Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
1991. augusztus 10., szombat ÉSZAK MAGYARORSZAG 13 Jó szelet! Partközeiben egy fehér vitorla, a Mályi-tó • alig fodrozódó vizén. Még néhány mozdulat, és a hajó elhagyja a stéget. Ám a vitorlában alig van valami kevéske szél, így a legénység aligha számíthat rá, hogy kedve szerint járja be a szép vízfelületet. Pedig egy néhány órás edzéssel ugyancsak jó formába hozhatók a fiatal versenyzők, akik a tavaszi, nyári és ősz eleji hétvégeken ennek a sportnak hódolhatnak. A tóhoz látogatók szívesen követük figyelmükkel a legkisebb hajókkal versenyzőket éppúgy, mint a ikalózosztályba tartozó, igen nagy vitorlafelülettel ellátott vízi járművek manővereit. Erről a kis tóról a sportágon belül jól tudják: több országos versenyen (a Balatonon és a Velencei-tavon) szerepeltek már eredményesen olyan borsodi fiatalok, akik Mályli'ban ültek először hajóba. Minderről talán meglehetősen kevesen tudnak a megyében azok, akiknek az érdeklődési körén kívül esik a vitorlázás, amihez persze tudni kell úszni is, amihez ugyanúgy, mint bármelyik más sportágban való eredményes versenyzéshez szükség van a tehetségre, a megfelelő készségekre. Hátizsákkal, bakancsban A túrázás, a természetjárás talán az egyik legolcsóbb és a legszebb sport, kikapcsolódás. Nem beszélve arról, hogy az egészség megőrzésének egyik legalapvetőbb és leg- kézen (lábon)-.fekvőbb lehetősége. Élő példa erre Fe- renczi Lajos bácsi, aki hetvenhét éves létére hatvannak ha látszik, s ma is aktív természetjáró, aranyjelvényes túnavezető, a Miskolci Helyiipaili Természetjáró Egyesület alapítója, ügyvezető titkára. Nincs olyan tája Európának, ahol hátizsákkal, bakancsban meg ne fordult volna. A Jeges-tengertőil a Kaukázuson át Egyiptomig, Londontól Moszkváig. Útjairól több ezer diát készített, s rendszeresen tart előadásokat élményeiről —, hogy ily’ módon is híveket szerezzen e nagyszerű kikapcsolódásnak, a mozgásnak, a természet adta szépségeknek. Egyesületük 150 tagja között egyaránt van idős, fiatal, nő, férfi, gyermek, akiket a természet szerete- te formált közösséggé. Lajos bácsi szerint eredményeik nem csupán a megtett kilométerekben mérhetők, hanem a túrák alkalmával szövődő barátságokban, azok tartósságában is. Rendszeresen járják az országot, de külföldet is, most épp a Magas- Tátrába készülnek. Minden évben tábort vernek hazánk valamely területén, s bebarangolják, megismerik a környéket, a nevezetességeket. Minden csatlakozni szándékozót szívesen látnák, .még ha nem egyesületi tag, akkor is. Soraikba léphet bárki, aki a kikapcsolódásnak, a felfrissülésnek ezt a formáját választja, korra és nemre való tekintet nélkül. Ez az a sport, amit bánmiikor el lehet kezdeni, akár nyugdíjasán is. Az ország leghidegebb kútja Telkibánya és Pálháza között található a Zempléni Tájvédelmi Körzet egyik érdekes látványossága, Mátyás király kútja. A hatóságok 1942-ben vették védelem alá. s azóta féltett kincse a tájnak. Páratlan ritkaságnak számít, hogy a forrás feletti vulkanikus kőzetben jégbarlang található. Emiatt a kút vizének hőfoka a 0 fok közéjében van, vagyis Mátyás kútja az ország leghidegebb természetes ivóvize. S hogy járt-e erre Mátyás királyunk? Ki tudja? Bizonyítók ugyan nincs rá, ám az öreg erdőjárók között évszázadok óta szájról szájra jár a hagyomány, miszerint igenis megpihent itt egy nagyvadászat alkalmával Igazságos Mátyás . . . Augusztus: falusi üzenet Hazatérni a .faluba jó. Hazatérni a faluiba szép. (A /szép ez esetben nem a messzirementek, az elkerültek hazatérésének nosztalgikus .örömére vonatkozik. Éppenséggel a Vissza- haza'tóréskor lépten-nyo- mon cirógató természetességre menne ki.) Tehát ímegérkezünik. Tikkasztó a hőség. Lábunk alatt olvad az aszfalt. Anyánk örül az érkezésnek, a hazatérésnek. (A messzekerülték miatt sajgó sebe se fáj .ilyenkor, .a pilla na tszó ott végződik: „itthon vagytok ... hál’ istennek ...) A jókedvű ebéd után kivisz a mozgás a portára, elvezet egészen a kertig. (A kert itt azt jeleníti, hogy a falusi .ember megkíséri i- próbálja öbt termeszteni a sárgarépát, zellert, paradicsomot, mákot, burgonyát, kaprot; zöldséget, szilvát, almát, ribiszkét, tököt, dinnyét, uborkát, babot, borsót, paprikát, paradicsomot ... és még tovább . .) Anyánk szomorú. Anyánk szinte remeg a látványtól. Pusztul a kertben minden. Nem adott istenke esőt; szárad — mintha temetést lefele mondva — minden. Pedig ö — anyánk — húsz méterekre is cipelte nyolcvanon túli évekkel terhelt karjaival a kanna vizet. (Táplálni csak az anyák tudnak .. ?) * Hazatérni a falúba jó hazatérni a betonrengetegből a természetbe, — szép fogadás vár. Tehát megérkeztünk. Ver az eső. Lábunk alatt csillog a csúszósság ... Anyánk örül. A messze- mentek, az elkerültek hazatérésének, („itthon vagytok ... hál’ istennek... ”) A jókedvű ebéd után kivisz a mozgás a portára, elvezet egészen a kertig. „Napok óta zuhog az eső. A múltkor már azt hittem, pusztul minden, aztán jött az istenke áldása — nem kell kannákat ci- pekedni vízzel —, de most már napolk óta nem tudok odamenni a paradicsomhoz, nem tudom leszedni a mákot ... Nem tudok hozzányúlni a legszebbet ígérő véleményeimhez ... meg fognak rohadni, elpusztul ez a sok szépség, semmibe megy ... Esik csak ránk az eső. Itt van a szilvafánk, gyönyörűen mutatta magát nyár elején, most meg ... számolni lehet .messziről is a szemeket. Nem tudom, mi lehet az oka, de a termésből pálinkát nem isztok télen, az biztos...” Anyánk .szomorú! Siratja az esőt. Anyánk szinte be- lereroeg erőfeszítéseibe; forróságós-esős panaszaiba. Ilyen ez a nyár 1991- ben. Anyánk a kapának nyugtot nem hagy. Ha esik, — azért kell utána „simogatni” a földet. Ha tűz a nyári nap, — azért kell egy „bizsergetés” a földnek. Háza előtt az árok is be van kapálva. Virágok, növények tűrik a hőséget; állják szeles esők verését... Örömös-szomorkás anyánknak üzenjük: azért minden időben — hiazamegyünk... I A sok eső jót tett a Ziliz község feletti Kerttető-dűlőben található őstölgynek. Teljes pompájában díszük a már 1960-ban védetté nyilvánított tanúfa. Az autós turisták sokasága csodálja meg az idei nyáron is az 500 éves kocsányos tölgyet, amelynek törzskerülete 540 centiméter, koronaszélessége pedig 60 méter. Piros lámpa gyerekekkel Fékez a kocsisor és az első kettőnél azonnal ott is terem egy maszatos arcú tizenéves és a jókora sáros ronggyal alaposan összekenii a szélvédőt. Egy tisztábbal utánatörli és máris - tartja a markát* mertha valaki, ő Igazán jól tudja, hogy máris zöld jelzés következik és lódulnak a járművek. Némelyik aiutós még fel sem ocsúdik, tiltakozni sem ér rá, hogy dehogyis kéri ő a szélvédő pacsma- golását némi aprópénz ellenében. Esélytelenek vagyunk, mert a gyerekek megelőznek minket a hosz- szabban pirosat jelző lámpáknál, a nagyobb kereszteződésekben. Munkába menet még idegesítő is, ha a perceink ki vannak számolva és már zöld a jelzés, de a srác még dolgozik a szélvédőn. Szabi alatt más: ráérősen le tekerjük az ablakot és kiadunk egy ... ötöst, apróban. Nem férnek el a turisták? Panaszos levelet hozott a postás a minap a szerkesztőségbe Nagy Kálmán miskolci olvasónktól, aki azt írja, hogy Lillafüreden a valamikor kifogástalan, ám nem ingyenes parkoló megoldotta a környékről éa messze távolról érkező turisták gondjait akár autóval jöttek, akár autóbusz- szal. Most árusok lepik el hétvégeken a terepet. Bizsu, cserép, ajándéktárgy, a világon minden felesleges és ízlésrontó áru megtalálható ott, amit autók hűtőjén, . csomagfedelén, nosztalgia-lovasikocsin kínálnak az odasereglőknek. (Mert szerencsére Lillafüred nem vesztette el vonzását.) Csakhogy most ebf ben a kavalkádban éppert az autós turistának nem maradt hely, vagyis elég hely. Várja olvasónk az ön- kormányzat válaszát, hogy mi is az igazi tervük Lillafüreddel, a parkírozóval. Lehet, hogy az áruikat ott kínálók többségének, még engedélye sincs. Ezt is meg kellene vizsgálni! Ha van és az önkormányzat úgy találja, hogy ez a vá-^ sár nélkülözhetetlen a hí-' rés kirándulóhelyen, akkor gondoskodjon megfelelő parkolóról. Mert azt sem olvasónk, sem mi nem gondoljuk, hogy könnyen lemondanának a népes vendégseregről. Hiszen akkor árusokra sem lenne már szükség! Az összeállitásf készítették: Faragó Lajos, Kovács Judit, Laczó József, Nagy József, Nyikes Imre. Idjes pompában a zilizi istőlgy
