Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-04 / 155. szám

1991. július 4., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

fl jövő év végétől megáll a romlás

Interjú a munkaügyi miniszterrel

Vasárnap a telsözsolcai Kegyeleti Parkot dr. Kiss Gyula, a kisgazdák egyik közismert politikusa, munkaügyi miniszter, a község szülötte avatta fel. A szertartást követően a miniszter interjút adott lapunk munkatársának.

— Miniszter úr! ön avatóbeszédében röviden érintette a magyar gazdaság jelenlegi állapotát és elhangzott egy biztató jóslata. Azt mondta, hogy a kormány reményei szerint a jövő év végétől már ■ könnyebb lesz, nem romlanak tovább az életfeltételek.

— A gazdasági fölemelkedés elképzelhetetlen anélkül, hogy néhány alapfolyamatot ne tennénk a helyére. Elsősorban külgazdaságunkra, a külkereskedelemre, a privatizációra, a szerkezetátalakításra gondolok az alapfolyamatok alatt. Ezek a folyamatok ma Magyarországon kedvező irányban tolódnak el. Ha megnézi a külkereskedelmi mérlegünket, akkor tapasztalhatja, több, mint tíz éve nem volt ennyire jó. Ha megvizsgálja bruttó adósságállományunkat, akkor kétséget kizáró annak csökkenése. Ezek már olyan jelek, amelyek feltétlenül pozitív változásokat tükrözik. Persze, rögtön hangsúlyozni kell, hogy az állampolgár pillanatnyilag még nem érzékel semmit, sőt azt tapasztalja, hogy az infláció továbbra is jelen van, és romlanak az élet- feltételek. Az említett gazdasági folyamatok beindításának ugyanis komoly ára van, amelyet mindannyiunknak meg kell fizetni. Adósságaink átütemezésére, vagy csak egy részének elengedésére gondolni képtelenség. Én a kedvező jelenségekre alapozva valóban utaltam arra, hogy reményeink szerint 1992 végén már kimondhatjuk: a lakosság

helyzete már nem romlik tovább, s megindulhat a felemelkedés. Ami még nem jelenti a gazdaság rohamos növekedésének megindulását, de jelentheti a lassúbb, va8.V gyorsabb ütemű fejlődés startját.

— Lapunk tudósított a kisgazdapárt nyéklád- házi nagygyűléséről, amelyen dr. Torgyán József azóta már pártelnökké megválasztott politikus több, nagy tetszést aratott javaslatot tett a magyar gazdaság bajainak orvoslására. Többek között áriról beszélt, hogy adósságaink jó részét élelmiszerben kellene és lehetne kifizetni. Mi erről a véleménye?

— Ez nem Torgyán úr saját ötlete, hanem a magyar kormánypolitikának is szerves része. A gyakorlati kivitelezésnek rengeteg megoldási módja lehet. A Szovjetunió segélyezését a nyugati államok megoldhatják például a nálunk vásárolt élelmiszerekből. Mi már hosszú ideje foglalkozunk ezzel. Az már más kérdés, mi a gyakorlati megvalósítás esélye, és mi az óhaj. Óhajokat megfogalmazni egyszerűbb, mint végigcsinálni, már csak azért is, mert több oldalú, bonyolult szerződések rendszerét kell kidolgozni, amelyekhez komoly partnerek kellenek. Sok a munka, de én ebben a kérdésben is optimista vagyok.

— Az Antall-kormány elődeihez hasonlóan kölcsönök felvételére határozta el magát. Vajon ezek a kölcsönök nem rónak-e ugyanakkora terhet a későbbi generációkra, mint miránk azok, amelyeket az előző kormányok vettek fel?

— önmagában a kölcsön felvétele nem egyenlő a sorscsapással. A kérdés az, hogy mértékük és kamatter- heik hogyan viszonyulnak a nemzeti jövedelemhez. A gondunk elsősorban az előző kormányok által felvett adósságtömeggel van. A mostani kormány soha nem lépi túl azt a határt, ami erőlködés, lemondás nélkül visszafizethető volna. Mi azonban nem a hitelekben látjuk a megoldást, hanem abban, hogy működő tőke jelenjen meg a magyar gazdaságban.

— A napokban részi vettünk egy szocialista párti fórumon. Ott dr. Csehák Judit képviselőasszony kifejtette, hogy véleménye szerint a most elfogadott kárpótlási törvénnyel egyrészt becsapják az embereket, másrészt tovább gerjesztik az inflációt, ami az ország teljes gazdasági leromlásához, csődhöz vezet.

— Én örömmel hallom Csehák Judit kritikáját a kárpótlási törvényről. Magam is azt gondolom, hogy a törvényt több vonatkozásban át kell gondolni, mégpedig a végrehajtás szakaszában. Rengeteg tisztázatlan kérdés van még, amelyeket a végrehajtási rendeletek kidolgozásakor kell megoldanunk. De még jobban örültem volna, ha Csehák Juditék saját hatalmi korszakukban oldották volna meg ezt a problémát. Jó lett volna, ha a tulajdonviszonyok átrendezése már akkor komolyan szóba kerül, mert ebben az esetben most biztosan előrébb tartanánk. Az Antall-kormány az egyik

legfontosabb leladalanak a tulajdonviszonyok rendezését tartja. A kárpótlási törvény pedig éppen a tulajdonra hat, és hosszú évtizedekig meghatározza azt. A törvénnyel kapcsolatban mindig is hangsúlyoztam, hogy hármas célt kell szolgálnia. Az egyik alapvető dolog, hogy a tulajdonjogukban sérelmet szenvedetteket rehabilitáljuk, a másik: az állami tulajdon arányaiban tolódjon el a magántulajdon javára, a harmadik pedig, hogy a gazdaság folyamatosságát, kontinuitását biztosítsa ez a törvény. Hogy inflációs hatású lesz-e vagy sem? Én azt gondolom, mindaddig nem kell tartani attól, amíg a kárpótlás mögött tényleges pénz nem jelenik meg. Itt végül is egy értékpapíron keresztül megvalósított kárpótlásról van szó. Ez az értékpapír pénzre nem váltható át.

— ön munkaügyi miniszterként látogatott szülőfalujába, Felsőzsol- cára. Nagy szeretettel fogadták. Az ünneplés közben sem felejthetjük el, hogy a régió egyik legnagyobb gondja a mind jobban növekvő munkanélküliség. Az Antall-kormány, amelynek ön a tagja, képes-e valamilyen biztató szót mondani azoknak, akik most munka nélkül vannak, és reményük sincs az elhelyezkedésre?

— Engedje meg, hogy egy konkrét ténnyel kezdjem a választ. Az utóbbi egy-más- fél hónapban Magyarországon csökkent a munkanélküliek száma.

— Bocsánat, Borsodban emelkedett!

— Ami a megyét illeti, nálunk lassult a munkanélküliség növekedésének mértéke. Borsodban szeptemberben adjuk át az Észak-magyarországi Regionális Átképzési Központot, amelynek munkája vélhetően az első, igazán hatékony orvosság lesz a munkanélküliség problémájára. Ami pedig Miskolcot illeti, hadd szóljak a területfejlesztési alap most meghirdetett pályázatairól. Nem titkolt célja a kormánynak, hiszen konkrét határozatunk van rá: a munkahelyek fejlesztésére forditható összegeket elsősorban a válságtól leginkább szenvedő területekre, Bor- sod-Abaúj-Zemplénre és Sza- bolcs-Szatmár-Beregre koncentráljuk. Reményeink szerint a gazdaság föllendülése, az átképzés megindítása után kevesebb problémával kell szembenéznünk, ha a munkanélküliségről esik szó.

Udvardy József

Kamatok alatt roskadozva

(Folytatás az 1. oldalról)

— Szó sincs énről! Az 1990-es éveit 08 imiiffió forintos nettó ánlbe-vétellel zár- tulk aininialk elilianiére, hogy a piac 'kiépítése -csak la harmadik -negyedév végére sikerült. Az idieii év -első felének árbevétele 40 millió. Az erős 'belföldi konformen - aitaihiardban áiljulk a sarat gyántmányaiiinlkkJa.l. Visszaesés 'mindlögsze a gégecső-eladásában érzékelhető. Ezt a terméket eHisősorlban a mezőgazdaság -használja fóliasátor fűtésére, -locsolásra, vagy cseipegibetős technológiáihoz. Niaigy a biizomylbaian- sá-g -a téaszleklben. A kárpótlási törvény -miatt csökken a .kereslet.

— Van esélyük a talpon- maradásra?

— Becsülettel dolgozunk és bizakodunk. A TVK, hogy erősítse a káeiftéit, a részünkre -biztosított forgóalapot törzstőkésítette. Ennek

ellenére további működő tőkére lenne szükségünk, hogy fejleszteni, korszerűsíteni tudjunk. Takarékosan gazdálkodunk, de -így is csak közeli a fele jövedelmet tudjuk biatoisítamli dolgozóinknak, mint -a ik-ambiiinát. Az általános -költségeik kamatterhe az elmúlt 'éviben 6,5 millió forint vólit. A-z idén reménykedünk, ihogy ezt az

összeget mérsékelni lehet. Ruga-lmassáiggal, a vevőik igényeinek manadéktallian teljesítésével, extra kívánságok kielégítésével már eddig is bizonyítottunk. A TVK műanyaggyárának új alapokra helyezésével, az eddigi ^ jo kapcsolatok szorosabbá tételével mii is erősödni fogunk.

— cte —

Vendéglátósok, kereskedők!

Sörcsapoló-berendezést, üdítő-automatát, bemutató hütővitrint, napernyőket, kerti sörözőbútorokat, műanyag poharakat vásárolja mindezt egy helyen!

Böcsön, a Thermotechnika Mintaboltban, Kossuth út 5. sz. alatt (A készülékek beszerelését is elvégezzük)

Nyitva:

hétfőtől péntekig 16-tól 19 óráig

Minden eddigit meghaladó termelés

Biikkábrányban

(Folytatás az 1■ oldalról)

Járva a külszini fejtést, ameddig a szem ellát, mindenütt hatalmas gepek, gépláncok dolgoznak. Szükség is van a megnövelt technika- ra, ugyanis 1991-ben hárommillió tonnát meghaladó mennyiségű lignitet kell kibányászni. Az elmúlt esztendőben négy niaigy gépmonstrumot irányítottak a Thorez bányaüzemből Bükk- ábrányba. így most egyebek között 2 marótárcsás kotrógép dolgozik a meddő' jövesztésén, további két me- rítéklétrás gép végzi a lignit kitermelését, megtalálható még két hányóképző

berendezés is, nem is beszélje a számtalan kisebb teljesítményű kotrógépről.

— De hogyan jut el rendeltetési helyére a több mint hárommillió tonna szén ? — kérdeztük az üzemvezetőt.

— Az ez évre előirányzott termelésnek a zöme az úgynevezett energetikai szén, amit a Gagarin Hőerőmű használ fel. Elszállítása részben vasúton, részben közúton történik. A nagy gond az, hogy vasúton legfeljebb egymillió tonnát tudunk Gyöngyösvisontára eljuttatni. A többit, közúton, gépjárművekkel kell elfuvarozni, ami viszont azt eredményezi, hogy tovább nő a 3-as

számú főútvonal' egyébként is zsúfolt forgalma.

Az üzemigazgató elújságolta, hogy 1987-ben a bánya területét átszelő Geszti patakot eltérítették eredeti medréből. Tették ezt abból a meggondolásból, hogy köny- nyebben hozzájuthassanak a szénfalhoz, ugyanis kevesebb meddőt kellett így eltávoh- taniuk. Most, miután a termelést ezen a területen befejezték, lehetővé vált, hogy a Geszti patak vizét a régi medrébe tereljék.

—lovas— Fotó: Fojtán László