Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
1991. július 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Soha annyi fényképezőgépet nem láttam, mint Párizsban! Tiszteletet parancsoló profi gépek, ilyen-olyan szűrőkkel, ob- jektívekkel. Persze voltak szerényebbek is, de a kedvenceim mégis a színes kis játékmasinák. A feleség csak odaszaladt a Diadalívhez, a férj már nyomta is a gombot. Aztán csere! Ez a gép, ha nem is mindent, de annyit mindenképpen tud, hogy. a képek idehaza bizonyítsák: sétáltunk a Champs Élysées-én, a Concorde téren, a Trocaderón, láttuk a Notre Dame-ot, az Eiffef- tornyot... Hiába, sietni kell. Nem sok idő marad a részletekre. Majd otthon a fotók alapján beazonosítunk mindent! Gyerünk, gyerünk! Az idő drága. Nekünk meg különösen az. Pedig a Missio Tours igyekezett a magyar zsebecskékhez szabni a költségeket. Az utazás több, mint huszonnégy óra, tehát egy-egy éjszakát a buszon is tölthetünk. így marad összesen cirka száz óra Párizsra, és ebben még benne van a három éjszaka is. Hogy mi fér ennyi időbe?! Kiszámolták, ha a Louvre valamennyi kiállított műtárgya előtt csak egy fél percet töltenénk, és megállós nélkül — éjjel^nappal — néznénk végig a hatalmas gyűjteményt, csak az három hónapot venne igénybe. Pedig ha már itt vagyunk, fel kell keresnünk legalább Mona Lisát, a milói Vénuszt, a számoszi Hérát ... S ha nem is mehetünk el Párizs mind a kétszózhúsz képtárába, de a Picasso és a Delacroix Múzeumba mindenképpen, meg a d'Orsay-palo- tóba az impresszionistákhoz is! Nekünk, magyaroknak még külön útjaink is vannak. Ady sorait mormolva végigballagni a Szent Mihály útján, megkeresni a Boulevard St. Michel s a Rue Cujap sarkán azt a helyet, ahol Radnóti szerint egy kissé lejt a járda. A Gare de l’Est-en elbúcsúzunk Ady- tól, és elindulhatunk a Place PigaMe felé. Itt már a másik arcát is megmutatja a metropolisz. Az utcán rengeteg szemét, bűz. Négerek, arabok, töSouvenir de Paris A roppant üvegpiramis csupán egyik része a Louvre - Mitterand elnök kezdeményezésére, 1981-ben elindított átalakításának. ........vidám, fehér felhőket lenget a Notre-Dame; ne gondolj másra, ülj le, nézelődj, figyelj! mert holnap úgyis nélküled bomlik a tér fölött a szürkület.” (Radnóti Miktós) rök árusok próbálják meg ránk sózni a portékáikat. Már a kocsik között is hömpölyög a tömeg. Itt aztán kapkodhatjuk a fejünket, hogy a forgalomra, vagy a lábunk elé figyeljünk? Mintha a világ összes kutyája itt végezte volna el a dolgát! S íme, már az Eros városában vagyunk. Lehet, hogy mégis József Attilának volt igaza?! „Itt egyáltalán nem lehet ámulni, hacsak azon nem. hogy miként lehet annyi utolsó piszkos krejzleráj egy rakáson ..." Néhányszóz lépcső, és újra az „ómulások szent városában" vagyunk. A Montmartre tetején a Sacré-Coeur-ben még éjjel fél tizenegykor is mise van. A templom lépcsőjén fiatalok ülnek, valami távoli nép furcsa dala szól, arrébb egy másik csoport, ugyancsak énekel. Jól megfér itt egymás mellett mindenféle nóta... S ha mór felmásztunk ide, körülnézünk, hogy ,,dolgoznak-é' még a művészek. A festők mór összepakolták állványaikat, de az egyik kis téren éppen egy tűznyelő készül produkciójára. Még vár egy kicsit, gyülekezzen csak a tömeg! Aztán a szájában fellobbanó láng bevilágítja a terecskét. A közönség tapsol, a művész meghajol és felveszi az eléje dobott pénzdarabot. Épp’ csak megnézni, és sértett önérzettel dobja a város fölé — Még VersaiMes-ba is ki kell menni, megnézni a Napkiróly testet öltött egozimusát. És megvizsgálni a Trianon-kas- télyt: hogy nem dőlt még össze?! Végül összekaparjuk a maradék frankjainkat és beülünk egy kávézóba. Itt aztán elmélkedünk egy kicsit az uralkodókról, akik ugyan saját kényelmük, hírük-nevük növelésére építettek tornyokat, palotákat, viszont így gondoskodtak I arról is, hogy évszázadokon át | ide zarándokoljon évről évre a fél világ. Még megpróbáljuk számba venni, mit nem láttunk. De hiába! Már erre sem maradt időnk. Filip Gabriella Jól vagyunk, dolgozunk, nyaralunk... Nemzetközi brigád a Csanyikban Angol, holland, dán fiatalok serénykednek a csa- nyiki Vadasparkban. A lányok faleveleket gyűjtenek, a fiúk kerítést építenék. A bábeli hangzavart csak fokozza a gólyák kelepelése, a kacsák hápogása, a kutyák méltatlankodó ugatása. Mit keres egy nyugatról jött tinédzser-csapat a Királyasztalon, az árnyas fák alatt, többszáz kilométerre az otthontól? Laurencsik László, szervező és házigazda az előzményekről mesél: — Sikerült fölvenni a kapcsolatot a Nemzetközi a premierrel szeretnénk hagyományt teremteni. A gyerekek világot látnak, megismerik egymást és gyakorolják a nyelvet. A táborvezető és tolmács Pataki Nóra. — Kicsit körülményesen jött össze a csapat, de most már minden rendben van. Meglepő, hogy a tíztagú társaságnak a fele már j4tt Magyarországon. Remélem, hogy két hét után mindany- nyian jó emlékekkel térnek haza. Nézzük a névsort, hiszen ilyen nemzetközi brigádja még nem volt a CsanyikA pszichológus naplójából Se vele, se nélküle A házaspár szinte berobbant a pszichológiai tanácsadásra. iHa történetesen idegen nyelven beszélitek volna, akikor is megérezhette volna a figyelmes szemlélő, hogy párkapcsolat: konfliktussal küszködnék. Egymás szájából kapkodták a szót, egymást túllicitálva panaszkodtak egymásra. Művelt emberek lévén (a feleség művész, a férj pedagógus) kulturált hangnemben, de mégis vad indulatokkal nyilatkoztak. Fiatalok voltak, de már nem gyerekek, öt éve éltek együtt. A 'kölcsönös féltékenység volt az egyik fő témájuk, de szinte minden létező házastársi ellentétet megtestesítették, számos tulajdonságot és megnyilvánulást kifogásoltak a másikban. Párválasztásukban minden bizonnyal „az ellentétek vonzották egymást”, ellentétes tulajdonságaik persze együttélésük alatt bántóvá éleseditek. Mégsem hiányzott a „hasonló a hasonlónak örül” elve sem, hiszen igen sok dologban hasonlóak voltak és egyetértettek. Különös élmény volt számomra, hogy ellentéteik és ellenségeskedésük ellenére mennyire „megértik egymást” abban az értelemben ,hogy valóban „fél szavakból is értették egymást”, bizonyos eseményeket egészen hasonlóan magyaráztak. Mély konfliktusukban is egyetértettek abban, hogy szenvednék egymástól, mégsem tudnak egymás nélkül élni, és ennek a feszítő ellentmondásnak a feloldásához jöttek segítséget kérni. Egymás iránti ellentmondásos érzelmeik (ambivalenciájuk) a kölcsönös jellemzésekben is megmutatkoztak Irma durvának, erőszakosnak mondta férjét, de jó néhány pozitív tulajdonságát is sietett megemlíteni, például azt, hogy okos és kedves is tud lenni. István így jellemezte feleségét: - időnként elviselhetetlen, de néha tündér. Olyanok voltak, mint a tűz és a víz. Elemi. erővel vonzották egymást, de egymás közelébe érve sisteregve csapták össze. Ilyen esetekben párterápiától (együttes pszichológiai beszélgetéssorozattól) lehetne várni változást. Azaz: megtanulni a mélyebb ön- és társismeretet, az egymás közti nyílt kommunikációt, a konfliktusok hatékonyabb kezelését, az egészséges •kompromisszumok kötését. Ezt a lehetőséget ajánlottam fel a házaspárnak. Néhány hónapig nem jelentkeztek újra, aztán én is elkerültem onnan, és többet nem találkoztam velük. Nem tudom, rr»i lett velük, hogy élnek azóta. Lehet, hogy a vonzás kerekedett felül kettőjük között, és pszichológiai segítség nélkül is az érett belátás győzött. Lehet, hogy kompromisszumok kötésével próbálják elviselhetővé .tenni ellentéteiket, és együtt maradtak a családi fészekben, gyermekeikkel. Lehetséges az is, hogy fokozódó ellentéteik — értem ezalatt egyre ellentétesebbé alakuló tulajdonságaikat, és az egymádközti konfliktusaikat is — centrifugális ereje szétszakította a köztük levő erős vonzást, és szerterepítette a két embert. Lehet, hogy azóta más nőben és más férfiban próbálják megtalálni — egymást. Ki tudja, talán azóta is a vonzás és taszítás kényszer- pályáján vergődnek, hiszen sem együtt, sem egymás nélkül nem tudnak élni igazán. (A történet valódi, de a titoktartási kötelezettség miatt a neveket és egyéb adatokat megváltoztattam.) Dr. Ignácz Piroska \ Nem hittem a szememnek, amikor egyik hetilapunkban arra bukkantam, hogy segítve a magyar bor eladását, borért- bort alapon üzletet fogunk | kötni az Európai Közösség országaival-. Ugyanis egy szakmai anké- ton az F. M. egyik főosztály- j vezető-helyettese elmondta: „hazánk politikailag, gazdaságilag független országként listás, azaz kötött mennyiségi keretekben és szabályozott formában — borért bort — elven 1992. januárjától társulási alapon csatlakozhat az EK-hoz.” A szakember szerint igy vámmentesen bonyolítható, cserében palackos formában, 10—12 i ezer hektoliter tokajit, 40 ezer | hektoliter minőségi, 20 ezer hektoliter tájbort, és 2 ezer hektoliter pezsgőt szállíthatnánk ki. Persze bort kapnánk cserébe, méghozzá 120 ezer hektolitert! Tehát 72 ezer hektoliter ki. 120 ezer be! Ez any- nyi, mint jó ötvenezer hektoliterrel több bor lesz megint az országban. És ezt valóban mégis indokolják észérvekkel, és valóban örülnünk kell, ha csatlakozhatunk és kereskedhetünk az EK-val. Mégis, itt Tokaj-Hegyalján mi inkább annak örülünk, ha csökkennek a borkészletek. Mert a hordónak, a pincének mindegy, hogy milyen minőség van benne, a liter, az liter. És itt a tárolók, a pincék telítettsége az, ami félelemre ad j okot, hiszen rövid pár hónap múlva itt az új termés. Vajon az újabb ötvenezer hektoliter hova kerül majd, mint a többlet többlete? (bekecsi) önkéntes Szervezetek Egyeztető Tanácsával. A CCIVS párizsi székhelyű, s ez az akció tulajdonképpen kis költségű csereüdültetés. Tizenöt borsodi srác most éppen Franciaországban múlatja az időt, de átruccannak Velencébe, s a holland tengerpartra is. ök is, mint a mi vendégeink is, környezetvédők. Az itteni program szerint a fiatalok délelőtt a Vadasparkban segítenek, délután és este Miskolccal, nak: Mieke van Vleuten, Jacobien van Kooten, Natasha Wilson, Robert Arnold, Hartin Kune, Christian Invil, Mikkel Frederik- sen. Trine Maaetoft, Rebekka Dinsen. Kesztyű és szerszám jutott mindenkinek. Az alkalmi munkások elmondották, hogy a BÁÉV szállóban jó helyük van, de a kaja rengeteg. Nem bírják megenni, amit eléjük raknak. Tetszik nekik az elfoglaltság is, s a megyével ismerkednek. Lesz persze tokaji túra, cigányzenés esti vacsora, fürdés. Az ifjúsági szervezeteken kívül sok cég és sok önkormányzat támogatja ezt a nemes vállalkozást. Ezzel már megírták haza az első üdvözlőlapokat, valahogy így: jól vagyunk, dolgozunk, nyaralunk itt, Magyarországon. Miskolcon. (brackó) Laczó József felvételei Micsoda üzlet: borért bort!
