Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-17 / 193. szám

1991. augusztus 17., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Á képviselő úr nyaral Ahogy én figyelem az írásokat, a képviselők kapcsán egyáltalán nem szemérmeskodnek. Ha a képviselő kép­visel, az a baj, ha nem, az még nagyobb, mert az már valóban baj. De árgus szemekkel lesik minden lépését akkor is, amikor nem is képviselő még, csak jelölt. 6z feltételezhetően azért van, mert mindenki jól tudja, hogy a jelöltből még lehet képviselő, ha megszerzi a megfelelő szavazattöbbséget, de a képviselőből aligha lehet többé jelölt. Illetve, ha munkáját jól csinálja első ciklusa alatt, akkor még lehetne, de melyik az a honatya, aki összes választói teljes megelégedésére tevékenykedik. Hányszor lehet hallani, olvasni a felháborodott véleményeket, hogy nem azéft küldtük odo a képviselő urat, hogy így. meg úgy viselkedjen . .." stb. Arról viszont, hogy a képviselő mit csinál az ülésszakok szünetében, mondjuk éppen igy nyár közepén, igen ke­veset lehét hallani. Még az úgynevezett vicc-, meg plety­kalapok is szűkölködnek oz efféle témákban, mintha tel­jesen szem elől vesztették volna őket. Nos, én találkoztam oz egyikkel, aki a nyári szabad­ságát tölti, s akit ki is faggattam arról, mit csinál ilyen­kor egy képviselő, akiről mindenki úgy gondolja, hogy hűs habokban lubickol valahol. Tóth Imre László, a tiszaújvárost körzet MDF-es képvi­selője nem érti félre a kérdést, úgyannyira nem, hogy még az élét is érzi. — Az emberek többsége persze úgy gondolja, hogy júl. 12-én a parlament befejezte munkáját, s mindenki uccu neki nyakába vette a vilá­got. Csakhogy a parlament törvényalkotás közben is fo­lyamatokat kezel, amelyeket le kell zárni, illetve elő kell készíteni. Így a dolognak tulajdonképpen soha nincs vége, s meg vagyok győződ­ve arról, minden képviselő- társam vaskos paksaméták társaságában nyaral vala­hol. Magam például a kultu­rális folyóiratokkal foglal­kozó parlamenti ad hoc bi­zottságnak vagyok a tagja, s aki egy kicsit is ismeri az ilyenfajta folyóiratok háza- táját, az tudja, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben. A folyóiratok ilyenkor is megjelennek, illetve megje­lennének, ha lenne miből. Éppen ezért pályáznak, és pályáznak, próbálják meg­ragadni azokat a kis pénze­ket, anyagi eszközöket, ame­lyek az állami támogatásból, az alapítványokból, önkor­mányzati pénzekből, s más forrásokból még lecsíphe- tők. A pályázatok benyúj­tásának határideje pedig nem igazodik a parlamenti ülésszak végéhez. Jócskán benyúlt a szabadság idejébe. Illetve hát éppen most van, s eddig már összegyűlt vagy 200 olyan pályázat, amely­nek a sorsáról most kell dönteni. Tekintettel arra. hogy erre a célra mindösz- sze 50 millió forint fordít­ható, el lehet képzelni, mi­lyen kemény munkával le­het azt elosztani. Az ugyan­is nyilvánvaló, hogy min­denkinek szüksége lenne a pénzre, meg az is, hogy nem kaphat mindenki. Annyit különösen nem, amennyire igényt jelentett be. Ezért már csak ez az egyetlen té­ma is valóságos kásahegy, amelyen amíg átrágjuk ma­gunkat már itt is van au­gusztus 26-a, amikor kezdő­dik majd az őszi időszak. Persze addig sem ez az egyetlen dolog, amivel fog­lalkozni kell. Augusztus 23- án, már zártkörű MDF frakciógyűlésünk vari, amire ugyancsak elő kell készülni, s ezzel még koránt sincs vé­ge. Az őszi ülésszak a bank­törvény, a itársadialomibizto- sítási törvény megvitatásá­val kezdődik, ami ugyan­csak .kemény dió desz, hisz majd’ minden pártnak más az álláspontja ezekkel kap­csolatban. 'No, és munkát ad még iá kárpótlási hivatalok felállítása, az agyiházi va­gyon visszaadása körüli in­dulatok levezetése és így to­vább, és így tovább, amibe az ember ha csak képvise­lősége okán is ibe akar kap­csolódni, akkor jól odia kell figyelnie. — Mégis, most azt állítja a képviselő úr, hogy tábor­ból jön. — Igen, ez egy tábor, de nem üdülőtábor, hanem a Miskolci Egészségügyi Főis­kola, immár bárom eszten­dővel ezelőltt beindított tá­bora. atmólyan „ériteimiség- képző tábor”, tehát a szó jó értelmében vett munkatá­bor. A táborozok a reális­mereteket nyújtó főiskola mellett társadalomismereti kérdéseket boncolgatnak, művészeti, kulturális isme­retekre tehetnek szert, illet­ve hát ahogy én szoktam mondani, ebben .a táborban ember és ember közötti „jel­lemcsere” zajlik, ami ta­pasztalataink szerint igen hasznos és az életben is hasznosítható. A táborban részt vett még Balázsi Tibor képviselőtár­saim, Kadais Mariann, a fő­iskola nevelőtanára, és Kő­vári Kati, a'kik a tábor szer­vezői is egében. Mi, akik dbben a 8 na­ponként cserélődő turnusok­ban tevékenykedünk, a ma­gyar kultúra tradícióira igyekszünk építeni, a népi kultúra közösségképző ösz- szetartó erejére alapozva, egy új közösségiséget igyek­szünk a tábor résztvevőiben kialakítani. Ezeken belül az­tán tényleg mindennel fog­lalkozunk. Foglalkozásaink egy része kapcsolódik a szakmához, például a termé­szetgyógyászait, az aromate­rápia, a jóga, a relaxáció, a gyógynövények megisme­rése, vagy a reformkonyba. a reformétkezés titkainak az elsajátítása, s ehhez hason­lók. Itt olyasmiket is meg lehet tudni, hogy Magyar- ország például soktoál gaz­dagabb gyógynövényekben, minit Brazília, vagy, hogy elődeink inam azért ettek egy héten egyszer húst, mert szegények voltak, hanem mert nem is biztos, hogy többször kell enni. Minden esetre atyáink étkezése, ét­kezési szokásai a mainál sok­kal jobban megfelelt éghaj­latunk viszonyainak. Gon­doljunk csak a népi gyó­gyászat tapasztalataira, vagy arra, hogy mennyi aszalt gyümölcsöt fogyasztottak. — Ma, általában, a kép­viselők nem ilyesmikkel szoktak foglalkozni. — Az igazság az, hogy az urallkadó nézet ellenére mi nem a hatalom megszerzé­sére és megőrzésére szegőd­tünk. Azt megkaptuk, mert az emberek többsége hozzánk hasonló módon gondolkodott bizonyos dolgokról. Megtar­tani pedig úgyis megtartjuk addig, ameddig az embe­rek többségéhez hasonló mó­don gondolkodunk és törek­véseinek megfelelően cselek­szünk. Mi oda szeretnénk ezalatt az idő aílaltt eljutni, hogy a társadalom érdekében moz­gósítsuk azokat az erőket, amelyek hasznára tudnak lenni, kekünk például fon­tos a magyar család és az is, hogy hogyan él. Emel­lett a legfontosabb a ma­gyar nemzet, s a kettő kö­zött azokat a kisközössége­ket igyekszünk újra megta­lálni és segíteni, amelyek képesek úgy újjáétpíteni az országot, hogy benne a sa­ját hagyományaink folyta­tódjanak. Ami a tábor politikai munkáját illeti, az majd tíz esztendő erőfeszítéseinek a következménye. Tágabban szemlélve, inkább szociográ­fiai beállítottságú, mint a napi politizáláshoz kapcsoló­dó. Elegendő talán ha azt említem, hogy Csurka Ist­ván mellett a politikacsiná­lás .közeléből a magyar kul­túra olyan oszlopos képvi­selőit is sikerült magunk mellé állítani, mint Kosa Ferenc, és Balczó András. Pártpolitikai nézeteiktől el­tekintve, mindnyájan a ma­gyar gondolkodásnak is köz- megbecsülésnek örvendő kép­viselői. Ami engem illet, azt val­lom, az ilyen tevékenységet nem lehet elég korán elkez­deni. Ezért gondolok gyer­mektáborok létrehozására is. Saját pénzemből szeretném kezdeményezni a Magyar Kilátó Alapítványit, amelynek ilyen ifjúsági táborok létre­hozása lenne ia célja. Ez ügy­ben az MDF-he z és az MSZP-hez közelálló szel­lemiségű emberekkel már si­került is felvennem a kap­csolatot, s remélem még szeptemberben megnyitha­tunk egy ilyen tábort. — Van-e a magyar par­lamentnek az ilyesmi iránt affinitása? — Bizonyíthatóan igen nagy. Mondhatnám szívügye a kérdés. Állami költségve­tésből finanszírozza például a Híd-tábort, amelyben az itthoni nemzetiségek és a Kárpát-medencében élő ma­gyarok ifjúsága vesz részt Tatán. — Mint parlamenti kép­viselő mivel foglalkozik még? — Az MDF borsodi kép­viselőcsoportjának szóvivő­je, vezetőije vagyok, s mint ilyen a társadalmi szerveze­tekkel, a sajtóival is én tar­tom a kapcsolatot. De részt veszek a Borsodot érintő parlamenti dönitésék, törvé­nyek előkészítési munkála­tainak megszervezésében is. Rám hárul sokszor a köztár­sasági megbízott, s a me­gyei vezetőik véleményének kikérése, a megye érdekeinek szem előtt tartása, hiszen a képviselőtársak között mar­káns egyéniségek vannak, saját véleménnyel, amelyek összecsiszolódásához egyen­getni kell az utat, hogy vé­gül az egységes álláspontot ki lőhessen alakítani, fehé- ren-feketén le lehessen szö­gezni. — Mint képviselőt, mi za­varja legjobban? — Koránt sem az, amit egyesek hangoztatnak az MDF-fel kapcsolatban, hogy abban különböző irányzatok képződtek volna. A kor­mánykoalícióból ugyanis mégiscsak az íMDF a 'legegy­ségesebb. Az viszont bosz- szant, hogy nem akad ellen­zéki politikus, aki bevalla- ná, hogy egyben-másban té­vedett. Hogy hozzájárult Magyarország lejáratásához például a fegyvereladási botránnyal, de most nem is­meri be. Ennek ellenére én a magyar nép igazságérze­tében bízom, s remélem helyre tudja tenni a dolgo­kat. Látja, hogy a hatalom- átmentés, az állami vagyon elherdálása szinte akadály­talanul folyik olyan érvek­re hivatkozással, amelyek egy pillanatra sem állják meg a helyüket. — Közérzete tehát? — Olyan, amilyen lehet akkor amikor elmondhatom, hogy sem a pairilamenti, sem a szóvivői, sem a közösség- építői, sem a tudományos te­vékenységem nem rekedt még meg, sőt a szabadság idejére is kijut belőlük. Te­hát, köszönöm, jól vagyok! Gyöngyösi Gábor Csak az elképzeléseket Ismerik A járműtulajdonosok körében a közismerten népszerű korrózió gátló termékcsalád, az Olvikor is itt készül. (Folytatás az 1. oldalról) Tevékenységének széles körű megismertetése, gyártmá­nyainak elismerése a TIFO oldalán szinte imáról holnap­ra megvalósult, s hírét má­ra Európa-iszer te ismerik. Jelenéről és egyelőre nem tisztázott jövőjéről kérdez­tük Páka Imrét, a gyáregy­ség termelési főmérnökét. — A közel húsz .évvel ez­előtti tröszti átszervezések első pillanata Nyírlbogdány- ban is kétségekre adott oköt, de ahogyan teltek a hóna­pok, az évek, egyre jobban erősödött az itt élőkben a bizalom, az anyavállalat iránt. Csák papíron létezik függőségünk a j TlFO-tól. Szabad kezét kaptunk a ter­mékstruktúra, a piaci mun­ka kialakításában. A meg­valósult beruházások, fej­lesztések pénzeszközeit Ti- szaújváros biztosította, s így alakulhatott ki, egy konsze­rn áruválaszték. Nyírbog­dányban ma kőolajra ala­pozva 130-iféle speciális ter­mék lát napvilágot, közöt­tük gyógyászati, ipari, koz­metikai vazelinok, átmeneti védőanyagok, ipari segéd­anyagok. Évente 13 ezer tonna termék hagyja el a gyárat, ebből .mintegy 6 ezer tonna kemény valutás piac­ra kerül. A 'megmaradt ha­gyományos tevékenység a fo­lyékony energiaihordozók el­osztása Szabolcs-Szatmár- Bereg és Hajdú megye egyes részében továbbra is az üzem feladata. Az itt dolgo­zó 300 ember évente 2 mil­liárdos értékét hoz létre. — Napjaink égető kérdé­séről milyen vélemény ala­kult ki Nyírbogdányban? — Hát igen, a privatizá­ció. Az OKiGT ismét átala­kul, vagy megszűnik, csak találgatás az egész kőolaj­iparban. Mi itt csak elkép­zeléseket ismerünk. .. .Több variációs lehetőségekről itt is, ott is hall az ember. Ami ebben a témakörben ismert­té vált és elkészült: június 30-ra befejeztük a gyáregy­ség vagyonának értékelését, szeptember 30. — és október elseje között elkészül a fél­éves mérleg, s vélhetően több rt. fog működni az olajiparban ... Hogy Nyír- bogdány marad-e jelenlegi szervezeti formájában, érzé­sem szerint még a vezér- igazgató sem tudja, de az is lehet, hogy az OKGT mi­niszteri biztosa sem ... * Labilitás volt tapasztalha­tó a ’70-es évek közepén, csakúgy, mint jelenleg. Egy biztos! Nyírbogdányban egy speciális olajos infrastruktú­ra alakult ki, amire a ma­gyar gazdaságnak a jövőben is szüksége lesz. Az itt élő emberek optimisták, mert enélkül, nyolcvanhét év táv­latából talán ők is rekvizi- tumokká váltak volna! Fekete Béla (Folytatás az 1. oldalról) Minderről Göndör Józsefet, a Földművelésügyi Minisz­térium illetékesét kérdez­tük. « A cukor tonnájáért a vi­lágpiacon jelenleg 300—320 dollárt adnak, ám várható, hogy tovább csökken az ára, összevetve ezzel azt, hogy a magyar termelőknek leg­alább 380—400 dolláros ár esetében érné meg eladni á terméküket, megállapítható, ebben az évben túlságosan is édes lesz az életük. A különböze tét fedező nagy­ságú állami szubvencióra ugyanis nemigen számíthat­nak, s az sem valószínű, hogy a szovjetek megvásá­rolják a cukorfeleslegünket, ők ugyanis elsősorban an­nak az országnak .a terme­lőitől vesznek cukrot, ame­lyik ország hitelt nyújt ne­kik. Hiszen nem egy eset­ben feltétele a segítségnyúj­tásnak az, hogy a hitelfel­vevő a pénzt adó országtól vásároljon ipari vagy mező- gazdasági terméket. A magyar cukoriparnak tehát egy újkeletű problé­mával kell szembenéznie: az elmúlt időszakhoz ké­pest az idén ugyanis 100 ezer tonnával csökkent a belföldi fogyasztás, s így a korábban csak a belföldi pi­acra termelő cukorgyárak­nak meg kell próbálniuk külföldön eladni a termékü­ket. (A belföldi igények fe­dezésére elegendő lenne 110 ezer hektár répát vetni, ez­zel .szemben az idén 145 ezer hektárnyi termésre kötöttek szerződést a cukorgyárak.) A minőséget tekintve egyébként nem lenne nehéz eladni a magyar terméket, hiszen a honi cukor mind tisztaságában, mind finom­ságában megfelel a világpi­aci követelményeknek. A probléma az, hogy egyfelől nincs kereskedelmi gyakor­latuk az eladóknak, másrészt túlságosan magasak a költ­ségek és alacsonyak a szub­vencióik ahhoz, hogy ver­senyképesek legyenek más, például a francia cukorter­melőkkel szemben, (össze­hasonlításképpen : Franciaor­szágban egy hektáron két és félszer annyi, magasabb cu­kortartalmú répát termel­nek, mint hazánkban.) Űigy tűnik, ébben az év­ben már csak a kisebbik, vagy a nagyobbik rossz kö­zött választhatnak a gyárak. Ha ugyanis most adják el külföldön a felesleges cuk­rukat, valószínűleg kisébb lesz a veszteségük mintha várnáik, s alacsonyabb világ­piaci áron, nagyobb raktáro­zási költségekkel terhelten próbálják meg ugyanezt, így paradox módon az érhet el „nagyobb nyereséget”, aki kisebb veszteséggel ad el. A mihamarabbi eladást egyéb­ként lehetővé teszi az is, hogy ébben az éviben nem várnak év végéig, s már most feloldották az export- korlátozást. Ráthy Sándor ÖNT IS ÉRDEKELHETI! Nyírtelek, Lenin út 2. szám alatti NAGYKER. RAKTÁRUNKBAN ORIGINAL ORL JELZÉSŰ BÄLÄS HOLLAND HASZNÁLT RUHÁT VISZONTELADÓK 230 Ft/kg + áfa egységáron, készpénzért vásárolhatnak. NYITVA TARTÁS: hétfőtől péntekig 8—12 óráig. Érdeklődni: 06-42-13-862 telefonon. Számítógépes tanfolyamok Az IBM PC XT, AT személyi számítógépek használatához nél­külözhetetlen tanfolyamaink közül, jelenleg az alábbi, 1 he­tes (30 órás) intenzív tanfolyamok kerülnek megrendezésre: ♦ DOS-a lapismeretek, utility használata (1991. szeptember 2.—szeptember 6.) ♦ dBASE III. kezdő (1991. szept. 9.-—szept. 13.) ♦ AutoCAD kezdő (1991. szept. 9.—szept. 10.) ♦ LOTUS 1—2—3 táblázatkezelő (1991. szept. 16.—szept. 20.) + dBASE III. haladó + Clipp er-használat (1991. szept. 23.—szept. 27.). PÁLYAKEZDŐK, PALYAMŐDOSlTOK IS FIGYELEM! ^ 150 órás, SZAKKÉPESÍTÉST nyújtó számítógépes tanfolyamot indítunk 1991. október 1-től (heti két alkalommal, délutánonként, kedden és csütörtökön l©-fcóil 20 óráig) , IS héten keresztül. Tanfolyamainkra várjuk vállalatok, intézmények, magánsze­mélyek jelentkezését. Címünk: KSH SZÜV 3515 Miskolc, Egyetemváros. Bővebb felvilágosítást a 46/6l-622-es telefonon Csernyi Józsefné és Bök Sarolta munkatársaink adnak. Kétszázezer tonna cukornak nincs piaca

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents