Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1991. július 27., szombat Még nyár van... A melegben hívogat a medence vize, lehet akár versenyt is úszni Kihasználatlan poros raktárból Ne az utcán igyanak a látogatók! ... és napfény és javában tart a vakáció, sorra bezárnak az ovik is. Aki teheti, szabadságot vesz ki, s a hegyekbe, vízpartra megy a családdal a forróságot árasztó betonfalak közül. Mostanság mind több család keresi fel a kazincbarcikai strandot is. Örömmel konstatálják, hogy az elmúlt szezon' óta nem növekedett a belépőjegy ára, hogy különféle kedvezményekkel igyekeznek lehetővé tenni a strandolást még a kisjövedelmű családok számára is. Reggel, a nyitás előtt, valamint délután 6—8 óráig ingyen úszhatnak felnőttek, gyerekek. Félnapos belépőt is válthatnak felnőttek, a nyugdíjasok térítés nélkül mehetnek el, hogy úszkáljanak egy-két kört, félárnyékAngliában a királynő, Magyarországon Göncz Árpád köztársasági elnök a patró- nusa az Angolul Beszélők Egyesületének (eredeti nevén English-Speaking Union, ESU). A már jó néhány országban működő szervezet, melynek hazai csoportja június 1-jén alakult meg célja, hogy az angol nyelv által elősegítse az országok közötti megértést. Elsősorban ösztöndíjak szervezésével, tanulmányutak finanszírozásával, csereprogramok szervezésével foglalkozik. Egy ilyen csereút keretében jutott el a frissen megalakult magyar csoport 10 tagja az Egyesült Királyságba. Két napot Oxfordban töltöttek az ESU nyári konferenciáján, melynek témája a mai Nagy-Britannia volt. Programjuk további részében meglátogatták a British Council részeként működő Youth Exchange Centre-t, mely a brit fiatalok külföldi tanulmányútjait segíti. Találkoztak az Euróbán élvezhessék a jó időt, vagy őrködjenek az unokák mellett egész napon át. A korábban Augusztus 20. névre hallgató strandot — mely igazán szép környezetben várja a vendégeket — idén, február közepétől egy kétszemélyes kft. üzemelteti, Deák és Deák néven. A családi vállalkozás — a városi önkormányzattal kötött megállapodás szerint — 20 esztendőre szól. Ez idő alatt működtethetik a korábban ráfizetéses strandol Deákék. Aránylag rövid idő alatt bővítették a szolgáltatásokat, s hozzáláttak egy 60 személyes kemping létesítéséhez is a strand területén, mintegy 10 millió forintos beruházással. pai Mozgalom igazgatójával, jártak az East Europe Centre-ben, amely a középkelet- európai országokkal tart kapcsolatot oktatási, nevelési, kulturális téren, és természetesen megismerkedtek az angliai ESU-szervezetek munkájával. Egyszóval komoly tapasztalatokat, információkat szerezték további munkájukhoz. Az ESU nálunk egyelőre csak Budapesten működik. De várják a vidékiek jelentkezését, a vidéki csoportok megalakulását is. A tagoknak nem kell díjat fizetniük a belépésért, a felvételt sem korhoz, sem végzettséghez nem kötik. Egyetlen feltétel van csupán: a tárgyalóképes angol nyelvtudás. Ez körülbelül a középfokú nyelvvizsga szintet jelenti, de a csatlakozáshoz nem szükséges a vizsga. Jelentkezni, illetve bővebb felvilágosítást kérni az alábbi címen lehet: Budapest, I. kér,, Dezső utca 3. 1016, Barabás Miklós. Telefon: 175- 08-57. Ismét az juthat eszünkbe; micsoda kort kapott osztályrészül a 20. század gyermeke a Kárpát-medencében, hányféle megpróbáltatás fenyegette a magyarság századforduló táján született nemzedékét! Apám korosztálya ez, amelynek idősebb tagjai szinte gyermekként kerültek az első világháború frontjaira, és megkapták behívójukat jó két évtized múltán másodszor is. Legtöbben közülük a békékkel sem nyertek semmit, sőt csapásként élték meg azokat: a hatalom- és rendszerváltások ismételten rájuk kényszerítették a teljes újrakezdés keserves kötelességét. Nem is tudjuk igazán megmagyarázni, mi adott erőt nekik a túlélésre; ők kiállták a próbákat, s különös módon a következő nemzedékek roskad- tak össze, mintha valami késleltetett bomba repeszdarab- jai okoznának súlyos veszteséget. „Szülőföldön hontalanul” ez a címe annak a kis könyv* nek, amelyet épp most olvastam el. Ujváry Zoltán, a néprajz kitűnő kutatója öntötte formába egy gömöri paraszt- ember visszaemlékezései alapján a dél-szlovákiai magyarok csehországi száműzetésének történetét. Újabb adalékokat szolgáltat ezzel a hu-, szadik század magyarjainak megpróbáltatásairól. A „non- fiction”, a tényirodalom alkoí tása ez, egyfajta dokumen- tumregény. A meg nem nevezett főhős első személyben mondja el 1946-47 csapásait. Tompa Mihály földjéről való, a Turóc-, patak mentén fekvő Lévárt szülötte, ott folytatta apja, nagyapja, ősei kemény munr kájót: a fazekasságot, a föld-t és erdőmunkát. A nagybirtokból vásárolt földön mostoha viszonyok között gazdálkodva, erdőt irtva, fát és cserépedé-; nyékét fuvarozva küzdöttek ki boldogulásukat a gömöri szegényemberek. Tették a dolgukat, miközben a történelem bele-belehasított mindennapjaikba.'1920-ban határral választotta le őket az anyanemzet testéről, 1938-ban visszacsatolta néhány falujukat Magyarországhoz a bécsi döntés, hogy azután 1945-ben annál, fájdalmasabban kelljen újra elszakadni. Az új csehszlovák hatalom a kassai kormány- program alapján erőszakos beavatkozással kívánt megszabadulni a nemzetiségeitől, így i a felszabadulás élménye helyett a jogfosztottság és a megdlázottság következett. Egy 1946 júniusában kiadott kormányhatározat nyomán „visszaszlovákosítási" akciót kezdeményeztek, s felszólították a lakosságot, „hogy önként kinyilvánítsa, vajon szlovákká akar-e válni, annak minden következményével együtt, vagy az állampolgárság nélküliek sorsában akar-e osztozni." Akik ezt nem vállalták, azok egy másik dekrétum alapján a kitelepítés sorsára jutottak. így kezdték a történelmi cseh tartományokba szállítani mindazokat a mezőgazdaságban tevékenykedő személyeket, akik elvesztették csehszlovák állampolgárságukat. Amint Gyönyör József írja „Mi lesz velünk, magyarokkal?” című, Pozsonyban 1990-ben megjelent könyvében: „Ekkor kezdődött el a legkönyörtelenebb, legembertelenebb erőszakos magyarellenes akció, amelynek egés^ Európa történetében nincs párja, s amely fizikai megsemmisítéssel fenyegette az egész csehszlovákiai magyarságot." Az ő adatai szerint 41 640 magyart deportáltak így szülőföldjéről, s ezrek, hagyták el félelmükben önként falujukat. Ujváry Zoltán könyvében egy család kálváriáján keresztül tárul fel ez q szégyenteljes akció. Olvasom a helyneveket. Az egyik világ az ősi föld: Sajó- gömör (ahol Mátyás király megkapáltatta az urakat), Tornaija (a kistáj központja), Beje és Hanva (Tompa lelkészi szolgálatának színhelyei), Rimaszombat (Hatvani profesz- szor, Ferenczy István, Tompa Mihály, Blaha Lujza szülővárosa, melynek gimnáziumában Mikszáth Kálmán, Izsó Miklós, Pósa Lajos, Holló Barnabás, Kiss József is tanult), és testvérvárosa, Rozsnyó (ahonnan 1706 őszén II. Rákóczi Ferenc intézte az ország ügyeit), Lévárt, Deresk, ahonnan a száműzetésbe indultak. És a másik világ: Csehország legfontosabb mezőgazdasági vidéke, Cecké Budejovice, Strakovice, Písek, Protovín, ahová költözni kényszerültek. Alkalmam volt mindkét vidéket bejárni, a tájak szépségét megcsodálni. Akkor (1987-ben) nem gondoltam erre, amiről most olvastam, meglehetősen hézagosak voltak ismereteim, nem is nagyon mertünk erről beszélni, írni. De meghatottan álltam a költő sírja; mellett Hanván, s emlékszem arra az asszonyra, akivel a cseh Písek főterén találkoztunk véletlenül az Otava 700 éves híres gótikus kőhid- jához vezető utcát keresve. E távoli földön magyarul szólt hozzánk, elérzékenyülve simogatva meg hétéves unokánk fejét, s csak homályosan utalva arra az útbaigazítás után, hogy negyven évvel azelőtt vetette oda a sors valamely magyarlakta vidékről. Azóta tudom, hogy még 1980-ban is húszezer körül mozgott a Cseh- és Morvaország területén élő magyarok száma, holott többségük asszimilálódott. Családunkat is érte ilyen veszteség, egyik unokatestvérem Kassáról került Prága környékére, elszakadva a család többi tagjának vonzásától. Ujváry Zoltán könyve tulajdonképpen „happy ending”-gel zárul. Hőse paraszti életrevalósággal küzdi ki a hazatérés lehetőségét, háza „visszafoglalását". Jószágait elveszti ugyan, anyagi, telki veszteségek érik, többféle megaláztatásban van része, de az ősöktől- örökölt szívósság átsegíti a megpróbáltatásokon. De nem tudott mindenki hazaszökni, igen sokan nem térhettek visz- sza szülőföldjükre, hiszen házukat és kis vagyonukat az északi járásokból Gömörbe telepített szlovákoknak juttatták. Ahogy Gyönyör József vizsgálódásaiból tudjuk, unokáik többsége már nem beszél magyarul, a cseh temetőkben szaporodnak a magyar feliratú sírkeresztek. A „Szülőföldön hontalanul" nem lázitó könyv; a keserű emlékek nem vádként, inkább tanúságtételként hangzanak. Tanúsítják, miféle embertelenségre képes a kirekesztő politika, s példázzák, milyen mélységekből kellett felemelkednie századunk gyermekének Európa közepén. A nagy bűnök más megnyilvánulásai mellett tartsuk számon ezt is, hátha tanulhatunk belőle itt is, ott is. Ujváry Zoltán nem teljesen az eredeti nyelvjárásban, mégis hűségesen tolmácsolja adatközlője szövegét, így a népi gondolkodás- és kifejezésmód, a munkakultúra, a szóláskincs és az életmód hitelesen tárul fel könyve lapjairól. Köszönet és elismerés, hogy ezt a tanúságtételt megőrizte, s kezünkbe adta! Kováts Dániel A gazdasági élet változásai múlt időbe utalták át a teljesen tiszta profilt képviselő kereskedelmet. Néhány hete sütőüzemet, legutóbb City Grillt, most jégbüfét nyitott a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, jelezve azt a szándékot, hogy a lehető legkülönfélébb vállalkozások,kai igyekszik jelen lenni a .megyeszékhely ellátásában. Diktálják ezt azok a felismerések is, amelyek arra ébresztik rá a vezetést: még mindig akad feltárni való tartalék, jöhetnek az ötletek. Eleddig egy poros göngyölegraktárként tartották számon az MÉKV Szentpéteri kapui Zamat ABC-je alatti nagy helyiséget, ládák, dobozok tárolójaként. Ezek a viszonylag kis értéket képviselő csomagolóanyagok jól zárható helyen, kint az áruház mellett is elférnek. Bent viszont gazdag tervezői, belső berendezői fantáziával színvonalas vendéglátóhelyet alakítottak ki, lévén a megyei kórház bejárata 200 méternél közelebb — szeszmentesen. Mégis van itt bőven vendég már a nyitás Irodalmi tanulmányban olvastam a következő mondatot: „A sematizmus legfőbb ismertető jele, hogy lapátra tesz minden szellemi értéket, amely nem fér bele az aktuális kurzus Prokrusz- tész-ágyába”. A Prokrusz. tész-ágyat szóképként elég gyakran használjuk írásunkban, beszédünkben nemcsak mi, hanem szinte minden európai nyelv él vele. Általában olyan "megoldási formát, kényszerhelyzetet fejezünk ki vele, amelybe bizonyos esetek, jelenségek csak erőszakosan kényszeríthetők bele, s amelyből csak fájda_ lom, veszteség árán lehet megmenekülni. Prokrusztész egyik legbír. hedtebb alakja volt a görög mitológiának. Athén környékén és egész Attikában rettegésben tartotta az utasokat. Nemcsak kirabolta őket, hanem kegyetlenke- dett' is velük. Kínzásukra egy ágyat használt, amelybe percétől, mert ebben a 30 fokos kánikulában fogy a sokféle fagylalt, jégkrém. A Zamat ABC vezetője évek óta sürgette a kis üzlet létrehozását, hiszen kórházi látogatási időben szinte ellepik a környéket a vásárlók- fogyasztők, akik jobb híján kint az utcán üvegből szür- csölik (jobb esetben) a gyümölcslét. Bolti langyost, de azt is úgy, hogy a kupakot szétszórják és estére más nyomai maradnak az inváziónak. Ezt részben talán már csökkenti a hangulatos kis jégbüfé, amit másfél millió forintos költséggel ; hoztak létre, mert az elkép- ; zeléat Éliás László, a Mis- j kolci Élelmiszer Kiskeres- j kedelmi Vállalat igazgatója , a terv kidolgozása után nyomban üzletet látott a vállalkozásban. Viszont a I berendezést már a bolt ve- f zetője, Kapás Renáta ss ; ahogy ilyenkor lenni SZJ- j kott, a család hozta ösfce í hitelekből, saját erőbl, ahogy ezt mostanában tb- ben is megteszik, hogy valami újat kezdjenek, fedhessenek. —nagy j. — laczó j— belefektette áldozatait, és aki hosszabb volt, miint az ágy, annak a lábából annyit levágott, hogy pontosan „be- lepászoljon”, aki pedig rö- videbb termetű volt, annak a lábát az ágy végéig kinyújtotta. Olyan „változat” is fennmaradt a görög mondavilágból, hogy Prokrusztész két ágyat „működtetett” kínzásaihoz: egy kisebbet és egy nagyobbat. Az alacsony termetű áldozató- | kát a nagyobb ágyba, a ma- gasabbakat pedig a kisebbe fektette bele. A mitológiai igazságszol- | gáltatás természetesen utol- ! érte Prokrusztészt. Théze, j usz, aki az athéni, attikai | királyságot megalapította, s aki a krétai szörnyeteget, a | Minotauroszt legyőzte, vé- i get vetett Prokrusztész ke- j gyetlenkedéseinek. Elfogta I és a saját maga által „fel- ; talált” Prokrusztész-ágyba j fektetve halálra kínozta. (h. j.) (gy. k.) Fotó: F. M. Azért jó, ha itt van az anyu is ... ESU — az Angolul Beszélők Egyesülete Agyban kínozta áldozatait Irodalmi levél Ujváry Zoltán dokumoÉmregényéi
