Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-23 / 171. szám

1991. július 23., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Makovecz Imre tervei alapján Kegyelethez méltó környezet A szeretteink elvesztése­kor érzett fájdalom súlyos lelki teher. Elviselnünik ön­magában is nehéz, s mind­ehhez párosul a szomorú kötelesség: a halottat *■ el kell temettetnünk. Járjuk tehát egy-két napig az ügy­intézés kálváriáját. Termé­szetes, hogy gyászunkhoz együttérzést és a kegyelet­hez méltó környezetet vá­runk. Kazincbarcikán egy régi terv valósul meg az idén: korszerű temetőház épül az 1965-ben megnyílt városi köztemető előterében. Amint azt Ivánfi Jenő polgármes­ter-helyettes megjegyezte: a terveket az önkormányzat örökölte, hiszen már az előző városvezetés szerette volna a hiányzó létesít­ményt felépíttetni, s egyút­tal esztétikusabbá tenni a temetői környezetet. Ez utóbbira garancia a tervező, Makovecz Imre személye. Az idei költségvetés tár­gyalásakor a kivitelezési munkálatokra 8,9 millió fo­rintot szavazott meg a kép­viselőtestület. A munkákat a Borsod Megyei Építőipari Vállalat végzi, s — amint arról a helyszínen is meg­győződhettünk — az építők, szakiparosok törekednek ar­ra, hogy az október 15-i határidőt betartsák. Erre egyébként az építőket a versenytárgyalás alapján el­nyert megbízásról szóló szerződés kötelezi, s ösztön­zi is: „csúszás” esetén ke­vesebbet fizet az önkor­mányzat a munkálatokért. . A temető bejáratánál két­oldalt emelkedő épületben a papok számára lesz egy helyiség, valamint virágüz­letet terveznek. A további épületblokkban kap helyet a temetkezési ügyintézés, kialakítanak megfelelő vá­rakozó helyet, mód lesz a kegyeleti tárgyakat árusító részleg elhelyezésére is. Méltó körülmények között, s egyhelyben intézhetik a hoz­zátartozóik a gyászszertar­táshoz kapcsolódó ügyeket. Gondolt ugyanakkor a ter­vező a temetőben dolgozók­ra is. Szociális létesítmény, öltöző szerepel a kiviteli tervekben. A bejárat a Makovecz- féle stíluselemekkel készül, s a temetőt egy — szintén általa tervezett — ková­csolt vaskapu zárja le. En­nek elkészítésére helyi mes­ter, Fülöp Tibor kapott megbízást. Szebb és rende­zettebb lesz a környezet is, hiszen — a megbízás alap­ján — a két buszmegálló helyiség is követi a bejára­ti rész és a belső épület stílusát. Kialakítják az új parkolót is, mellyel megszű­nik a jelenlegi gyakorlat, amely szerint a temető te­rületén, valamint egy szem­ben lévő utcában várakoz­nak az autók. A napról napra alakuló épületegyüttes, valamint a bejárat és a kísérő létesít­mények kivitelezése — re­mélhetően — időben befe­jeződik. Azt szeretnék elér­ni, hogy idén a halottak napján már a megszépült, méltó környezetben róhás- sák le kegyeletüket a bar- cikai honpolgárok a család­tagok, az egykori barátok sírjánál. — gyárfás — Fotó: Farkas Maya Itt még épül, de az ősz végére már úgy állnak a temetőház falai, ahogy Makovecz Imre „megálmodta". Független és helybeli jelöltként Dr. Boros László Független jelölt a 11. szá­mú választókörzetben dr. Bo­ros László, Tokaj szülötte, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktató­ja. — Milyennek látja egy helybéli a választókörzetet? — A választókörzet jóré­sze hátrányos helyzetű, a Bodrogköz kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú, vasúthi- ányos terület. Míg 1989-ben Lenin városban (ma Tiszaúj, város) a fizikai állományú dolgozóik átlagos havi kere­sete közel 11 ezer forint volt, addig Tokajban csak 4545 forint, Tiszaladányban pe­dig még ettől is kevesebb. A térségben szinte csak Sze­rencsen van ipar. A világhí­rű tokaji bor is csak szerény jövedelemkiegészítést bizto­sít. A kistermelők zöme olyan bogyótenmelővé deg­radálódott, aki megtermeli a szőlőt, majd alacsony, erő­sen nyomott áron kénytelen eladni. Nincs hordója, fel­dolgozó esziköze, pincéje ... Ma már az alacsony áron történő felvásárlást sem tud­ja garantálni senki! Köz­ben a bor minősége is olyan, amilyen. Nem tudjuk elad­ni sem nyugaton, sem kele­ten. A falvak kereskedelmi, egészségügyi, kulturális ellá­tottsága rossz. Nem véletlen, hogy 1960-tól erős elvándor­lás, demográfiai erózió vet­te kezdetét a térségben. Hegy alj a népessége har­minc év alatt 10 százalékkal csökkent. Ezek a .legégetőbb gondok, továbbá az, hogyan tudja eladni a termelő a felnevelt sertést, hogyan közlekedjen a Bodrogközr ben . . . — Hol a kiút? Mit tegyen egy képviselő? — Az egyik legfontosabb feladat az emberek jövőbe vetett hitének az erősítése. Hogy minden egyes állam­polgár érezhesse: szükség van a munkájára, a döntés, hozók figyelembe veszik a véleményét, és az érdekeit is. Azt képviselem, legyen mindenkinek biztos megél­hetése. Ne kelljen félnie a holnaptól, a munkanélküli­ség rémétől. El kell érni külső tőke bevonásával — a gazdaság megélénkülését. Ismét minőségi, nyugaton is eladható bort kell termelni Hegyálján. Növelni kell a vállalkozói kedvet, de a bér­ből és fizetésből élők érde­keit is védeni kell. Hatalmi szóval, a lakosság megkér­dezése nélkül, sőt, akaratuk ellenére számolták fel a kis- vasutat, rendkívül hátrányos helyzetbe hozva ezzel az itt élőket. A térség halmozottan hátrányos helyzete nem tartható fenn időtlen időkig- Orvosolni kell! . Ha célunk Európa eleie- se, akkor többet kell fordí­tanunk az egészségügyi, ok­tatási, ,kulturális, tudo­mányos célokra. Osak az egészséges és kiművelt tói­kéi lehet lemaradásunkat felszámolni és utolérni a fej­lett nyugatot. Többet ke fordítanunk a szociális problémák megoldásai a. A tennivaló sok. Az or- szág gödörben van. Közös erőfeszítéssel bizonnyal ki fogunk lábalni, s eljön egy boldogabb kor. Ezt az ügyet szeretném a magami szerem lehetőségeivel szolgálni. — faragó — M. Szabó Zsuzsas Azokra a gondokra, ame­lyek a falvak lakóit érintik, a városi könnyen legyint. Mit érdekli öt, ha egy autó elgá­zol egy kutyát — elöbb-utóbb elviszik a tetemet. Ha meg tejre van szüksége, bemegy a boltba és megveszi... Hejöbába, Nemesbikk és Hejőpapi tehenes gazdáit, polgárait hívta diskurzusra a jelzett témákban Juhász 'Bar­nabás, Hejöbába polgármes­tere. A három szomszédfalu gondjai közösek, volt mit meg­vitatniuk a gazdáknak. Kezdjük az első feszítő gonddal, mi legyen az elhul­lott állatok tetemeivel? Korábban az történt — hallottuk Bartha Ferenctől, a szikszói Állatifehérje Ta- ikanmányokat Előállító Üzem főmérnökétől —, hogy ahol megtörtént a sajnálatos eset, telefonáltak, ment a szik­szóiak speciális kocsija, be­gyűjtötték a tetemeket, hús­lisztté dolgozták, eladták. Az idén év elején drámai­an megváltozott a helyzet. Jött az olcsóbb — azért ol­csóbb, mert erősen ártámo­gatott — külföldi húsliszt. A sok késztermék ott ma­radt a szikszóiak nyakán. Ezért már arra sincs pén­zük, hogy közegészségügyi feladatuknak eleget téve, be­gyújtsák a dögöket. Így hát kérik az önkormányzatokat, a szolgáltatásért fizessenek átalányt — Hejöbába pél­dául 15 ezer forintot fél évre. A főmérnök tájékoztatóját sokan kétkedve hallgatták: hol az állami segítség, miért hagyják megint magára a vi­déket? Következett a válasz: egyénileg is elszállítják a jobblétre szenderült állatot, de így annyira drága, hogy egyetlen egyre rá kell köl­teni annyit, mint a község átalánya. Mint szokás, jöttek az egyéb észrevételek. Hogy az ÁTEV is gyakran késik a szállítással — utánanéznek, ígérte főmérnök. Mint meg­tudtuk, Nemesbikk önkor­mányzata elutasította az átalányfizetés lehetőségét, a másik két község testületé később dönt. Mi van, ha egy állat sem hullik el, ha ismét dögkutat nyitnak? Nagy Imre gazda erre sommásan válaszolt: így is elég elhullott macska, kutya hever az árokpartokon, a környezetszennyező, veszé­lyes anyagoktól meg kell szabadítani a környéket. „Igyunk inkább 1—2 sörrel kevesebbet, de teremtsük meg az átalányfizetésre a pénzt” — mondta. Olyan ez, mint a biztosítás — ha nincs esemény, nem kap a szerződő fél semmit — ál­lapította meg, majd szóvá tette, hogy nevetséges egy- egy tehén biztosítási díja: fizetik érte az 5700 forintot, de csak akkor kapnak térí­tést, ha az állatot baleset éri. A tehenek pedig nem száguldoznak 120 kilométe­res sebességgel... * A tanácskozás második felét a megyei tejipari vál­lalat miskolci üzemének ve­zetője, Oláh Bálint vezette be. Mint mondta, a három faluban 137 tehén ad tejet, a tavaly bevezetett tejcsar- nokrendszer nagyrészt be­vált. A körzet gazdái is csökkentették termelésüket, ha ez így halad, megérjük, hogy a ma 30 ezer forintot érő jószág ázsiója nőni fog, lassan 70 ezer forintot tak­sál majd egy-egy tehén. A megyei tejiparnak továbbra sem gond a tej feldolgozá­sa. Inkább az okoz feszült­séget, hogy más megyékben — ahol nagy a túltermelés — 5—6 forintot (!) adnak egy literért a termelőnek, amiből olcsó termék készül, s azt hozzák be Borsod pia­caira. Ez így nem tisztessé­ges — állapította meg az üzemvezető; a termelő át­menetileg ugyan jól jár, hogy egyáltalán megszaba­dul a tejtől, de mi lesz hosz- szú távon? Visszatérünk a hatvanas évek szintjére, és amikor már lenne pénzük az embereknek, nem lesz tejtermék a boltokban? A kis tájékoztató után a napi gondok kerültek terí­tékre. Hogy az egyik tejhű­tő gyakran elromlik, volt, hogy több napi tejet ki kel­lett önteni. Amikor az igaz­gató arról beszélt, hogy még mindig sokan vizezik a tejet, néhányan — legalább­is, a tudósító szerint — za­vartan elpirultak. Pál Jó­zsef, a tejipar felvásárlási vezetője a bizalmi elvet hangsúlyozta: annyi tejet és tejzsírt fizetnek, amennyit a tejcsarnokos bevall. Az utó­lagos mérések sajnos, gyak­ran kevesebbet mutatnak. És ez nem jó senkinek — kellene végre egy tejszövet­kezet, ahol a rossz termelő­ket társaik szűrik ki saját, közös eredményük érdeké­ben. Természetesen: a klasszikus szövetkezés alap­elvein kellene ennek mű­ködnie. Ehhez pontosan ve­zetett tejkönyvekre, lelkiis­meretes termelésre van szükség, mert jövőre már fehérjetartalom alapján ve­szik át — a tervek szerint — a tejet. Talán már köz­hely, de ez is az Európá­hoz való felzárkózás kis lé­pése. Szót kér a volt polgármester Bakonyi Béla tollából az ÉszaknMagyarország 1991. július 13-i számában cikket olvashat­tunk „Abaújszántó új polgár- mestere” címmel. Amiért tollat fogtam, arra a cikket indító első mondat 'kész­tetett. Idézem: „A helyhatósági választásokon Bényei Gábor lett Abaújszántó polgármestere, de munkába állása után néhány hónappal egészségügyi okok mi­att megvált tisztségétől.” A la­konikusan megállapított „egész­ségügyi okolt” cáfolatára álljon itt lemondó levelem telies szö­vege : „Alulírott és itt is megnevezett Bényey Gábor az 1990. szeptem­ber 30-i helyhatósági szabad vá­lasztáson megválasztott Abaúj­szántó polgármestere és önkor­mányzati képviselője levelem megírásának időpontjával egy- időben, választóim eddigi bizal­mát megköszönve, mindkét tiszt­ségről lemondok, melyért vá­lasztóim megértését kérem. Lemondásom okaként a kénvi- selő-testület személyem ellen irányuló intézkedéseit és alap­talan gyanúsítgatásait. rágalmait jelölöm meg. Kívánom mindazoknak, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy e lépésemet megtegyem, tettüket le nem vethető teherként visel­jék egész életükben lelkiismere­tükön. Köszönetét mondok mindazok­nak. akik mellettem álltak, bi­zalmat szavaztak és próbáltak reálisan, eddigi munkám, maga­tartásom és életvitelem alapján megítélni. Levelemben nevek említésétől eltekintek mindkét esetben, mert annyi írott anyag született, amelyek felvetéseimet bizonyít­ják. A testületi ülésen nem kívá­nok részt venni. Lemondó leve­lem teljes terjedelmét a testüle­ti ülés jegyzőkönyvében kérem szerepeltetni.” Abaújszántó, 1991. április 15. Fájó szívvel. érdemtelenül sértetten, de emelt fővel: Bényey Gábor U. i.: Ami az egészségügyi okot illeti: 1990. november 12- től 1991. április 14-ig táppénzes állományban voltam. Lemondá­somat viszont munkába kiírá­som első napján nyújtottam be. (B. G.) *üi fé,elmetes ös,ónyhez hasonlítják a gigan- íölink eléft Ounaszaiirusznak csu­knnkLÜ- Bos“~Nagymaros építkezést. Nem szükséges sem Irtf n„, i';9uni,0!n*' S8m dicsőíteni egy letűnt világ sajá- b.,^n,«tónak végtermékét. Mert anélkül is itt van. Hol ‘ h<?. gondolkodásra késztet, hol indulatokra, de ten fo.v^°»0rf.¥Q!0SS0f0ÍQl> ° szomszédokkal magasszin­te^Ä^ '9V<?kSIik tt,rt0pi ű k™é' ketNoWalLht?h ,?°p0t töltöt,em ott- és 0 D«"a mind­kérés hol té”elme» h 1°PaSÍla,ha,t0m 6 gis°n,,kus eP!t‘ Azóta tudom e met* h° csodatatot kiváltó hétköznapjait, szedők sem n,n“enel< könnyű helyzetben sem a szom- lépcsöéaítpc mi" M,en ~ ha valóban abbamarad a víz­iek millióiunl?’ 6SI a* edd'9 beépített betonköbmete- vissznóli:i Hogyan lehet ezeket majd eltüntetni és o meolo„An'i°2 ,Cfedeti állapotot? Ha ott marad minden, , °b}OKtUmakai mire lehet majd használni, ha a N?m VQl0bQ" -.elterelik” a Dunát? szólni iík! i ' dG m®9 a szakember sem tud erre váló- az ÉVmr en ~ mondható - baráti beszélgetés közben nvit mon^^.V.eier,.90lgat°io, dr. Pados Imre „csupán” eny- rol • - fi • ** f,r°' a vegyes érzelmeket kavaró épitkezés­hnró ,8sr 's a döntés, ma már annyi megállapít­Erén 9¥.~ ro*SI döntés lesz! belátó«:,,*30”1^ m'.n<tenki azt ért, amit éppen akar - ki-ki teség ’ me"V®zödese szerint. .. Félelmetes ez az őszin­(bekecsi) Esti diskurzus a Hejő partján : :■ ■ ' ■ : ■ ' - . . : Tiszta tejet a pohárba! Bős(z)-vita

Next

/
Thumbnails
Contents