulatba). Nála nem sírt fel a labda, a bőrgolyó is érezte, jó helyen van, pátyolgatják. Mindent összevetve, Garaba csipetnyit nőtt a szemem­ben. Magyar futballistától ilyen indoklást soha nem hal­lottam, márpedig ez arra enged következtetni: a beállás tudja a saját helyét, s nem vágyik hozzá nem illő babé­rokra. Ez ma egyáltalán nem kis dolog. Alig tért haza egyéves németországi kiruccanásáról dr. Bátorfi István, máris kezdi maga körül borzolni a hullá­mokat. Pedig olyan megnyugtató volt a csend . . . Nos, az orvos—edző-asztalitenisz szakértő első hazai nyilatkozatá­val alighanem magára haragította még azokat a trénere­ket is, akik eddig úgy-ahogy elvoltak vele. Bátorfi elmond­ta: odakint jött rá, hogy neki itthon senki nem beszélhet, mégkevésbé oktathatja ki, ugyanis egyetlen edző sem mondhatja el magáról, micsoda ász a szakmában. Szép dolog az önbizalom, kell a magabiztosság, a ha­tározott fellépés is, ám talán nem a legszerencsésebb megoldás iziben mindenkinek fityiszt mutatni. Tény: Csilla. Európa-bajnok lett, s Zoltán is jó úton indult el (bár a fülbevalós viselet elhagyható lenne egy 16 éves gyerek esetében . . .), azt viszont egyelőre csak találgatni lehet, meddig halad nyílegyenesen. Vitathatatlan, hogy a papa roppant sokat tett a gyerekek érdekében, gyakorolt ve­lük, fanatizálta őket, s a menedzselés sem hagyott kíván­nivalót maga után. Csakhogy egy apának (anyának) kü­lön kell tudni választani a feladatköröket, a teendőket. Szerencsétlen, s jóra aligha vezet, ha minduntalan hozzá­szól, beleköt, kifogásol, kritizál ... A kluboknál azért van­nak fizetett edzők (aláírom, nem mindenhol a szakma mestereit foglalkoztatják), mert tőlük megkövetelhető a gyémánt csiszolása. Ez közös érdek, trénernek, sportoló­nak, szakosztálynak, klubnak, városnak, országnak és szü­lőnek egyaránt azon kell munkálkodnia, hogy csepered­jenek az új sztárok, legyen kiknek átadni a marsa 11 botot. A tortából mindenkit egyenlő szelet illet. Ezért cseng előttem felettébb hamisan Bátorfi-papa önelégült mon­dandója. Doros László Vetélkedés a Csorba-tavon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents