Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-03 / 154. szám

1991. július 3., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

A BÜKKVIDÉKI VENDÉGLÁTÓ RT.

(Miskolc, Zsolcai kapu 1. sz.)

3 éves időtartamra

bérbe adja

az alábbi üzleteit:

1. 106. sz. Büfé

Kazincbarcika, Posta u. 5. sz.

2. 38. sz. Étterem

Kurityán, Kossuth u. 43. sz.

3. 39. sz. Étterem

Rudabánya, Petőfi u. 22. sz.

4. 89. sz. Belvárosi étterem

Sátoraljaújhely, Kazinczy u. 7.

5. 294. sz. Fórum bisztró

Sátoraljaújhely, Hősök tere 3.

6. 524. sz. Étterem

Putnok, Szabadság tér 2.

7. 564. sz. Bódva étterem

Edelény, Hősök tere 1. sz.

8. 762. sz. Italbolt

Sajókaza-Sólyombánya

9. 793. sz. Italbolt

Kurityán, Kossuth u. 193.

A szükséges információt és a tájékoztató adatokat az rt. szerződéses és vállalkozási csoportjánál a hirdetés megjelenése után át lehet venni.

A pályázat benyújtási határideje: 1991. július 10.

Több pályázat esetén versenytárgyalást tartunk közjegyző jelenlétében, melynek időpontjáról az érintetteket értesítjük.

J K

Temetkezési vállalkozó Kerékgyártó Imre

Mély tisztelettel és őszinte részvéttel temeti el elhunyt családtagját, rokonát a gazdag hagyományokkal rendelkező vállalkozó.

Szolgáltatásaim: temetés, ravatalozás, exhumálás, halottszállitás, az ország egész területére, anyakönyvezés, koporsók, szemfedelek gazdag választékban, kedvező árakkal, forgalmi adó nélkül.

Továbbá koszorúk, csokrok megrendelése, ezek díjmentes kiszállítása, valamint gyászkellékek árusítása.

Gyászközlemények, köszönetnyilvánítások felvétele az Észak-Magyarországban. Mindez egy helyen.

Felvételi iroda:

Miskolc, Szentpéteri kapu 103. sz., a kertészeti váll. főbejárata mellett, balra az első ajtó, a főút felőli oldalon a földszinten.

Nyitva: hétfőtől péntekig, 8-16 óráig.

—:--------------------------------—______________________________/

V

állalkozunk:

— komplex földmunka, szállítással,

— beton-, aszfaltburkolat-bontás,

— különféle rakodási, emelési munkák,

— IFA-, DIZIL-, UAZ-, BARKAS-javítás 4- műszaki vizsga,

— gépi mosás -(- szerviz.

Eladásra kínálunk:- UAZ nyitott, csukott, koffer-tgk.

3

db- BARKAS koffer-tgk.

1

db

— IFA billenős 5 t, fixes 5 t tgk.

2

db- DIZIL (DAC) tgk.

2

db

— EO—2621 kotró

2

db

— AD. 070 autódaru

1

db

— UN. 050 forgórakodó

1

db

— lakókocsik, konténerek

3

db- IKARUS 211

2

db- ROBUR

1

db

További információ:

Miskolci Mélyépítő Vállalat

Gépészeti-Szállítási Ellátó üzem

Miskolc, Vásárhelyi út

Telefon: 47-230 Brógli László üzemvezető.

Örökre sérülten

Beteg gyerekek a grófnő kastélyában

(Hetekre futja csak a költségvetésből)

Az otthon angolparkjának egy részlete.

(Fotó: Dobos Kiára)

Csaknem húsz éve

• beteg gyerekek élnek a boldogkőváraljai Péchy—Zichy 'kastélyban. A legsúlyosabban fogyatékosok, olyanok, akik semmire sem taníthatók, képezhetők. Genetikai, perinatális, újszülöttkor* sérülések, betegségek, balesetek életre szóló áldozatai. Állapotuk jobbra fordulásában senki nem reménykedhet. Amit tehet értük az egészségesek társadalma, ápolni, gondozni, szeretetet adni. Géczi Erzsébet ápolónő a legsúlyosabbakkal foglalkozik.

— A kívülről jövők tálán megriadnak tőlük, de mi nagyon kedveseknek, szereltre méltóknak találjuk okét. Aranyosak és barátságosak.

Bizonyításképpen Andris minden oldaliéi .berácsozott ágyához lép. Andris kinyújtja a két karját és végtelen gyöngédséggel öleli át Erzsi nővért. Péter a 'közeledésre másképpen reagál’ artikulálatlan bangót présel ki a torkán. Akik ismerik őt, tudják, ez a mérhetetlen ragaszkodás és szeretet hangja.

A másik teremben. Jaczen- kó Jánosné ápolónő környezetében most nágy a szomorúság. Egy pici lány élete utolsó óráit éli. A mesterségesen táplált kis lény négyéves korában mindössze hatkilós és pici, gyenge szervezetét most betegség támadta meg. A patyolattiszta ágy mellől el nem mozdul a nővér: simogatja az ujjnyi vékony, karocs- kákat, lábacskákat.

— Évente égy-két gyerekünket elveszítjük. Ök olyan fejlődési rendellenességekkel születnek, hogy menthetetlenek. Ilyenkor nemcsak a család gyászol, mi iis. Ezeknek a beteg gyerekeknek a többségét ugyanis nem hagyta el a családja, hanem szereti, félti, látogatja. A 116 kis lakó közül mindössze 21 az állami gondozott — mondja dr. Rozim János gyermekgyógyász.. az Egyesített Gyermekegészségügyi Otthon igazgató-főorvosa.

— Milyen korú gyerekek élnek itt?

— Az intézet 'hivatalosan 2—18 év közöttiek ápolására hivatott, de amikor és ameddig módunk van rá. itt tartjuk a túlkorosakat is. Most 48 túlkorosunk van, köztük egy harmincéves is. Iszonyú dolog kiszakítani őket innen. Szakmai és humánus oldalról nézve az volna a helyes, ha életük végéig egy otthonban, a

megszokott környezetben maradhatnának.

— A család, a szülök is ezt szeretnék — fűzi hozzá Plaszkó Béláné intézeti főnővér. — A költözés újabb megrázkódtatással jár mindenki számára. Nagyon jó a kapcsolatunk a családokkal, az érdekeink azonosak.

Soha sem szánták kirakatnak ezt a gyermekotthont, hogy mégis jó híre van a hazai és a külföldi szakemberek körében, hogy rendszeresen jönnek látogatóba Nyugat-Európából is, az annak a 98 embernek köszönhető, akiknek a gondjaira vannak bízva a gyerekek, az épület, az őspark ...

— Helybéliek, környék- bellik dolgoznak itt a falusi emberek becsületességével, tisztességével — mondja dr. Rozim János. — Nekik köszönhető, hogy rendben van a kastély, a kert... Nemrégiben el is irigyelték tőlünk az otthonunkat. Hongkongiak akarták megvásárolni sok pénzért, minden áron. Az egykori tulajdonoshoz, a Grazban élő Zichy Magdolna grófnőhöz fordultunk segítségért. Maradhattunk, ám most újabb felhők tornyosulnak a fejünk felett. Augusztusra elfogy minden pénzünk, amit a költségvetésből kaptunk. Pillanatnyilag kétségbeejtő a gazdasági helyzetünk. Harmincnégy millió forintot kaptunk erre az évre, ebből több mint 30 millió kell bérekre, SZTK-jérulék- ra. Az étkezés 6 millióba, a fűtés 3. a víz-villany 2 millióba kerül... És ruház- kodnunk is kell, nem várhatunk mindig az egyházi és magánadományokra. A legszerényebb életvitelünkhöz is legalább még 10 millió forint kellene.

Ennyit tesz az infláció. Más években sem kapott többet az intézet, mégis kijöttek belőle. Pedig a bérek alacsonyak, az átlagbér 12 ezer 882 forint. A szakképzett ápolónők 14 ezret, a segédápolónak 9 ezer 600 forintot keresnek bruttóban.

Márciusban harminc dolgozót bocsátottak el, körtük sok olyan asszonyt, akinek a férje is munkanélküli már.

— Sajnos, kénytelenek voltunk, mert már akkor látszottak a bajok. Ennél jobban már nem tudunk takarékoskodni. Magunknak hizlaljuk a sertéseket, termeljük a zöldséget, a gyümölcsöt. De egyéb ötleteink is voltak és vannak a spórolásra.

— Ha valaha, akkor ma különösen nagy szükség van a jótékonykodásra.

— Nem lehetünk szemérmesek. önérzeteskedésünkkel a gyerekei raknék ártanánk ...

— Nyomasztó lehet az Ön felelőssége. Mint igazgató- főorvosé és mint az otthon egyetlen orvosáé is. Hiszen ezek a gyerekek esendőbbek. gyengébbek, betegesebbek ... Ha nagy baj van, kivei konziliál?

— A feleségemmel, aki szintén orvos, de nem itt dolgozik. Gyerekek bajain igazából csak egy nő. egy anya tud segíteni. Nagy- nagy segítségemre van még dr. Velkey Imre gyermék- ideggyógyász főorvos, a'ki a megyei kórházból rendszeresen kijár hozzánk. A többi mélyvíz, nagy próbatétel. Éppen ezért vállalkoztam rá tíz évvel ezelőtt.

Lévay Györgyi

Mütyür a kocsiban, avagy...

Exkluzív" tolvajlások

Napjaink autósai minden alkálimat megragadnak ahhoz, hogy szomjas kocsijuk fogyasztását valamelyest

visszafogják. Mondják, erre a célra az a legjobb megoldás, ha be sem indítják a kocsit, de a „díszautó” luxusát ma már csak kevesek engedhetik meg maguknak. Nekilódul ilyenkor a magyar rafinéria és ámulatba ejtő ügyességgel babrálgatják az. autókat egy-két liter megtakarításért. Ilyenkor kerül többek között a vékony rez- huzal a porlasztó fúvókéiba, amitől a szerencsétlen gép

nem képes magára találni, s csak vánszorog az úton. Dg vannak már „fejlettebb megoldások is, melyeket alkotóik hétpecsétes titokként kezelnek.

Egy ilyen megoldás végeredményéről számolt be egyik olvasónk a napokban. Elmondása szerint az ügyeskezű miskolci autószerelő azt ígérte neki, hogy potom 60Ö forintért elintézi az autó fogyasztásának csökkentését. A művelet alatt senkit nem engedett a jármű közelébe, mondván; egy olyan eljárást alkalmaz most, mely az ő találmánya. A mű pillanatok alatt elkészült, az autó beindult, a pénz gazdát cserélt. M|enl is szépen a kocsi, mígnem egyszer csak kifáradni látszott. Rángatott, köhögött, egyszóval mindent csinált, amitől egy autótulajdonos megijedhet. Irány tehát a degközelebbi autószerelő, aki a porlasztó szétszedése után nevetve tárja szét a karját, mondván: maga is takarékoskodik? s hogy ne okozzon problémát e szavak megértése, megmutatja azt a félborsószem nagyságú mütyürt, amit kiszedett a kocsiból. S megmutatott még további egymaréknyi ilyen „benzinspóroló” technikát, melyet a többi anyagias tulajdonos autójából távolított el.

Drága a benzin, ez köztudott. Ám még a benzintől is drágábbak ezek a hiábavaló apróságok, mert azok az autók, melyeket a magyar átlagembernek gyártottak, mit sem tudnak az energiatakarékosságról. A gyártóknak nem volt érdeke az alacsony fogyasztás, a magyar ember pedig örülhetett, ha kocsihoz jutott. Hiába tehát a tulajdonos aggódó figyelme, igyekezete egy-két liter megtakarított benzinért. Hiába, Ladából sosem lesz Opel

K. S.

rr

— Csókolom, költöztetünk mondta könnyedén egy tagbaszakadt overallos férfi a harmadik emeleti lakók érdeklődésére, majd magyarázatként hozzátette: — Szállítmányozási vállalatunknál a tisztelt lakó megrendelte, hogy a délelőtt folyamán költöztessük át innen az általa megadott címen levő új lakásába.

A lakók látva az erős, marcona embereket munkaruhában, kötelekkel, hevederekkel felszerelve, tudomásul vették a történteket, különösen amikor az ablakból megpillantották a bérház előtt álló hatalmas teherautót. Kicsit morogtak ugyan, nem hitték volna, hogy a szomszéd család ennyire titkolta előttük a költözködést, pedig egyébként közvetlen, kellemes, beszédes házaspárnak ismerték őket.

A speditőrök közben a cipe- kedéstől verejtékező, főttrák arccal annak rendje-módja szerint dolgoztak megállás nélkül. A nehéz stílbútorokat, a drága szőnyegeket, könyveket, ruhákat a legapróbb dolgokat is mind lehordták a teherautóba, majd a külső ajtót kulcscsal gondosan becsukták, udvariasan elköszöntek az ámuló lakóktól, és a megrakott teherautóval elviharzottak.

Csak amikor estefelé a tulajdonosok hazaérkeztek a munkából, derült ki, hogy szállító munkások képében tolvajok rámolták ki a lakásukat. Mert a nálunk mostanában

olyannyira gyakori betöréseknek, rablásoknak, lopásoknak elképesztően „színes” változatos fajtáival találkozhatunk. Sajnos, nemcsak a városokban, hanem megyénk községeiben is.

Ugyanis hasonló különleges, szinte „exkluzív” tolvajlásról hallattunk egy egészen kicsi abaúji faluban is. A gazda éjszakára a kertben egy öreg szilvafához kikötötte jó húsban levő, szép magyar-tarka tehenét. Másnap korán reggel azonban csak némi „maradékot” talált az értékes jószágból. Tolvajok jártak a kertben, és sprayval vagy hentesbárddal elkábították a szerencsétlen állatot. Aztán „munkához" láttak: a combokat kimetszve belőle, odébb álltak. Bizonyára teherautóval, furgonnal vagy tehertaxival szállították el a több mázsányi marhahúst. A gazdának csak a fejet, nyakat és egyéb értéktelenebb darabokat hagyták ott a szilvafa alatt.

Elszomorító, hogy az ilyen és ezekhez hasonló, gyakran még „fantáziadúsabb" eseményekkel nap mint nap bőségesen találkozhatunk országszerte. Életünket, értékeinket féltve, aggasztó, hogy a munkakerülők, naplopók, akik az általános iskolában talán 3—4 osztályt ha el tudtak végezni, a betörésekben, tolvajlásokban, rablógyilkosságokban - ilyen „tehetségeseknek" bizonyulnak.

h. j.

...Nem minden arany, amire mondják